Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
4 KÉPÚJSÁG 1989. december 2. Exodus előtt és után Vietnami kivándorlók Munkaerőhiány az NDK-ban Hatalmas űrt hagynak maguk után az NDK munkaerőpiacán a kivándorlók - írja elemző cikkében a Süddeutsche Zeitung de a tömeges kivándorlás csak ráirányította a figyelmet egy régóta lappangó problémára: a lassan krónikussá váló munkaerő- hiányra. Ez legfőképpen abból ered, hogy csekély az NDK iparának a megújulási képessége, korszerűtlen a termelés színvonala, s ezért a gyártási folyamatok túl munka- igényesek. Ezt az űrt az NDK vezetése külföldi vendégmunkások alkalmazásával kívánja betölteni, de ez sem problémamentes. A munkaerőhiány mintha kevésbé zavarná az NDK vezetését; sőt megpróbálnak ebből erényt kovácsolni; azt emlegetik, hogy az NSZK-ban viszont munkanélküliség van - így az egyre növekvő technikai lemaradást máris sikerként könyvelhetik el. Az NDK vezetése nagyon büszke arra, hogy 40 éve teljes a foglalkoztatottság az országban, s ebben a hitében az sem ingatja meg, hogy a nyugatiak már régóta rejtett munkanélküliségről beszélnek. Sok üzemben olyan embereket is alkalmaznak, akikre már régen nem lenne szükség, vagy legalábbis nem azon a területen, ahol éppen dolgoznak, ugyanakkor nem elég mozgékony a munkaerő, és változatlanul léteznek a foglalkoztatásnál politikai szempontok. Emellett alacsony szintű a termelékenység - hiába vannak új, modem beruházások, hatóbb munkahelyet teremtenek, mint amennyit meg lehetne takaritani általuk -, s aránytalanul felduzzadt a közigazgatásban, illetve az adminisztratív területeken dolgozók száma. (A 8,5 millió dolgozónak több mint 16 százaléka ül irodákban, s csupán a minisztériumokban 14 ezerrel többen „dolgoznak”, mint amennyi az engedélyezett státusok száma.) Bár hivatalosan 27 ezerrel csökkenteni akarják a közigazgatásban dolgozók létszámát, s máshová akarják irányítani őket, az akció sikerében gyakorlatilag senki sem hisz. A munkaerőhiány a jövőben valószínűleg tovább nő, hivatalos számítások szerint az 1990-et követő időszakban 150 ezerrel kevesebb lesz a munkáskéz az NDK-ban. Már az 1986-87-es esztendőben is 15 ezerrel csökkent az iparban és az építőiparban dolgozók száma, miközben a szolgáltatási szektorban a korábbinál többen dolgoztak. Ez még önmagában nem lenne baj, hiszen az iparosodott országokban általában ilyen folyamatok játszódtak le. Csakhogy míg az NSZK feldolgozóiparában dolgozók aránya 1986-ban 27 százalékra csökkent az 1970. évi 33 százalékról, addig az NDK-ban ugyanezen időszak alatt az arány 39 százalékról 42 százalékra emelkedett. S minden ellenkező híreszteléssel szemben fokozódik a lemaradás a termelékenység terén is. Az automatizálás, a legkorszerűbb technikára, például a mikroelektronikára való áttérés nem hozta meg a várt hatást Jelenleg 90 ezer robot működik az NDK-ban, s ezek mindegyikének elvileg két és fél ember munkáját kellene helyettesítenie, de a valóságban csak kettőt tudnak helyettesíteni, ami azt jelenti, hogy 40 ezer embert nem tudnak oda irányítani, ahová eredetileg tervezték. S akkor még nem esett szó arról, hogy mennyire megnehezíti a hátramaradottak életét hogy nincs elég orvos, akadoznak a szolgáltatások, üzletek zárnak be, hiányos a javító-szerelő kapacitás. A munkaerőgondok enyhítésére minden lehetséges eszközt bevetnek az NDK-ban: a nők 90 százaléka dolgozik, 300 ezer nyugdíjast és 10 ezer katonát vontak be a termelésbe. De még ők sem tudják betölteni az űrt, ezért egyre több külföldit alkalmaznak: a jelenleg 25 ezer lengyel mellett 85 ezer más országbeli dolgozik az NDK 8 ezer üzemében, ebből 53 ezer vietnami, a többi mozambiki, kubai, angolai és újabban kínai, s számuk folyamatosan nő. A hivatalos propaganda az ebből származó kölcsönös előnyöket az NDK-t mint második hazát emlegeti, a valóság azonban nem ilyen idilli. Gazdasági szempontból ugyanis a külföldiek alkalmazása pótlólagos teher a vállalatok nyakán, szállásról kell gondoskodni, nyelvtanfolyamokat és szakmai kurzusokat kell finanszírozni. Eltart akár egy évig is, amíg a külföldiek képessé válnak keletnémet kollégáikkal azonos teljesítményre. S mivel a vállalatok ott takarékoskodnak, ahol tudnak, a leggyorsabban megtanulható munkákra fogják be a külföldieket, akik így legtöbbször a futószalagoknál dolgoznak. Növekszenek a külföldiek alkalmazásából adódó szociális feszültségek is: a keletnémetek sok esetben értetlenül állnak a külföldiek eltérő szokásai előtt, sót egyes helyeken nem is hajlandók velük együtt dolgozni. Féltik a megélhetésüket, nem nézik jó szemmel, hogy osztozniuk kell az idegenekkel az egyre szűkösebbé váló árukínálaton, hiszen a vendégmunkások a jövedelmük feléért vásárolt termékeket vámmentesen kivihetik az országból... (Süddeutsche Zeitung-MTI-Press) Traktort is megtámad, ha éhes Hogyan él az orosz medve? Kevés vadállatnak van olyan szerencséje, mint a medvének, hiszen Európában a nagyvadaktól eltérően nemcsak címereken fordul elő. Vaszilij Weisfeld, a Szovjetunió geológiai intézetének tudományos munkatársa most dolgozik a Medve című monográfián.- Sok ellensége van ennek az állatnak - mondja a kutató. - A Távol-Keleten megesik, hogy nem a medve kerül ki győztesen, ha összecsap egy tigrissel. Megesik, hogy a jávorszarvas első patájának erőteljes rúgása pusztítja el a tajga urát. Veszélyt jelent a medvére a nagy vaddisznó is, bár általában a medve győz. A legfőbb veszélyt azonban, sajnos, az ember jelenti. Sokszor maguk a medvék teszik bonyolulttá ezt a viszonyt, különösen a vándorok, amelyek nem vackolnak el egy barlangba téli álomra. A velük való találkozást nemegyszer életükkel fizetik meg azok, akik pihenni vagy dolgozni mennek az erdőbe. Az ilyen kóbor medvék sokszor terrorizálják a tajgai kis falvakat. Az éhségtől megvadult állat nemcsak embereket és háziállatokat, hanem gépkocsikat, sőt traktorokat is megtámad. A medve és az ember kapcsolatában van más szélsőség is - tartja Vaszilij Weisfeld. - Turisták és geológusok sokszor magukhoz szoktatják az állatot, pontosabban etetik 'őket. A vadállat így már nem kerüli el az embert, gyorsan megszokja, hogy élelmet kap tőle, s már nem keres magának ennivalót. S ha egy napon nem kapja meg csemegéjét, követelni kezdi azt és üldözi az embert, aki nem vendégelte meg. Hozzátehetjük, hogy az ember és a medve konfliktusa nem „személyes”. A népgazdaság nem számol a tajga urának Egy szibériai barnamedve a fán érdekeivel. A nagy út-, vízerőmű-, kombinátépítések hatására erősen csökken a nagyvadak száma. Az ember gazdasági tevékenysége már a barnamedve több alfajának csaknem teljes eltűnéséhez vezetett, a kaukázusi és a tiensani medve már a szovjet vöröskönyvben is szerepel. A Szovjetunióban az utóbbi években komoly intézkedéseket hoztak a medvék életterének megóvására. Védett körzeteket jelöltek ki, megtiltották vadászatukat és a kilövést csak szigorúan meghatározott körzetekben engedélyezik. Ezek eredményeként ismét bővült elterjedési területük, gyarapodott számuk és a tudósok már nem aggódnak sorsuk miatt. A Szovjetunió területén ma mintegy 120 ezer barnamedve él, ez a legelterjed- „ tebb faj, vannak fehér és fekete medvék is. A zoológusok figyelmesen és gondosan tanulmányozzák viselkedésüket, de még mindig nem mondhatjuk el, hogy már mindent tudunk a régi ismerősről. Nemrégiben például a Vadászat és Vad- gazdálkodás című folyóiratban érdekes cikket közölt Nyikolaj Verescsagin professzor, a legismertebb medvekutató. Kamcsatkai vadászokra hivatkozva írja meg, hogy a megye északi tájain ugyan nagyon ritkán, de az átlagos medvénél kétszer nagyobb egyedekkel is találkoznak. Verescsagin nem zárja ki, hogy ez a hatalmas vadállat talán az észak-amerikai kontinensen 10-12 ezer évvel ezelőtt élt óriás kurtapofájú medve, az arctodus simus rokona. Ezek az óriások felmagasodva elérték a 2 métert és súlyúk 2 tonna volt. Ha ez a hipotézis beigazolódik - az igazi szenzáció lesz. Ami viszont a hétköznapi orosz medvéket illeti, azok ma sem csak a mesékben és a vadásztörténetekben élnek. A tavaly megjelent vadászati térképek tanúsága szerint már Moszkvától alig 200 kilométerre, az erdei tisztásokon is lehet találkozni barnamedvével. Csónakos emberek Kisebb-nagyobb csónakokon, dzsunkákon változatlanul sokan vágnak neki a nagyvilágnak Modern kori nép- vándorlás zajlik Európában, legalábbis annak keleti felén. Erdélyi magyarok és románok érkeznek hazánkba, NDK-beli állampolgárok távoznak az NSZK-ba, bulgáriai muzulmánok Törökországba s emellett változatlanul magas a Szovjetunióból hivatalosan kivándorolni szándékozók száma. A menekültek ügye tehát több európai ország számára társadalmi kérdéssé vált. Nem kevéssé feszítő problémát jelent azonban a menekültek sorsa Délkelet- Ázsiában. Már csaknem tizenöt éve ugyanis az indokínai menekültek áradata árasztja el a nagyvilágot de főképpen a közeli térség országait, a Fülöp-szigete- ket, Thaiföldet, Malajziát "és Hongkongot. Manapság elsősorban ez utóbbi az ígéret földje a gyakran csónakkal menekülők számára. A hazájukat elhagyók többsége vietnami származású - Dél-Vietnam 1985. májusi felszabadítása óta több mint egymillióan távoztak az országból. Kevesek hivatalos papírok birtokában, míg legtöbben illegálisan - ők az úgynevezett csónakos emberek, akik minden anyagi áldozat és veszély vállalásával, kisebb-nagyobb úszóalkalmatosságokon mondtak búcsút Vietnamnak. Az országból távozók indítéka természetesen más és más, de azért három nagy kivándorlási hullámot különböztethetünk meg. Az első időszakban, 1975-ben és 1976- ban azok az állami tisztségviselők, katonatisztek mentek el, akiket szoros kapcsolatok fűztek a megdöntött saigoni rendszerhez. Érdekes, hogy ugyanezen okokból távoznak még mostanában is egykori katonatisztek, akiket a közelmúltban engedtek ki az átnevelő táborokból. Szintén ekkoron vándoroltak ki a vietnami nagy- és közép- burzsoázia ezrei, köztük a kinai nemzetiségűek is. Nem kellett soká várni a második menekülési hullámra. 1978-79-ben nagyrészt a kinai nemzetiségű polgárok választották a távozást. Elhatározásukban szerepet játszott bizonyos külföldi propaganda is, de valószínűleg a vietnami vezetés hibái is a csomagolásra késztették őket. Mint ahogyan másokat is ezekben az esztendőkben keserített el az, hogy helytelen, megalapozatlan és túlzó módszerekkel próbálták átnevelni a déli országrész még ott maradt burzsoá és értelmiségi rétegét Az idősebbek számára gyakran tisztességes munka sem akadt... Csoda-e hát, hogy ajól képzett értelmiségiek tömegei kerekedtek fel ebben az időben, hatalmas szellemi értéktől fosztva meg az országot. Az első tíz évben főleg politikai okokból távoztak az emberek Vietnamból, 1986- ban azonban már inkább a növekvő gazdasági gondok vezérelték és vezérlik az emigrálni vágyókat. Az életszínvonal drasztikus csökkenése, a vágtató infláció és a növekvő munkanélküliség újabb és újabb ezreket késztet a szerencse megkísérlésére. Első hallásra megdöbbentő, hogy Ho Si Minh város (az egykori Saigon) minden harmadik családja elszánta magát az újvilági életre. Nem mindenki akar persze az éj leple alatt kihajózó dzsunkák utasa lenni; ma már a törvényes kivándorlást is megengedik a hatóságok, sőt, a tavaly bevezetett új kivándorlási politika szellemében még kivándorló légi járatokat is indítottak. Törvény ide, törvény oda, azért mégis igencsak sokan választják az illegális menekülés veszélyekkel teli és egyre inkább bizonytalan jövőt ígérő útját. Jól szervezett hálózattal valóságos ember- csempészet alakult ki: 4-5 uncia aranyért (1 uncia = 360-370 dollár) kisebb- nagyobb dzsunkákon szállítják a klienseket. Persze nem mindenki ér célba: vannak, akik hajótörést szenvednek, másokat maláj kalózok támadnak meg és gyilkolnak le. Olyan is előfordult már, hogy egy hánykolódó lélekvesztőn emberevésre adták fejüket az éhségtől meggyötört menekülők. Azok közül is egyre kevesebben járnak jól, akik átvészelték a tengeri viszontagságokat, hiszen jó esetben egy-egy menekülttáborban várhatnak valamely harmadik ország befogadási készségére. Ez a készség pedig egyre kisebb, sehol sincs már szükség szakképzetlen munkaerőseregre. Jó példa erre, hogy a délkelet-ázsiai ASEAN-országok még a menekültek átmeneti befogadását is beszüntették - a csónakos emberek ezért inkább Hongkong irányába vezérlik bárkáikat. Ott viszont embertelen körülmények közepette, zsúfolt táborokban várják - csaknem reménytelen - boldogulásukat. Pedig hazatérhetnének, a vietnami kormány hajlandó az emigránsok visszafogadására. Ők azonban inkább várnak, miközben helyzetük egyre súlyosabb lesz, jelenlétük a hongkongi hatóságoknak is mindinkább terhes. S egyébként is ezek a tízezrek politikai menedékjogra úgysem számíthatnak Délkelet-Ázsiá- ban, hiszen ott csak gazdasági emigránsoknak tekintik a menekülök döntő többségét.- dl Csehszlovák gépjárműgyártás Csehszlovákiának meg kell dupláznia az autógyártást, ha a felszínen akar maradni a kővetkező évtizedben is - hangsúlyozza Andrej Barcak, a Motokov külkereskedelmi vállalat vezetője. Ennek egyedül lehetséges útjaként azt jelölte meg, hogy nagyobb körben kell kooperációt kialakítani a nyugati jármű- és alkatrészgyártó vállalatokkal. Az idézett vezető szerint Csehszlovákia két nagy nehézjármügyártóját, a Tatra és a Liaz céget össze kell vonni, továbbá meg kell állítani a motorkerékpár-gyártás további hanyatlását Nyilatkozatának középpontjába a személyautó-gyártást állította Barcak, és elmondta, hogy a Skodának továbbra is fenn kellene tartania a személyautó-gyártást de nem a jelenlegi méretekben. Afennmaradás- hoz szükséges sorozatnagyságot minimum 350 ezer egység évenkénti legyártásában látja, de az igazán gazdaságos termeléshez 500 ezer darabos éves volument tartana szükségesnek. 1989-ben várhatóan 183 ezer személyautó hagyja el a Skoda szerelőszalagjait nagyjából annyi, mint 1988-ban. A termelés felfuttatásához mindenképpen szükséges a nyugati beruházások növelése - hangsúlyozza Barcak. Ez megnyilvánulhat például nyugati motorok licencének átvételében vagy valamilyen közös fejlesztés végrehajtásában. A nyugati részvételnek a későbbiekben sokkal nagyobbnak kellene lennie, mintamilyen azaz1300 köbcentiméteres hengerűrtartalmú Favorittipus esetében volt Ez utóbbi karosszériájának tervezésében részt vett az olasz Bertone, de az elsőkerék- meghajtás kidolgozásában, valamint a zajcsökkentést illetően is igénybe vettek nyugati támogatást. A Motokov vezetőjének kijelentései eltérnek attól, amit kormánytisztviselők ezzel kapcsolatban korábban állítottak. Ez utóbbiak közül az egyik kijelentette, hogy a kibocsátásnak 400 ezer darabra való növelése - amiről más alkalommal is szó esett - nem jöhet szóba. A legnagyobb akadályokat az egyes alkatrészek beszállításának hiányosságaiban látták. Alegkritikusabb elemeknek a porlasztókat és a lökésgátlókat tartják. Barcak a maga részéről hangsúlyozta, hogy többször sürgette a kormányt a sorozatnagyság növelésével kapcsolatos döntések meghozatalára. 1988-ban 40 ezer Skoda Favorit legyártása szerepelt a tervekben, helyette azonban csak 25 ezer hagyta el a szerelőszalagokat Mivel az alkatrész-beszállítások körüli gondok mérséklődtek, az 1989-es tervet 100 ezer darabra emelték. A Motokov igazgatója mintegy 80-85 ezer darab legyártásával számol. Eredetileg azt tervezték, hogy a korábbi, farmotoros típusok gyártását rövidesen kifuttatják. Mivel azonban ezek iránt - a viszonylag kedvezőbb árak miatt - még ma is jelentős a kereslet folytatják a gyártásukat Barcak.sürgette, hogy a két nagy teherautó- és haszonjárműgyártó vállalat aTatra, valamint a - korábban Skoda-részlegként működő - Liaz fuzionáljon és közösen folytassa a gyártást ebben a kategóriában. A két vállalat ez idő tájt 15 ezer, illetve 18 ezer jármüvet gyárt évente. (Financial Times-MTI-Press) Középpontban a személyautó
