Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
1989. december 30. TOLNATAJ - 7 Péntek Imre: Az éccakai bár vakablaka Bár dimbes-áombos helyre épült Kaprócs, a történelmi mögyeszékhely, azért nem erről volt nevezetes. Inkább arról, hogy minden dombján ékeskedett egy templom. Kicsi, nagy, református, katolikus, evangélikus, izraelita. Az ántivilágban büszkeség töltötte el a polgárok keblét emiatt, ám a létező szocializmus korszakában, nem is beszélve az ötvenes évekről, ez bizony klerikális beütésnek számított Úgy hatvan körül, amikor egy ámbiciózus első titkár került a pártbársonyszékbe, rögvest összetrombitálta az országos és helyi építészeket rontó-bontó pallérokat, hogy néki csípi a szemit a kaprócsi röngeteg templom látványa. Ez mind az átkos múltat fejezi ki, a papi kizsákmányolást a vallás mákonyát márpedig Kaprócs szociálista város lesz, ha beledöglik, akkor is. Itt valamit tenni kell egy messziről is jól látható szocialista szimbólum érdekében. Bólogatott serényen a nyájas gyülekezet, minden szavát úgy itták az első titkárnak, mint az ambróziát, az istenek italát Rögvest az első hozzászóló kifejezte mélységes egyetértését a felvetés hallatán, és nem is értette, hogy ez eddig nem tűnt fel senkinek.- Bizony, bizony elvtársak, Ocsuvai elvtárs kellett ide, hogy felnyissa a szemünket - mondta Kamarás Pál, a főfő pallér.- Nékem volna is javaslatom, elvtársak - kontrázott Szoknyái elvtárs, az országos szocialista városépítő hivatal fő tótumfaktuma. - Építsünk egy tizenegy emeletes .toronyházat melynek tetejét vörös csillag díszíti, messziről is jól láthatóan hirdetve a szocialista fejlődés eredményeit Ocsuvai elvtárs összehúzta szemöldökét.- Miért pont tizenegy emeleteset? A szomszéd mögyében, Káldoson, már építettek egyet. A miénknek ezt túl kell szárnyalnia.- Bizony, bizony, elvtársak, Ocsuvai elvtársnak megint igaza van! Nem érhetjük be tizenegy emelettel, legalább... - köhécselt Szoknyái, és Ocsuvaira tekintett kérdően, könyörgően.- Legalább tizenhárom emelet kell ide! - rikkantotta az első titkár. - Magasabb a legmagasabb templomtoronynál is! S át kell dolgozni a város címerét, ez a toronyház ékeskedik majd a kellős közepin. Ekkor emelkedett szólásra Jámbor Ede, a helybéli vendéglátóipar és éccakai élet császára, Ocsuvai elvtárs kedvenc fullajtárja.- Elvtársak! Szerintem a tetőn működhetne egy valódi éccakai bár, kacsalábon forgó étterem, azaz egy olyan vendéglátóipari komplexum, ami dönti a pénzt a kasszába. És - csip- pantott a szemivei - néha ránk fér egy kis kikapcsolódás. Egetverő ujjongás töltötte bé a tárgyalótermet. Ocsuvai elvtárs koppintott egyet az aranybetétes kínai Parkerével, ami azt jelentette: mindenki menjék a dógára. Az értekezlet bé van fejezve. Lázas ütemben kezdődött az építkezés. Egy kis reformats templomot odébb kellett tolni, hogy több legyék a hely, de ezt is megoldották a szoc. építészet kiváló szakemberei. És napról napra nőtt, nődögéit a toronyházacska, mígnem elérte a 13. emelet szintjét. Kitűzték a bokrétát, az első titkár nagy fogadást adott, a városi polgárok pedig lesütött szemmel figyelték, mint rondítja el városuk szép arányát, rendjét a iíbhömnagy épület. Villámsebesen készült el a bárocska is: hírére messzi vidékről ideröpültek a kívánatosabbnál kívánatosabb éccakai pillangók. Tódultak a vendégek, még a közeli Balaton-partról is. Az éccakai ihaj-csuhaj megbolondította a lakókat, meg a zsúfolt lift, a részeg, randalírozó népség. Ám a reklamációkat kapásból hárította Jámbor Ede, a „fehér házi” háttér segítségével. De történt egyszer valami, amit már a kedvenc fullajtár sem tudott elsimítani. Egy nyugati magazinban megjelent egy fotó, mely fehéren-feketén bemutatta: az éccakai bár keletre néző ablakából éppen a szovjet laktanyák udvarára látni. Volt azon a fotón mindenféle típusú páncélos, ágyúk seregestül, tán még pattantyús raketta is, amint búvik elő a föld alatti lukából. Hej, éktelen haragra gerjedt Ocsuvai elvtárs! Ordított, toporzékolt, pártfegyelmiket osztott. (Azért ő is kapott, biztonság kedvéért, egyet.)- Azonnal béfalaztatni az ablakot! Rohantak is kömivesek, ácsok, pallérok, s úgy eltüntették, mintha ott sem lett volna. S ha majd egyszer kibontják az éccakai bár vakablakát, az én mesém is nyomban folytatódik. és belerúg a gurulós kocsiba. Ez a rohadt telefon a képébe röhög. Nem tűri, hogy kiröhögjék. Azonnal hiv egy taxit és odamegy. A készülékkel leül a szőnyegre, és tárcsázza a számot. Egyiket a másik után. Megint izzad, és a türelmetlenségtől reszketnek az ujjai. Süket banda, nem veszik fel. Megy a bolt a placcon is. Majd Tomival sikerül. Nála bejön a hívás. Csak semmi zűrözés, nehogy megijedjen. „Szevasz, itt Zoltán! Betűzzem, zé, mint Ubul. Na végre, te hólyag! Adhatok kölcsön néhány húszfillérest. Az iram? Ja, az nálam is tűrhető. Semmi vész, kipótoljuk. Egy szót se értek, beszélj hangosabban. Halló! Emlékszel Ágnesre? Nincs senki, egyedül vagyok. Hogy unatkoznék, az túlzás. Te memóriabázis, három éve szakítottunk. Mit vacakolsz a hangommal? A telefon torzít. Csak azt akarom mondani, boldog új évet kívánt. Személyesen?? Te ökör! Mi az, hogy ordítok? Ember, te berúgtál. A mázlista nem így néz ki. A végén rájövök, hogy irigyelsz. Hallgatlak. Kecses, japán baba; átlátszó, mint a fény; őzikeszemű. Elmehetnél költőnek. Úgy van, minden további nélkül kívánta. Simán, boldog új évet. Rosszul emlékszel, közbejött egy pasas, a főnöke. Igen, nagyon sajnáltam, hosszú távon is. Hogy mi az értelme? A megérzés, egy belső nyugtalanság, elkezdek félni valamitől. Nem mondta meg. Ez az őzike ugyanis védtelen volt. Jó, ezt a bakit vállalom. Nem volt, most is az. A te precíz lelked néha kibírhatatlan. Születési rendellenesség. Vedd úgy, hogy szokás szilveszterkor boldog új évet kívánni. Neked is, Tomikám, és köszönöm, de nem hiszek benne. A hangulatommal ne foglalkozz. Pocsék. Emlékszel Ágnes szomszédjára? Jött hazafelé az éjféli miséről, és megérezte a gázszagot. A házmesterrel feltörték az ajtaját. Ami őzikénk elköszönt. Itt hagyott minket. 'Halló! Te bőgsz?” És végre szabadon folyhatnak a könnyei. A könyvpiac sikerlistáján a szépirodalmi művek között a negyedik helyen Erdős Reriée: A nagy sikoly című kötete állt néhány héttel ezelőtt. Azóta elkapkodták, és még az utcai árusoknál sem lelhető. Ez történt a Lysias című regényével is, két kiadása sem elégítette ki a mai olvasók érdeklődését. Megismétlődött a szerző hajdani sikere, amikor a harmincas-negyvenes években olyan olvasótábora volt, hogy egyetlen iró sem tudott hasonló népszerűséget elérni, mamut példányszámban jelentek meg művei, negyven kötete a félmilliós példányszámot is meghaladta. Kritikusok, irodalmárok, de maga a közönség is találgatta, minek tulajdonítható ez a roppant, szűnni nem akaró sikersorozat, az írónő személyének, regényei atmoszférájának, rendkívül széles és végletes olvasói táborának? A századforduló irodalmi életének feltűnő, zajos eseménye volt a hirtelen híressé vált, erotikus költőnek nevezett ifjú poétalány és az öt körülrajongó nagyságok kapcsolata. Három, a maga nemében rendkívüli férfi, a legendás Bródy Sándor, a különös életű Fülep Lajos - akihez később férjhez ment -, a nagykunsági bojtárból világhírű szobrászművésszé vált Finta Sándor mély érzelmi szálakkal kötődött a kor szellemében „megméretett és könnyűnek találtatott” költőnőhöz. A korabeli lapokból, életrajzi adatokból kiderül, hogy ez a kapcsolat küzdőtér volt valamennyiük számára, ahol hitvallásaik, egyéni érzelmeik fölé emelkedtek, ez határozta meg jövőjüket, és útjaik szétváltak.- Anyám üstökösként tűnt fel a század- forduló irodalmi életében, hogy aztán hulló csillagként tűnjön el, mert a szerencse igen hamar elhagyta - emlékezik Erdős Renée- re, lánya, Fülep Kornélia. - Első kötetének szokatlan őszintesége megbotránkoztatta a közönséget, Eötvös Károly írta az ajánlását, Ady zseniális poétalánynak nevezte, Babits verset írt hozzá: „Ízzószívű poétalány, minden dala a szívemet érte.” Merész témái miatt különös piedesztálra helyezték, de a mindössze néhány évig tar-' Kiűzetés JUHOS LÁSZLÓ rajza Erdős Renée fiatalon, sikerei teljében tó diadal Bródy Sándorral történt szakítása után véget ért, roncsolt idegekkel, kiábrándulva a világból, a költészetéből, külföldre menekült. Az élet királynőjének tartott költőről megfeledkeztek Pesten a könyvkiadók, az újságszerkesztők. Csaknem egy évtizeddel később, Fülep Lajossal kötött házassága és két leányának születése segítette ki válságából. A próza felé fordult, német, olasz kiadók jelentették meg műveit, és itthon is egymás után adták ki új írásait.- Rákoshegyi magányunkban robotoló írónővé vált, apám már nem volt velünk, ő pedig naphosszat dolgozott, olvasói azt hitték, átélte mindazokat a szerelmeket, szenvedélyeket amelyeket papírra vetett, irigyelték érte, felnéztek rá, de csak az írógépének esküdött örök hűséget. A hajdani karcsú, fiatal lány majdnem száz kilóra meghízott, jó étvágyú, fehér hajú nénikévé vált, aki azt vallotta: egyet kerestem egész életemben, a harmóniát saját telkemmel és a világgal.- Meg keltett érnie, hogy származása miatt betiltották műveit, álnéven dolgozott tovább, Réz Bálintként több első díjat nyert pályázatokon, és elkapkodták ezeket a regényeit is. Ugyanakkor menekülni kényszerültünk otthonunkból, ahányan voltunk, annyifelé bujkáltunk, idegeneknél húzódtunk meg. 1945-ben fejezte be utolsó munkáit, amelyek még abban az évben megjelentek. Bölöni György biztatására történelmi regénybe kezdett, de húgom halála miatt nem tudott tovább dolgozni. 1956- ban egy könnyűnek vélt megfázás áldozata tett. Ilyen volt titokzatos élete, amelynek örömeit, fájdalmait sohasem takargatta, ifjúkorában a verseskönyveiben írta ki magából elragadtatott érzéseit, majd nyolckötetes életrajzi regényében pályafutását ismerhette meg a közönség.- Tudomásom szerint nemsokára megnyitják családunk egykori villájának kapuit Rákoshegyen, és anyám személyét, életművét idéző sarkot is kialakítanak benne. ERDÖSI MÁRIA Arany János: Alkalmi vers Az új évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharát emelnerr). Mit van mit kívánni még Ily áldott időben - Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. A bíró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse: Víz kedviért a babát Soha ki ne öntse; Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros. Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Zenebona, babona, Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen, Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új észtendőben. Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót; Valaki csak ráteszen, Nyerje meg a lottót; Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hőén. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Szegény ember malacának Egy híja se essék; Messze járjon dög, halál, Burgonya-betegség; Orvos, bakó a díját Kapja heverőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. író pedig írónak Szemét ki ne ássa, - Ne is legyen az idén Napfogyatkozása Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre? Barátság-, polgár-erény-, Vagy mi más egyébre? Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben. Tudj’ Isten, mi minden nincs, Ez új esztendőben! Kívül, belül maradjon Békében az ország; A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szivredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Erotikus poétalány
