Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. december 2. TOLNATÁJ - 5 % Óvoda parasztházból és istállóból Mözs a népek kohója Hajós nemzetség élt egykor e tá­jon. Ma Mözs, mint Tolna önálló vá­rosrésze magyarok, svábok, tótok és cigányok otthona. Székely és felvi­déki családok is akadnak szép számmal a közel két és fél ezres tele­pülésen, de ők nem szeretik, ha nemzetiségiekként emlegettetnek. Mert magyarok. (Sokan nemzetiségi klubnak nevezik a most alakuló szé­kely kört.)- Tiszta nemzetiségiekről már nemigen lehet beszélni nálunk - mondja Fauszt Jánosné vezető óvó­nő - sok a vegyes házasság. Keverednek, ötvöződnek, neme­sednek az egyedek. * Végigballagva a főutcán - a ma­lomtól az óvodáig - elidőzve kicsit a Szentháromság-szobornál - melyet mint szigetet, kikerül az út - itt is ott is más-más nyelvű szavak ütik meg a fülemet. Előfordul, hogy három tár­salkodó három nyelven diskurál. Itt mindenki a maga tolmácsa. * Mözs gondjainak, a mözsi embe­reknek egyik legavatottabb ismerője. E szavakkal irányítottak a vezető óvónőhöz.- Két fő problémát emelnék ki - kezdte Fausztné - az alapellátás hiányosságait (sokan Szekszárdra vagy Tolnára járnak bevásárolni emiatt), és az intézmények korsze­rűtlen voltát. Az orvosi rendelő, az is­kola siralmas állapotban van. A böl­csőde most elfogadható, mert felújí­tották. A művelődési házat, miután életveszélyessé nyilvánították és be­zárták, szintén felújították. Tavasszal adták át, de az éves működtetésére már szinte egy fillér sem maradt. Te­lefonja nincs, videója nincs, egyetlen technikai berendezése egy Color Star tévé. A robbanós szériából. De nekünk az óvodában még tévénk sincs. Nálunk az oktatástechnikai eszközpark három diavetítőből (melyből kettő rossz) és egy nyúzott magnóból áll. Nemzetiségi óvodá­ban, nyelvtanításhoz ez „kissé” ke­vés. A másik óvoda, a kettes is ha­sonló felszereltségű. Az egyes számú mözsi óvoda épü­lete eredetileg egy nyitott folyosójú parasztház volt, istállókkal, udvari vécével, vizesblokk nélkül. Lépésről lépésre nyerte el a mai formáját. Beépítették a gangot, tisztálkodó-, főzőhelyiségeket alakítottak ki és pont az idén fejezték be az utolsó önerős felújítási munkát: az egykori istállóban takaros óvónői szobát rendeztek be. Vitrines szekrény áll a jászol helyén. * Puxler néni háza központi fekvésű. Majdnem pontosan a tanácsházával szemben található. Puxler néni meg­halt, s mivel az épület is, a belseje is, a berendezése is jellegzetesen „mö­zsi”, szeretnék megvenni a hagyaté­kot és tájházzá alakítani. Kérdés: svábház legyen a tájház, vagy nem­zetiségi, a többi náció ruháit, tárgyait, hagyományait is bemutató gyűjte­mény? Kérdés továbbá: lesz-e pénz a tulajdonjog megszerzésére. Most, amikor a tolnai tanács nagy beruhá­zásai - gáz, szennyvíz - folynak. * Szorgalmas emberek a mözsiek, minden fillért megfognak.- Szükség is van rá - mondja Fausztné -, hisz sokszor csak fillérek potyognak. Nálunk minden úgy ké­szül, mint a Luca széke. Most egy ki­csit, most megint egy kicsit, így-úgy önerőből, stb. Az óvodában is. Ma­gunk, szülőkkel, téesszel betono­zunk, füvesítünk, udvart rendezünk... Mázolásra például tizenhárom éve nem jut keret. Ezt is várjuk az anyu- káktól-apukáktól? Kellene egy kar­bantartó férfi alkalmazott, mert az óvónők már remekül fúrnak, farag­nak, szögeinek, ragasztanak, black and deckereznek, de a festésben, kaszálásban, játékjavításban nem profik. * Hideg szél fúj. Tél előtti délelőtt. A gázfogadó állomás szép, sárga kerí­tése zúzmarás. Fogad-e már gázt? Szeptemberre ígérték. Az óvatosab­bak erre a télre még megtartották a szeneskályhát... Mondják, Mözs városba’ lassan jár a posta. Mondják, a „mieink” az el­múlt évtizedekben ha csináltak is va­lamit Magyarhonban, a további fel­ügyelettel, karbantartással már nem sokat vergődtek. Mondják, az Úr megteremtette, működésbe hozta a világot, aztán magára hagyta... Ki okolható a jelen helyzetért, ha senki? Márpedig a fejek maradjanak a nyakakon! A múlt hibái pusztán azért elemzendők, hogy a jövőben ne kövessük el újra őket...? Wessely _______________Bokrétát kötöttem..._______________ V an-e jövője a kisvállalkozásoknak? A különböző magán- és társvállalkozások jó piacnak tűnhetnek a mindenféle szervező, meg továbbképző inté­zetek és vállalatok számára, mert közülük sokan rendez­kedtek be a kisvállalkozók oktatására. A héten alkalmam volt részt venni egy kétnapos rendezvényen, amelyet a „kisvállalkozások helye és szerepe a gazdasági reform- folyamatokban” címmel hirdettek. A „nagy neveket”, de legalábbis a vállalkozók számára érdekes területeken kompetens személyiségeket fölsorakoztató program, borsos ára dacára sok érdeklődőt vonzott, elsősorban az aprópénzre váltható információk reményében. Szó volt adóról, hitelről, bérekről is, többen pedig magának a kis­vállalkozásnak a jövőjéről szóltak. íme, ezekből egy szubjektív válogatás, kivonat néhány előadásból. A puccsszerű változás híve Antal László miniszterhelyettes azt fejtegette, hogy gaz­daságpolitikánk miért csupán szavakban lehet vállalko­záspárti. A hitelkamatok nyomasztó teherként erőltetett exportot követelnek meg, ezt a termelést jövedelemki­áramlás követi, aminek nincs árufedezete. Segíthetne a feszültség oldásában a megtakarítási hajiam, mivel azon­ban inflációs körülmények között ebben sem a lakosság, sem a gazdálkodószervezetek nem érdekeltek, adótöbb­letként lehet csak kivonni a fölösleges pénzt a gazdaság­ból. Felelős kormánytisztviselőként nem javasolhatja te­hát az adóterhek csökkentését - hangsúlyozta. A dinami­zálásnak ez az útja véleménye szerint járhatatlan. Jelen körülmények között elhibázottnak látja a liberali­zálást, a szabadságfok növelését. Amíg nincs meg a mo­tiváció és a piaci kényszer - ti. hogy meg is lehet bukni -, addig óriási adóterhek mellett is tovább romlik az egyen­súly. Érdek - bármi áron. Valódi tulajdonosok - akár nagy munkanélküliséget is fölvállalva. Ez az, ami megol­dást hozhat, s ezt csak a magánszektortól lehet remélni. Garancia nincs rá, hogy az összeomlást valamilyen mó­don el tudjuk kerülni, de ha mégis, az csak a reformok út­ján, előremenekülve történhet. Puccsszerűen, hitelek nyújtásával elő kell segíteni, hogy az állami tulajdon ma­gyar és külföldi magánvállalkozók, bankok, egyéb társa­ságok kezébe kerüljön. Csodálatos jövő, óriási lehetőségek Mark Palmer, az amerikai nagykövet nagyságrendek­kel optimistábbnak tűnt... Az utóbbi 1 hónapban - a kör­nyező kelet-európai országokban megindult változások hatására - radikálisan javult a nyugati tőke ítélete Ma­gyarországot illetően. Esélyeink soha nem látott mérték­ben megnőttek, csak rajtunk múlik, hogy élni tudunk-e velük - mondta. A magyar gazdaságnak versenyeznie kell a külföldi tőkéért a portugálokkal, a görögökkel, a „tigrisekkel”, mintegy 150 országgal. Van bőven min vál­toztatnunk, ha nem akarunk ebben a versenyben alulma­radni, hiszen Magyarországon bürokráciát, a megbízha­tóság hiányát, a gazdaságot mellőző politikai vitákat talál a külföldi befektető. Nem kell Palmer úr véleménye szerint tartanunk az or­szág kiárusítása miatt, Magyarország megőrizheti gaz-, dasága fölött az ellenőrzést, miként ezt a nyugati orszá­gok is tették, bár mindenütt jelentős a külföldi tulajdon nagysága. A növekedés letéteményesei egyedül a kisvállalkozá­sok - hangsúlyozta -, csodálatos jövőjük van, óriási le­hetőség áll előttük. Támogatásában a nyugati tőke - ér­dekeinek megfelelően - részt vállal, de a megoldás kul­csa - s ezt többször megerősítette - kizárólag a magya­rok kezében van. Új gazdaságfilozófia kell Palotás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke fölvette a kesztyűt. Be kívánja bizonyítani Palmer úrnak - mondta hogy a magyar vállalkozók mindazt megvalósítják, amit a nagykövet „kinéz” belőlük. Jelenleg a VOSZ naponta rákényszerül, hogy fölhívja a gazdaságirányítás által elkövetett valamilyen hibára a fi­gyelmet, környezetünk egyáltalán nem vállalkozásbarát, ennek ellenére ő nem mondja, hogy nincs a vállalkozá­soknak jövője. Előadásában először e mondatának elejét bizonyította, az elvek és a gyakorlat közti néhány ellent­mondásra híva föl a figyelmet. Növeljük a magánvállalkozások számát - hirdeti a gaz­daságirányítás, ugyanakkor azonban stagnáltatni akarja a belső piacot. Kinek termeljen akkor a sok magánvállalkozó, hiszen nem juthat azonnal nyugati piacra... Növelni kell a magánvállalkozások számát - mondja új­fent a gazdaságirányítás - de a rendelkezésre álló pénz- mennyiség ne változzék. Komolytalan így eleve a szán­dék - mondta Palotás úr. Hiánygazdaságról beszélünk, tehát lenne bőven ter- melnivaló, ugyanakkor a munkanélküliségtől való félelem nyomja rá bélyegét minden intézkedésünkre. Ez olyan közgazdasági nonszensz, amit csak a magyar gazdaság képes produkálni... Nem a munkanélküliség válságme­nedzselését kellene megoldanunk, hanem a gazdasági vezetést lecserélnünk - javasolta. Új gazdaságfilozófiára van szükségünk, a következő kormányzati garnitúrának már sikercentrikusnak kell lennie - mondta. Ehhez többek között be kell látni és el kell fogadni, hogy valóban a vállalkozás a kilábalás leté­teményese. Föl kell adni a versenysemlegesség elvét a magánszektornak, a kis- és középüzemeknek verseny- előnyt kell biztosítani, hiszen évtizedekig gátakat építet­tünk elé. A privatizációhoz forrásokat kell hagyni e kör­ben. A magánvállalkozás kereteit teljes mértékben libe­ralizálni kell, a monetáris beavatkozás minden fajtájával föl kell hagyni, korlátlan hitel - és devizalehetöséget kell biztosítani. A társadalomban a vállalkozásbarát szemlé­letet kell erősíteni a tömegkommunikációnak, a vállalko­zásra nevelést be kell építeni már az alapfokú képzésbe is. Előadása végén Palotás János ismét megerősítette; nem a vállalkozásoknak nincs jövője - hiszen a követke­ző időszak lapújraosztásánál jó pozícióba fognak kerülni -, hanem a gazdasági, társadalmi filozófia jelenlegi sze­mélyiségeinek... ROSTÁS ILONA alakult kft. is. Ök is pénzt kérnek. Az egyik legutóbbi kérelmező például szállodát szeretne építeni a 6-os út melletti, város­széli Shell-kút közelében. Ez utóbbinak mindenki örülne. Végre egyszer nem­csak a füstjét nyelnék az átmenő forga­lomnak az itteniek, hanem részesülné­nek a közúti fuvarozás hasznából is. Már­mint a kft., mert a városi tanácsnak erre sajnos nincs pénze, pedig üzletet ők is látnának a dologban. Sajnos a várossá nyilvánítás nem hozott „több pénzt a konyhára”. Pedig felsorolni is nehéz mi mindenre lenne szüksége a településnek ahhoz, hogy igazán komfortos legyen az itt lakók élete. A városközpontot kikerülő terelő- úttól elkezdve szennyvíztisztító telepig, rendelőközpontig, új óvodáig sok min­den kellene, amit központi támogatás nélkül, anyagi fedezet hiányában nem tudnak megvalósítani. * Persze eredmények is vannak. A vá­rosközpontban lévő áruház földszintjét például korszerű ABC-vé alakították át, egy helyen kapható most minden élelmi­szer. Vannak ugyan akik ezt kifogásolják, mondván, hogy a régi kis kenyérboltban sokkal nagyobb volt péktermékekből a választék. Meg a felvágott is kevés - fűzik még hozzá, amit mi ott jártunkkor nem ta­pasztaltunk. Kedden délben volt bőven minden. * A városban számtalan kis üzlet, szak­bolt van, állami és maszek egyaránt. Megszokásból vagy mert tényleg dekon­junktúra van, mindenhol panaszkodnak, pang az üzlet, mondják. Egyedül a főté­ren lévő harmadosztályú kocsma szer­ződéses üzletvezetője mosolyog.- Ráfizetésből élünk, kérem szépen, mint az egyszeri zsidó - mondja a fehér pincérkabátos fiatalember bal kezén megigazítva a nagy, fekete köves arany pecsétgyűrűt. Majd. viccet félretéve magyarázza, hogy a település 21 (!!) italt mérő helye közül ők a legolcsóbbak, 15 forint egy féldeci, tizenkilenc-ötven a szalonsör. Fogy is mindegyik, nagy az átmenőforga­Szomorúan csordogál a víz a város 1907-ben épült díszkútjából lom, közel a buszmegálló, sok a műszak után ide betérő.- Most még csak-csak - mondja -, de hogy januártól mi lesz?! Ugyanezt a kér­dést tette fel az áfész kilós áruk boltjában turkáló egyik asszony is, aki négy gyere­ke közül a legkisebbnek keresett meg­felelő nadrágot. A kérdés mindkét esetben ugyanaz volt, de mennyire mást kellene válaszolni rá! Mert ugye, ha italra nem tellik, annak valószínűen többen örülnének, mint amennyien bánkód­nának rajta. De mi lesz, ha a gyerekeknek már a türkálóból sem kerül nadrágra? F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Volt akinek az ABC átadása jelentette a városiasodás első lépését

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents