Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-20 / 301. szám
2 ^PÜJSÄG 1989. december 21. Megszavazták a lakbérek 35 százalékos emelését és a lakás célú kölcsönök utáni kamatadót (Folytatás az 1. oldalról.) ellentétben az állami tulajdon értékesítéséből származó bevételeket nem a folyó költségvetés finanszírozására, hanem az államadósság csökkentésére kívánja fordítani. A piaci viszonyok erősítése érdekében sarkalatos IMF-követelmény a támogatások drasztikus csökkentése. A Valutaalap az 1989-es 211 milliárd forintos szintű támogatási kör 50 milliárdos csökkentését szorgalmazta a jövő esztendőre. Ez a követelmény csak a fogyasztói ártámogatások és az agrártámogatások tervezettnél nagyobb mértékű, több területen a fokozatosságot mellőző, teljes leépítésével lett volna megvalósítható. Hatására a fogyasztói árak túllépték volna a kritikus 20 százalékot. Ezért a költségvetés 40,6 milliárd forintos támogatáscsökkentést irányoz elő, amely a deficit tartása mellett az IMF számára még elfogadható. A pazarló és szociálisan is igazságtalan lakásfinanszírozási rendszer módosítása, átalakítása miatt a Nemzetközi Valutaalap követelményei között előkelő helyet foglal el a lakásszektornak nyújtott támogatások mérséklése is. Az eredeti elképzelésben a lakóházfenntartás, illetve az 1989 előtti kedvezményes hitelek támogatásának több mint 11 milliárd forintos csökkentése szerepelt. A parlament kompromisszumos döntése alapján ez közel 5 milliárd forinttal kisebb lett, ugyanakkor mérséklődött az ellentételezés is. A deficit és az adók növelése nélkül - a kompromisszumos parlamenti döntés következményeként - a költség- vetésben csaknem 4 milliárd forinttal kell csökkenteni a tervezett kiadási előirányzatokat. A kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy 20 milliárd forintról 18 milliárd forintra csökkentse a költség- vetés 1990. évre tervezett nemzetközi kötelezettségeit. A költségvetéssel kapcsolatos hozzászólások előtt Horn Gyula külügyminiszter kért szót, hogy tájékoztassa a Tisztelt Házat a romániai eseményekről, illetve arról a diplomáciai lépésről, hogy a délelőtti órákban berendelték a Külügyminisztériumba Románia budapesti nagy^ követét.- Hiteles információnk a következőkről van: december 13-án a román hatóságok felszólították Tőkés László lelkészt, hogy hagyja el lakását, adja át hivatalát és egyházközségét, s amennyiben nem tesz eleget a felhívásnak, erőszakot alkalmaznak vele szemben. Tőkés László á felszólításnak nem tett eleget, és vállalta mártír sorsát. December 15-én, pénteken a hívek nagy számban gyülekeztek a lelkész temesvári lakása előtt, és követelték, hogy a lelkészt hagyják meg hivatalában. A tüntetés mind szélesebb körűvé vált, és egyre inkább politikai demonstrációvá alakult. Szombat estére több ezres tömeg tüntetett békésen a megyei pártszékház előtt. A román hatóságok rohamrendőrséget vetettek be, sok embert letartóztattak. Tőkés Lászlót és feleségét ismeretlen helyre hurcolták. Hangsúlyozni szeretném, hogy a lelkész követelései között kifejezetten vallási törekvések és szempontok szerepeltek.- A tömeggel szemben a biztonsági erők, katonai egységek kézifegyvereket, páncélosokat vetettek be, a tömegbe lőttek. Hiteles információink szerint - mondotta a miniszter - több száz sebesült és halott áldozata van eddig a brutális merényletnek. Egyidejűleg a román hatóságok országos készültségi állapotot rendeltek el. Arra hivatkoztak - és ez hangzott el a párttagság, a széles közvélemény és a fegyveres erők tagjai előtt -, hogy a temesvári eseményeket Magyar- országról bújtogatták, és Magyarország fegyveres provokációt készít elő Romániával szemben.- Önök előtt ismeretes, hogy korábban a magyar kormány sikertelen kísérletet tett arra, hogy tiltakozzon Tőkés László ügyében. Mint ahogy sikertelen volt Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök Nicolae Ceausescuhoz intézett üzenete is - folytatta Horn Gyula. - Az Országgyűlés hétfői állásfoglalását kedden eljuttattuk Pérez de Cuellarhoz, az ENSZ főtitkárához, hogy az állásfoglalásról tájékoztassa a tagállamokat. Németh Miklós kormányfő vezetésével a belügy-, a honvédelmi és a külügyminiszter vasárnaptól kezdődően több megbeszélést tartott - legutóbb kedden este is -, és megtettük azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket a kialakult helyzet igényelt. Ezek között határoztuk el azt is, hogy ma, szerdán behivatom a budapesti román nagykövetet. A magyar kormány nevében a következőket közöltem a román nagykövettel. Először is: a magyar kormány tiltakozik a Tőkés Lászlóval és feleségével szemben elkövetett intézkedések miatt. Megdöbbenéssel fogadtuk azt is, hogy egyáltalán nem reagáltak a kormány, a magyar közvélemény korábbi tiltakozására. Tőkés Lászlót üldözték, vele szemben erőszakot alkalmaztak, s mindez szöges ellentétben áll az ENSZ Alapokmányában és a Helsinki Záróokmányban foglaltakkal. A magyar kormány nevében határozottan követeltük Tőkés László azonnali szabadon bocsátását, hivatalába és jogaiba történő visszahelyezését. Másodszor: a román hatóságok megakadályozzák a magyar állampolgárok beutazását Romániába. Nem engedik meg más nemzetiségű állampolgárok átutazását sem, akik emiatt Magyarországon kénytelenek vesztegelni. Ez a magatartás ellentétes a Románia által is vállalt nemzetközi kötelezettséggel, miszerint az államok kötelesek garantálni a zavartalan utasforgalmat, a közlekedést. A magyar kormány nevében követeljük a normális állapotok helyreállítását. Harmadszor: a román hatóságok akadályozzák a bukaresti magyar nagykövetség normális működését. Agresszíven lépnek fel a nagykövetség munkatársaival szemben, minden kapcsolattartástól elszigetelik őket. Haladéktalan intézkedéseket követelünk a normális munka- feltételek helyreállítása érdekében. Negyedszer: tiltakozunk az ellen, hogy békés tüntetőket bántalmaznak, sőt tömegesen gyilkolnak. Ezek a cselekedetek nem csupán minden nemzetközi normával ellentétesek, hanem embertelenek is. Ötödször: hiteles információink szerint a román hatóságok azt sugallják, hogy Magyarországról bujtogatják a tüntetőket, sőt Magyarország katonai provokációra készül Romániával szemben. Ezt a leghatározottabban visszautasítjuk, mert minden alapot nélkülöz. Bármiféle ilyen szándék ellentétes Magyarország politikájával. Hangsúlyoztam a nagykövetnek - mondotta a külügyminiszter -, hogy a mi megítélésünk szerint a tömeges megmozdulásokat az váltotta ki, hogy folyamatosan megsértik a román nép, a nemzetiségek alapvető emberi jogait, hogy a lakosság katasztrofális életkörülmények között él, és lábbal tiporják a vallásszabadságot. Kifejeztem azt a véleményemet is, hogy szerintünk a román nép egyre inkább érzékeli a saját országa politikai mozdulatlansága és a környező kelet-, közép-európai országokban zajló óriási változások közötti különbségeket. A magyar kormány követeli a román kormánytól, hogy nyilvánosan határolja el magát a Magyar Köztársaság elleni uszitásoktól. A román nagykövet válaszában elmondta, hogy mindaz, ami ott történik, az Románia belügye. Kifejtette azt is: sehol a világon nem oldották meg olyan tökéletesen a vallásszabadság és az emberi jogok ügyét, mint Romániában. Horn Gyula az Országgyűlés tájékoztatására elmondta azt is: különböző szervezetek - Így a Politikai Foglyok Szövetsége és mások - azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, a Külügyminisztériumhoz, hogy járjanak el az ENSZ Biztonsági Tanácsánál a romániai események kapcsán. A költségvetési tervezettel kapcsolatban igen sok képviselő mondott véleményt. Ma a képviselők a kormány jövő évi költségvetési törvénytervezete feletti döntéshozatallal folytatják munkájukat. Új koncepció a lakásgazdálkodásra Szerda délelőtt a parlament határozatával - úgy tűnik, megnyugtatóan - lezárult az a vita, amely az Országgyűlés ülésszakot megelőzően már hetek óta izgalomban tartotta az országot: némi kompromisszum árán zöld utat kapott a törvényhozástól a kormány lakásgazdálkodási reformkoncepciója és annak jövő évi intézkedéscsomagja. Ezzel eloszlottak azok a félelmek, amelyek még azt sem zárták ki, hogy akár a jövő évi költségvetés teljes rendszere összeomolhat a lakbéreket, lakáshiteleket érintő intézkedések okozta közfelháborodás nyomán. A lakásgazdálkodás rendszerét felvázoló országgyűlési határozat és a kölcsönökröl szóló törvényjavaslat meglepően nagy szavazatarányú parlamenti jóváhagyása arról tanúskodik, hogy^z idegőrlő viták, egyeztetések után mindenki számára kielégítő megoldást dolgozott ki a kormány és az Országgyűlés. Abban már a kezdet kezdetén sem volt vita a törvényhozás és a Minisztertanács között, hogy a lakásgazdálkodás jelenlegi rendszere beteg, s meglehetősen radikális gyógymódra szorul. A parlament ezt határozatában is leszögezte, hangoztatván, hogy a felhalmozódott problémák miatt napjainkra már társadalmi méretű feszültség alakult ki. A kormány önkritikus elemzése is rámutatott, hogy a lakáshasználat körülményeit ma már mindenki rossznak tartja. Aki bérlakásban lakik, azért elégedetlen, mert lakbéréért nem kap tisztességes szolgáltatást. Aki saját tulajdonú lakással rendelkezik, annak vagy a kamattörlesztések okoznak rendkívüli megterhelést, vagy gyermekeinek szinte reménytelen lakáshoz juttatása okoz álmatlan éjszakákat. Bár a forráshiánnyal küszködő állami költségvetés növekvő összegeket fordít a lakáspiac fenntartására, a helyzet mégis tarthatatlanná vált, a reform elodázása a lakásrendszer teljes pénzügyi összeomlásával fenyeget. Mindezeket számba véve a kormány olyan, egységes piaci elveken nyugvó rendszer kiépítése mellett kötelezte el magát, amelyben a lakáshoz jutás és -használat költségei valóságos értékviszonyokra * épülnek. Hosszú távú célként azt jelölte meg - s ezt a nézetet a parlament is osztotta -, hogy mindazoknak, akik munkateljesítményükkel és takarékosságukkal maguk is jelentős erőfeszítéseket tesznek, a jövőben reális esélyük legyen jövedelmeikhez igazodó lakás építésére, vásárlására, esetleg bérlésére. A koncepció magában foglalja a fiatal családok lakáshoz jutásának segítését, s azt is, hogy a legkedvezőtlenebb szociális helyzetben lévő rétegek legalább a hajléktalanná válástól meneküljenek meg. Kulcseleme az, hogy az állam milyen mértékben vállaljon szerepet a lakáspiac alakulásában, miként módosuljanak a tulajdonviszonyok. Erre az alapkérdésre a kormány alternativ megoldást terjesztett a Ház elé, s az Országgyűlés közülük az „A" változat mellett kötelezte el magát. Ennek lényege, hogy továbbviszi azt a lakáspolitikai alapelvet, amely már az 1970-es évektől érvényesül hazánkban; eszerint az állam széles körben támogatást nyújt a tulajdonszerzéshez, amit a lakáshoz jutás és lakáshasználat általános formájának tekint. (A másik változat a tulajdonszerzéssel szemben a lakáshasználatot preferálta volna.) Az elfogadott megoldás a bérlakásokat főként azoknak a városokban élő családoknak tartja fenn, akik átmenetileg vagy tartósan - jövedelemhelyzetük vagy egyéb szociális körülményeik miatt - támogatásokkal sem képesek a tulajdonszerzés terheit viselni. A jövő évi intézkedéscsomagot megtárgyalva a parlament mindenekelőtt arra hívja fel a kormány figyelmét, hogy a lakásgazdálkodási reform első lépéseként már jövöre meg kell kezdeni a bérlakásszektor átalakítását. Ezzel kapcsolatban a parlament támogatta azt a kormányjavaslatot, hogy az állami bérlakások jövőre önkormányzati tulajdonba kerüljenek. Az önkormányzatok saját hatáskörükben határozhatják meg a bérlakások értékesítésének ütemét, feltételeit, az ingatlankezelés módját és szervezetét, a bérbeadók és a bérlők jogait, kötelezettségeit, illetve a lakbérek mértékét. A parlament határozata értelmében az önkormányzati tulajdon bevezetésével egy időben azonnal megszűnik az ingatlankezelő szervezetek államigazgatási felügyelete, a vállalatok szolgáltatószervezetekké alakulnak át. Kompromisszumos megállapodás született a lakbéremelések mértékéről. A parlament azt a változatot támogatta, mely szerint a lakbéreket február 1 -jétől - a lakosság terhelhetőségét figyelembe véve - átlagosan 35 százalékkal növelik. A lakbéremelést azonban differenciáltan a komfortfokozatok figyelembe vételével kell végrehajtani. A parlament határozatában felhívta a kormányt, hogy a lakbéremeléssel egy időben vezessen be egységes lakbértámogatási rendszert, a lakásbérlők családi jövedelmük és az eltartottak száma alapján differenciáltan részesüljenek támogatásban. Ezzel el kell érni, hogy ne növekedjék a terhe a három- és többgyermekeseknek, a súlyos testi fogyatékosoknak, valamint a létminimum - egy főre jutó nettó 4300 forint - alatt élőknek, és azoknak a 70 éven felüli nyugdíjasoknak, akiknek a nyugdija a létminimum háromszorosát nem éri el. A többi család kiadásait teherviselő képességeikkel arányban szabad csak növelni. A jövő évi intézkedéscsomag másik kényes eleme a lakás céfú állami kölcsönök után fizetendő kamatadó. Erről a parlament a legmagasabb szintű jogszabályban, törvényben intézkedett. A törvény kimondja: a lakásvásárlás, lakásépítés és egyéb, lakáson végzett építési munkák céljára az OTP vagy takarékszövetkezet által nyújtott kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású állami kölcsönre fennálló tartozás alapján a magánszemélyeket adókötelezettség terheli jövőre. Nem kell adót fizetni akkor, ha a kölcsönszerződést öt éven belül kötötték, ha az adófizetésre kötelezettnek és a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozójának egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg a létminimumot (4300 forint). Mentesül az adó fizetése alól, aki saját háztartásában három vagy több kiskorú, vagy nappali tagozaton tanulmányait folytató, jövedelemmel nem rendelkező nagykorú eltartásáról gondoskodik. Ugyancsak mentesülnek azok, akik munkaképességüknek legalább 67 százalékát elvesztették, illetve azok a 70 éven felüli nyugdíjasok, akiknek a velük egy háztartásban élő közeli hozzátartozójukkal együtt számított egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg a létminimum háromszorosát. A havi törlesztörészlet 50 százalékát kell adóként megfizetniük azoknak, akik kölcsönszerződésüket tíz éven belül kötötték meg. Tíz évnél régebbi kölcsönszerződések után azonban az adó a havi törlesztörészlet 100 százaléka. Az adót minden hónap 15-éig kell postára adni. Ha valakinek több kölcsöntartozása is van, akkor az adót a legmagasabb havi törlesztőrészletű kölcsöne után kell megfizetnie. Viszont ha a családban az egy főre jutó havi nettójövedelem a létminimum háromszorosát meghaladja, akkor az adót valamennyi kölcsöntartozás után meg kell fizetni. Gyújtsunk gyertyát! (Folytatás az 1. oldalról.) Kérünk minden közösséget, hogy lakóhelyén a templomok, emlékművek, ismert kegyeleti helyek környékén 1989. december 23-án 18.00-kor összegyűlve gyújtsák meg az emlékezés, a gyász és a bizakodás gyertyáit. Csendes áhítattal adózzunk a Romániában élő nemzetek, románok, magyarok, németek, szlávok küzdelméért, azért, hogy Európa legsötétebb diktatúrája is eltűnjön a történelem süllyesztőjében. Szekszárd város lakóit 22-én hajnalban a belvárosi templomban 6.30 órakor várjuk, hogy szentmise keretében kérjük imádságos lelkülettel az Urat fájdalmunk enyhítéséért. A Romániában uralkodó rezsim megszüntetéséért Szombaton (23-án) 18 órakor a Béla téren találkozunk. A rendezvény részletes programját pénteken közöljük a sajtóban. Szekszárd, 1989. december 21. Magyar Demokrata Fórum Független Kisgazda és Polgári Párt, Fiatal Demokraták Szövetsége, Függetlenségi Párt, Hazafias Népfront Keresztény Demokrata Néppárt, Magyar Néppárt, Magyar Szocialista Párt, Szabad Demokraták Szövetsége megyei szervezetei MSZDP A világ tiltakozik a romániai barbár vérengzés miatt (Folytatás az 1. oldalról) a KYODO külügyminisztériumi forrásokra hivatkozva. A tokiói külügyminisztérium ezt követően nyilatkozatot adott ki, amelyben bírálta a romány kormányt, amiért megtagadta az információt a több száz ember életét kioltó katonai akcióról. A nyilatkozat hangsúlyozza: „A Kelet-Európábán gyorsan teret hódító demokratikus reformok ellenére a népelnyomó despotiz- mus folytatódik Romániában és a kormány sajnálatát fejezi ki a Romániában bekövetkezett tragédia miatt”. Mélységes aggodalmának adott hangot Kaifu Tosiki miniszterelnök is, a sajtónak nyilatkozva. Az NHK japán állami televízió jelentése szerint Japán megfontolás tárgyává tette, hogy visszahívja nagykövetét Bukarestből, csatlakozva több nyugati ország hasonló tiltakozó lépéséhez. Japán a romániai véres megtorló események elleni tiltakozó jegyzékben magyarázatot követelt, amelyet azonban a tokiói román nagykövet elutasított, annak ellenére, hogy a japán külügyminisztériumban nyilvánosságra hozták, hogy a bukaresti japán nagykövetség két munkatársa hétfőről keddre virradó éjszaka Temesváron tartózkodott, igy sok mindent személyesen tapasztalt. A szerda reggeli brit újságokban oldalakat töltenek meg a temesvári vérengzés újabb borzalmas részleteiről szóló beszámolók és a Ceausescu-re- zsim kilátásait latolgató kommentárok, elemzések. A The Times cikkírója szerint a hatóságok Temesvárott előre megtervezett provokációt hajtottak végre. Több lap a Ceausescu-rézsimre gyakorolt nemzetközi nyomás fokozását sürgeti. A konzervatív kormányhoz közelálló The Daily Telegraph és a liberális beállítottságú The Guardian egybehangzóan óva int bármiféle külső beavatkozástól. „Romániában a végső elkeseredés további öngyilkos tiltakozásokhoz vezethet. Kevés bizonyíték utal arra, hogy az eddigi tüntetések meglepetésként érték volna a rezsimet. Ellenkezőleg: az a tény, hogy Tőkés László magyar lelkész Temesvárról való kitelepítését lassan készítették elő, arra mutat, mintha az egész arra szolgált volna, hogy kiprovokálják a konfrontációt” - írja a The Times hasábjain Mark Almond. Almond borúlátó a kibontakozás kilátásait illetően. Ennek egyik okát a Román Kommunista Párton belüli ellenzék tehetetlenségében látja. Mint írja, „ezt tárta fel az is, hogy nyílt bíráló levelet írtak Ceau- sescunak, ahelyett, hogy rejtett szálakat hoztak volna mozgásba megdöntésére”. A másik ok szerinte az, hogy „sem a Nyugat, sem pedig a szomszédos Magyarország nem tud és nem fog cselekedni a román változás megvalósulása érdekében”. Verdiktje ez: „Lehetséges, hogy még akkor is a Ceausescuk fognak uralkodni Romániában, amikor a peresztrojka éppoly szép emlék lesz, mint a Prágai Tavasz.” A The Times katonai szemleírója szerint „nyugati szakértők számára világos, hogy a temesávri akció célja a megmozdulás elszigetelése és a tilatkozás terjedésének megakadályozása volt.” Megszólaltatja a királyi haderő fegyvernemi katonapolitikai kutató intézetének románszakértőjét. Dr. Jonathan Eyal úgy véli, hogy a hadműveletet a Securitate tervezte meg, és a biztonsági erők, a hadsereg, valamint a helikoptereken Temesvárra szállított rohamcsapatok a zavargások leverésének klasszikus szabályait követték. A szemleiró azt valószínűsiti, hogy az akcióban kulcsszerepet játszott a húszezer főnyi biztonsági rendőrség parancsnoka, lulian Vlad vezérezredes, Elena Ceausescu bizalmi embere és Tudor Postelnicu belügyminiszter. A The Daily Telegraph így kezdi vezércikkét: „Ausztriával közös határának megnyitásával Magyarország a katalizátor szerepét játszotta azoknak a különleges változásoknak az elindításában, amelyek végigsöpörtek Kelet-Németor- szágon és Csehszlovákián. Most, hogy a határon túli magyarok Ceausescu elnök rezsimje ellen tüntetnek, Magyarország az elsők között követel reformot a sztálinizmus Varsói Szerződésen belüli utolsó bástyáját képező Romániában.” „Nehéz azonban elképzelni, hogy milyen lépéseket tehet a külvilág. Moszkva aligha fogja alkalmazni a Brezsnyev- doktrínát - fordított változatban. Legjobb reményünk az lehet, hogy a kelet-európai reformokról a Magyar Televízió útján Nyugat-Romániába sugárzott hírek ösztönzik majd a románokat” - írja a The Daily Telegraph. A The Guardian „Gyilkolás zárt határok mögött” című vezércikkében figyelmeztet: „Ceausescu sztálinista uralma az általános tiltakozás'és elítélés annyira kézenfekvő célpontja, hogy a túlreagálás veszélye fenyeget. Intervenció emlegetése - akár Magyarország, akár az elvesztett egységet most valamiképpen újra megtaláló varsói paktum részéről, sőt mi több, esetleg egy NATO-val közös hadművelet keretében - nem más, mint a hidegháború utáni korszak romantikázása. Hacsak nem népirtásról van szó, amint Kambodzsában és Idi Amin Ugandájában történt, akkor az egyes népek maguk vívják meg csatáikat saját jövendőjük kérdéseinek tartós megoldására.” Az NDK központi lapjai közül szerdán három újság foglalkozott kommentárban a romániai helyzettel, egyértelműen elítélve a sztálinista Ceausescu-rendszert és a temesvári, aradi tüntetőkkel szembeni brutális terrorintézkedéseket. Hírügynökségi jelentések szerint szerdán sem csitultak Romániában a Ceau- sescu-rezsimmel való szembeszegülés hullámai. Ellenőrizhető informcáiók híján azonban a kép rendkívül zavaros. A nap folyamán újabb tüntetések robbantak ki több városban, így Temesvárott, Bukarestben, Kolozsvárott és Aradon - állította egy romániai születésű nyugatnémet állampolgár, aki vonattal jutott ki Romániából. Temesvárról érkezett, és Vrsac jugoszláv határállomáson nyilatkozott az AFP francia hírügynökségnek. Elmondása szerint szerda reggel Temesvár még mindig a katonák ellenőrzése alatt állt. Az üzemekben nem dolgoztak, az üzletek többsége nem nyitott ki, és a városközpontban kormos, kiégett házfalak, vérnyomok láthatók. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Ceausescu román párt- és állami vezető hazatérve iráni tárgyalásairól, beszédet mondott, amelyben huligánoknak nevezte a nagyváradi tüntetőket, jogosnak minősítette a fegyveres erők brutalitását. Az áldozatokról, sebesültekről nem szólt semmit, ám azt nem felejtette el hangsúlyozni, hogy a román hadsereg a jövőben is megvédi a román szocializmust.
