Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

1990. január 16. ^NÉPÚJSÁG 5 Tüntettek a rendőrség előtt Tüntetők vonultak a megyei rendőrka­pitányság elé, a főkapitány pedig udva­riasan átvette a petíciót, s elmondta, ez­után is elhatárolják magukat a törvény- sértőktől. Jó ezt hallani nekem is, aki nem szoktam tüntetni, a rendőrséget pedig - ha hagyta - mindig tiszteltem, mert tu­dom, hogy rendeltetése szerint értünk van, akik annyi mindennek ki vagyunk té­ve. Természetesen a közismert BM-bot- rányról volt szó, s bizony csúnya dolog, ha az embernek felbontják a levelét, le­hallgatják a telefonját, ráadásul fölösle­ges is, mert aligha lesz okosabb az, aki megtudja, hogy mit írt nekem Mancika vagy Samu bácsi. De az ilyesmi legalább csendben tör­ténik, ellentétben azzal, aminek a Dózsa söröző környékén tanúi vagyunk. Ez a vendéglátóhely megnyitásától kezdve nagyon sok tiltakozást váltott ki, státusa ma sem világos. A rendőrség épületében működik, telefonszáma ma is a rendőr­ségi intézmények között található, s az sem titok, hogy kezdettől különleges vé­dettséget élvezett. A rendőrségi feljegy­zések között nyilván ma is megtalálható, hogy a környék lakói hányszor kértek éj­szaka rendőri segítséget az itteni lármá­zás miatt, aminek egy idő után nem volt Híres nevek viselői Mottó: Az egész em­ber az, aki egyszeri és megismételhetetlen. Hangját, mozdulatait, tulajdonságait átörökít­heti utódaira, nevével még évszázadok múltán is találkozhatunk. Velük, a névrokonok­kal. Háry János (17667-1850?) Az első eset a „Híres nevek” soro­zatban, amikor a főszereplő nem biztos, hogy élő személy volt. Hírességéhez azonban nem férhet kétség. Újra olvasva Garay Obsitos c. művét, összekeveredik bennem a gyermekkorból megmaradt, nagyotmondó, lódító, magamutogató Háry János, a most felfedezett, igazság­gal, jósággal, hazaszeretettel és nagy adag optimizmussal megáldott Háry Já­nossal. Hogy melyik az igazi? Talán a ket­tő ötvözete. Mohón olvastam újra dr. Hadnagy Al­bert munkáját is, amely „Ki volt Háry Já­nos” címmel jelent meg. Az alapos mű sem adhat választ. K. Balog János beve­zetőjében a következőket írta: „A vita nem dőlt el... Egy dolog azonban bizo­nyos: van egy csodálatos, kedves irodal­mi hősünk, aki méltó helyet vívott ki ma­gának a világirodalom nagyotmondói kö­zött. A kérdés továbbra is megválaszolat­lan. Élt-e, s ha igen, ki volt Háry János, az obsitos?” Háry János Sióagárd Történt egyszer még karácsony előtt, hogy kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet, írjak a „Híres nevek vi­selői" sorozatban egy mesealakról, akit mindenki ismer, hisz Háry Jánosnak hív­ják. Akár hiszik, akár nem, a telefon első megcsörrenése után kedves férfihang jelentkezett be: tessék, Háry János va­gyok. Már gyanús volt a dolog. Jó a szám, azonnal felvették, bemutatkoztak, sőt kedvesek, úgy éreztem meseországban járok. De mégsem. Háry János bácsi kedvesen visszarángatott a földre és fi­gyelmembe ajánlotta fiát, ak+szintén ezt a nevet viseli és a Tolnai Városi Tanács műszaki osztályának vezetője. Mindjárt kitaláltam, hogy ilyen funkcióban nem is lehet valaki más, csak egy mesealak, hisz, hogy tovább ne menjek, a Szek­már értelme, mert mentelmi jogot kapott, sőt a város ma is funkcionáló tanácsel­nöke a Népújság „Ön kérdez” rovatában azt válaszolta egy panaszos levélre, hogy mindazt, ami itt történik, a környékbeliek­nek el kell viselniük. Az MSZMP megyei első titkára is szót emelt, de épp úgy hiá­ba, mint a pécsi környezetvédők, akiket rövid úton eltanácsoltak a városból, mert decibelekkel akarták mérni a hangerőt. Az pedig már egyenesen bizarr, hogy ugyanebben az épületben két rendőrsé­gi intézmény is működik, ráadásul az egyik a közrendészettel foglalkozik. A sö­röző ugyanakkor nemrég megkapta a reggel négyig való nyitva tartás jogát, igaz, hogy deszkát illesztettek az ablak elé, ami nem sokat ér, azt pedig mindenki tudja, hogy nem volt még olyan tél, amit ne a tavasz követett volna, amikor aki te­heti, kinyitja ablakait feltéve, hogy nem a Dózsa söröző a szomszédja. Jelenleg itt tartunk. Megoldás akkor is lenne, ha a megyei rendőrfőkapitány úgy dönt, hogy továbbra is helyet ad a sörözőnek. Hajdanában az ilyen jellegű helyeken kiírták: Éneklés és trágár be­széd tilos. így is lehet iszogatni, bár fölös­leges mindennap reggel négyig elmerül­ni az italban. Cs. L. Háry János, az obsitos szárdi Városi Tanácsnál ez a beosztás hol volt, hol nem volt betöltve. Félretéve a mesét, Háry János a középső - mert mint kiderült, van egy legifjabb is, aki nemsokára az általános iskola obsitosa lesz, mivel nyolcadik osztályba jár - ráállt a mesélésre.- Szerette-e a meséket gyermekkorá­ban? - teszem fel az első kompromittáló kérdést.- Nagyon, főleg a Münchausen bárót, és ahogy megtanultam olvasni, rögtön elolvastam az obsitost. Valahogy mindig azok a mesék vonzottak, amelyekben a meseszövés szellemes, fordulatos volt. Két fiam van, ők is mesekedvelők, csak akkor nem, ha mese nincs, mert aludni kell.- Gondolom legénykorában nem je­lentett gondot a lányoknál a nagyotmon- dás, mesélés?- Nem voltam „nagyotmondóbb” fiú­társaimnál, szerencsére a feleségem a házasságunk előtt már régen ismert, így neki sem kellett „mesélnem”.- És a kamaszkor?- Volt egy időszak, amikor kihasználva a nevemet, többször „nagyotmondtam”, de mindig csak a játék, a hecc kedvéért.- Úgy hallottam, gyermekkorában még tv-sztár is volt?- Hát ez azért túlzás (mondja egy Háry János), de valóban készült egy film Szek- szárdról, és egy élelmes rendező engem kért meg, hogy részleteket mondjak el Garay Obsitos c. művéből.- Találkozott-e önhöz hasonló „híres” emberrel?- Egyszer. Második fiam születése után a postás, amikor hozta a gyest, én nyitottam ajtót. Bemutatkozott - ami ugye nem jellemző a postásokra, hát nem is véletlenül tette -, kiderült ő sem „akárki” Rózsa Sándornak hívták.- Mostanság, amikor a nehéz gazda­sági helyzet ellenére (ez a kifejezés már- már mesébe illő) sok ember kényszerül otthonának meg-, rá-, át-, fel-, beépíté­sére, hogy tud igazságos lenni mindenki megelégedésére?- Igazság csak a mesében létezik, itt mese nincs, csak jogszabály, aminek egyébként a fele sem igaz.- Kedves egészségére, köszönöm a mesélgetést! SAS ERZSÉBET Pártok - választások „Az anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, az csak közvetítő...” (Részlet a megállapodásból) Magyar Paraszt Szövetség Tisztelt magyar testvéreim! Tolna megye választópolgárai! Közeleg a több mint negyven éve várt - de a szenvedések és elkeseredések miatt, már sokszor nem is remélt - szabad választások ideje. Ez az útvesztők és bizonytalanságok kiismer­hetetlen zűrzavarában mindannyiónkat nehéz válaszút elé állító esemény, mely nemcsak a mai választópolgárok, hanem gyer­mekeink, sőt unokáink és dédunokáink sorsának alakulását is el fogja dönteni. A tét óriási, ezért nyomatékosan kérek ezúton is minden becsületes szándékú magyar testvéremet, hogy száz­szor is gondolja meg, mielőtt szavazatát leadja, hogy melyik pártra, szervezetre vagy személyre adja le szavazatát. Ezt a fel­becsülhetetlen lehetőséget ne bízza rá megfontolatlanul a vélet­lenre. Hiszen a magyar jelen felelőtlen és orcátlan előidézői - görcsösen ragaszkodva a hatalomhoz, az átmentett pozíciók­hoz és anyagi javakhoz - éppen úgy indulhatnak a mandátu­mokért és szavazhatnak is, mint az általuk évtizedeken át sa- nyargatottak, akiket az emberi jogok lábbal tiprása révén meg­fosztottak anyagi javaiktól és a szabadságjogok ezerféle gya­korlásának lehetőségeitől. Kérésem ezért elsősorban azokhoz szól, akiket a sztálini és annak honi kiszolgálói a társadalom perifériájára kényszerítettek, tartozzanak azok vagy utódaik az értelmiség, a polgárság, a parasztság vagy a munkásság sorai­ba ma bárhol e hazában, gondolkozzanak el mélyen azon, hogy mit tett velük, esetleg elődeikkel ez az ígéretekben oly gazdag négy évtized. A parasztszövetség nem új szervezet. Népünk széles rétegei mégsem tudják, hogy a hitleri diktatúra éppen úgy betiltotta, mint a sztálini és vezetőit börtönbe küldte, majd követte őket még hatszázötvenezer magyar paraszt. A parasztszövetség nem párt, de ikertestvére a Független Kisgazda Pártnak, melynek zászlai alatt képviselőket akar be­juttatni, a magyar törvényhozás házába. Ezért kér minden vá­lasztópolgárt, aki célkitűzéseinket még nem ismeri, hogy vegye fontolóra az alább leírt rövid ismertetésünket. A parasztszövetség számít mindazok támogatására és szava­zatára, az értelmiség soraiból, akik a majdan megtisztított közélet, oktatás és a tudományos élet területén akarnak és tud­nának dolgozni. Azokra a polgári rétegekre, akik a magántulaj­don hívei a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem minden ágazatában és érte dolgozni hajlandók. Számit az ifjúságra, akik tanulni és dolgozni akarnak az új Magyarországért. Akik nem üres ígéretekre, hanem biztos ala­pokra akarják - tudásuk és szorgalmuk szerint - építeni a jövő­jüket. Továbbá azon nyugdíjasokra, akik egy élet becsületes munkája után, koldusfillérek alamizsnáján kénytelenek tengetni életüket. A nők azon rétegeire, akik a nőben elsősorban és min­denek felett azt a magyar anyát látják, aki gyermekeit nevelő édesanya és feleség és a család szent tűzhelyének őre. Csak az ilyen harmonikus családok alkothatják a mi célkitűzéseink jog­államát, mely képes lesz felzárkózni Európához. Az ökumenikus egyház szolgáira, akik odaadó munkája nél­kül a tévelygő és káros szenvedélyek zátonyán vergődő lelkek, talán soha nem találhatnának vissza a társadalomba. Az ő fel­adatuk az ifjúság új utakra vezetése és a legnagyobb hiány; a szeretet és az egyház kölcsönös megbecsülésének újraélesz­tése az emberi szívekben és lelkekben egyaránt. A parasztszövetség legfőbb célkitűzései: a magyarságtudat újraébresztése, a társadalmi és erkölcsi züllöttség felszámolása és új utakra terelése, a munka becsületének és értelmének megvalósítása, valamint a félelem nélküli politikai és társadalmi élet megteremtése. Egyetértünk az MSZP-vel, hogy az MSZMP-t és tagjait el kell számoltatni, de kiegészítve azzal, hogy azokat is el kell számol­tatni hatalmas vagyonuk eredetéről, akik az MSZMP-nek nem voltak tagjai, de a klikkek (maffiák) tekervényes útjai kétségbe vonhatók. Szólni kell még a mostanában oly sokat hangoztatott „esély- egyenlőségről”, mely - sajnálatos módon - Magyarországon még mindig csak egy utópisztikus álom. Kérünk minden becsületes magyar választópolgárt, hogy já­ruljon az urnákhoz és a „JOGÁLLAMRA” szavazzon, mert rajtunk van a nagyvilág szeme. A Magyar Paraszt Szövetség tagjai nevében annak Tolna megyei elnöke: GÖRCSÖS JÁNOS Szabad Demokraták Szövetsége Tolna megyei szervezetei Vakoló Avagy: Hogyan segítsük a gazdagokat? Részletek a Beszélő című lapból „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy” - mondhatták azok, akik 1983-ban figyelmesen végig­olvasták a 7001. számú PM-ÉVM rendeletet. A jogszabály a maga ne­mében történeti mérföldkőnek szá­mított: ezzel ismerte el a fejlett szo­cializmust építő rendszer, hogy a jö­vőben semmi kedve sincs akár csak a legszegényebbeknek is bérlaká­sokat építeni. Ám, hogy a szociális érzéketlenséggel senki se vádolhas­sa, kimondta: a legelesettebbek ha valahogy mégis megoldják a lakás­gondjukat, akkor kaphatnak két­százezer forintot, a felét vissza nem térítendő támogatásként, a másik fe­lét pedig kamatmentes kölcsön for­májában. A-rendeletalkotók tudták, hogy normális lakáshoz ennyi pénz­ből még akkor se nagyon lehet jutni, ha hozzászámítjuk a szociálpolitikai támogatást és az esetleges munka­helyi, illetve kedvezményes OTP-köl- csönt. A kérelmezőnek kérvényt, jö­vedelemigazolást kellett benyújtania, a megvásárolni, vagy felépíteni kí­vánt lakásra vonatkozó iratok, enge­délyek, szerződések egy-egy példá­nyát, nyilatkozatot arról, hogy más ingatlannal nem rendelkezik stb. De hogy senki ne vezethesse félre az ál­lamot, a Lakásügyi Társadalmi Bi­zottság köteles volt környezettanul­mányt készíteni, majd az írásbeli elő­terjesztés alapján a végrehajtó bi­zottság döntött, amiről ugyancsak köteles volt a tanács ügyfélszolgálati irodájában mindenki számára látha­tó helyen hirdetést elhelyezni. Ilyen gondos, különféle testületek és a nyilvánosság által ellenőrzött döntési mechanizmus mellett bízhatunk benne, hogy senkinek sincs esélye a zavarosban halászni. Ne is legyen, hiszen az elmúlt években az ország­ban több milliárd forintot osztottak szét a helyi tanácsok, ami azért nem csekélység. S hogy bárki esetleges gyanakvását eloszlassuk az iránt, hogy ehhez a pénzhez nem a rászo- rultabbak jutottak, bizonyítékként te­kintsük Tolna megyét, és nézzük meg a támogatásokban részesültek listáját! A továbbiakban a megyéből elő­ször Szekszárdról lesz szó. A rendel­kezésünkre álló adatok szerint itt az 1985. január és 1988. március közti időben 453 kérelmezőnek összesen 42,5 millió forintot adtak. Kinek töb­bet, kinek kevesebbet. így például igazán szerény volt Klein József, a helyi Állambiztonsági Szolgálat tiszt­je, aki csupán 50 ezer forintot kapott a végrehajtó bizottság 20/1987. szá­mú határozatával. Klein úr példa le­het minden szegény ember számára, hiszen tudja, hogy azt a kevesebb, mint havi 3500 forint jövedelmét hogy kell jól beosztani. Máskülönben hogyan is tudott volna ennyi pénzből egy 252 négyzetméteres házat épí­teni (lakhatási engedély száma 763/ 1988.) amiben feleségének fogorvo­si rendelő, valaki számára iroda, mű­hely, garázs, több fürdőszoba, 23 négyzetméter alapterületű „háztáji feldolgozó” és számos szoba van, köztük az egyik 32 négyzetméteres. Amilyen ügyes a Klein, olyan sze­rény főnöke Eigner György az Állam­biztonsági Szolgálat korábbi vezető­je, jelenleg megyei rendőrkapitány­helyettes. Ő a 61/1986. számú hatá­rozattal százezer forintot kapott Kun Béla utcai családi házának építésé­hez. Mondom, Eigner nagyon sze­rény ember lehet, nem szeret dicse­kedni. Máskülönben mivel lenne ma­gyarázható, hogy az általa beadott kérvényre nem vezette rá sem a havi jövedelmét, se a vagyoni helyzetét, sem a felépíteni kívánt épület adatait, szoba számát - ami ugye nem halad­hatja meg a jogos lakásigény alsó ha­tárát. Hogy ez Eigner György esetében mekkora lenne, az pontosan nem álla­pítható meg, mert családjának nagy­ságáról is röstell nyilatkozni azon a pa­píron, amit a továbbiakban is az egy­szerűség kedvéért nevezzünk „kér­vénynek”. Ebből mindössze annyi tud­ható meg, hogy a pénzre „idős szülei támogatása miatt” van szüksége. Gon­dolom, hogy az olvasó előtt egy má­sodpercig sem kétséges, hogy ennyi fiúi jóság megtermi a maga gyümöl­csét: Eigner bajtárs felmarkolhatta a dohányt. (Folytatjuk!)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents