Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-11 / 293. szám

1989. december 11. NÉPÚJSÁG 3 Egy eszme többletértékei Kereszténydemokrata népfőiskola holland előadókkal (Folytatás az Izoldáiról.) Építeni csak morális értékekre Szikár, magas termetével, visszafogott, tárgyilagos és rendkívül logikus stílusá­val van Helvoirt úr csak tovább erősítette azt a bizonyára nem igazán árnyalt képet, ami bennünk, magyarokban kialakult a hollandokról. Minek köszönhetjük ezt az érdeklődést, ami még megyénkbe is el­hozta önt? - tettük fel a vendégnek az el­ső kérdést.- Elkötelezve érezzük magunkat Ma­gyarország, a magyar keresztényde­mokrácia iránt - válaszolta van Helvoirt úr. - Ehhez az államhoz történelmi kap­csolatok is fűznek bennünket. Ami pedig a kereszténydemokráciát illeti, annak vé­leményem szerint kitűnő talaja lenne Ma­gyarországon, méghozzá hosszú távon.- Az ön által említett történelmi kap­csolat mennyire közismert a holland tár­sadalomban?- Sajnos, egyáltalán nem szélkes kör­ben, de meggyőződésem, hogy minél többször látogatunk ide, és a szerzett ta­pasztalatokat ismertetjük, akkor ez a kör növekedni fog. Ami sajnálattal tölt el, az az, hogy Magyarországon most megle­hetősen elkeseredett a hangulat. Ezt az elkeseredést valahogy dinamizálni kelle­ne, azaz tenni akarássá kellene változtat­ni, s ekkor minden további nélkül meg le­hetne oldani a problémákat.- Bizonyára nem titok ön előtt, hogy a hazai közvélemény nagy reményeket fűz a nyugati segítséghez...- Én meg azt remélem, hogy ez a vára­kozás túlmutat az egyszerű fogyasztói szemléleten, mert nem ez az élet lényege. Egy országot csak morális értékekre le­het építeni. Mi a magunk részéről termé­szetesen mindent megteszünk annak ér­dekében, hogy ezt az eszmét támogas­suk. Magyar polgármesterként Haaksbergenben Amikor Gábor Dzsingisz bemutatkozott - sorra kezet rázott a népfőiskola összes hallgatójával -, még azt lehetett hinni, hogy nyugat-európai módra megfordította a ne­vét, s ennek megfelelően Gábor a ke­resztneve. - Ellenkezőleg, az én utónevem Dzsingisz - világosított fel az interjú ele­jén.- Bizonyára a sokszínűséghez szokott Hollandiában sem mindennapos, hogy va­laki ilyen névvel és magyarként legyen egy kisváros polgármestere...- Ez így van. Én tizenhat éves voltam, amikor 1956-ban elmenekültem Ma­gyarországról. Egy hollandiai jezsuita kol­légiumba kerültem, itt tettem érettségit, majd egy katolikus egyetemen közgazda­ságtudományt tanultam. Ezt követően a politikai pályát választottam, dolgoztam mi­nisztériumi tisztviselőként is, s most hét éve vagyok egy közepes nagyságú város, Haaksbergen polgármestere.- Előadásában kitért arra, hogy polgár- mesterré maga a holland királynő nevezte ki.- Ez általános gyakorlat Hollandiában. Nálunk az a felfogás, hogyha a városi ta­nács választana meg, akkor nagyon hamar valamilyen nemkívánatos érdekközösség jöhetne létre a polgármester és a városi ta­nács egyes tagjai között. Ezért van az, hogy egy polgármester egy városban legfeljebb hat-nyolc évig tevékenykedhet, utána per­sze elmehet egy másik városba.- Hogyan fogadták a haaksbergeniek azt a hírt, hogy egy .magyar származású személy lesz a polgármesterük?- A holland rendkívül objektív és igazsá­gos nép. Az, hogy valaki magyar, német, vagy cseh származású, nem játszik szere­pet ebben a társadalomban. Ha az ember eredményeket mutat fel és tisztességesen végzi a munkáját, akkor semmiféle megkü­lönböztetés nem éri. SZ. Á. Meggyilkoltam négy egeret! A szemtelen legyet inkább elhessegetem, de nem ölöm meg. Alaptermészetem, hogy kerüljem bármilyen élet kioltását. A lelkiismeretem íratja velem ezeket a so­rokat. Meggyilkoltam négy egeret! Azon vette észre magam, hog egy oroszlánva­dász ösztönével seprűvel, lapáttal a kezemben, tüzes tekintettel rohanok egyik szobából a másikba egy, majd kettő, három, végül négy egér után. Három darab­ba törtem vérengzésem közben a seprőt, felborogattam a székeket, ruhákat hajigáltam a levegőbe és diadalittasan szállítottam a tetemeket, végsőnek nem mondható nyughelyre. Miért tettem? Egyszerűen azért, mert fel akartam számolni mindazt, amit a nem is olyan régen vásárolt öreg házamban az'előző tulajdonostól kísérő rosszként átvettem. A mi­nap egy főváros közelében levő mezőgazdasági termelőszövetkezet fiatal elnöké­vel beszélgettem székhelyén. Úgy képzeltem a találkozást, hogy irodája egy két­emeletes épület második szintjén lesz, légkondicionált környezetben. Azért raj­zoltam magamban ezt a képet az elnökről, mert temperamentuma, élénk gondol­kodása, reformelkötelezettsége ezt sugallta felém. Ehelyett egy szinte alacsony épületben fogadott, amiről kiderült hamar, hogy vastag vályogfalai vannak. Bár­sony ülőgárnitúra a sötétbarna falburkolat előtt, Ízléses szárazvirág dekoráció... Szóval az történt, hogy nem dózerolták el az öreg házat, hanem a fő és egészsé­gesnek mondható szerkezeteket meghagyták, felújították szükség szerint. Belül a mai igényekhez igazodó bútorzattal népesítették és dolgoznak, eredményeik fi­gyelemre méltóan példaadók, csak... Csak az egerek! Ez a Muridae musculus, ez a felül feketés, oldalán világos, hasán hamvasszürke állatfaj, ami leginkább emberi lakásokban, maga kaparta föld alatti járatokban él mind szaporább családjával, ez okpz sok bosszúságot. Hiába formálódott, lett modern szemléletű a település agrárértelmisége irányította közösség, gazda­ság, a múlt kártevői kiirthatatlanul szorgoskodnak. Mit tegyek? Ha nem akarom, hogy vér tapadjon kezemhez, akkor meg kell ta­nulnom a férgekkel, patkányokkal együtt élni, mert láthatom, hogy elpusztíthatat- lanok, mit nekik születő demokrácia, plurális társadalom, ismételten kikiáltott köztársaság, jogállamiság. Voltak, vannak, lesznek! DECSI KISS JÁNOS A félelem bére Aki beszél, az röpül (Folytatás az 1. oldalról.) Ettől a két dologtól - a cipőfelsőrész üzembe való helyezéstől és a munkanél­külivé válástól - annyira fél mindenki a Simontornyai Bőrgyárban, hogy az em­berek csak suttogva merik elmondani a véleményüket, és ragaszkodnak a névte­lenséghez. Tartanak a retorziótól. Joggal, hiszen a vállalat vezetői minden további nélkül fölmondhatnak bárkinek átszerve­zésre hivatkozva. Vannak, akik azt mondják, hogy szán­dékosan teremtenek ilyen hangulatot a bőrgyárban, tartják a dolgozókat bizony­talanságban, nem tájékoztatják őket a vállalat helyzetéről. Az idei évben még nem volt sem termelési tanásckozás, sem műszaki konferencia, sem munkás­gyűlés. A gyár félévi és első háromne­gyedévi eredményeit nem hozták nyilvá­nosságra, minderről legfeljebb csak szakszervezeti vonalon, a bizalmiakon keresztül kaphattak tájékoztatást a bőr­gyár sorsáért aggódók. A vállalati tanács választott tagjai is hallgatnak. „Nincs tudomásunk arról, hogy bármely területen a dolgozók által delegált tagok akár az üléseket megelő­zően, akár utána is kikérték volna válasz­tóik véleményét, vagy tájékoztatást adtak volna a tanácsülésen elhangzottakról,” - szerepelt már egy éve egy írásos anyagban a figyelmeztetés. * Amiről nem beszélünk, az nincs - struccpolitikáját látszanak alkalmazni a bőrgyár vezetői. Pánikot keltettem a dol­gozók között a múlt heti pár soros írásom címével „Lesznek-e munkáselbocsátá­sok Simontornyán?” - vetette szememre másnap, a gyárban jártamkor az igazga­tó, a főmérnök és a személyzeti főosz­tályvezető. Igaz, hogy a nyilatkozó sza­vaiból kiderült, hogy egyelőre csak át­szervezések lesznek, elbocsátások nem, de őket már a cím is irritálta. Nem érde­kes, hogy a fél falu ezt beszéli, mert talán nincs is olyan család, amelyik valami­lyen módon ne állna kapcsolatban a gyárral, de azért jobb lett volna, ha nem írja meg a lap. Kornitscher Tamásnak, az igazgató­nak egyébként is fenntartásai vannak a sajtóval szemben. A budapesti bőr­gyártól is azután pártoltak el a vevők, miután az újságírók megírták, hogy gaz­dasági, termelési gondjaik vannak, hogy talán szanálás élőt állnak. Ezért aztán a simontornyai vállalati tanácsülés előtt, amely épp az eredményes működésre készült javaslatot volt hivatott megvitatni, nem is adott információt. Utána lehet róla szó, de akkor is csak egyes kérdésekről, mert ugye it a konkurencia, és hátha el­orozzák az itteni kitűnő javaslatokat... * A vt ülése előtt nyilatkozni a szakszer­vezeti titkár, Botos Jánosné sem akart, mondván, hogy ez a gyár adja a kenyerét. A beavatottak meg rögtön közük, hogy az szb-titkár az elmúlt időszakban többet volt táppénzen, mint a gyárban. Ez a baj, mondják a munkások, ezért nincs, aki szót emeljen az érdekünkben, azért tar­tunk itt, ahol. Most, hogy visszajött, ötezer forinttal felemelték a fizetését. Rövid agitáció után a titkár mégiscsak odaadja az ülés előtt a szakszervezeti ta­nácsnak a bőrgyár eredményes műkö­déséről készült anyag írásos véleménye­zését és elmondja, hogy nem értenek egyet a termelési költségvetési terv I. vál­tozatában szereplő 109 millió forint mun­kabértervvel, hanem a bázisként elért 120 millió forint bérköltség mellett törnek lándzsát. A szakszervezeti tanás csak olyan szervezeti változást tud támogatni, ami segíti a munkavállalók foglalkoztatá­si biztonságát és a jövedelmi lehetősé­geiket javítja. Ő a vt-ülésen ezt fogja kép­viselni. A kérdésre, hogy ez bérmunká­ból: cipőfelsőrész varrásából hogyan le­hetséges, már nem kapok választ. És nemcsak tőle, mástól sem. * A vállalati tanács tagjainak nagy több­sége szerint a múlt hét szerdáján eléjük terjesztett program alkalmas a kilábalás­ra. Nem lesznek elbocsátások, egymás után fogják indítani a cipőfelsőrész üze­men a szalagokat, folyamatos lesz az átállás. Állítólag az idei irányítottak fog­nak itt annyit keresni, mint előtte segéd­munkásként a vasaló-, spriccelőgépen. Fél év alatt elérik a százszázalékot, mondják. Egyelőre az a helyzet, hogy vannak, nem is kevesen az ideirányítottak között olyanok, akik az ezer forint előleg felvéte­le után a fizetési borítékjukban csak né­hány száz forintot találnak. A vállalati tanács nem állt ki a szak- szervezet bérpolitikai koncepciója mel­lett. Akik ismerik az összetételét, nem is csodálkoznak ezen. Az eredetileg 25 ta­gú tanácsnak 13, dolgozók által delegált tagja van, 12-en pedig beosztásukból adódóan tagok. Ez az arány 12:13 márciusban 12:11- re módosult, amit azóta sem korrigáltak, nem választottak a dolgozók közül újabb küldötteket. így aztán nem vitás, hogy merre billen a mérleg nyelve. S ** F. KÓVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Aki nem dolgozik, eltolhatja a biciklijét Ellentmondások a nagyberuházások körül A tényékét, eredményeket tekintve úgy tűnik, hogy az allami nagyberuházások helyzete nem kellően tisztázott. Hat állami nagyberuházást finanszíroz jelenleg az Állami Fejlesztési Inté­zet (ÁFI), amelynek most közzétett jelentéséből kitűnik: a köz­ponti beruházásokra az idén, az év első kjlenc hónapjában ösz- szesen 8,6 milliárd forintot költöttek. Ez az összeg az elmúlt év azonos időszakához képest 21 százalékkal nőtt ugyan, de keve­sebb a tervben előirányzottnál és egész sor olyan munkajtiadá- sait is tartalmazza, amelyet időközben - felső szintű döntéssel - leállítottak, félbehagytak. A jelentés megállapítja: nagy a bizonytalanság az állami fi­nanszírozású nagyberuházások megvalósítása körül. A kiadá­sok négyötöde a folyamatban lévő munkálatokkal kapcsolatos, a fennmaradó hányadot pedig a további munkák tervezésére, előkészítésére, valamint állagmegóvásra fordították. Szeptem­ber végéig a kifizetett összeg 83 százalékát, mintegy 7,2 milliárd forintot a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásánál és a paksi atomerőműnél használták fel. 873 millió forintot fordí­tottak a jövő évben elkészülő budapesti észak-déli metróvonal építésére. A fennmaradó hányadot, mintegy 600 millió forintot, további három beruházás: a mecseki kokszolható szénterme­lés fejlesztésére, a Mecseki Ércbányászati Vállalat 5. számú üzeme megnyitására^ valamint a Budavári Palota építésének folytatására, valamint tervezés-előkészítésre, illetve állagmeg­óvásra költötték. A nagyberuházások körüti ellentmondásokra jellemző: a nagymarosi vízlépcső építését az Országgyűlés, a kormány elő­terjesztését elfogadva - mint ismeretes-, október 31-én leállí­totta. A nepgazdasagi tervben e nagyberuhazas celjara jóváha­gyott mintegy 5,3 milliárd forintból azonban a harmadik ne­gyedév végéig hozzávetőlegesen 95 százalékot - 5 milliárd 52 millió forintot - már felhasználtak a munkálatoknál. A paksi atom­erőműnél egészen más a helyzet, várhatóan a jövő év elejére meg­történhet az építkezés első ütemének pénzügyi lezárása. Ami a baranyai térség két nagyberuházását illeti: a mecseki kokszolható széntermelés fejlesztésének célszerűségét meg­kérdőjelezték, s napirenden van a beruházás programjának módosítása. Ám a mecseki szénbányászati fejlesztés felülvizs­gálata, amelybe külföldi szakértőket akarnak bevonni, a harma­dik negyedévvégéig még meg sem kezdődött, s közben a Me­cseki Szénbányák fizetőképessége is kritikussá vált. A Mecseki Ércbányászati Vállalat ügyében pedig, mint ismeretes, a Minisz­tertanács szeptemberben úgy döntött, hogy a hazai uránterme­lést a lehető legrövidebb időn belül meg kell szüntetni. De az említett beruházásra az ez évi 225 millió forintos keretből mint­egy 195 millió forintot már az első háromnegyed évben felhasz­náltak. A budapesti észak-déli metróvonal lll/b/1 -es forgalomba he­lyezését 1990-re, a munka befejezését 1991 -re tervezték. Pénz­ügyi fedezet hiányában azonban ez évben kilenc hónap alatt csak 873 millió forintot használhattak feb-s ez csupán a fele a tervben előirányzottnak. A Budavári Palota helyreállítására az első háromnegyed évben 25 millió forintot költöttek az előirány­zott 40 millió forinttal szemben. Ennek az az oka, hogy a hely­reállítandó épületek hasznosításáról mindmáig nem döntöttek az illetékesek. Megkérdeztük: Embert mart a veszett macska? November hónapban megszaporodott a veszettségi esetek száma. A Tolna Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás 9 róka, 1 kutya, 1 macska és 1 szarvasmarha veszettségét állapította meg. Sajnálatos dolog, hogy a macska embert is megmart, Dr. Patonai Ivánnál, az állomás igazgatójánál érdeklkődtünk az eset felöl.- Saját gazdáját támadta meg a macska, a hölgy azóta már megkapta a megfelelő védőoltást. Ezúton is javasoljuk azoknak, akik macskát tartanak, hogyha nem is köte­lező, vigyék el kedvencüket beoltani veszettség ellen.- Mi az oka a novemberi veszettségi hullámnak?- Sajnos ősszel és télen jóval gyorsabban terjed ez a járvány az állatok körében, mint más időszakokban. Általában a rókáktól indul ki a betegség, ezért Nyugat-Euró- pában már bevezették immunizálásukat. Ez szájon keresztül történik úgy, hogy a csa­létekbe teszik a vakcinát.- Miről lehet felismerni a veszett állatot?- Addigi életvitele megváltozik, a vadon élők szelídebbek, míg a háziállatok agresz- szívebbek lesznek.- Mi a teendője annak, akit marás ér és támadója gyanús?- Azonnal forduljon orvoshoz, ahol szükség esetén megkapja a védőoltást.- Hogyan állapítják meg, hogy az állat valóban veszett volt-e?- Az orvosi megfigyelés után levágott fejét az előírásoknak megfelelően elküldjük a Kaposvári Állategészségügyi Intézethez, akik a vizsgálat után megküldik az esetleges pozitív vagy negatív eredményt.- KZ -

Next

/
Thumbnails
Contents