Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-27 / 305. szám

1989. december 28. 2 ^KfÉPÜJSÁG Segélykonvoj indult Székelyföldre Bogyiszlói csomagok érkeztek a szekszárdi gyűjtőhelyre (Folytatás az 1. oldalról.) port, RH-faktor) kell feljegyezniük és el­juttatniuk a Vöröskereszthez. A véradó­kat a véradóállomás programozottan, névre szólóan hívja be. Azoknak, akik árva gyerekek fogadá­sára jelentkeznek, szintén rögzíteni kell az adatait és eljuttatni a Vöröskereszthez. Az adatokon kivül föl kell jegyezni a foga­dandó gyermek vagy gyermekek nemét, életkorát, számát. A Tolna Megyei Tanácsnál az egész­ségügyi kérdésekkel dr. Szügyi Gyula egészségügyi osztályvezető-helyettes, az egyházakkal kapcsolatos kérdések­kel Enyedi István művelődési csoportve­zető, közlekedési kérdésekkel Rápolti Árpádné közlekedési főelőadó foglalko­zik. A helyi tanácsokkal a kapcsolatot dr. Ruppert János főmunkatárs tartja. A cso­port tevékenységét Szabó László, a me­gyei egészségvédelmi tanács titkára koordinálja. Mit tegyen a véradó? Valósággal égtek a telefonvonalak péntek délután Szekszárdon a véradóál­lomáson. Rengetegen jelentkeztek: ké­szek azonnal vért adni, hisz hallották a te­levízióban, hogy a romániai sebesültek­nek vérre lenne szükségük, s hogy vér­bankokat robbantottak fel. A véradóállomás készséges orvosai, dolgozói följegyezték a jelentkezők ada­tait, elmondták mindenkinek, hogy nincs szükség az azonnali véradásra, hisz vér­átömlesztésre csupán 28 napig használ­ható fel a vér, tehát célszerű akkor adni vért, amikor arra nagyon gyorsan szük­ség van. Tegnap Dombóváron 27-en, Szek­szárdon 56-an jelentkeztek véradásra, első véradók tizenhármán voltak Szek­szárdon. Gyorsan, végtelenül precízen történik a vérvétel: előbb vizelet- és vér- vizsgálat, majd vérnyomás- és testhő­mérsékletmérés történik, ezt belgyógyá­szati vizsgálat követi, s máris lehet fölfe­küdni a vérvételi ágyra, ahol mindenkitől pontosan négy deciliter vért vesznek. Ezt követően enni- és innivalóval kínálják az önkéntes véradókat. Mint azt dr. Liszátz Máriától a véradóál­lomás főorvosától megtudtuk: igen sok egyéni érdeklődő jelentkezett, de orvo­sok, egyházi személyek, tanácselnökök, munkahelyi kollektívák is jelezték: össze­sen 150 bejelentést regisztráltak, ha szükséges szívesen adnak mindannyian vért. A főorvos asszony felvilágosítása szerint nem lenne most és egyszerre cél­szerű minden jelentkezőtől vért venni, hisz - mint említettük - transzfúzióra csak 28 napig alkalmas a vér: vérvétel később is, bármikor lehetséges, mégpe­dig aszerint, ahogy az utánpótlás megkí­vánja. A véradóállomáson jelenleg 400 palack vért tárolnak, s ebből bármelyik pillanatban 150-200 palackkal tudnának a hűtőláncon keresztül a felhasználás helyére küldeni. Ez idáig Szekszárdról csupán a szokásos, megállapodásban rögzített mennyiség, vagyis 70 palack vér került Budapestre az elmúlt héten. Mit tegyen tehát az, aki vért szeretne adni? Jelentkezzék a véradóállomáson, ahol följegyzik a nevét, lakcímét, munka­helyét, telefonszámát, s aki ezt tudja, a vércsoportját is. Amennyiben a helyzet úgy kívánja, tehát gyorsan kell a vér, az állomás vérvételre behívja a jelentkező­ket. Azok, akik most vért adnak, legköze­lebb csak három hónap elteltével adhat­nak. Dunaföldváron postások mozgósítanak- Eddig húszezer forint, és rengeteg liszt, cukor, konzerv, alma, datolya, na­rancs gyűlt össze, fel se lehet sorolni, mi mindent hoztak az emberek. Vida Sándortól a dunaföldvári művelő­dési ház népművelőjétől hallottuk ezt, aki azonnal azt is hozzáfűzte: a Vöröske­reszt, a tanács, a különböző pártok, min­denki részt vett szombat óta a gyűjtés szervezésében. Hangos kocsi járta a vá­rost, de az egyházi istentiszteleteken is közzétették, hogy a művelődési házba le­het vinni az adományokat. A mozgósító szórólapok széthordását pedig a postá­sok vállalták. A gyűjtés folyamatosan tart, naponta 8-tól 16 óráig várják a kultúrház- ban a segíteni tudókat. Tamásiból, Paksról Szegedre Tamásiból két kis tehergépkocsi tartós élelmiszert már 25-én elvittek Szegedre, s egy újabb szállítmány indul ma is. A me­gyei kórházzal közösen röntgenfilmet, egyszer használatos injekcióstűket, egyéb gyógyászati segédeszközöket is küldenek a rászorulóknak. Mint Bodó Zoltánné, a városi Vöröskereszt titkára elmondta, folyamatosan érkeznek hoz­zájuk pénzküldemények is. * A konzervgyár két pótkocsis teher­autója élelmiszereket, ruhákat, cipőket, pénzt vitt szombaton a szegedi gyűjtő- raktárba, a gyár biztosította a rakodás­hoz a targoncákat, csomagolóanyagokat is - tudtuk meg Szerencsiné Veszter- gombi Klárától, a Vöröskereszt paksi tit­kárától. Tájékoztatása szerint tegnap Du- nakömlöd lakossága 24 383 forintot jutta­tott el hozzájuk, a gerjeniek és a mado- csaiak pedig jelezték, hogy részt vesznek a csütörtökön Romániába induló szállítmány összeállításában. A körzetből sok család fogadna örökbe, illetve egy bizonyos időre óvodás korú romániai kisgyerekeket. Gyógyszer az éteren át Atévé, a rádió, a sajtó határon túlról szár­mazó híreinek nagy része az amatőr rádió­sok segítségével jut el hozzánk. Az orszá­gos hírhálóba Tolna megyei rádiósok is be­kapcsolódtak. Tapasztalataikról kérdeztük Szabó Istvánt, az MHSZ megyei vezetősé­gének rádiótechnikai főelőadóját.- Sok-sok önkéntes társunk részt vesz ebben a tevékenységben, veszik, továbbít­ják az információkat - mondta. - Radics At­tila, a dombóvári rádióklubvezetője például a bajai kórháznak segített. Ott ugyanis va­sárnap elfogyott egy vérkészítmény, s Attila közvetítésével a dombóvári kórház küldött nekik. Sokat tehetnek tehát ebben a hely­zetben a rádiósok, ezért kérem minden, a megyében működő társunkat, hogy aki a segélyszolgálatban részt tud venni, jelent­kezzen a szekszárdi rádióklubnál. Dombóváron a Láng Gépgyár kezdte... Dombóváron a Láng Gépgyárban már december 22-én megindult a román népnek szánt segélycsomagok, élelmi­szerek, gyógyszerek, ruhaneműk gyűjté­se, amihez másnap az egész város és vá­roskörnyék szinte egy emberként csatla­kozott. Dombóváron a Láng Gépgyáron kívül, ahonnan a telefonon történő beje­lentkezést követően a házaktól gépko­csikkal is vállakoztak a szállításokra, a Vöröskereszt, a politikai szervezetek, in­tézmények, vállalatok, szövetkezetek szerveződtek ugyanerre a célra. A spon­tán megalakult koordinációs bizottság a gyűjtőhelyeket a város több pontján he­lyezte el, ezek jelenleg is működnek: a Vöröskereszt Ady Endre utcai, az MDF Arany János tér 28. szám alatti irodája, a művelődési központ, a volt pártbizottság nagyterme. Valamennyi gyűjtőhelyen nagy a forgalom, a beérkezett adomá­nyok elszállítását december 27-én dél­utánra szervezték. Óriási szerepet vállal­tak a városban és város környékén az egyházak, akiknek felhívására több százezer forintot, több teherautónyi élel­met gyűjtöttek össze, de ugyanilyen nagyságrendű a környező termelőszö­vetkezetek felajánlása is. A koordinációs bizottság kérésének teszünk eleget akkor, amikor tolmácsol­juk Dombóvár és a városkörnyék minden állampolgárának az önzetlen, őszinte se­gítségét. Verses üzenet Bonyhádra Bonyhádon is a Vöröskereszt fogja össze a segélyakcióval járó szervezés nehéz feladatát. A karácsony kétnapos ünnepét köve­tően négy szállítmány már elhagyta a vá­rost, s tartós élelmiszereket - lisztet, cuk­rot, rizst - vitt Szegedre az Aerocaritas központi raktárába. A véradásra jelent­kezőket előjegyzésbe veszik és értesítik, igy e téren is szervezettség, rend uralko­dik. A karácsonyi éjféli misén a hívők is minden részletre kiterjedően információt kaptak, míg a falvakba, a környező tele­pülésekre vagy telefonáltak, vagy üzen­tek. Aparhantról már érkezett is egy nagy szállítmány, ami szintén útban van az or­szághatár felé. A Völgységi Takarékszö­vetkezet azonnal 75 ezer forint segélyt utalt át a romániaiak megsegítésére, de a kisiparosok is 10 ezer forintot fizettek be erre a számlára. Akadt, aki bátorságáról is tanúbizonyságot téve, szó szerint át­lopta magát a határon egy segélyszállít­mánnyal. Kovács György, a zombai ne­velőotthon pedagógusa saját testi épsé­gét is kockára tette így akkor, amikor Te­mesvárra juttatott el' bonyhádi szállít­mányt. Jelen pillanatban sebvarró cérná­ra és további gyógyszerküldeményekre gyűjtik a pénzt Bonyhádon. A karácsonyt megelőző napon levelet hozott a posta Romániából egy bonyhádi családnak. Ebben a 17 éves rokon diák­leány december 7-i dátummal ekképp ír kétségbeesésében: ÜZENET És üzenem mindenkinek, Testvérnek, rokonnak, idegennek, Gonosznak, jónak, hűségesnek, alá­valónak, Annak, akit a fájás űz, és annak, Akihez vércseppek tapadnak. Vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fenn a magas ég alatt Mozdulnak már lassan a csillagok, a víz szalad a kő marad, a kő marad... Maradnak az igazak és a jók! A tiszták és a békességesek, Erdők, hegyek, tavak és emberek! Jól gondolja meg, ki mit cselekszik, Lyukasztják már fenn, az égben a ros­tát, Es a csillagok tengelyét olajozzák Szorgalmasan az angyalok... És leszen csillagfordulás megint; És miként hirdeti a Biblia Megméretnek az emberek... Ki mint vetett, azonképpen arat Mert elfut a víz, csak a kő marad, a kő marad. S, hogy ki ő? Nem tudhatjuk meg, neve tán örökké titok marad számunkra. A Bonyhádról elindult segélyszállítmá­nyoknak hatalmas az anyagi értéke, de ezzel vetekszik a lakosság erkölcsi segít­sége és együttérzése. Könnyebb lehet a tél... Tolnán a plébánián, Faddon a művelő­dési házban gyűjtötték az adományokat. Zsír-, liszt-, cukor-, margarin-, étolaj-, rizs-, konzervhalmok, bab, tészta, édes­ség és más élelmiszerek sorakoztak. Ru­hákat, cipőket, téli holmikat is hoztak az itt lakók. Egy dunsztos üvegen sebtében ráirt tájékoztató szöveg: „lekvár”, egy kartondobozon precízkedő betűk: „gyer­mekruha - Magyarországról". Már mind­két településről elvittek két-két kisteher­autóra való portékát Szegedre. Lendvai István tolnai plébános arról is tájékoztatott, hogy az ő adományuk már átlépte a határt a Máltai Szeretetszolgálat járművein. Az utolsó rakományt pedig ma indítják útnak Tolnáról. Márkus Magdolna, a faddi kultúrház gazdasági előadója számokat sorolt: 5 mázsa liszt, 70 kiló zsír, 15 kiló margarin, 20 liter étolaj, konzervek, tisztáikodósze- rek, ruhák... stb... Ha minden község ennyit ad, könnyebb lehet a tél Romániá­ban. Cikói küldeménnyel Romániában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Amikor december 22-én délután a rá­dió és a televízió közölte a lakossággal, hogy szervezzenek gyűjtési akciót a ro­mán nép részére, Cikó vezetői azonnal munkához láttak. Vöröskeresztes és ta­nácsi aktívák járták a falut és kérték a la­kosságot, aki tud segítsen. Az adományokat a tanácsházán gyűj­tötték össze. Néhány óra múlva jelentős mennyiségű élelmiszer, illetve ruhakész­let állt rendelkezésre. A szállításhoz járművet, egy termosz IFÁ-t ajnőcsényi Völgység Népe Téesz elnöke adta a román útra, a tejüzem összes raktáron levő termékével együtt. Az IFA vezetését a téesz megbízható so­főrje, Dani László vállalta. Kísérőnek só­gorát, Cseke Ferencet választotta. Hoz­zájuk csatlakozott még négy személy- gépkocsi, ugyancsak áruval megrakva. Este 23 óra körül indultak el Cikóról. A romániai „kiruccanásról’’ hazaér­kezvén Dani László a következőket mon­dotta:- A nagylaki határátkelőhöz hajnalban, fél kettőkor érkeztünk. Körülbelül kétszáz autó várakozott az átkelésre. Külön sáv­ban a személy, külön sávban a teherko­csik. A magyar határőröktől azt az infor­mációt kaptuk, hogy nem mehetünk to­vább, mert a határ túlsó oldalán tíz-tizen­öt kilométerre lövöldözés folyik. Kicsit szundikáltunk, úgy ülve a fülké­ben és gondolkodtam: kivágok a sorból, aztán irány Makó, az átvevőhely. Ám mégsem tettem, mert furdalt a kíváncsi­ság, no meg, ha valaki vállal valamit, állja a szavát! Persze sokan visszafordultak. Lehet, a hosszú várakozás miatt, vagy inukba szállt a bátorság. Fél tízkor aztán átengedtek. Pár száz métert megtéve konvojokba verődtünk, s igy haladtunk tovább. Én éppen egyik konvoj elejére kerültem. Nemsokára falubeli társaim­nak sikerült besorolniuk mögém. Negyed órát autózhattunk, mikor ro­mán rendszámú AVIÁ-ból kiugró három puskákkal hadonászó civil megállított bennünket. Nyelvünket erősen törve ki­faggattak. Hová igyekszünk? Mi a rako­mány? Természetesen válaszoltunk a kérdésekre. Egyikük beszállt hozzánk. Javasolta a küldeményt Temesvárra vi­gyük, mivel Aradon viszonylag tűrhető az ellátottság. Az est és éjszaka folyamán több kocsit rakták ott le. Szembejövő, Magyarországra igyek­vő, küldetésüket teljesített honfitársakkal találkoztunk. Némelyik kocsin lövések nyomát fedeztük fel, ami jelezte nem egy­szerű kirándulás résztvevői vagyunk. Aradra érve „utasunk” tanácsát követ­ve mellékutcákon haladtunk tovább. Ez a megoldás veszélytelenebbnek tűnt, mint a centrum iránya. A városban éljeneztek s megtapsolt minket az utcákon tartózko­dó tömeg. A házakon, közlekedési esz­közökön a golyók, robbanások- ütötte lyukak harcról árulkodtak. Temesváron az aradinál drámaibb ké­pek fogadtak. Rombadölt épületek, üvegcserepek az úttesten, oldalára bil­lent tankok és kétéltűek. Az átvevőraktárt tizenkettő előtt értük el. Hatalmas beton­erődítmény. Fegyveres katonák őrizték. Óriási ovációval üdvözöltek bennünket. Az elosztóban nők, férfiak mellett gyere­kek is szorgoskodtak. Bő óra alatt rakták le, válogatták szét községünk adomá­nyát. Közben -a katonák lőszert, fegyvert kértek tőlünk. Roppant kevés a lősze­rünk, magyarázták, ugyanis az éjszaka Securitate egység támadt rájuk. Heves csata dúlt, míg sikerült nekik bejutni a raktárba. Az élelmet megkaparintották. Az incidensből eredően sok a sebesült, a halott. Ekkor kapott gyilkos gplyót -a Bácshús gépkocsivezetője is. Budapesti magyarokkal konvojt alkot­va hálálkodások, könnyek közepette bú­csúztunk Temesvár hős forradalmáraitól, akik zászlójukat adták cserébe szolidari­tásunkért. A zászlót nyomban feltűztük az IFÁ-ra. Visszafelé útikalauzunk ugyanaz a férfi volt, aki az AVIÁ-ból szegődött mellénk. Aradon megint mellékutcákon gördül­tünk keresztül. Innét több milicista ellen­őrzőponton, úttorlaszon kellett átvergőd­nünk. Kerek-perec közölték, bármikor számíthatunk a Conducator csapatainak ellenakcióira, földön, levegőben egy­aránt. Izgatottan tekingettünk előre, hát-, ra: s a fejünk fölé. Baj nélkül jutottunk el a határig. Román vezetőnk megcsókolt, s búcsúzott. Nagylaknál boldogan, igaz, remegő lá­bakkal ölelkeztünk össze mi, a kilenc ci­kói fiú. Megúsztuk... Végre hazai levegőt szívtunk. Este a Tv-híradó kezdetekor áll­tam be az udvaromba. Nejem és két gyermekem megkönnyebbülve nyugtáz­ta: itthon vagyok! Ha újra megbíznának, újra vállalnám e veszélyes feladatot! Dani Lászlót ismerve, efelől nincsenek kétségeim! Hunyadi István Békelánggal a háborús Aradon Arad, ez a magyar történelemből is jól ismert város volt a célállomása annak a két szekszárdi lakosnak, akik a hét elején indultak útnak egy gyógyászati segély­szállítmánnyal. Spanicsek Tünde üzlet­kötő és Kovács László taxisofőr a nem kis veszélyt is vállalva lépte át a román határt egy Dacia típusú személygépko­csival, s küldetésüket sikeresen teljesítve azóta már szerencsésen haza is érkez­tek. A történtekről részletesebben Spani­csek Tünde számolt be a szerkesztősé­günkben.- A december 23-i szekszárdi nagy­gyűlést követően határoztam el, hogy ke­rékpárral teszem meg az Aradig tartó tá­vot, magammal hozva egy égő fáklya se­gítségével Szekszárd békelángját. A Gábriel taxi kísérőt is biztosított Dölles László személyében, akivel együtt de­cember 25-én, délután egy óra körül ér­tük el a nagylaki határátkelőhelyet Itt már le kellett szállnom a kerékpárról, s be kel­lett állnunk egy nemzetközi segély^zállító konvojba. A békelángot jelképező fáklyát mindenesetre átadtam a román határő­röknek, akik azt nagy szeretettel fogad­ták.- Aradig történt valami említésre mél­tó? V- Nem, bár a kocsink utolsónak állt be az oszlopba, s kissé félve tekingettünk felfelé, támadó helikopterektől tartva. Aradra némi szerencsével jutottunk be, mert a városba vezető utat mozgatható vaskerítésekkel lezárták, a konvoj is ott vesztegelt a település határán. Egyedül bennünket vezetett be egy éppen arra té­vedő katonai motorkerékpáros, így rövi­desen máris az általunk keresett kórház­nál lehettünk. Egy magyarul beszélő pro­fesszor jött elém, a szó szoros értelmé­ben kézen fogva vezetett végig az udva­ron. Az épület tele volt katonákkal, bár­merre mentünk, mindenhol őrzött ben­nünket néhány géppisztolyos személy. Látszott rajtuk, hogy minden pillanatban készen állnak a harcra, el is küldték a kórház elől a kocsinkat, s bennünket is elirányítottak egy olyan intézményhez, ahol nagyobb szükség volt a gyógysze­rekre.- Milyen látható jelei voltak Aradon az összecsapásoknak?- Az állandóan járőröző katonákon kí­vül azonnal feltűnt az épületeken a szám­talan golyóütötte lyuk, a kórház tele volt sebesültekkel, az ágyakat már a folyosó­ra is kihordták, ezenkívül bármerre men­tünk, rövidesen leállítottak bennünket tü­zetes ellenőrzés végett. Egyébként a ka­tonák rendkívül korrekt módon viselked­tek, akik nem beszéltek magyarul, még azok is legalább annyit mondtak, hogy szeretlek benneteket, magyarok, meg hasonlókat. A magyarok meg egyenesen ölelgettek és ujjaikkal mutatták a V betűt, a győzelem jelét. Csak azt sajnálom, hogy nagyon gyorsan elfogyott minden, amit odaadhattunk nekik. Az ellátás az ezt cáfoló hirek ellenére is akadozik, to­vábbra is szükség lenne élelemre és gyógyszerekre. Az akkor érkező kenyér- szállítmányt azonnal megrohanták és máris harapták a kenyér végét és a tete­jét... A megyei körképről az összeállítást készítették: Cser Ildikó, Domokos Eszter, D. Varga Márta, Molnár István, Ótós Réka, Szabó Sándor, Szeri Árpád és Wessely Gábor. A segélyakciókkal kapcsolatos közérdekű telefonszámok Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Vezetősége: 74-11-238. Vöröskereszt Bonyhád városi szervezete: 74- 51-128. Vöröskereszt Dombóvári városi szervezete: 74-66-642 Vöröskereszt Paks városi szervezete: 75-11-071 Vöröskereszt Tamási városi szervezete: 714-12-32 Koordinációs bizottságok: Szekszárd: Bezerédj utca 22: 74-16-236 Megyei tanács: 74-11-211 A segélyakcióban résztvevő rádióamatőrök telefonszámai: MHSZ Szekszárdi rádióklubja: 15-533 (8-16 óra) MHSZ dombóvári rádióklubja, Hanga Lajos: 714-13-61 (egész nap) MHSZ tamási rádióklubja, Radics Attila: * 66-736 A Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Vezetőségének csekkszámlaszáma: MNB 469-90171-8452. Pénzt átvételi elismervénnyel a Vöröskeresztnél közvetle­nül is be lehet fizetni, ez meggyorsítja a gyógyszervásárlás menetét. A gyűjtőhelyekről a Vöröskereszt megyei és helyi szerve­zetei, valamint a koordinációs bizottságok adnak felvilágosí­tást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents