Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
1989. december 30. "NÉPÚJSÁG 3 Mark Palmer, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete- Palmer úr! Mit vár ön az 1990-es évtől úgy is mint az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, és úgy is mint magánember?- Csodálatos év lesz Magyarország számára a jövő év, mert elérik a teljes demokráciát. Sok olyan embert, akit nagyon kevéssé, vagy egyáltalán nem ismernek, meg fognak választani különböző pozíciókba. Büszkék lehetnek ezért magukra, bár nem lesz könnyű dolog, de a demokrácia kivívása mindig komplikált, sohasem egyszerű feladat. En úgy gondolom, hogy Magyarország történetében egy új korszak kezdődik az 1990-es évvel. Amikor is az elmúlt 500 év után a magyarok először kapnak lehetőséget arra, hogy önmaguk legyenek, függetlenek mindenféle hatalomtól. Persze mindehhez igen jelentős gazdasági változások szükségesek. Az embereknek meg kell szabadulni attól a pesszimizmustól, amit most magukban hordoznak és hinni kell abban, hogy ha új vállalkozásba fog, egy új farmot hoz létre, akkor az jobb lesz, nemcsak az országnak, hanem személy szerint saját magának is.- És mint magánember?- Ugyanezt.- Köszönöm a válaszát. Mit vár 1990-től? Dr. Cserháti József nyugalmazott püspök Tudjuk már előre, hogy nehéz év lesz a következő, mégis azt mondjuk, kibírjuk és ahogy lehet, jobbá tesz- szük. Áldozatokkal fog járni, de ha mindenki a kis darabka födelét, ami van, meg tudja osztani másokkal, juttat a rászorultaknak, akkor a sok kicsiből több jut mindenkinek. Rengetegen fordulnak az egyházhoz mostanában. Mi nagyon félünk, hogy a magyar népnek körülbelül az egyharmada vallásilag és erkölcsileg is eltévelyedett, rossz útra tért. A másik harmada közömbös lett, elvesztette a hitét a másik ember, az Ember iránt s egy megrontott generáció lett belőle. Hogy fog újjáéledni ez a nemzedék? Az egyháznak ebben nagy szerepe van. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy most mindenki, aki kommunista volt, keresztény akar lenni. Ez nem igaz. Az emberek egy része számító. Mi egyháziak mégsem tehetünk mást, mint a megbocsátást hirdetjük, hogy nézzenek el mindent, ami a múltban történt. Az emberek keressék azt, ami ösz- szeköt, azt, ami a jó felé mutat és akkor van reményünk arra, hogy mégiscsak kibontakozik valami. Az emberi becsületességet kell visz- szaállitani, azt a természetes erkölcsöt, melyet ma az egész világon hirdetnek. Vagyis: az erkölcs alapja az, hogy hogyan viszonyulok a másikhoz. Ha ezt úgy teszem, hogy amit magamnak kívánok, azt a másiknak is kívánom és azon leszek, hogy a magam javát a másikkal megosz- szam, akkor erkölcsös vagyok. Tehát nemcsak az az erkölcs, amit valaha hittünk, hogy a vallás parancsait tiszteletben tartom. Nem kell ahhoz vallásosnak sem lenni, hogy ezeket az alapkérdéseket tisztázzuk. Az igazi erkölcs mindig közösségi is egyben. Ma kezd kialakulni a világban az igazi demokrácia, egy újjászületés tanúi vagyunk. S van reményünk, hogy ebbe mi is bekapcsolódhatunk. Szűrös Mátyás, a köztársaság ideiglenes elnöke 1990-től azt várom, hoy befejeződik egy folyamat Magyarországon. A szabad, demokratikus parlamenti képviselői választások révén megteremtjük a parlamenti demokrácia szervezeti kereteit. Ez óriási lépés előre, ennek következtében kialakulhat egy koalíciós kormány Magyarországon. A társadalmi, politikai életünkben pedig azt jelenti, hogy ötvözzük a polgári demokrácia értékeit a demokratikus szocializmus értékeivel, tehát történelmi jelentőségű változások zajlanak hazánk életében. Remélem, hogy képesek leszünk előrelépni a gazdaságban is, a korszerűség, a hatékonyság irányába, hogy meggyorsítsuk a beilleszkedést az európai integrációs folyamatba. Nagy év lesz 1990, az előzőhöz hasonlóan. A személyes elvárásaim? Abban bízom, hogy megválasztanak országgyűlési képviselőnek, s úgy alakul a helyzet, hogy ez egy újabb állomás lesz az én személyes életemben is. Ha minden igaz, s a lakossági kezdeményezés érvényben marad, akkor indulok az elnökválasztáson is. Pákolitz István költő Mattioni Eszter alkotóművész- Aki végigélte ezt az évszázadot, nyugodtan elmondhatja magáról, hogy nem volt könnyű dolga. Én soha nem politizáltam, most sem teszem. Nem voltam „jó fekvésű” az elmúlt negyven évben... de annak szívből örülök, ha a világ sorsa jobbra fordul. Hiszen nyomasztó ez a mai helyzet, ezt sem könnyű elviselni. Vannak örömeim, meghívásaim, júliusban is kiállítok. Egyik legnagyobb örömöm, hogy szülővárosom, Szekszárd olyan szép helyen őrzi munkáimat. Nagyszerű érzés tudni, hogy jó helyen vannak a képeim. Én már nem vágyok semmire, csakfesteni szeretnék. Hogy mit kívánok? Ehhez legyen erőm. Ormos Mária rektor Ha a természetben nincs ugrás - márpedig nincs - akkor a társadalomban sem lehet. Ha mégis megkísérli valaki, akkor abból bukfenc lesz. Így hát nem lehet átugrani a demokrácia grádicsát sem. A demokrácia gyakorlatát várom a jövő esztendőtől, s valamicske eredményt is. Nem szószaporító politikai vetélkedést, acsarkodást és útszéli vádaskodást, hanem olyan légkör kialakítását, melyben parolát lehet adni annak, aki - ha nem is meakulpázik látványosan - legalább beismeri, hogy ilyen vagy olyan mértékben közreműködött, gödörbe kerülésünkhöz. Tehát józan belátásból álljon félre, tovább már ne akarnokoskod- jék. Azt várom, hogy akiknek felelniük kell, feleljenek, nem leszámolást akarok, hanem elszámolást. Azt várom, hogy a politikus, aki előszeretettel hangoztatta, hogy foglalkozása munkás, ne a rossz, vagy kevésbé jó tevékenysége révén élvezze magas nyugdíját, hanem kapja azt, amit egy közepes netán jobban kvalifikált esztergályos. Azt várom, hogy a politikusok ne taktikázzanak, mert abból semmi jó nem származik. Azt várom, hogy a politikában is jusson érvényre az etika, mert elfogadhatatlan az a hazug tétel, hogy az ellenfélnek, pláne az ellenségnek adott szó semmire sem kötelez. Azt várom, hogy az emberről és munkájáról ne szószátyárkodjék senki ebben az országban, de szereztessék érvény a tisztességnek, a becsületes munkának. Azt várom, hogy bár kakaslépésekkel, közelebb kerüljünk a reményekkel épülő Európa Házhoz, melyben a magyar népre is vár egy szerény lakosztály. Azt várom, hogy a kulturális bóvli nagy fölfutása után előtérbe kerüljön az érték, zöld ágra vergődjék az ellehetetlenült könyvkiadás. Személy szerint legyen kedvem dolgozni, írni. Azt várom, hogy mindenki és minden a helyére kerüljön. Az is, aki mostanság sokat nyüzsög a Damaszkuszba vezető úton. Damaszkusz A megszenvedett igazság fölismerése istenáldott kegyelmi pillanat Saulus Paulussá magasulhatott Megvilágosodik elméje és szíve. A fordulatot képtelen vagy értenimegélni, Hírből se ösmered a dráma lényegét Szánni valóan ügyeskedő gesztusod Ki tudja, hányadszori köpönyegforgatás Hatalomféltő mániákusságod arcpiritó, Hál’ Isten kevés az üdvösségre Hiteles igét hirdető apostol már nem De zarándok lehetsz még a damaszkuszi úton. Knézy Jenő sportriporter Knézy Jenő, a Magyar Televízió sport- riportere ötödik osztályos koráig, azaz 1955-ig élt Tolnán, s máig sok szép emlék köti ehhez a városhoz.- Mindenekelőtt én azt várom a jövő évtől, hogy végre rendeződjenek a dolgok itt a televízióban. Nincs elnök, nincs koncepció, nincs semmi, bár szerencsére ez a sok gondot okozó helyzet még a sportosztályt érinti a legkevésbé. A társadalomban pedig legyen rend és nyugalom, és minél kevesebb szegény ember. Ami a magánéletemet illeti: azt szeretném, hogy a fiam, aki jövőre érettségizik, az NB l-es kosarasok között folytassa a pályafutását. Tehetséges a srác, egyébként ifiválogatott, remélhetőleg az apjához hasonlóan'így ő is kötődni fog a sporthoz. Nem arról szólok, mit „várok”, vagy egyenesen mit „várok el” 1990-től, hanem .arról, hogy mit szeretnék. Nem a valóságról beszélek tehát, hanem az álmaimról. Azt szeretném, ha egy kicsit megnyugodnánk - megnyugodhatnék én is. Ha lecsillapodna némileg a láz, és elkezdhetnénk mélyen, intim módra gondolkodni. Szeretnék egy frázistemetöt. „Tanulmányozások" helyett tárlatokat látogatnék. Koncerteket szeretnék, amelyekre tódul a közönség. Színházi élményeket álmodok magamnak. Tudómányt olvasnék és csinálnék szívesen. Beszélgetnék. Csak úgy... Emberekkel, barátokkal, emberi dolgokról. Szeretnék egyetemet csinálni. Tanítani. - Nem az x az ennediken „reformra” vágyom, hanem egyszerűen egyetemi munkára. A Janus Pannoniuson kiváló tudósokról és elkötelezett „tanító emberekről” álmodom. És tudásra szomjas diákokról. Lehetnek persze többen, mint ma vannak. Legyenek is! Lehet nagyobb a kínált választék. Legyen is! Sok mindent átalakíthatunk. De nem kerülhetjük meg a lényeget: mennyi kiváló tudósunk és hány elkötelezett „tanítónk” van. Velük szeretnék értekezni. Nem az x az ennediken átszervezésről, hanem arról, hogy miként lehet többet és jobbat nyújtani, miként lehet hozzájárulni az új generációk szellemi felemelkedéséhez. Egyszóval „civil” életre vágyom. Paradoxonnak tűnik, de „civilebb” közlekedést szeretnék a politikában is. Nem, nem keverem össze a politikát az etikával! Mégis azt hiszem, az emberi értéket meg lehet becsülni jelvényektől függetlenül is. A terméket sem kell feltétlenül politikai színek alapján osztályozni. Szeretném hinni, hogy a művészi vagy tudományos érték elismerhető anélkül, hogy alkotója politikai hitvallását firtatnánk. Szeretném, nagyon szeretném, ha a politikacsinálásban kevesebb sárral lenne dolgunk. Szeretném,’ ha a társadalomban jogához jutna az ember, az egyén, a személyiség.
