Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-08 / 291. szám
1989. december 8. NÉPÚJSÁG 3 Próbaüzemei a gyér mely i malom Megkezdődtek a próbaőrlések a gyermelyi malomban. A Petőfi Mgtsz által készített létesítményben naponta 120 tonna lisztet tudnak majd őrölni. A teljes beruházás, mely a malmon kívül egy 20 ezer tonnás gabonatárolóból és egy keverőüzemből fog állni, 1991-re készül el. Az itt őrölt liszt mintegy 30%-a a termelőszövetkezet tésztaüzemében kerül majd felhasználásra, ezzel is biztosítva termékeik egyenletes minőségét. Magyar-osztrák tudományos együttműködés Újabb hároméves együttműködési megállapodást kötött a Magyar és az Osztrák Tudományos Akadémia. Az okmányt, amely új szakaszt nyit a két intézmény csaknem két évtizedes szerződéses kapcsolataiban, szerdán este irta alá Bécsben az MTA képviseletében Láng István főtitkár, az osztrák akadémia nevében pedig Otto Hittmair elnök és Werner Welzig főtitkár. A megállapodás huszonegy természettudományi és nyolc társadalomtudományi témakörben irányoz elő közös kutatásokat. A magyar és az osztrák tudósok többek között együttműködnek a Duna és a Fertő-tó komplex vizsgálataiban, amelyek egyrészt a dunai környezetvédelemhez, másrészt a Fertő-tó mentén tervezett magyar-osztrák nemzeti park kialakításában szolgálhatnak hasznos új ismeretekkel. A társadalomtudományi témák közül az együttes kutatások mindinkább előterébe kerülnek az Ausztria és Magyarország közös múltjával kapcsolatos feladatokban, főként a kiegyezés utáni közös minisztériumok okmányanyagának feldolgozásában és e korszak politikái és gazdasági összefüggéseinek elemző értékelésében. A két tudományos akadémia tervei szerint a következő három évben kutatóintézeteink és egyetemi kutatóhelyeink munkatársai együttvéve csaknem ezer napot tölthetnek el tanulmányutakon egymás országában a hagyományos és jól bevált devizamentes tudóscsere részeseiként. Az együttműködés formái között ugyancsak fontos helyet foglal el magyar-osztrák tudományos tanácskozások szervezése és eredményeinek közös nyilvánosságra hozatala, a tudományos információk rendszeres kicserélése, továbbá az egymás levél- és könyvtáraiban való kutatómunka kölcsönös előmozdítása. A most aláirt új megállapodás kimondja, hogy a felek továbbra is támogatják a két akadémia történelmi, irodalomtudományi és gazdaságkutatási vegyes bizottságainak hasznos tevékenységét. Milyen párti a decsi téeszelnök?- A sokasodó pártok programjaiban a gazdaságra vonatkozó fejezetek közül melyiket érzi gondolkodásához legközelebb állónak, melyikkel szimpatizál, másként fogalmazva milyen párti a decsi Egyetértés Mgtsz elnöke, Nagy János?- Nincs olyan párt, amelyik ne fogalmazta volna meg eddig a szerkezetváltás, béremelés, tulajdonosi szemlélet, földtörvény és sorolhatnám a jól ismert gondok megoldásának szükségességét. Kérdésem: miből? A hogyanokra sem kaptam választ! Arra, hogy melyik párt konkrétan mit fog tenni! Ezért ma még semmilyen párti nem vagyok. Azzal, hogy szerkezetváltás, még semmi nem történik. Bezárunk bányákat, mert veszteséges. Erre én azt mondom, igaz, de legalább termel. Hány és hány intézmény van szerte az országban, ahol semmiféle termelés nem folyik, csak pénzt emészt föl. Én fordítottam volna a sorrenden. A nem termelő ágazatokat szüntettem volna meg. A mi szövetkezetünkben is van olyan ágazat, de ha fölszámolom, húsz embernek nincs munkája. Ha mi fizetnénk a munkanélküli segélyt, még rosz- szabbul járnánk. Azt el tudom képzelni, hogy a könyvelésben például más jellegű munkára osztom a dolgozót, ami hasznosabb. Mert könyvelnünk kell például a malac önköltségét. Kinek van erre szüksége, nem tudom. Valahol, valamelyik osztályvezetőnek biztosan, mert nekünk nem. Nekünk azt kell tudnunkj hogy egy ágazathoz bement ekkora költség, kijött ennyi árbevétel. A különbözet a nyereség. A megyei tanácsról és intézményeiről is ilyen a véleményem. Nem látom elég hasznosnak ezeket. Nem magzatvédő társulatra van szükség, hanem egy olyan életszínvonalra, amelyben szívesen, örömmel vállalnak gyerekeket a fiatalok. Na, de elkanyarodtam a pártoktól.- Milyen megoldást lát, javasol?- Talán azon kellene változtatni, hogy szűnjön már meg az olyan szemlélet, hogy nyugdíjba megy egy vállalat éléről az igazgató és a nyugdíj mellett kormánybiztos címen tovább marad! Ez számtalan esetben példázható. Aztán felszámolni minden olyan intézményt, ami mögött nincs kézzel fogható haszon. Nem bántva a pedagógiai intézetet, de úgy tudom, 19 millió forint a költségvetése ennek az intézménynek megyénkben. Ebből 6,5 millió a munkabér. Hol kell a pedagógus? Azt mondom: ha elküldjük haza az intézet dolgozóit, kapják a munkabért, de nem csinálnak semmit, még mindig marad 10 millió forintja a megyének! Mit kutat például a bér- és munkaügyi hivatal kutató intézete, akkor, amikor nő a munkanélküliek száma? Hány ilyen intézet van az országban? Amikor vala-1 melyik párt ezekre a kérdésekre válaszolva lép előre, akkor annak tagja leszek. Mert be kell vallanom, hogy több párt keresett. Néppárt, Kisgazdapárt, MSZP. Most nem köteleztem egyikhez sem magam, de fölmerült bennem a kérdés, hogy akkor milyen fórumon mondom el azokat a gondolataimat, amelyek bosszantanak? Ha maradok csak házon belül, az egy szűk kör.- Tehát belső kényszere a politizálás?- Az elmúlt évtizedek hozták ezt magukkal, hogy a politikai életben hallattam a hangom. Két alkalommal meghívtak a Kisgazdapárt üléseire. Ott ugye elhangzott, hogy szét kell osztani a földeket...- No, erről mi a véleménye?- Ha bíznék a jelenlegi irányításban vagy az adózás hasznosságában, ha látnám a lehetőséget, én lennék az első magángazda. Egy éve mondtam már, hirdettem a téesztagok között, hogy aki akar földet, jelentkezzen, kap. Egyetlen ember kért négyszáz ölet kiskertnek. Ennyit eddig is adtunk. Két levelet kaptam eddig: egyiket Bajáról, a másikat Bátaszékről, hogy kéri vissza a földjét. Ők is hetvenéves nyugdíjasok. A hetvenes években megváltotta a téesz a földjüket, akkor any- nyiért, amit a rendeletek engedtek. Három holdat kért az egyik. Kérdésem, hogy ilyen korú ember vajon mit csinál a földdel? Kiadja bérbe?- A tulajdonosi szemlélet erősítését, hogy képzeli a szövetkezeti formán belül?- Divat talán nyugati példát említeni. Erről az a véleményem, hogy ott nem tulajdonosok a gyár dolgozói. Nem is érdekli őket. Meg kell fizetni a munkást és akkor lehet követelni. Az a kiút, hogy valamilyen formában anyagi érdekeltséggel kötni ahhoz, hogy nyereséget termeljen. Részjegyet adnak mint tulajdonosnak? És ha másnap kilép? Vegyem meg. tőle? Ezt ma még nem látom tisztán. Hogy teszek különbséget a nyugdíjas és az aktív téesztag között? Szabad bérgazdálkodásra van szükség. Amit adóba fizet a szövetkezetnek, maradjon a faluban. Sorolhatnám. Annak a pártnak lesznek a tagjai valamennyien, aki ezt biztosítja. Nem ígérve, hanem adva. A téesztagok örülnének, ha kizsákmányolnák őket, de több pénzt kapnának, ami az életszínvonalukat szinten tartja vagy emeli. Azt a pártot kell választani, amelyik rövid időn belül hatékonyan lép. DECSI KISS JÁNOS A Totév szakszervezete helyreállította szövetségi tagságát A Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalatnál tett munkalátogatást Somogyi Gyula, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Csorvási József, a magasépítési tagozat titkára. A vendégeket Balogh Béla igazgató és Pámer János szakszervezeti tanácstitkár fogadta, akik tájékoztatást adtak a vállalat helyzetéről. Ezt követően a szak- szervezeti tanács rendkívüli ülést tartott, melyen Somogyi Gyula egyebek mellett az időszerű szakszervezeti feladatokat és lehetőségeket részletezte, különös tekintettel az Éfédosz közelgő ■kongresszusára. Kiemelte, hogy a szakszervezetek több alkalommal jelezték a kormánynak, illetve a kormány elnökének a bérből és fizetésből élők többségének elkeseredését, elégedetlen hangulatát. A tett - és meg nem tett - intézkedésekből azonban az tapasztalható, hogy ezeket a jelzéseket általában nem a súlyuknak megfelelően vették figyelembe. Ebből,következően Somogyi Gyula hangsúlyozta az egység és összefogás szükségességét, annak fontosságát, hogy a jelentősen megújuló, elsősorban alapszervezeti titkárokból álló szakszervezeti központ szervei maguk mögött tudják a tömegeket. Ennek a célkitűzésnek a realitását felismerve a Totév szakszervezeti tanácsa úgy döntött, hogy az októberi (lapunk által közölt) nyílt levélben megfogalmazott szövetséghez tartozás felfüggesztését megváltoztatja és tagságát helyreállítja.- ts Vélemények, viták - közügyben Tézisek az „öt T”-ről (Megjegyzések egy szervezetalakításról) 1989. november 9-én Paks városban és vonzáskörzetében megalakítottuk az új MSZP-alapszervezeteket és ezt követően megválasztottuk az ideiglenes intézőbizottságot. Az így létrehozott munka- csoportok alapvető feladata - a szervezetépítés mellett - a párt helyi működési filozófiájának kidolgozása, valamint a követendő stratégia és taktika alapelveinek megfogalmazása. Ezen felelősségteljes hivatás gyakorlása csak akkor lehet eredményes, ha időtálló és erkölcsileg támadhatatlan elveket választunk működésünk zsinórmértékéül. A megváltozott társadalmi viszonyok következtében a volt MSZMP „3 T” modellje - amit a kultúrideológia szabályozása címén csempésztek át az államirányítás minden területére - anakronizmussá vált. A „támogatom, tűröm és tiltom” bolsevik triász tartalma - ami a hatalmi eszközök feletti korlátlan rendelkezés lehetőségében gyökerezett - teljes mértékben kiüresedett. A hatalom érveit - reményeink szerint - az érvek hatalma váltja fel, ezért nem a hitelét vesztett politikát és annak szerviliseit kell lódenkabát gyanánt „kifordítanunk”, hanem új, hiteles programokat és embereket kell a küzdőtéren sorompóba állítanunk. A hatékony politizálásnak vannak olyan társadalmi, emberi alapfeltételei, amelyeknek figyelmen kívül hagyása súlyos hibákhoz, haszontalan politikai karikatúrák létrehozásához vezethet. Ezeket a fundamentumokat - talán kissé önkényesen - az „öt T” tézisében fogalmaztam meg, ami a következő komponenseket tartalmazza: Tisztesség, Tartás, Tömegbázis, Tudás és Termelés. A tisztesség felfogásom szerint nem jogi, normatív, hanem erkölcsi fogalom, ami a politikában a cselekvések indítékainak és módszereinek tisztaságát és az emberi alapjogok feltétlen betartásának kötelezettségét jelenti. Az a politikai cél, ami a „Felszabadítalalfbenneteket a lelkiismeret rabsága alól!” jelszó kinyilatkoztatásával érhető el, semmi körülmények között nem lehet követendő. Meggyőződésem, hogy a sanda politika nem más, mint a karrieristák és az exhibicionista középszerűek engedelmes hátaslova, amin - különösebb erőfeszítések nélkül - beügethetnek a relatív jólét tömegektől elkülönített rezervátumába. Az elmúlt évtizedek politikai gyakorlata, a tényleges értékek és teljesítmények háttérbe szorításával, a hatalom iránti engedelmesség függvényében juttatott az arra érdemeseknek különböző javadalmakat. Azok a dolgozó milliók pedig, akik nem ismerték az elosztás szocialistának titulált feudális rendjét, most csodálkozva kapkodnak levegő után a korrupt ügyek tömegének hallatán. Többen - nagyon tisztességes emberek - úgy vélik, hogy a felháborító események a kommunista ideológia letéteményeseinek háta mögött és azok tudta nélkül történhettek meg. Ezért tapsolnak azoknak, akik a szociáldemagógia olcsó kábítószerpótlékainak osztogtása révén kívánják fenntartani veszélyeztetett előjogaikat. Ezek a csoportok képtelenek belátni, hogy a tisztesség körébe tartozik a tévedések cselekvő beismerése és az abból adódó egzisztenciális következmények önkéntes levonása. Ma már nem követhető az a gyakorlat, hogy a hibás döntések számláit a közösséggel fizettessék meg azok, akik biztosak lehettek pozícióik rendíthetetlensé- gében. Aki köztisztséget vállal, annak számolnia kell azzal, hogy a hatalmi helyzetben tanúsított magatartásáért felelősséggel tartozik és tévedéseiért nem hibáztathatja sem a körülményeket, sem pedig - a jól, vagy rosszul megválasztott - tanácsadóit. A szervezeti és egyéni tisztesség következetes emberi és közösségi tartást feltételez. A politikai tartás a kiismerhető működési rendben ölt testet, ami nem a változatlanságot, hanem a folyamatos és megfontolt önfejlődés belső igényét jelenti. Pártunk csak akkor lehet életképes, ha stratégiánkat nem a napi változó igényeknek megfelelően alakítjuk és tesz- szük ezáltal áttekinthetetlenné, hanem egy nyílt és demokratikus helyi program megalkotásával és végrehajtásával törekszünk szervezetünk hatalmi befolyásának erősítésére. Ugyanezek a képességek méltán elvárhatók a párt egyes tagjaitól is. Többekkel ellentétben én nem hiszek a manapság sokat emlegetett damaszkuszi úton történő átváltozás lehetőségében. Nem hiszem, hogy politikánk tegnapi Saulja, az új társadalmi fények láttán egy csapásra Paullá változik. Nem hiszem, hogy aki saját egyéniségét karriervágyból nap nap után képes volt feladni, mára a tényleges, progresszív változások szószólójaként jelenhet meg a tömegek előtt. Ezzel a megjegyzéssel egy újabb fontos tényezőre, a tömegbázis jelentőségére szeretném a figyelmet ráirányítani. Egy párt társadalmi bázisának súlya nem fejezhető ki csupán mennyiségi mutatókkal (pl. a tagság létszámával, szociális összetételével stb.) mivel az - a dolgok természete szerint - elsődlegesen minőségi kategória. A lényeg az, hogy a tagok képesek-e magukénak tekinteni pártjuk törekvéseit és módszereit, vagy praktikus okok miatt (divatból, az előmenetel reményében, nosztalgiából) produkálják az elkötelezettség látszatát. A minőség legfontosabb mércéje nem a bejegyzett taglétszám, hanem az a szervezeti tulajdonság, hogy versenyhelyzetben az adott csoport képes-e saját programjának és jelöltjeinek támogatása érdekében tömegeket mozgósítani. Az átmenet időszakában (a parlamenti és helyhatósági választások befejezéséig) a pártot képviselő személyiségek döntően befolyásolni lesznek képesek a választók véleményét és alkotmányos megnyilatkozásait. Veszélyes lehet ezért, ha az MSZP színeiben kompromittálódott, jogtalan előnyöket kiügyeskedő személyeket bármely tisztségre jelölünk, mert úgy jó esélyt teremtünk magunknak arra, hogy a leghitelesebbnek tűnő program felmutatása ellenére is kibukjunk a politikai versenyből. Az MSZP erősítése érdekében olyan tagokra számítunk, akik erkölcsi tartásukkal és politikai megfontoltságukkal képviselni tudják a programjainkat. A demokrácia legalsó fokán - ahol talán mi is elhelyezhetjük magunkat - a szavazatok elnyerése némelykor, esetleges, pszichikai töltésű tényezőkön múlik, amit mi sem hagyhatunk figyelmen kívül. A választók szimpátiájának elnyeréséhez a vonzó program nem elégséges, mert azt megfelelő szakértelemmel „el kell tudni adni”. A párt eredményes működésének fontos alapfeltétele a tudás, aminek elmaradhatatlan kelléke a reális helyzetelemzésen alapuló cselekvési képesség fenntartása. Az MSZP-nek intelligens politikát kell folytatnia, mert akarva-akaratlanul az MSZMP hagyatékából a negatív örökrészszel is el kell számolnia a társadalomnak, annak ellenére, hogy a pártállam bűneit és hibáit - sem erkölcsileg, sem jogilag - nem vállalhatja magára. Ennek a kötelességnek a teljesítése nem lehet egy huszadik századi kanosszajárás vagy valamiféle társadalmi vendetta indítványozása. Az MSZP programjának alapja és megvalósításának feltétele az anyagi javak bővített újratermelésének felgyorsítása és minőségi fejlesztésének elősegítése. Ma is aktuális az a Melisszosznak tulajdonított alapigazság, hogy „Ex nihilo fit nihil!” (semmiből nem lesz semmi). Az MSZP programjának alapvonulatába a termelési folyamat átalakítását, a tulajdonlás korszerűsítését kell helyeznünk, belátva, hogy a politikai és gazdasági folyamatok - az összeomlás veszélye nélkül - csak átmenetileg választhatók szét egymástól. Az MSZP-nek - ha komoly politikai tényező akar maradni - meg kell szabadulnia az értékhamisítás gyakorlatától és gyakorlóitól. Az alapvető értékek tiszteletének igénye a politikában is kikerülhetetlen követelménnyé vált, ami arra int bennünket, hogy minden cselekedetünk előtt adjunk számot a tézisek első „T” betűjéről, a TISZTESSÉGRŐL. DR. DALLOS TIBOR
