Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-27 / 305. szám
1989. december 27. TOLNA ' NÉPÚJSÁG 3 Exodus helyett - exitus Hallottam december 20-án este a bukaresti rádióban Nicolae Ceausescu beszédét. Az eddigi legbeszédesebb beszédét. Nem lehetett szónoklatnak nevezni. Egy rémült, kétségbeesetten kapkodó aggastyán elfulladó, rekedt hangján szólt népéhez a diktátor - majd azt mondtam: a véreskezű diktátor, holott a legfelső parancsnok államelnök pártfőtitkár távollétében amúgy családiasán Elena asszony irá- nyitgatta a temesvári hadműveleteket... Úgy szólította meg a népet, hogy „drága elvtársaim, barátaim, honpolgárok", és, ha leszámítjuk a rég lejáratott frazeológiát, voltaképpen a nép egységes cselekvéséért könyörgött a külső intervenció, Románia szétszabdalása ellen, a haza szabadságának, függetlenségének megvédéséért. A legcsábosabb kilátás, amit fel tudott vonultatni, a nép békés munkájának, szabadságának és jólétének biztosítása volt - ami eddig, hogy úgy mondjam, a nép előtt jó ideje tökéletesen áttekinthetővé vált. Néztem a tévé képernyőjén is a bejátszott részleteket. A bravúros szónok bakizott. Fejét rázva jelezte: nem ezt akarta mondani. Iszonyatos élmény volt saját szememmel látni, hogy a a rettegett óriás miként válik törpévé népe előtt. Iszonyatos volt - és reménykeltő. És szörnyű volt végignézni ezt a nevetséges dans macabre-t, amit a temesvári, utcán heverő, vagy teherautókon jeltelen tömegsírok felé hurcolt halottak hátán járt. Szörnyű volt, mert megérttette velem, hogy a Temesvárról nyugatra mentett hangfelvétel bizonysága szerint némán meghaló tömeg erkölcsi magassága csillagászati ennek az élő, elkocsonyásodott, vinnyogó és bármilyen emberi mércére méltatlan, rettegő elmeháborodottnak a komikus összeomlásához viszonyítva. 1989 karácsony Tineretui Liber - Szabad Ifjúság a címe a legfrissebben megjelent román sajtóterméknek. Egy izgatott olvasó követeli, Bucur Maria, hogy a zsarnokot ne végezzék ki gyorsan, rejtve, egy még izgatottabb férfi kiáltja: a nép ítélje el. Hozzák az egész brancsot a nép ítélőszéke elé. Hogy elszámolhassák a gyermekek halálát. A férfi autókárpitos. Másik fiatal férfihang: igaz, hogy ezek a terroristák nálunk sokkal felkészültebbek. De mi sokkal többen vagyunk. Egy tizenhat éves fiű három és fél órán keresztül fenntartott komoly csapatot. Mindazok a férfiak, akik voltak valaha is katonák, fel kell hogy sorakozzanak - mondják a férfiak. Harcolniuk kell. Akkor is, ha nem esznek. Én ott voltam 22-én, tegnap, ma is a televíziónál. Minden férfinak harcolni kell. Gond van az Északi pályaudvarnál. Rendkívüli közlemény. A Nemzeti Megmentés Bizottsága utasítást ad az értékek megvédésére. Az Északi Pályaudvaron fenn kell tartani a rendet, fegyelmet. Fiatal újságíró koromban négy és fél évet éltem, dolgoztam Bukarestben. Ott volt az otthonom. Ismerem ezt a lapos, mégis hihetetlen szociálpolitikai szakadékokat magában rejtő metropoliszt. Ismerem a bukaresti polgár fegyelmét, lelkületét, a vendéglők utcára kiszűrődött régi illatát, a lebontott részek vizuális emléke lelkembe ivódott. Most a parasztokhoz szól a Szabad Románia rádióadó. A kisemmizett, elnyomott parasztsághoz, akitől mindent elragadtak cserébe azért, hogy szövetségesnek nevezzék őket. Akiknek megpróbáltak politikai parancsokat adni, hogy azok szerint szántsanak, vessenek, arassanak. A parasztok a jövő politikai filmjeinek lesznek a főszereplői. A parasztok is megérthetik: most már szabadok... Most kezdjük meg a forradalom harmadik estéjét: a karácsony estét - szép román szívünk dobbanásának estét - mondja a bemondó. Nemrég hangzott el, hogy a megnyomorított romániai magyar nemzetiség nem táplál semmilyen bosszúvágyat... Mélységek és magasságok övezik a még igen törékeny forradalmat. Veszélyek. Ma, karácsony este nem szabad hazudni. Inkább megmondom őszintén: aggódok. A bosszú fogalmát tagadva sem lett volna szabad említeni. Éppúgy, mint a karácsonyi szép román szívek dobbanását. Európa szivének kellene valameny- nyiünkben egyenletesen, egészségesen dobognia. Bihar megyei tudósítás. Békés a győzelmes forradalmi karácsony este. Feldereng bennem az egy évvel ezelőtti karácsony este emléke, a díszítésre szánt, befejezetlen karácsonyfa képe a Büthner-zongorán, amit félig elkészültén hagytunk a román államra. Menekülni kellett. Akaratom ellenére. Mostanáig sem hevertem ki a sérülést, hogy nem akaratom szerint végeztem ott be az életemet. Nehéz sérülten megmaradni. Csak valami nagyon emberi, valami mindenkire érvényes, valami nagyon szükséges változás gyógyíthat meg. Abból a lelkifurdalásból, hogy nem vártam ki otthon a győzelmet, abból a lelkifurdalásból, hogy idejöttem, egy nehéz gazdasági helyzettel birkózó nép körébe, és nem győzöm ledolgozni a szégyenérzetemet. Ez is hozzátartozik a romániai forradalomhoz. Itt megbecsülnek, díjaznak, jutalmaznak. Ott győzött a forradalom. Mikor fog az Ember győzni? Vagy épp erre találta ki magának az emberiség a karácsony szent estéjét? Tudom, hol születtem. Nem tudom, hol fogok meghalni. Pedig ahhoz, hogy emberinek lehessen nevezni egy életet, ennyi minimálisan szükséges... Szekszárdi naplójegyzetek December 23-án hallgatom a román rádiót. Reggel hattól. Ion Iliescu, akiről már legalább másfél éve tudom, hogy a következő román államfő lesz, és akit személyesen ismerek, eddig kétszer interjúvoltam meg, rádiónyilatkozatot adott. Mostanáig a Szovjetunióban tartalékolták, ott őrizték, hiszen együtt tanult Gorba- csowal, és amikor összeütközésbe került a Ceausescu-rezsim- mel, oda kényszerült menekülni. Hallgatom a román rádiót. A temesvári rádió ad. A forradalom fővárosa most is Temesvár, akkor is, ha csatlakozott már hozzá az egész ország. Akkor is, ha a nagy dolgok Bukarestben dőlnek el. A rádió hullámhosszán egészen új hangnem érvényesül. A szeretet hangja. Drága testvéreink, drága polgártársak, addig amíg jelzést nem kaptok erről a temesvári rádióadóból, ne gyertek az Opera térre. A névtelen telefonálók jelentik: a falvakban a helyzet békés, szeretnek bennünket, a pékség leszállította az első kenyérszállitmányt a lakosságnak... Hallgatom a román rádiót, az ország szívverését, és a saját szívverésem kihagy. Tegnap este a Magyar Televízió jóvoltából alkalmam nyílt áttekinteni az elmúlt napot. És még valaki segített, hihetetlenül, okosan, európai mértékben felmérni, mi istörténika szomszédban, ami nekem hazám. Cselényi László, aki a Magyar Televízió rendezője, aki Sütő András veje, akivel volt találkozásom Bukarestben és másutt is odahaza, és akinek felvételén egy pesti látogatásom alkalmából részt vehettem, Sütő meséjét rendezte éppen, amit Ion Creanga, a legnagyobb román mesemondó, a román népies Andersen mesefeldolgozásából vitt képernyőre... Ezt az előadást rendeztem, amikor Bukarestből négy és fél év riporterkedés után hazatértem Nagyváradra. Nem biztos, hogy mindenki tudja, mekkora fontossággal bír a fordítás. De úgy érzem, a magyar tévénézők meggyőződhettek róla december 22-én este. Ugyanis a nap közben igénybe vett fordító, Nemlaha György, aki osztálytársam volt Nagyváradon a Klasszikus Magyar Vegyes Líceumban (1959-ben érettségiztünk együtt), amely a Premontrei Gimnázium utódja volt, és ahol első gimnáziumtól tanultunk latint, az utolsó három évben ógörögöt is - egy dolgot nem tudott érzékeltetni a tévé nézőivel: azt, hogy Európa sorsáról van szó, és hogy egy szomszédos kultúrnemzet létét kockáztatva harcol ezért. Ezt Cselényi Laci megtette, sikerült neki, mert megvolta bukaresti élettapasztalata, kultúr- tapasztalata, európaisága. Most nem mindegy, ki áll a mikrofon elé. Reggel 7 óra 10 perc. Szombat. A bukaresti rádió felhívást közöl: ahol mentökocsik találhatók Bukarestterületén, induljanak a Palota térre. Sok a sebesült. Az a csodálatos a dologban, hogy már nem csak a bukaresti Palota tér a szíve az országnak. Ez a szív ott dobog immár minden városban, minden faluban. Szeretik egymást az emberek. Ézt csak azok érthetik meg teljes mélységében, akik átélték a gyűlöletnek, a gyanakvásnak, az egymás létbiztonságára törésnek hochsztalinista évtizedeit. A hetvenezer főnyi Securitate a letéteményese most is annak, ami elmúlt, a felfegyverzett, kiképzett letéteményese. Rofnánia legfőbb üzlete a fegyver volt hosszú időn keresztül, amit a terroristák kezébe adtak. A gyilkolás volt az üzlet. Az igazi üzlet a tömeggyilkosnak. Romániában terroristákat képeztek ki. Románia világviszonylatban szégyenkezett és szenvedett sok éven át emiatt. Romániában életveszélyes volt becsületes embernek lenni. Lehet, hogy ezekben a napokban még mindig életveszélyes ez a vállalkozás. De megéri. Csak igy válhat Európa egységessé. Csak igy lélegezhetünk valamennyien együtt. Csak igy sikerülhet a politikai légszennyeződést a minimumra csökkenteni. Márpedig a politikai légszennyeződés nem tüdőrákhoz, hanem világháborúhoz vezethetne. Isten, erkölcsi tisztaság, bátorság adjon erűt mindazoknak, akik a megváltást elvállalták. DOMOKOS ESZTER Közlemény az MSZP Tolna megyei küldöttgyűléséről A Magyar Szocialista Párt Tolna megyei tagságának képviseletében megjelent 83 küldött megvitatta és tudomásul vette a kongresszus óta végzett szervezőmunka tapasztalatairól szóló tájékozatót, döntött a párt megyei struktúrájáról és megválasztotta tisztségviselőit. A küldöttek az országgyűlési választókörzetek MSZP-tagságának delegáltjaiból és a tisztségviselőkből, egy kilenctagú, szövetségi jelleggel működő, megyei koordinativ testületet alakítottak. A testület elnökéül dr. Jánosi György szekszárdi küldöttet választották, alelnök lett Herczig Ferenc szekszárdi és dr. Kiss József bátaszéki küldött. A harmadik alelnököt a koordinatív testület választja. Kovács Zsuzsanna tamási küldött lett a megyei egyeztetőbizottság elnöke, az országos választmányba Lukács Zoltán paksi, az országos egyeztetőbizottságba dr. Simon János madocsai küldöttet delegálták. A küldöttek időszerű politikai kérdésekről is tárgyaltak, amelyekről az alábbiak szerint foglaltak állást. 1. Az MSZMP kongresszusának vitája és az ott körvonalazódott program ismeretében a Magyar Szocialista Párt Tolna megyei küldöttgyűlése elhatárolja magát az MSZMP jelenlegi politikai törekvéseitől, sem taktikai, sem stratégiai szövetségre nem lép az MSZMP-vel. 2. Továbbra is kezdeményezzük, hogy a megyei pártarchivum iratanyaga, mint a nemzeti levéltári vagyon része, maradjon a megyében, a levéltári törvény alapján biztosítva a nyílt kutatási lehetőséget. 3. Az MSZP megyei küldöttgyűlése megerősíti, hogy a Tolna Megyei Népújság önálló szakmai politikai műhelyként tevékenykedjen, továbbra is őrizze meg nyitottságát minden, a nemzet felemelkedését, a demokráciát, a társadalmi rendszer- váltást, a békés átmenetet szolgáló gondolat és szervezet iránt. Az MSZP Tolna Megyei Szervezete lemond a lap főszerkesztőjének kinevezési jogáról és azt 1990. január 1-jétől a megyei lapkiadó vállalat igazgatójának hatáskörébe adja, aki a szerkesztőségi kollektíva véleményének figyelembevételével gyakorolja e jogot. 4. A volt MSZMP kezelésében lévő ingatlanokkal az MSZP elszámolt, az átadott ingatlanok további hasznosításáról a helyi önkormányzatok döntsenek. Javasoljuk, hogy ez a vagyon elsősorban oktatási, közművelődési, egészségügyi, szociális és idegenforgalmi célokat szolgáljon. Kezdeményezzük, hogy az oktatási igazgatóság épületét a közoktatás helyzetének javítására hasznosítsák, a megyei pártszékház pedig épüljön be a városi önkormányzat helyiség- gazdálkodásába. Javasoljuk, hogy a gemenci és decsi pihenőházat a helyi önkormányzatok az idegen- forgalom területén hasznosítsák, míg a dombori üdülő a megyei tanács működtetésével álljon a nagycsaládosok egyesületének szolgálatába. 5. Felhívjuk azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek korábban jelentős állami támogatást kaptak, hogy az MSZP-hez hasonlóan hozzák nyilvánosságra vagyoni helyzetüket és a működésük minimális szükségleteit meghaladó ingatlanjaikat adják át a helyi közösségeknek közcélú hasznosításra. Javasoljuk, hogy a megyei és a helyi tanácsok tulajdonában lévő és az állampolgárok pénzéből létesített és fenntartott vendégházak, pihenöházak is a helyi társadalom közösségi érdekeit szolgálják. 6. Kezdeményezzük, hogy törvény mondja ki: a mindenkori párt- és ön- kormányzati vezetők vagyon- és etikai nyilatkozatot tegyenek. Indokolt, hogy ezt a jelenleg funkcióban lévő valamint a korábbi vezetők a nyilvánosság előtt is megtegyék, feltárva vagyonuk eredetét. 7. Kezdeményezzük, hogy a parlament bízzon meg egy bizottságot azon múltbeli ügyek felülvizsgálatával, amelyek gyaníthatóan a hatalmi helyzettel történt visszaélések következtében nem kerültek jogszerű elbírálásra. Szekszárd, 1989. december 21. Az MSZP Tolna megyei küldöttgyűlése A Béres-cseppekről az onkológus szemével I. (Folytatás az 1. oldalról.) Az előzőekben leírtakat mérlegelve szeretnék a következőkben a rákmegelőzés és gyógyítás eredményeiről tudósítani, valamint dr. Béres József kutatási eredményeit ismertetve, megkísérelni a Béres-cseppek gyógyításban betöltött helyének megállapítását. A rákhalálozás Magyarországon ma jelentős méreteket ölt. Ez a betegség 20- 30 évvel ezelőtt a halálokok között a 10- 15. helyen állt. Ma csak a balesetekben meghaltak száma nagyobb, tehát az előkelő 2. helyet foglalja el. Jelenleg évente mintegy 30 ezer ember hal meg rákos betegségben hazánkban. Ez egy kisebb város lakosságának felel meg. Ebből mintegy 800-1000 fő Tolna megyei. Az évente felfedezett és gyógykezelésbe vett esetek száma is meghaladja a 25 ezret. Felmerül tehát a kérdés, mi az oka ennek a nagyarányú növekedésnek, mely az utóbbi években katasztrofális méreteket öltött. Szerte a világban több tízezer kutató áldozza egész életét arra, hogy megtalálja a rák igazi okát és gyógyszerét. Számos ország költségvetéséből jelentős összeget fordít a kutatások finanszírozására, de ennek ellenére a mindannyiunk által rég várt eredmény még ez idáig nem született meg. Ezért tartom méltánytalannak, hogy itt ebben a kis és szegény országban, ahol elsősorban a szellemi munkát kellene sokkal jobban megbecsülni,»mert csak ebből tudunk jelentős tőkét kovácsolni, húsz évnek kell eltelni ahhoz, hogy'a rákbetegség valódi megoldásához közelinek tűnő felfedezéssel és kutatással érdemben is foglalkozzanak az illetékes hatóságok. A daganat mint köztudomású, a szervezetünk bármely pontjából kiindulva, szövetszaporulat képében jelentkezik. Akkor nevezhető rosszindulatúnak, ha a szervek természetes határait nem véve figyelembe, azok falát áttöri és szabadon burjánzik. A vér és nyirokkeringéssel más szervekbe is eljut, ott tovább növekedve és felhasználva a szervezet tápanyagait, az életfontos szervek működését meggátolva, végül is a szervezet halálához vezet. Testünkben a sejtek és szövetek állandóan szaporodnak és elpusztulnak. Normálisan egy természetes egyensúly áll fenn. Amig az ember fejlődik, kb. 20-25 éves koráig, a sejtszaporodás nagyobb mértékű, mint a sejtek elhalása. Az ezt követő időszakban lassan ugyan, de beindul a sejtek és szövetek elöregedése, kopása, ami a szervezet haláláig tart. Ezt a működést nagyon bonyolult mechanizmusok szabályozzák, melyeket még ma sem ismerünk teljes mértékben. A legújabb kutatások derítettek fényt, az úgynevezett onkógének létezésére, a sejtek szaporodása és esetlegesen a rák keletkezésénél betöltött szerepére. Az onkogén a sejtfehérjék felépítésénél fontos szerepet játszó átörökítő anyag, az úgynevezett DNS-molekula egy bizonyos része, vagyis génje. Ez minden ember, minden sejtjében a fogantatás pillanatától megtalálható. Ebből persze nem azt kell értenünk, hogy a rák örökölhető és szükségszerűen minden embernek meg kell betegednie rákban az élete folyamán. De azt feltétlenül jelenti, hogy a lehetőség mindannyiunkban ott van és csak a körülmények, az életmódunk, a természeti környezetünk állapota és az ellenállóképességünk pillanatnyi helyzete dönti el, hogy mikor kezdenek ezek az onkogének rendellenesen működni. Kóros tevékenységükkel, a mértéktelen és ellenőrizhetetlen sejtosztódás irányában eltolni a szervezetünk működését, vagyis beindítani a rákos daganatok kialakulását. Ezen kutatásokról 1986 augusztusában a Budapesten megtartott onkológiai világkongresszuson számoltak be először kanadai kutatók, a montreali Ludvig Rákkutató Intézetből. De nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogy mik is azok a külső és belső körülmények, változások, melyek a betegség kialakulását elősegíthetik. Először is nagyon fontos a táplálék, melyet a szervezetünk építőköveire bontva, saját szövetei felépítésére használ fel. Az egyik probléma az, ha táplálékunk nem tartalmazza az igen bonyolult biokémiai reakcióihoz nélkülözhetetlen anyagokat, melyeket a fehérjék, enzimek és hormonok felépítéséhez használ fel. Másrészt olyan anyagokat tartalmaz a táplálék, például: permetszer-maradékot, vegyipari mérgező anyagokat, kátrányszármazékokat, motorbenzin égéstermékeit, ólmot, higanyt, amikről hosszú évek tapasztalatai bebizonyították, hogy rákot okoznak. Természetesen más-más mechanizmus alapján okozzák ugyanazt a betegséget. Ilyen esetekben felborul a szervezet anyagcsere-egyensúlya és előbb egy rákot megelőző állapot, mely tünetmentes, majd egy idő múlva a tényleges rákos betegség mutatható ki. De nemcsak az előbb elmondottak alapján indulhatnak be kóros sejtszaporulatok, hanem - és ez hosszú évek megfigyelései - közrejátszanak például fizikai ártalmak: hideg-meleg hatás, sugárhatások. Ilyenek a röntgensugár vagy a nap kóros ultraibolya-sugárzása. Ezenkívül sokáig a kutatás homlokterében állt az úgynevezett vírus teória, melyhez egy Nobel-díjas magyar kutató, Szentgyörgyi Albert neve is fűződik. Ezek a parányi mikroorganizmusok, melyek csak elektronmikroszkóppal láthatók és számos ismert betegséget okoznak, a kanyarótól, herpesztől, himlőn át az AIDS-ig, beépülhetnek a már említett sejtszaporodást irányitó DNS-molekulába és aktiválhatják az onkogéneket, így kedvezhetnek a kóros sejtburjánzás elindításának. Az úgy hiszem, hogy mindannyiunk előtt világos, hogy ezek a jelenségek egymással keveredve és különböző mértékben nap nap után mindannyiunkra hatnak, és mégsem betegszik meg minden ember rákban. Ezen a ponton van óriási jelentősége a szervezet védekező rendszerének, az immunapparátusnak. Ehhez a rendszerhez több szervünk is kapcsolódik. Ilyenek az orr és a garatmandulák, a máj, a lép, a belekben lévő bélbolyhok és a véráramban keringő és mindenhova eljutó fehérvérsejtek. Ez a rendszer képes elpusztítani a szervezetbe jutó kórokozókat, testidegen anyagokat és képes a már beindult kóros sejt- burjánzást is leállítani. A kutatások bebizonyították, hogy a szervezetünkben állandóan keletkeznek úgynevezett mikro- daganatok, amelyekről nem is szerzünk tudomást. Az ép, jól működő immunrendszerünk azokat elpusztítja és végtermékeiket a máj és a vesék kiválasztják a keringésből. A vizelettel pedig eltávoznak ezek a kóros anyagok. Ezek után beláthatjuk, hogy milyen fontos az immun- rendszer pontos működése. Az utóbbi évek kutatásai éppen ezért ebben az irányban folytatódnak. Jó reményünk van arra, hogy még a mi életünkben megnyugtató eredményre vezetnek. (folytatjuk) Dr. Tóth János megyei onkológus szakföorvos
