Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
1989. december 16. TOLNATÁJ - 7 Az első felesége, aki ideengedte- Otthagytam...- Hol?- Pécsen.- Itt mindenét eladta, elment vele, aztán visszajött üres zsebbel?- Olajra léptem.- Közös gyerekük volt?- Nem. De neki volt hat.- És az első asszonyt miért hagyta itt?- Agyon akart szúrni a mostohagyerek.- Mi lett vele?- Intézetbe vitték.- S most mégis ide tért visz- sza?...- Ide.- Szekszárdi?- Nem. Jugóból jöttem át, negyvenkettőben.- Megérte?- A busz mennyibe került?- Az drága volt! Tizennyolc- ezer.- Terjeszkedik a város. Jövőre lehet, hogy ide garázssort építenek. Akkor mit csinál?- Elhúzatom máshova... Remény a szekér előtt. A bakon Gyurkity András. Ballag az időben, vasat gyűjtögetni. * Sándor István - A Hétben - a hajléktalan csövesekkel foglalkozó filmbetéthez ilyesfajta kommentárt fűzött: - Ezek a fiatalok minden este megtalálhatók valamelyik metróállomáson. Ha az illetékesek netán arra járnának, és kedvük szottyanna segíteni, ne habozzanak, ne zabolázzák meg tenni akarásukat! * Az Alkony utcában leszáll az alkony. Labilis kémények pöfékelnek. Vékonydongájú kutyák csaholnak. Körbeszimatolják az új sírokat. WESSELY GÁBOR FOTÓ: KISPÁL M. Remeny Szárazon számolok be a tényekről, emberi sorsokról lévén szó. Olyan emberek sorsáról, akiket senki sem véd. És magukat sem képesek megvédeni, még egymástól sem. Itt nincs helye szenzációtálalásnak, lelkes, vagy ostorozó szóáradatnak, de talán még a felelősök felkutatása, pellengérre állítása is haszontalan időpo- csékolás. Mindez nem tartozik a tárgyhoz. A tárgy, a fő téma, a Remény nevű öszvér gazdájának és feleségeinek élete. Az öszvér, mint ismeretes, végállomás. Fejlődési zsákutca. A ló és á szamár frigyéből született olyan igavonó, mely további szaporodásra képtelen. Sajnálatra méltó pára. Rapszódikus alkat. Olykor fáradhatatlan ro- botos, olykor makacs, önfejű, csökönyös. Ez az öszvér Gyurkity Andrásé. Könnyű felsorolni Gyurkity András egyéb földi javait: egy kiszuperált busz (ebben lakik), egy rozoga szekér, kályha, szék, heverő, s néhány meleg holmi. Ötvenhat éves. A színhely: az Alkony utca, Szekszárd pereme. Az út természetesen, burkolatlan, egyenetlen, gidres-gödrös, a kidőlt-be- dőlt, ellopott-sosem volt temetőkerítés vonalát követi. Szomorú, rosszul sikerült házikók szoronganak a picurka telkeken; a mezsgye mögött már sírdombokat látni. Mindenki tart kutyát, békétlen korcsokat, s ezek nagy tálkákban sunyin vicsorognak. * Az Alkony utca 9. szám alatt lakik özvegy Zaletnik Györgyné. Ő volt Gyurkity András első felesége. Most egy harmadik férfival él, akiről azt mondja: hál’is- tennek nemsokára viszik elvo- nóra! A házzal szemben, attól körülbelül tíz méterre, az utca túlsó oldalán áll a busz: Gyurkity András otthona. Halványkávé- színű, kiszolgált járgány, a joviális hatvanas évek hangulatát idézi. Egyik ablakán vaskos fémkémény kanyarodik ki. Fűthető.- A tanács nem segít?- Ugyan már, a tanács?! A tanácstól tíz fillért se kérek.- Családja, gyereke van?- Van, de nem megyek én senkihez.- Dolgozik?- Maszek vagyok. Reménnyel- Milyen maszek?- Vasgyűjtő. A MÉH-teleppel szerződtem.- Meg lehet abból élni?- Látja.- Mégis, mennyi jön össze?- Öt-tíz-tizenötezer... mikor hogy.- Úgy hallottam, volt háza...- Volt, a Kapisztrán utcában.- Eladta?- El.- Mennyiért?- Ötvenötezerért.- Abból van a busz?- Hol volt már az a pénz akkor...!- Mire ment el?- Kriptára. A második feleségemnek.- És aztán?- Aztán összekevergőztem egy cigányasszonnyal.- Az forgatta ki? A nemzetközi távhívás csak álom Dombóváron Egyre többször hallani Dombóváron, hogy csak azért nincs a városban olyan telefonfülke, amiből távhívással külföldre lehetne telefonálni, mert presztízskérdésként kezelik, hogy amíg Szekszárdról nem lehet, addig Dombóvárról sem, bár a dombóvári távbeszélőközpont erre alkalmas. Tény, hogy rengeteg bosszúságot okoz, hogy a szomszédos megyébe kell autózni, vagy éppen buszozni, ahol már minden településen találhatók ilyen fülkék. Somogybán például a legközelebbi, a csornai posta, Baranyában pedig Sásd. Az is tény, hogy az előfizetői állomásokról az előjegyzéssel történő hívás lassú és bonyolult, nyári időszakokban egyszerűen lehetetlen, időnként még az is előfordul, hogy nem órákat, hanem egy egész napot kell várni. Első olvasásra túlzónak látszik ez a megállapítás, pedig nem az. Tapasztalat. Az előző esti hívás másnap este érkezett többszöri reklamálásra. Aki pedig nem tud vagy nem hajlandó várni négy-öt óránál többet, az ha teheti, felkerekedik és elmegy szerencsét próbálni a szomszédos megyékbe; többnyire sikerrel. Persze, a téli időszakban és főként esténként egy-két óra is elegendő, amíg a hívott szám jelentkezik. Aki tudja, hogy egy-egy perc beszélgetésért mennyit fizet, ha éppen külföldre támad kedve telefonálni, annak a pár órai várakozás már igazán nem is tűnik bosz- szantónak. Ennyit a hírről, amiről aztán gyorsan ki is derül, hogy csak rémhír, kivéve persze a külföldi beszélgetések díjszabását. Dombóváron a pécsi posta- igazgatóság tájékoztatása szerint a nyilvános telefonfülkék alkalmasak a külföldi távhívásra, illetve alkalmassá tehetők, csak előbb a szekszárdi „gyűjtőgócközpontot” kell ellátni bizonyos szerelvényekkel. Ez az átalakítás valószínűleg - bár ezt szinte biztosra ígérték -1992-ig elkészül és abban a pillanatban megkapja a megye az engedélyt a posta országos központjából arra, hogy a nemzetközi távhívásba bekapcsolódhasson. Sőt, engedély az lenne, akár azonnal is, de csak ettől még nem lehetne telefonálni. Nem is értem minek ez a nagy kapkodás, mire fel a sok alaptalan híresztelés. A dombóváriaknak addig is itt van Csorna vagy éppen Sásd. MOLNÁR ISTVÁN Milyen szám a nulla? A nulla se nem pozitív, se nem negatív szám. Legalábbis eddig ebben a tévhitben élt az emberiség Pitagorasztól Gausson keresztül Einsteinig. Míg a szekszárdi köztéri digitális hőmérők meg nem mutatták nekünk - és minden kétkedőnek - a zérus előjelét. Mit előjelét?! Előjeleit! Mert úgy könyveld el, ó nyájas jelen- és utókor, hogy a nulla kétnemű szám: pozitív és negatív. Létezik plusz, és létezik mínusz nulla Celsius-fok. (Mostantól e tételt mint Szekszárdi Zérustörvényt jegyzi a matematika tudomány.) Adott ugye a számegyenes. Korábban úgy képzeltük, hogy ezen egy pont az origó, melytől jobbra- balra sorakoznak a végtelen felé induló pozitív-negatív értékek. Az új definíció értelmében a nulla a számsornak nem csupán egy pontja, hanem egy csöppnyi szakasza. Jövünk a bús-borongós negatív végtelenből, elérjük a zérustartomány bal szélét - a mínuszt - átszökkenünk jobbjára - a pluszba - és megkezdjük mennyei utazásunkat a pozitív végtelen kies tájai felé. De milyen előjelű lehet az origó közepe?... W.
