Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-13 / 295. szám
1989. december 13. TOLNA \ __ NÉPÚJSÁG 3 A lecsókolbász ettől olcsóbb lesz? Egy évig a Pávánál A sóhajtozás kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Több mint 1800 küldött tárgyal erről Budapesten a Kongresszusi Központban. Az eredményről egyelőre fél füllel a pátriaterem előtt a következő mondatot hallottam: Harmadik napja itt tárgyalunk, de ettől még nem lesz olcsóbb a lecsó- kolbász. Tegnap délelőtt arról kérdeztük Papp Nándort, a dunaszekcsői Kossuth Tsz elnökét: sikerült-e kicsikarni az agrárágazat programtervezetét a kormány itt lévő tagjaitól.- Tegnap a miniszter azt ígérte, hogy kapunk írásos programot, mert csupán a fő vonalakat érintette, de lényeges kérdésben nem tud sokat mondani. Aza’vé- leményem, hogy igen sok a kifogás, a panasz, a gazdaságokat sújtó intézkedésekről, de végül is most délelőtt ez a hangnem háttérbe szorult, s hasznos javaslatok hangzottak el. Különösen nagy tetszést aratott Nagy Tamásnak, az agrárszövetség elnökének programbeszéde. Ő is, mi is a kormánytól várjuk az intézkedéseket, de ez még sehol sincs, pedig decemberben vagyunk, és a jövő évi szabályzókat még mindig nem ismerjük. A földtulajdon kérdésében egyetértettünk azzal, hogy a jelenlegi kiindulási pont az legyen, hogy azé a föld, aki megműveli. Én magam tiltakoztam az ellen, hogy a tsz-tagság vállaljon részt a rehabilitációból, hisz ez társadalmi feladat, a téeszek- ből kiszivattyúzott tőkéért a társadalom a felelős. A Teszöv Tolna megyei elnökétől, Varga Jánostól a következő választ kaptuk:- Nem ért meglepetés, ami a kongresz- szus hangulatát illeti, mivel sokat mozgok különböző rendezvényeken. Ezek kicsit talajtalan, támpont nélküli, de a demokrácia felé mutató összejövetelek, azaz elszabadulnak az indulatok, a mozgalom és a társadalom irányába. Mindenki, aki itt van, igényli, hogy a véleménye benne legyen a döntésekben. Az előkészítő bizottságok éppen ezért nehéz helyzetben voltak, de a spontán megnyilvánulásokat is meglehetősen nehezen kezeljük. Ösz- szességében érezzük az erőnket, de egyúttal a hiányosságokat is. Lehet, hogy lesz, akit megsértek, de az a véleményem, hogy sokan nem élték bele magukat abba a helyzetbe, hogy itt valóban új szövetkezeti formula van kialakulóban. Ez látható itt a kongresszusi teremben az arcokon, és a megnyilvánulásokon is.- Mi lesz az érdekképviselet sorsa? - kérdeztük a Teszöv elnökétől.- Mi a megyében nem személyben gondolkodnánk, -mert eltűri egymást a politikai, gazdasági és kamarai érdek- képviselet. Hogy ez lesz-e a jövőnk, vagy sem, majd a későbbiekben eldől. Úgy gondolom, nem szabad előre túl kategorikusan pántlikázni a szervezeteket. Ha a kongresszus után hazamegyünk, a megyei szövetségnek ki kell szabnia a ruháját, az országos szövetséget a szövetségek szövetségének neveznénk el. Azon még dilemmázunk, hogy szigorúan szövetkezeti szövetség legyen-e vagy sem, de az a véleményem, hogy az új szövetségi modellben azok tartsanak velünk, akik együtt kívánnak velünk dolgozni. D. VARGA M. Pártvagyon En szavaztam. Ez fnagánügy. Gyanítom ön is szavazott, ami szintén magánügy. Mi szavaztunk ami viszont már közügy, és szinte egyhangúan döntöttünk három kérdésben. Annyiszor esett már részleteiben is szó erről, hogy ne aprózzuk... de tegyük fel a kérdést: - Mi lesz a sorsa azoknak a nagyértékű ingatlanoknak, melyek városainkban, községeinkben várják új funkciójukat? A helyi tanácsok kivel, miképp ejtettek erről szót, megoldották-e az épületek kezelésbe vételével együttjáró feladatokat? Felké- szültek-e az ezekkel kapcsolatos kérdések körének megoldására? Sok-sok gyakorlatias kérdés, mely a hirtelen változó mának és a holnapoknak egyaránt adhat munkát. Ezer Mihály, a Bonyhádi Városi Tanács elnöke a következőket mondta el a téma kapcsán:- A feladatok megoldására a Minisztertanács kormánybiztost nevezett ki, aki tájékoztatta a megyei tanácsokat a feladatokról. Jelenleg a pártvagyon leltározása folyik, a munkában a városi tanács munkatársa is részt vesz, a munkát december 31-ig befejezik. Az épületek fenntartása, az állag megóvása tanácsi feladat. Költségeit külön könyveljük, mert a döntést követően ezek központi alapból megtérülnek. A városban működő politikai és tömegszervezetekkel egyeztető tárgyalást folytattunk, így az MSZP-vel, az MDF-el, az MSZMP-vel, az SZDSZ-szel, a Hazafias Népfronttal, a VISZ-szel, a Demokratikus Magyarországért Mozgalom képviselőivel. Akadt, aki nyilatkozott elképzeléseikről, más írásban fogja megküldeni véleményét. A tanács elképzelése szerint a Fáy lakótelepi egykori pártház maradjon gyógyszertár, a bérleti dijat a tanács kapja, ebben egyöntetű a vélemény. Az MSZP a Perczel utca 9. alatti volt párthelyiségeket saját vagyonaként szeretné megtartani, vagy bérelni kívánja. A volt városi MSZMP-székházba kerülhet a városi bíróság és ügyészség, amire igény van. A volt munkásőrobjektum hasznosítására pályázni kell majd, az elképzelések igen különbözőek.- szs Mongol lányok A tolmács mindenben segít vendégségben Atganbaiar Szoszor elégedetten vizsgálja az elkészült darabot Tamásiban, a Páva Ruhagyárban, Németh Györgyné műszaki vezető kalauzolásával nemcsak a Heinzelmann (NSZK) és Robex (Svájc) cégeknek készülő, legújabb divatnak megfelelő blúzokat, blézereket csodáltuk meg, hanem a san- tungból készült darabok igényes kivitelezői közt tizenegy mongol lány és fiatalasz- szony munkáját is, akik szeptember 15- én érkeztek, hogy megtanulják a mesterség itt elsajátítható fogásait. Tolmácsuk, Batérdené Navánzundui elmondta, hogy egy évig maradnak Tamásiban a mongol varrónők, akik otthon is kitűnő munkaerőnek bizonyultak; valamennyi szalagon bekapcsolódtak a munkába, részint tolmácsolás, részint jelbeszéd segítségével kommunikálnak munkatársnőikkel. Horog Béláné véleménye róluk: „Nagyon helyesek, legalábbis a mi szalagunkon dolgozó lányok...” A fényképezőgép elől Szuvdá Dámbi előbb védekező mozdulattal eltakarja arcát, de aztán ránk mosolyog, amikor megérti, hogy a Népújságtól jöttünk. Dicsérik Negrüi Niamdavá és Ceven- dorzs Batuszeg ügyességét, gyorsaságát, szakmai rátermettségét... A hangulat jó, úgy tűnik, a mongol lányok, fiatalasz- szonyok beilleszkedtek az új környezetbe. Minthogy a gyár területén szállásolták el őket, pár percre bekopogtunk az egyik négyágyas szobába is. Batlianhua Gom- boszüren és Barhu Jordon elmondják: jól érzik itt magukat, megszokott ételeiket tudják készíteni a rendelkezésükre bocsátott kis konyhában, tévéznek, csaknem naponta írnak haza levelet... De csak jövő év szeptember 15-én indulhatnak viszontlátni övéiket. DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY Barhu Jondon és Batlianhua Gombo- szüren hazagondol... A hangulat kitűnő Diplomata-áruház Az a két budapesti diplomata-áruház, amelynek sorsáról az alábbiakban szó lesz, már régóta nem a Budapesten akkreditált diplomaták áruháza. Kezdetben az volt; minden országban szokás ugyanis a külföldi diplomatákat vámmentes árakon importárukkal kiszolgálni. Egyetlen országban sem szokás azonban a saját lakosság valamely rétegét bármely megfontolásból hasonló előnyhöz juttatni. Magyarországon mégis így történt: akik tartós külszolgálatból származó jövedelmükből vagy rövid kiküldetésre kapott napidíjukból speciális devizaszámlára helyeztek el pénzt, lehetőséget kaptak rá, hogy a diplomata-áruházakban, tehát vámmentesen vásároljanak. Demagógia, gazdaságellenes Most azonban közölték, hogy véget vetnek ennek a gyakorlatnak. Az indoklás a Népszabadság november 24-i számában ekképp fogalmazódik: „a közhangulatot rendkívüli módon ingerli, hogy némely kivételezettek... vámmentesen vásárolhatnak” és „tömeges tiltakozás áll a rendelkezés hátterében”. A lap által említett másik ok az, hogy „nehezen megoldható a kétféle devizaszámla elválasztása, az, hogy különbséget tegyenek a vámmentes boltokba átutalható és nem átutalható összegek között”. Ami az utóbbit illeti, az OTP-től kapott tájékoztatás szerint, ha nehezen is, de idáig megoldották a pénzek elkülönítését. A devizaszámlák elektronikus nyilvántartása lehetővé teszi, hogy a számlavezető OTP-fiókok külön tartsák nyilván egyazon állampolgárok kétféle eredetű devizáját. Nem volt ez boszorkányság a „.múltban sem, amikor két, három, sőt négyféle jogcímen is kellett a banknak devizaszámlát vezetnie. Ami a döntés érdemi részét illeti, azon viszont el lehet töprengeni a társadalmi igazságosság és a gazdasági ésszerűség szempontjait figyelembe véve. A tár- > sadalmi igazságosság valóban megkövetelheti az állampolgárok eszményi egyenlőségét, még ha az a maga vegytiszta tökéletességében mégvalósítha- tatlan is. Mondhatjuk: ahol nem muszály, ne legyenek kiváltságok. És a vámmentes vásárlás igazán nem eltörölhetetlen kiváltság. Am mielőtt igazságokat osztunk, gondoljuk meg, hogy valóban valamiféle társadalmi elit élvezi-e a kiváltságot, és azt is, hogy annak, eltörlése vajon nem fog e hasonlítani mondjuk más gazdasági előnyök - például a magántulajdonlás - 1948-49-es radikális eltörléséhez. Nem egy elit kiváltsága A számlavezetőktől kapott információink szerint a vámmentes vásárlás lehetősége nem egy társadalmi elit kiváltsága. Bár tekintélyes devizaösszegekkel rendelkeznek a Külügyminisztérium, valamint a külkereskedelmi vállalatok külföldön dolgozott vezető beosztású tisztviselői, nem kevés spórolt pénzük van másoknak is. Hogy kiknek? Például azoknak, akik őket külföldön kiszolgálták-kiszolgálják, akik a magyar külkereskedelmi és külügyi képviseletek fenntartásában munkásként közreműködtek-közreműköd- nek. így például gépkocsivezetőknek, házgondnokoknak, takarítóknak, gépíróknak, szerelőknek. Még inkább azoknak, akik valamilyen magyar export kapcsán dolgoztak-dolgoznak külföldön. Példának okáért magyar fővállalkozásban folyik elektromos táwezetéképités és fásítás az Arab-félsziget némely sivatagjaiban, s ezeken a munkákon magyar kertészek, szerelők, technikusok dolgoznak. De említhetők a kamionsofőrök is, akik hasonlóképp nem minősíthetők holmi elit tagjainak - sem a politikai, sem a társadalmi elithez nem tartoznak - mégis vámmentesen vásárolhatnak a diplomata-áruházban. A kérdés tehát akár meg is fordítható: vajon a társadalmi igazságosság jegyében járunk-e el akkor, amikor a követség épületét takarító, a kamionokat éjjel-nappal vezető sofőröket megbüntetjük, amiért nem itták el, nem kártyázták el, nem kaszinózták el külföldön keresett dollárjaikat, hanem hazahozták, bankba tették, és vámmentes vásárlásra tartalékolták? Továbbá úgy is feltehető, hogy a jövőben vajon hazahozzák-e pénzüket, ha ezután nem élhetnek a vámmentes vásárlás kiváltságával? S ezzel már átléptünk a gazdasági észszerűség birodalmába. A minden korábbinál nagyobb külföldi adósságról most számot adott kormány elemi érdeke, hogy folyamatosan törleszteni tudjon, s fizetőképességét megőrizve további hitelekhez jusson. Minden, a magyar bankokban lévő dollárcent - így a kamionsofőr és a nagykövet hazai bankbetétje is - a devizagazdálkodás számára fontos, mert forgatható pénz, részét képezi azoknak a devizatartalékoknak, amelyek kimerülése esetén bekövetkezhet a fizetésképtelenség. Vajon ésszerű-e a mai krízishelyzetben bárki - horribile dictu: az elithez tartozó - devizabetét-tulajdonost arra késztetni, hogy elveszítve hazai előnyét, vegye pénzét ki a bankból, s vigye oda, külföldre, ahol olcsóbban vásárolhat, mint nyílt árusítású magyar dolláros üzletekben? Vajon - ha már valamit lépni akar a pénzügyi kormányzat - nem úgy lenne-e racionális egyenlőséget teremteni, hogy a nyílt árusítású dolláros üzletekben is vámmentesen kínálni a valutatulajdonosoknak az import árukat? Kapkodó, megfontolatlan döntések Meglehet, ez sokirányú következménynyel járna mind a valuták feketepiacára, mind a vámtól védtelen, gyenge minőségű árut termelő hazai feldolgozóiparra nézve, ezért ezt nem goldoljuk, pontosabban: nem mondhatjuk alapos, tőlünk nem várható elemzés nélkül. Ahhoz azonban nem szükséges alapos elemzés, hogy valószínűsítsük: a tervezett (vagy már meghozott?) intézkedés egyike azoknak a kapkodó, megfontolatlan lépéseknek, amelyek a (pénzügyi) kormányzatot mostanában mind karakterisztikusabban jellemzik. Ezek a húzd meg ereszd meg tépések hol valós vagy feltételezett tömegnyomásra, hol pedig az azzal ellentétes irányú, a pénzügyi egyensúlyt mindenek elé és fölé helyező gondolkodásmód hatására történnek. A két budapesti diplomata-áruházban most végkiárusítás folyik, és a számlatulajdonosok hasonló pánikban vásárolnak, miként pánikban döntenek - hol igy, hol úgy - a kormány tagjai.
