Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
1989. december 2. *------------T OLNATÁJ - 7 Itáliai képeslapok (Ravenna) Nyugodtan bevallhatjuk: nem haragszunk az ariánu- sokra. Könnyű dolgunk van, mondhatná egy fontoskodó teológus, mertaniceaizsinatelsöpörteőket,deúgygondolom,azsinat nélkül se haragudnánk rájuk. A hittételek közötti árnyalatok régen elmosódtak, sa dacos Arius, aki hittel támadt a hit ellen, úgy látszik, múlé- kony eszmére tette életét. De azért legyünk csak őszinték, pokoli szerencsiéje volt - a zsinat elitélte, helyénvaló hát a jelző. Mert neve fönnmaradt, mig múlékony tanait és kétes buzgóságát elnyelte az idő. A halhatatlansághoz néhány négyzetméter is elég: ekkora Ra- vennában az ariánusok keresztelőkápolnája. A konok Arius persze másra gondolt, úgy vélte - s mennyien azóta! -, hogy isteni szózatra cselekszik, megújítva a romlásnak indult hitet De lehet, hogy csaka féktelen uralomvágy élt bűnös szívében, s úgy érezte, az isteni szerep illik legjobban hozzá: nem tudom. A történelem fintora: fütyülünk Ariusra. De a kis kápolnában meg- illetődve állunk, mert szemünk előtt zajlik le a csoda, a művészet csodája, mely a múlót és terméketlentakarta szolgálni, s maga sem tudta, hogy az örökkévalóság számára rakja egymás mellé a mozaikköveit, s a kép, a névtelen művész világképe, túlél eszmét és dogmát magát a hitújítót is túléli. Mert már régen nem emlék és bizonyság, hanem szépség, melynek jelentését sem kell tudnunk, hisz magáért van, magáértvalóan, mint minden, ami egyszerre jelent időt és időtlenséget A buzgó Neon püspök, akinek nevét ezenkívül se hallottam, mára konok ariánusok előtt építtetett keresztelökápolnát, az igaz hit védelmére az ortodoxoknak, vagyis azoknak, akik az ősi hitet ápolták. Milyen szerencse, kiáltjuk önfeledten, másfél ezer év múltán, mert megismétlődik a csoda, Krisztus itt is szelíden áll a Jordán vizében, mellette ott a folyamisten is, bizonyítva, hogy az ariánusokat és az ortodoxokat egyformán áthatotta az antikvitás emléke, mely a szent cselekménynél is megjelenik: szokásból, babonából, oly mindegy. Igazán nem haragszunk az ariánusokra, bár emkéküket rokon- szenvünk sem kíséri. Létük tényét is csak a művészet igazolja, a névtelen mester nélkül ugyanis ki törődnék velük? Mert egy névtelen mester, írjon verset, vagy rakjon mozaikból képeket, néha fontosabb, mint a zajos hitújító, aki legföljebb abban reménykedhet, hogy a művészet ürügyén belopózhat az örökkévalóságba. Mint Arius, aki a ravennai mozaikmüvésznélkül legföljebb lábjegyzetben szerepelhetne aprólékos teológiai munkákban. (Oroszlánok Velencében) Az oroszlánokat Velencében háziállatként tartják. A hagyomány jó ezeréves, még abból az időből való, amikora velenceiek Szent Márkot választották patrónusuknak, akit az oroszlán jelképez. Az időpontot is tudjuk: 828-ban két velencei kalmár, Buon és Rustico Alexandriában járt, s némi borravaló fejében sikerült megszerezniük az evangélista tetemét. Az elszállítás körülményeit inkább a szükség, mint a jóízlés szabta meg, a szent tetemet ugyanis disznóhús közé csomagolták, melytől - mint a templom egyik mozaikján látható - undorral fordult el a mohamedán őr. Márkkal együtt az oroszlán is Velencébe került, szárnyakat kapott, s a legszebb és leghatalmasabb város, ahogy Petrarca nevezte, jelképe lett Aki a tenger felől érkezik, hatalmas oszlop tetején pillantja meg az oroszlánt, igaz ugyan, hogy jobban szemügyre véve, inkább vad szörny, rétmséges kiméra, mely a tudósok szerint asszír munka, mert a világjáró velenceiek mindent hazavittek, amit értek. A szörny aztán megszelídült kezük alatt, szárnyakat kapott s előlépett oroszlánná. Közben pedig oroszlánok népesítették be a várost amely 1797- ig meg tudta őrizni függetlenségét De ez idáig sok minden történt, háborúk dúltak, a történelem megtépázta az Adria királynőjének hatalmát az oroszlánok azonban minderről nem vettek tudomást. Templomok falába faragták be őket, házak kerítésére ültették vagy tenyérnyi kertekbe, afféle házőrzőnek, s ma is oly gőgösen néznek el a látogató feje fölött, mint a város fénykorában. Egyik-másik meg is kopott, jó néhányuk mészkőfarkát leharapta az idő, de a vedlett oroszlánok is megőrizték nyugalmukat és előkelőségüket. Mint a régi urakazásatag írók regényeiben, „hanyag eleganciával” állják a változó idők divatját az sem érdekli őket ha fityegöt csinálnak belőlük kulcstartónak, már mindent láttak, nem érheti őket meglepetés, s gőgjük azt sem engedi meg, hogy nyelvet öltsenek a neveletlen utasra. Néha a távoli kelekótya rokonra gondolnak, aki azt állítja magáról, hogy az állatok királya, de tudják, hogy ez múló dicsőség, mint minden hatalom és pompa. Velence oroszlánjának lenni! - ez a nagy dolog, még akkor is, ha sok ezer van belőlük. A távoli rokon csak olvassa Aesopus meséit épüljön a tanulságból, Velence oroszlánja az időből olvas, a történelemből, évszázadokat lapozva. Aki ezt megérti, azzal a tisztelettel nézi őket ami a történelemnek kijár. Ha Velencében járok, némelyiknek köszönni is szoktam. Olyannal is találkoztam már, amelyik alig észrevehetően biccentett, de a legtöbb tovább nézte a tengert, tűnődve, múlhatatlan nyugalommal. CSÁNYI LÁSZLÓ Staub Ferenc festménye Itatas A Németkéren élő festőművészt ezen a héten köszöntötték 80. születésnapján. Az itt látható reprodukció eredeti alkotása Szekszárdon a Művészetek Házában tekinthető meg december 31-ig. Százötven éves a pesti Műegylet Barabás Miklós Galambposta című festménye a Műegylet kiállításának egyik nagy sikere volt Magyarországon, ahol sajátos történelmi adottságaink folytán nem voltak királyi gyűjtemények, csak az 1800-as évek közepén alakultak múzeumok, képtárak. Addig a közönség és a művészek is csak templomokban és néhány magángyűjteményben láthattak festményt, szobrot. A rendszeres kiállítások első hazai intézménye a Trefort Ágoston által kezdeményezett, 1839-ben alapított Pesti Műegylet volt. Célkitűzése: a honi művészet és a művészek pártolása, az ízlés nemesítése, a művészet fejlesztése, rendszeres kiállítások rendezése - vásárlások és mülapok készítése által. Elnökül Fáy András írót választották, az elnökségben helyet foglalt Eötvös József, Trefort Ágoston, Barabás Miklós, s az alelnöki tisztet Kossuth Lajos vállalta fel. A pest-budai polgárok ötforintos részvény összeget fizettek be, amiért ingyen látogathatták a kiállításokat, műlapokat kaptak, és részt vettek a festmények sorsolásán. Liszt Ferenc egy hangversenyének teljes bevételét (1377 forintot) ajánlott fel az egylet megalapításához. Trefort, Serényi gróf, Lukács Móric, Grimm Vince fogott össze a Műegylet első tárlatának megszervezésére. „Hogy a tárlatra alkalmas képek legyenek - írta Barabás Miklós -, Bécsbe utazott Grimm, sorra járta a művészeket és a műárusokat.” Sikerült is 1840. június 8-án az első kiállítást tető alá hozni a Redoutban, a Vigadó épületében. Kiállítottak 7 szobrot, 30 vízfestményt, építési rajzot, 3 dagerro- tipiát, 279 olajfestményt. Nagy sikere volt Markó Károly négy festményének, Molnár József és Brodszky Sándor tájképeinek, Barabás Miklós, Tikos Albert, Kiss Albert arcképeinek, a velencei származású Marastoni Jakab 21 olajképének. A Műegylet később állandó kiállítóhelyiséget bérelt a Diána fürdőben, hogy a vidékről Pestre érkezők is mindig láthassanak műtárgyakat. Részvényesei 1856- ban már ötezren voltak. így aztán egyre több képet kellett kisorsolni, mert a közönség körében ez volt a legfőbb vonzerő. Csakhogy a Műegylet nem állt hivatása magaslatán. Egyre több képet válogattak ki sorsolára, egyre olcsóbb áron, így aztán a „legigénytelenebb munkákat vitte a közönség körébe.” A sok olcsó, gyenge minőségű kép a nyárspolgárok ízlését úgy ahogy kielégítette, de nem terjesztette az igazi művészetet, ahogy az egylet korábban ígérte. Nem töltötte be hivatását a magyar művészet és művészek pártolása terén sem. Ezért éles bírálatok is érték a sajtóban a Müegyletet. Frankenburg Adolf emlékirataiban így vélekedik: „Műegyletünk, melynek feladata lett volna a honi művészetet és művészeket pártolni, ezeket minden alkalommal mellőzte... éppen olyan időben, midőn leghőbben buzogtunk nemzetiségünk és honi iparunk (a védegylet alapításával) s művészetynk felvirágoztatása mellett.. Annyi bizonyos, hogy a Pesti Műegyletnél magyartalanabb egylet nem volt a hazában! Híre is járta, hogy a hazai művészek az önérzet és becsület sugallatát követvén, elszakadni akarnak e ha- zafiatlan irányban sáfárkodó egyesülettől, s külön egyesületet kívánnak alkotni, mely egyedül honi művészektől fogad és állít ki műveket.” így is lett, 1861-ben megalakult az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, s a Müegylet 1869-ben végleg megszűnt. KÁDÁR MÁRTA Megkérdeztük a rendezőt: Milyen a téli tárlat? A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége még májusban tette közzé felhívását a szalon jellegű Téli Tárlat megrendezésére, a Műcsarnok összes termében. A kiírás igy szólt: a kiállításon a szövetség tagjai vehetnek részt. Mindenki egyetlen művet küldhet be, és az zsűri nélkül szerepel a kiállításon. Havas Valériát, a tárlat rendezőjét kérdeztük a november30-án nyílt (és egy hónapig látható) kiállításról:- Milyen volt a művészek érdeklődése?- Ötszázhetven mü érkezett be, többségében festmények, grafikák. S bár iparművészeket is hivott a szövetség, csak kevés művész küldött be textilt és kerámiát.- Aszövetségnek 1400 tagja van. Eszerintatagságnaktöbb mintafele távol tartotta magát a rendezvénytől. Vajon miért?- Számszerűen így is sokan vesznek részt a tárlaton. De a színvonal meglehetősen változatos. Olyan, amilyen a szövetség. Úgy vélem, főleg azok jelentkeztek a kiállításra, akiknek másutt nincs megjelenési lehetőségük. Jelen van ugyan jó néhány tehetséges fiatal művész, de hiányoznak a nagy nevek, az elismert egyéniségek. A mindenkitől egy mü látszólagos demokratizmusa alapján természetesen nem kaphatunk átfogó képeta jelenkori magyar művészet legfőbb fejlődési irányzatairól, e módszer nem reprezentálhatja az egymást erősítő, műfaji elhatárolódásokon túlmutató szellemi közösségeket, legfeljebb azt, hogy egy szövetségen belül mi minden létezik.- Vissza kellene hozni a zsűrit?- Ha azt nem is, de valamiféle megkötöttségeta kiírásban igen. Ezafajta látszólagos demokrácia nem vezet sehová. Célszerű lenne műfaji, tematikai feltételeket szabni, vagy például azt kikötni, hogy csak friss művekkel lehessen szerepelni, mérethatárokat megadni (mert akadt aki nyolcméteres triptichont küldött be, ezzel más elöl elvéve a kiállítási teret). (kádár) Károlyi Amy: Bezárt ház 1. A bezárt házban valaki kopog, a bezárt házban kopog a lélek, maradék erő ráz ajtót, ablakot, a hánykolódó lélek kéri: engedjétek. Még annyi minden mondanivalója szorult ablaktáblák közé és lakatba, és hánykolódik, nem tud megnyugodni, mert zárt a ház, és nem nyílik szavakra. ' 2. A lakatlan házat bedeszkázzák koporsószegnél keményebb szegek, valaki ül a deszkák mögött, de kijönnie már nem lehet A munka kész. A rések betömködve, a művet lezárja a vakolat, valaki benn egy sakktábla mögött ül mint egy bedeszkázott gondolat 3. És nincs szó, ami kinyitja a zárat, kihúzkodja a koporsó-szeget a szó, a gúzsbakötést bontó, elveszett Hol keressük a kicsi kulcsot a szerszámot pontosan zárba illőt (a gondolat különben benn reked). A kulcs a fűben rozsdái: elveszett
