Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám

1990. január 17. NÉPÚJSÁG 5 Visszhang! Eltérő álláspont a Béres-cseppek megítélésében A Tolna Megyei Népújságban 1989. december 27-től három számban megje­lent egy cikksorozat „A Béres-cseppek- ről az onkológus szemével” címmel, dr. Tóth János megyei onkológus szakfőor­vos tollából. A kórház Tudományos Tanácsa a cikksorozat tartalmát csak megjelenése után ismerte meg. Közölnünk kell, hogy a cikksorozatban foglaltakról kórházunk szakmai kérdésekben illetékes említett tanácsa teljes mértékben elhatárolja ma­gát, mert az abban foglaltak jó részét sem szakmai, sem etikai szempontból nem látja megalapozottnak és alkalmas a nem szakértő olvasók téves informálá­sára, a tudomány által mai napig nem bi­zonyított illúziók keltésére. Tájékoztatom a tisztelt szerkesztősé­get, hogy fentiek ügyében egyebek mel­lett az Országos Onkológiai Intézet szak- véleményét és álláspontját is várjuk, amely igény esetén a szerkesztőség ren­delkezésére fog állni. dr. Molnár Ádám dr. Kelemen Endre főigazgató-főorvos föig.főorvosh. * A szerkesztőség megjegyzése: A Tol­na Megyei Tanács Kórház-Rendelőinté­zet Tudományos Tanácsa kérésének helyt adva közöljük állásfoglalásukat. Nem feladatunk, hogy tudományos vi­tákat eldöntsünk, de olvasóink tájékoz­tatása e közérdeklődésre számot tartó kérdésben kötelességünk. Ezért az Or­szágos Onkológiai Intézet szakvélemé­nyének megérkezése után kérjük azt szerkesztőségünkbe eljuttatni, hogy la­punkban közzé tettessük. Kedvező tapasztalat Lapunk 1990. január 8-i számában je­lent meg „Aki á-t mond, mondjon...” című írás. Ehhez fűzött észrevételt Farkas Fe- rencné a nagydorogi áfész kereskedelmi osztályának vezetője: „Nekünk, a nagydorogi áfésznek ked­vező tapasztalata volt a Mecsek Füszért karácsonyi ünnepek és újév közötti tevé­kenységéről. Távbeszélőn kerestük meg 1989. december 27-én, szerdán, a szó- banforgó nagykereskedelmi vállalatot és készséggel álltak rendelkezésünkre. Konkrétan: a szekszárdi telepükről a megrendelést követő napon december 28-án, csütörtökön egységeinknek lisz­tet, a dombóvári telepükről pedig igé­nyünk szerint mintegy 20 fajta árufélesé­get szállítottak le." Az elnémult készülék (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az alkonyat egyhangú csöndjét men­tőautó szirénázása törte meg. A házak ablakai kinyíltak, s az udvaron tartózkodó emberek kíváncsian néztek ki a résnyire nyitott kapuk mögül. Tétován igyekeztek eltalálni, hogy kiért is jöhetett ilyen hirte­len a rohamkocsi. A kék megkülönbözte­tő jelzés még akkor is világított, amikor az megállt, és csak jóval utána kapcsolta ki a gépjármű vezetője. Az alacsony, árvizes ház majdnem az utca végén húzódott meg. Szerény, ko­pottas külsejével még tartotta magát, de látszott rajta, pár esztendő és teljesen le­pusztul. A házat öregek lakták, két idős férfi. A hordágy mellett az orvos tartotta az infúziót. Az öregembert nyakáig fehér le­pedővel takarták le, melytől ingének fe­kete gallérja éles kontrasztként elütött. Nem volt eszméleténél. Óvatosan tették be a mentőautóba. Testvére még percek elteltével is ott tá­masztotta a kapu szürkére festett léceit, s abba az irányba nézett, amerre eltűnt a vijjogó szirénájú rohamkocsi. És ahol alig pár hónapja felszerelt üzemképes tele­fonfülke állt: azzal az apró különbséggel, hogy azóta vandál kezek a segélykérésre is alkalmas készüléket szinte kibelezték. Éppen hogy feljöttek a csillagok, ami­kor megkapta a hírt, fivére meghalt. Infarktusban. - kovács ­Papírhiány...? A szakmánkhoz tartozók nagyon sű­rűn, de az „egyszerű” (persze valójában sosem egyszerű, hisz számunkra fősze­replő) újságolvasó is bőségesen hallott, olvasott az elmúlt években a papirhiány- ról. Papírhiány miatt jelentek meg szinte rituális késéssel egyes tankönyvek, szűntek meg lapok és emelkedett az ára az összes többinek. Ahogy azt bárki megállapíthatja, aki manapság egy pil­lantást vet bármelyik újságosbódé kíná­latára, papírhiányról napjainkban aligha lehet beszélni. Újságdömping van, ami a szabad vé­leménynyilvánítás szempontjából több, mint örvendetes. A vélemények színvo­naláról és egyéb szakmai kérdésekről most ne beszéljünk, ez egy másik téma. A papírhiányra nem panaszkodható újságok sok fontos információt közölnek. Nagy jelentőségű rendeleteket, határo­zatokat is. Természetesen közérthető formában, ami nem azonos a hiteles sző­Sajtókrónika (1989. december) December 1. Nyílt nap Pakson = Kisalföld. Paks, Energetikai Főiskola. December 4. Országos napilap - Szekszárdról = Magyar Sajtó A Dátum c. lapról. December 5. Csak a szex kell. Sorozatos betörések a szekszárdi újságpavilonokba = Nép- szabadság. Mit nem tudunk vásárolni? Kevesebb volt a hús - Keserű a féltartós tej, hiányos a bútorválaszték=Népszava. Tolna megye, kereskedelem, áruellá­tás. veggel. Azt ismét ne feszegessük, hogy a hitelesség és közérthetőség hazai ta­pasztalatok szerint miért áll antagoniszti- kus ellentétben egymással. Minden jel arra vall, hogy egyetlen sajtóorgánum küzd csak papírmizériákkal mifelénk. A Magyar Közlöny, a Magyar Köztársa­ság hivatalos lapja. Államigazgatási dolgozók visszatérő, rendszeres panasza, hogy az MTI-ből,.a tv-ből már régóta tudnak egyes rendele­tek megszületéséről, de hiteles formában azokat csak több hetes késéssel kapják kézhez. Január derekán például a Magyar Közlönynek csak valamelyik decemberi száma volt az asztalukon.- Bizonyára előfordult már, hogy jog­gal lehetett bennünket időhúzással, bü­rokratizmussal vádolni - mondta leg­utóbb egy tanácsi osztályvezető. - De az is sűrűn előfordul, hogy csak az asztalo­mon tudom tologatni az elintézésre váró aktákat, mert az irányadó rendelet, jog­szabály megjelenésre, papírra vár... (Ordas) Rapai Piroska: A Völgység múzeuma = Szabad Föld. Bonyhád, Völgységi Múzeum. December 8. U. A.: Összecserélték a kérvényeket. Végül is Illyés Gyula lett, s ez mindenki­nek jó = Reform. Dombóvár, Tamási, gimnáziumok név­cseréje. December 9. Francia atomerőmű Pakson?=A Hely­zet. Paks, atomerőmü-bővités lehetőségei. Még mindig nincs döntés Ófalu ügyé­ben. Tiltakoznak a püspökszilágyiak = Veszprémi Napló. Paks, atomerőmű, atomtemető ügye. Vadas Zsuzsa: Őfelsége hazán kívül van... = Képes 7. Pártok - választások „Az anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, az csak közvetítő...” (Részlet a megállapodásból) Méltóság - munka - biztonság Tolna megye választópolgárai! A Hazafias Választási Koalíció Tol­na megyében is megkezdte felké­szülését az országgyűlési képviselő választásokra. Jelölteket kíván állítani egyéni vá­lasztókerületekben, területi és or­szágos listán. M it takar ez a három szó, hogy Ha­zafias Választási Koalíció? A koalíció kizárólag választási párt, mely a vá­lasztások időszakára jött létre. Olyan új, a pártoktól független és a pártok küzdelmében semleges politikai erőt akar a parlamentben létrehozni, amelyik a magyar bel- és külpolitikai viszonyok nyugodt, átgondolt és ál­landó változását, a kormányzati munka folyamatosságát, a békés politikai átmenet és a gazdaság újjá- teremtését szolgálja. A koalíció nem kíván közvetlenül részt venni a hata­lomban, s nem akar belépni semmi­féle kormányba. Olyan jelölteket kíván támogatni, akik feddhetetlen múlttal, jó erköl­csökkel, és méltósággal rendelkez­nek, a lakóhelyükön köztiszteletben állnak, s az addig végzett munkájuk­kal bizonyították szakmai felkészült­ségüket, továbbá pártoktól, vallási, faji, nemzetiségi elfogultságtól men­tesek. A koalíció támogatja mindazon tár­sadalmi szervezetek, mozgalmak, egyesületek, szövetségek jelöltjeit, akik elfogadva a koalíció választási programját, csak ilyen módon bejut­va a parlamentbe tudják képviselni sajátos érdekeiket. A Hazafias Választási Koalíció minden olyan választót meg akar nyerni magának, akik már nem bíz­nak az eddig uralmon lévő párt jog­utódjában, ám még nem merik bizal­mukkal megajándékozni az alig egy év óta létező pártokat sem. Elsősor­ban az ország, a megye egész nap dolgozó, az egyre nehezedő életfel­tételekkel újból és újból megbirkózó, a „nagypolitikával” alig foglalkozó többséget kívánja megnyerni szava­zóik táborába. A koalíció támogatni kíván olyan kiemelkedő egyházi, tudományos, kulturális, sport, stb. személyisége­ket és országosan elismert államfér­fiakat, akik nem kívánják vállalni egy- egy párt terhét és fegyelmét. A Hazafias Választási Koalíció részletes választási programjáról a Népújság január 24-i számában tá­jékoztatjuk Tolna megye lakosságát. Hazafias Választási Koalíció Szabad Demokraták Szövetsége Tolna megyei szervezetei Vakoló Avagy: Hogyan segítsük a gazdagokat? Részletek a Beszélő című lapból Közösségi társadalmunk négy évtize­de tartó őszinte és mély szociális elköte­lezettsége ellenére sem hallgathatjuk el, hogy azért még mindig vannak, akik az előzőeknél is elesettebbek, rosszabb helyzetben élnek. Esélyegyenlőségük kiegyenlítésére ilyenkor a tanács mé­lyebben nyúl a zsebébe, s több pénzt ad nekik. Mint például dr. Gergelyffy László és felesége, dr. Görgényi Zsuzsa, a me- gyeszerte becsült állatorvos házaspár esetében. Tanulságos megtekinteni kér­vényüket! A legszegényebbekre jellemző szégyellősséggel ők nem panaszkod­nak, tarthatatlan helyzetüket már-már metakommunikativ módszerekkel jelzik. Kétszázezres kérelmük (I. 3157/86) in­doklásában azt írják, hogy az általuk lakott szolgálati lakás tatarozásra szorul s e két utolsó szót aláhúzzák golyóstollal. Ebből a finom jelzésből rögtön ért a ta­nácstestület, melyet egyébként szoktak érzéketlennek és lelketlennek is nevezni, most láthatjuk: igaztalanul. Az állatorvos házaspár megvehette magának Szek- szárd-Palánkon 125 négyzetméteres öröklakását. Ám azt se hallgathatjuk el, hogy nálunk még mindig nincs becsülete az értelmi­ségnek! Legjobb szakembereinket hoz­zuk megalázó helyzetbe, hogy már-már koldulni kényszerüljenek! Nyugaton ez bezzeg nem így van! Ezt állítja dr. Hulin István sebész főorvos, aki évekig élt kinn, s ette a vendégmunkások keserű kenye­rét. Ámde ott se fenékig tejföl az élet, Hu­lin dr. sorsa bizonyítja. Hiszen miután visszajött, kénytelen volt a legelesettebb rétegek lakástámogatási alapjából kérni (I. 1991/1986.), hogy egyáltalán lakni tudjon valahol. Szekszárd, Bródy köz 36. szám alatti családi házának felépítésé­hez is arcpiritó módon csupán 70 000 fo­rint támogatást kapott, pedig indokai kö­zött még az is szerepelt, hogy támogatja anyósát, Faragó Jánosnét is. Hogy az emberi irigység mire nem képes, azt a környezettanulmány készítőjével illuszt­rálhatjuk, aki ezt vezeti rá a nyomtatvány­ra: „van egy 4 szobás lakása teljes be­rendezéssel, luxus nyugati kocsija van, luxus igényre kéri.” Ám a tanácselnök képes volt felülemelkedni e kisszerűsé- geken, és úgy döntött: az a hetvenezer mégiscsak jár. Őt egyébként senki nem vádolhatja aktatologató bürokratizmus­sal! Bár a döntési jogkör a tanácstestüle­té, mégis két év alatt 80 esetben saját ha­táskörében intézkedett és osztott ki ösz- szesen 7 980000 forintot. 3164 000 fo­rint szétosztásáról utólag szóban beszá­molt a testületnek, kerülve a fölösleges aktagyártást. A jegyzőkönyvek szerint azonban Vecsei Mária (I. 2559/86. - 120000 Ft), Szabó Lászlóné (1.1276/87. -140 000 Ft és Pintérné Mihályi Veronika (I. 1850/87, - 150 plusz, mínusz 50 000 Ft) ügyeiről bizonyára egyéb gondjai miatt még szóban sem számolt be. Alig érthető, hogy az embereknek mi nem tet­szik abban, hogy Pintérné Szabóné beosztottja a városi tanács egészségügyi osztályán, s hogy az egymástól vásárolt lakáshoz mindketten támogatást kap­tak?! Törvénytelenségre nem kell gyana­kodni, hiszen a környezettanulmányt Ganczer Ferencné készítette, aki az igaz­gatási osztály vezetője. Ö igazán ismer­heti a jogszabályokat kívülröl-belülről, hi­szen I. 92/87. számon iktatott kérelmére 50000 forintot ő is kapott, mivel más­képp nem tudta volna befejezni Székely Bertalan u. 64/b. alatti „5 szoba, társal- gós” házát, ami 180 négyzetméter alap- területű, háromszintes és „teljesen kor­rekt kialakítású”, amit az építésügyi ható­ság a III. 20932 számú határozatával jó­váhagyott. Hogy bizonyítsuk, semmi alap a gya­nakvásra, ahhoz talán elég, ha a vá­rosi tanács elnökének titkárnőjét, Spirk Józsefnét felemlítjük. Ö I. 1956/86. szá­mú kérelmére 50000 Ft-ot kapott, amit készpénzben kifizettek. Ebből Bartina ut­ca 35. sz. alatti 4 szobás családi házában „kazánfestést és -mázolást, padló csi- szoltatást, fényezést stb.” valósított meg. Ha ebben bármi kivetni való lenne, gon­dolja a kedves olvasó, hogy a tanácsel­nök aláírta volna?! Mint ahogy teljesen érthetetlen, hogy miért kellett volna eluta­sítania csak azért Vizdár Zsolt kérelmét (I. 353/1987; 100000 Ft), mert ő Spirkné veje, s kérelme beadásának idején egy vacak lakással rendelkezett, felesége pedig egy kedvezményes tanácsi telken fodrászszalont épített?! Hát most vagy támogatjuk a kisipart, vagy személyeskedünk? Es-szegény Vizdár Zsoltot is a szájára vette a nép, mert 1.826/1987-es kérelmé­re kapott 50 000 Ft-jából ház mellett óla­kat épített. * (Az SZDSZ szekszárdi szervezetének megjegyzése: A cikkben sajnálatos név­elírás történt. Az 50 000 Ft támogatásban részesült Ganczer Ferencné nem azonos Ganczerné dr. Rausch Máriával, aki je­lenleg a tanács igazgatási osztályvezető­je. Ganczerné dr. Rausch Mária a kérdé­ses időpontban osztályvezető-helyettes­ként a kisajátításokat, gyámügyeket fel­ügyelte.) (Folytatjuk.) A hőgyészi Lichtenstein-kastélyról, egykori tulajdonosáról. December 14. A francia ajánlat: egy a sok közül. Ked­vező kínálatok erőműépítésre = Népsza­badság. Paksi Atomerőmű Vállalat. Maróti István: Mit és miért nem olvas­nak? Holnapunk kérdőjelei = Pest Me­gyei Hírlap. Ifjúsági írók tanácskozása. A szekszár­di megyei könyvtár, mint egyik szervező. December 15. Tájékoztatási irodát nyitott a Paksi Atomerőmű Vállalat a Tolna megyei Bá- taapátiban = Népszava. Hír December 20. Bellér Ágnes: „Elvették az emberek hi­tét” Illyés népe szétszóródott=Szövet­kezet. Rácegres. Interjú Tóth Lajossal. December 28. Soós Péter. Honunk a hazában: Duna- földvár. Vagyon az hatalmas császárnak egy Feölwar nevű aura... = Magyar Nem­zet. Dunaföldvár története. December 29. Paksi vásárcsarnok=Népszava. Fotó az épülő vásárcsarnokról. Hajnóczy Árpád: Mit tudunk kisütni?= Figyelő. A Paksi Atomerőmű Vállalat bővítésé­ről. Összeállította: DR. IMREH CSANÁDNÉ Üzenjük Budai Józsefnek Szekszárdon, a Pol­lack u. 47/B-be, aki azzal keresett meg bennünket - az utca több lakója nevében -, hogy próbáljunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy az ott lakók részére is kiszál­lítsák a gázpalackokat. Megtudtuk, hogy ezt a szolgáltatást a Tolna Megyei Népbolt Vállalat végzi te­hergépkocsival. Tekintettel azonban ar­ra, hogy a Pollack utca lakói az elmúlt év­ben levélben - 51 aláírással - kérték a te­herforgalom teljes kitiltását, kérésükre a városi tanács elnöke intézkedett, kihe­lyezték a tiltó táblát, emiatt oda a gázpa­lackot szállító tehergépkocsi sem hajthat be.

Next

/
Thumbnails
Contents