Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9. NÉPÚJSÁG 5 A magyarkeszi fogorvosnő sportvállalkozása Kimozdulva a tolnai megyeszékhely­ről, nem egyszer találkozunk az elhibá­zott településpolitika figyelmeztető jelei­vel. Magyarkeszin például egy éve csep­pet sem volt nehéz dolga a földi halandó­nak, ha a helyi sportélet apró műhelyeit akarta feltérképezni - ugyanis a faluban ekkor még a testkultúra egyenlő a nullá­val. Ilyen körülmények között a helyi értelmiség kezdeményezőképessége segíthet valamit az áldatlan helyzeten, ha vannak néhányan, akik küldetéstudattól vezérelve teszik a dolgukat. Szerencsére itt is akadt egy megszállóit - neki kö­szönhető, hogy megmozdult az állóvíz, némi reménysugarat nyújtva azoknak, kiknek mozgásigényét nem elégíti ki kocsmai környezetben a poharak emel- getése. Dr. Sik Ágota körzeti fogorvosnő a köz­ségi egészségvédő tanács vezetője. Nem elégszik meg a lyukas fogak eltávo­lításával, betömésével, számára az egészségmegőrzés annyi, mint változtat­ni megkövesedett szokásainkon, kimoz­dulni a tespedtségből. Kezdődött a la­kosság részéről felmerülő mozgásigény­nyel. Nem véletlen, hogy a súlyfelesleg­gel küszködő hölgyek részéről jött az elr ső jelzés, hiszen a női hiúság mindent le­győz. Hogyan is jutott el dr. Sik Ágota odáig, hogy a művelődési házban torna­termet alakítson ki? - erről faggatjuk a doktornőt.- Falugyűlésen is felmerült az ötlet, de a megvalósulásig nem kis akadályt kel­lett legyőzni. Régebben a művelődési ház alsó szintje nagyon kis kihasznált­sággal párthelyiségnek adott helyet, eleinte ezt béreltük havonta ezer forintért. Az Országos Egészségvédő Tanács pá­lyázatán 30 ezer forintot elnyertünk, eb­ből bordásfalat vettünk. Nem kifogásol­ható a helyi tanács hozzáállása sem, hi­szen a párttól megszerezte a terem tulaj­donjogát, melyet a mozgás szerelmesei ezután már ingyen használhatnak. He­tente kétszer van kondicionáló torna, először egy 25-30 fős gyermekekből és felnőttekből álló csoportnak, majd egy hét fős asszonycsoportnak. A foglalko­zásokat vezető testnevelő tanár Kele­menné Tánczos Gabriella Iregszemcsé- ről'jár be. Mindez nem kis fáradságba kerül a doktornő számára, ezenkívül mellette áll a település két körzeti orvosa, egyébként magára maradva vivja harcát. Megalakít­ják hamarosan a diáksportkört, a megyei diáksporttanács tízezer forinttal, két súly­zóval és egy mérőműszerrel támogatja őket. Sajnálatos, hogy az iskola kívülálló szemlélője az erőfeszítéseinek. Jellemző az iskolai testnevelés helyzetére, hogy a diáksportkör megalakítását is felnőttek­nek kellett kezdeményezni. Vajon meg­tesznek mindent a fiatal, agilis testnevelő kollégák megnyeréséért? A községi művelődési házba betekint­ve megpillantjuk a tornatermet. Tükörsi­ma parketta, bordásfalak, s nemsokára a többi berendezés is itt lesz. Gyakran hal­lunk a párthelyiségek hasznosításának módjáról, ez is egy megoldás. A mozgás­kedvelők korántsem törekednek kizáró­lagosságra, hiszen a heti kétszeri torná­val ugyanúgy kihasználatlan lenne a he­lyiség, mint korábban. Az itt tartott téesz- gyűlések ellen semmi kifogásuk, s még egyéb rendezvények is helyet kapnak. Akinek pedig elfáradnak az izmai edzés után, az egy szinttel feljebb található köz­ségi könyvtárban szellemi táplálékot is kaphat. A gépezet beindult, dr. Sik Ágnes sze­rint a kezdet nem volt könnyű, a kezde­ményezés életben tartása azonban még nehezebb lesz. Szurkolunk a doktornő­nek, bízunk benne, hogy a vállalkozás az iskolai testnevelésre is pezsdítőleg hat.- kesjár ­Labdarúgó „fórum” a Budapest Sportcsarnokban Pénteken délelőtt kibővített ligaülésre hívták a labdarúgó-szakembereket, a klubvezetőket, vezető edzőket, csapat- kapitányokat a Budapest Sportcsarnok egyik különtermébe. A tanácskozás ele­jén Szániel János, az NB l-es liga elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd röviden értékelte az őszi bajnoki idényt. Mint el­mondta, a mérkőzések színvonala épp hogy elérte az elégséges szintet. Abban, hogy idáig süllyedt a magyar futball, egyaránt felelősek az egyesületi vezetők, a szakemberek, valamint a játékosok. A liga három éve alakult, s az eredeti elkép­zelés szerint az érdekvédelem lett volna a fő feladata. Ma inkább az együttműködés kialakítása, egymás segítése a legfonto­sabb tennivaló. Szániel János után dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke lépett a mikrofonhoz. Értékelésként kijelentette: „A magyar fut­ball olyan mélyre süllyedt, hogy csapa­taink már Sri Lankába sem utazhatnak a vereség réme nélkül.” A nyáron megvá­lasztott sportvezető ezután kijelentette, hogy az MLSZ koordinációs feladatokat lát el, és a nemzetközi szinten képviseli a magyar labdarúgást. A szövetségnek nincs joga beleszólni a klubok életébe, de ez nem is lenne célszerű. Ami viszont az egyre szaporodó külföldi szerződése­ket illeti, ezeket talán feltételekhez kelle­ne kötni a jövőben. Nem lehet megoldás, hogy fiatal játékosokat áron alul árusítsa­nak ki. A bajnokság az első fordulókban még elfogadható volt, de később egyre süly- lyedt a színvonal. Dr. Laczkó Mihály egyetértett azzal a közelmúltban hangoz­tatott megállapítással, hogy manapság nincs 16 csapatra való NB l-es játékos. Képtelen helyzet az is, hogy idehaza több az első- és másodosztályú futballis­ta, mint a nyugatnémet Bundesligában. Szabó Tibor, a Bp. Honvéd ügyvezető elnöke szerint a liga ugyan kiharcolta a beleszólási jogot, de'az irányítást nem vette át. Az átigazolással kapcsolatos fo­nák helyzetért nem a ligát terheli a fele­lősség, mivel a jelenlegi szabályt még az azóta megszüntetett Állami Ifjúsági és Sporthivatal hozta. Manapság nincs se pénz, se áru, és a labdarúgásban, akár­csak más sportágakban, felszaladtak az árak. Szabó Tibor jogosnak minősítette azt a kérdést, hogy szükség van-e 16 NB l-es csapatra. Kifejtette: el tud képzelni csök­kentést, de természetesen csak a követ­kező bajnoki idénytől. Az amatőrizmus bevezetése viszont olyan folyamatot in­díthatna el, mint az ötvenes években, vagyis visszatérnének az úgynevezett „fal” állások. A szünet után ismét Szániel János kért szót, s felolvasta Szabó Sándornak, az MTI munkatársának a tanácskozáshoz írt levelét. Eszerint az ifjúsági és az olimpiai válogatott december 23-án, 13 órakor jótékony célú mérkőzést vív a szorult helyzetű nyugdíjasok megsegítésére. Az NB l-es liga elnöke a szervezők nevében is kérte a klubokat, hogy az érintett játé­kosokat bocsássák rendelkezésre a ne­mes cél érdekében. Közismert, hogy Verebes József, az MTK-VM vezető edzője ritka vendég a péntekihez hasonló összejöveteleken. Ezúttal viszont ő is hozzászólt az elhang­zottakhoz, s bár a felszólalások idejét öt percre korlátozták, senki sem zúgolódott amiatt, hogy a mesteredző ezt az időt ala­posan túllépte. Verebes József szerint a magyar futball mindaddig fejlődésképte­len marad, amíg a gazdasági életben nem lesznek.gyökeres változások. Úgy véli: hiába kísérleteznek a piac megte­remtésével, ha a vállalatoknak egyelőre nem fűződik érdekük a sport támogatá­sához. A fejlett országokban a szponzo­rálásra kiadott összegeket a cégek adóalapjukból leírhatják, míg Magyaror­szágon erre nincs lehetőség. Verebes megjegyezte, a magyar válogatott nem a bajnokságot képviseli, ezért felesleges összefüggéseket keresnie a sikertelen vb-szereplés és a hazai küzdelmek szín­vonala között. A Játékvezetői Bizottság elnöke, Nagy Miklós elmondta, hogy a bírók őszi sze­replése nem volt kifogástalan, de a „feke­teruhások” apróbb tévedései döntő mér­tékben nem befolyásolták az eredmé­nyeket. Az NB ll-es csapatok képviseletében dr. Stiegler Károly ligaelnök mondta el véleményét. Ellenezte azt a javaslatot, amely szerint újra csökkenteni kellene a másodosztá­lyú csapatok számát. Stiegler szerint legalább 3 évig a jelenlegi rendszerben kell lebonyolítani a bajnokságot, mivel a gyakori átszervezés nem hozhat ered­ményt. Mészáros Ferenc volt válogatott kapus keményen fogalmazott: kijelentette, a magyar labdarúgók nemcsak technikai, de taktikai és erőnléti vonatkozásban sem ütik meg a profimércét. A játékosok tehetségesek, de akaraterejük kevés a követelmények teljesítéséhez. „Felesle­ges hosszabb kifutási időről beszélni, hi­szen már így is alaposan kifutottunk az időből” - tette hozzá, majd beszámolt ta­pasztalatairól, amelyeket a portugál baj­nokságban eltöltött 6 év alatt szerzett. A tanácskozáson akadtak, akik a sajtó hozzáállását bírálták. Mészáros Ferenc szerint a jogos kritikák miatt nem szabad megsértődni. Félévi bizonyítvány a labdarúgó NB ll-ben A Szekszárdi Dózsa ismét tavaszra „napolta” a döntést A jubileum évében megszűnik az egyesület? Gracza és Kalmár fejpárbaja a Paks elleni mérkőzésen A tények makacs dolgok. Ha az őszi szezonzáró forduló 90. percé­ben Varga László gólpasszáról Bo- zsér lekési a csatlakozást, azzal együtt elmarad Nagykanizsán az egyetlen vidéki győzelem, akkor most az alsóházi riválisok táborá­ban „rászámolnak” a Szekszárdi Dózsa együttesére. Őszi 33 száza­lékos produktumuk birtokában így is a kiesési zóna mesgyéjén várhat­ják a tavaszi folytatást. Annak vég- kimeneteléről pedig a világért sem szeretnék esélylatolgatásra vállal­kozni, hiszen a hátralévő 15 mérkő­zés kínálta javítási lehetőséget te­kintve nem is lenne értelme. A me­gyeszékhely szurkolói viszont hete­dik éve hiú ábrándokat sem kerget­nek, beérik ők majd az egyesület 40. jubileumi esztendejében is az­zal, ha a lila-fehérek megkapasz­kodnak a második osztályban. Meghiúsult célkitűzések Apropó, jubileum! A vészharang kon- gatása nélkül kérdezzük: lesz-e egyálta­lán, hiszen nemcsak a labdarúgó-szak­osztály, hanem az egyesület egén is ko­mor felhők tornyosulnak. Az anyagiak hiánya 1990-re sanyarú esztendőt prog­nosztizálnak, mi több, a klub életben ma­radását is megkérdőjelezik. Teszler Ven­del vezető edzővel folytatott beszélgeté­sünkkor is ez a lenni, vagy nem lenni kér­dés fogalmazódott meg elsőként.- Mennyiben befolyásolta a csapat őszi teljesítményét az a tény, hogy 1990 januárjától bizonytalanná válik a Dózsa SE további működése?- Ennek egyáltalán semmi köze nincs az eredményekhez. Amikor elkezdődött az 1989-90-es bajnoki évad, ez a kérdés fel sem merült. Csupán egy hónapja kap­tuk a végleges jelzést: bázisszervünk, a BM támogatására nem számíthatunk az új esztendőben. Fogalmam sincs, hon­nan teremthető elő az így kiesett több milliós támogatás.- Összességében elégedett együttese őszi produkciójával?- Nem. Az elnökség által meghatáro­zott cél a 4-8. helyek egyikének meg­szerzése volt. Ez épp úgy nem sikerült, mint az általam tervezett 18-21 pont be- kasszírozása. Ez utóbbira a mutatott já­ték képe alapján azonban reális esé­lyünk volt. Hogy mégsem tudtuk realizál­ni, annak több összetevője van. Ide soro­lom a sárga lapokat és a kiállításokat követő eltiltásokat, a csapatot sújtó sérü­léshullámot. így törekvéseim ellenére sokszor kellett változtatni a csapat ösz- szeállításán. Ennek ellenére a vesztes mérkőzések nagy részén a kellő össz­pontosítás hiánya is kiütközött. Ez a gól­helyzetek kihagyásában, illetve egy-egy, a mérkőzés végeredményét befolyásoló döntő hiba elkövetésében jelentkezett. Kapott góljaink 30 százalékát az első ne­gyedórában, újabb 35 százalékát pedig a mérkőzések utolsó 15 percében sze­rezték ellenfeleink. Felmerülhet a kérdés: mindez nem vezethető-e vissza erőnléti hiányosságokra? Nos, erre szintén a számok nyelvén válaszolok: az általunk szerzett 15 gólból tizet a második félidő­ben értünk el. A jobb teljesítményeket is általában szünet után nyújtottuk. Az elkö­vetett hibák okaiként rutintalanságunkat és időnként az összeszokottság hiányát tudom felhozni. Nem szoktam a játékve­zetéssel foglalkozni, de ha az ellenfeleink terhére is annyit tévedtek volna, mint a miénkre, akkor most legalább hat ponttal többünk lenne. Természetesen ez nem menti játékosaink elkövetett hibáit, vagy éppen az általam elkövetett szakmai té­vedéseket. Tizenöt mérkőzésen huszonhárom játékos- A szóhoz jutott játékosok nagy szá­mából ítélve számunkra úgy tűnt, mintha egész ősszel „kereste” volna csapatát.- Viszonylag szűk keretre épült a csa­pat, ennek az sem mond ellent, hogy vé­gül a 15 őszi mérkőzésen 23 játékos kapott bizonyítási lehetőséget. Már a nyári felkészülés során is arra töreked­tem, hogy egy állandó csapatot alakítsak ki. Természetesen azzal az igénnyel, hogy minden posztra megfelelő helyette­sítő emberek is rendelkezésre álljanak. Ősszel a következő összeállításban lép­tünk legtöbbször pályára: Hujber (10 mérkőzésen) - Nagyfalusi (15), Varga F. (14), Kasza (12), Varga L. (13) - Szabó (14), Máté (13), Bozsér (10), Horváth Cs. (13) - Kálmán (13), Jelusics (13). Rajtuk kívül Farsang (10), Süveges (9), Kalmár (7), Mausz (5) találkozón játszott.- Az egyéni teljesítményeket értékelve hallhatnánk a játékosrangsort?- Jó teljesítményt nyújtott Nagyfalusi és Bozsér, megfelelt a várakozásnak Hujber, Mausz, Farsang, Szabó, Varga F. és Varga L. Többet vártam viszont Má­tétól, Horváth Csabától, Kálmántól, Jelu- sicstól, Süvegestől és Kalmártól. Ez utóbbi két játékosnál megjegyzem, hogy eltiltás és sérülés miatt kevés mérkőzé­sen szerepeltek. Sajnos, a kiállításokat követő eltiltásukkal sújtották együttesün­ket.- Dienesről és Knieszről végleg le kell mondaniuk?- Nagyon bízom- benne, hogy nem. Dienesnek a saját megítélése szerint az utóbbi hetekben javult az állapota. Pilla­natnyilag gyógyultabbnak érzi magát, mint a Keszthely elleni mérkőzés idején, amikor egy félidőre csereként pályára is lépett. Knieszt msodszor is megműtötték. November közepén vették le lábáról a gipszet, csak később derül majd ki, hogy folytathatja-e a labdarúgást.- Igaz, hogy Hujber kapus „elpályá­zik”?- Hujber a nyáron hároméves szerző­dést kötött egyesületünkkel. Már akkor is elterjedt, hogy távozni kíván tőlünk. Eb­ből kiindulva igyekezett egyesületünk egy hasonló képességű kapust szerződ­tetni. Ennek ellenére az őszi mérkőzések nagy részében Hujber védett a tőle meg­szokott formában. Azt is el kell vele kap­csolatban mondani, hogy az elmúlt hó­napokban bizony megszaporodtak ma­gánéletben problémái és gondjai. Arról nincs tudomásom, hogy szerződést kí­vánna bontani és átigazolása ügyében másik csapat sem kerteste meg klu­bunkat.- Az őszi 33 százalékos összteljesít­mény birtokában nem nehéz megjósolni: újfent nehéz tavaszra számíthatnak.- Biztos vagyok bennne, hogy még egyszer nem kell ennyi kényszerű változ­tatást eszközölni egy idényben, mint most az ősszel. A játékosállományunk a magyar NB II. színvonalát figyelembe vé­ve jónak minősíthető. Sok tehetséges fiatallal rendelkezünk, akik az ősszel a mélyvízbe kerülve fejlődtek, egyúttal pe­dig sok hasznos tapasztalattal gazda­godtak. így várhatóan a bajnokság tava­szi folytatásában lényegesen többre lesznek képesek. Bízom benne, hogy azok a játékosok - Kalmár és Süveges - akiktől meghatározó szerepet vártam volna ősszel, a bajnokság második fél­idejében valóban együttesünk húzóem­berei lesznek. A sikertelenség ellenére eddig nyugodt légkörben folyt a munka. A játékosok emberi és sportemberi ma­gatartásában kedvező változásokat ta­pasztaltam, bízom benne, hogy ez ta­vasszal már az eredményekben is kama­tozni fog. Egy szó mint száz, nem látom kritikusnak bentmaradási esélyünket. Ehhez persze azokra a feltételekre is szükség lenne, amelyek a bajnokság el­ső felében rendelkezésünkre álltak. De­cember 15-ig még edzésben maradunk, időközben részt vettünk az ASE terem­tornáján. Ezután pihenő következik, majd január 4-én hazai környezetben meg­kezdjük a felkészülést. FEKETE LÁSZLÓ Vábró: „Erkölcsi elégtételt kaptam” Új fejezethez érkezett a Paksi SE kontra Vábró József fociügy. Tegnap Vábró József, a paksi zöld-fehérekko- rábbi szakvezetőjét kérdeztük erről.- Természetesen fellebbezéssel él­tem a Paksi SE elnökségének azon döntése ellen, miszerint felmentettek az NB ll-es labdarúgócsapat vezető edzői munkakörömből, egyúttal pedig felszólítottak, hogy vegyem át az ifjúsá­gi csapat edzéseinek irányítását. A paksi városi munkaügyi döntőbizott­ság november 30-án tárgyalta az ügyet, most kaptam meg az írásos ha­tározatot. Ennek alapján felülvizsgálati kérelmemnek helyt adtak, a Paksi SE 10/1989. november 6-i számú mun­kaszerződés módosításáról szóló ha­tározatát hatályon kívül helyezték. Egyúttal kötelezték a munkáltatót, hogy munkaviszonyomat az eredeti munkakörbe állítsa vissza. A döntés ellen 30 napon belül lehet fellebbezni, de már a munkaügyi döntőbíróság­hoz. Nincs tudomásom róla, ahogy ez­zel a PSE élni kívánna.- Akkor rövidesen ismét munkába áll a csapatnál?- A munkaügyi döntőbizottság mostani határozatával, úgy érzem, erkölcsi elégtételt kaptam. Mindez persze kevés, hiszen én dolgozni szeretnék. Gyorsan hozzáteszem, hogy továbbra is természetesen az NB ll-es felnőttcsapatnál. A Paksi SE szakosztályvezetését arra kértem, hogy december 12-én üljünk le és tár­gyaljuk meg a továbbiakat. Tudomá­som szerint ők változatlanul az eredeti álláspontjukat védik, nevezetesen, hogy a csapathoz másik edzőt szer­ződtetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents