Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-13 / 295. szám
1989. december 13. NÉPÚJSÁG 5 Tokiótól Mórágyig Még egyszer az alsónánai óvodásokról Régi olvasói vagyunk a Népújságnak. Buszkék vagyunk a megye napilapjára, jól tudjuk, hogy ez az újság - az utóbbi időben meglévő nehézségei ellenére - tiszteletreméltó helyet vívott ki magának a megyék közötti versenyben. Most nem a napilapunk - kétségtelenül létező - erényeinek felsorolása a szándékunk. Helyette egy, remélhetően a Népújság részéről jóhiszemű, hitelrontásnak minősíthető tévedésére szeretnénk felhívni a főszerkesztő figyelmét. November 21-én egy képes riport jelent meg a Népújság címoldalán. A cím felhívó jellege vitathatatlan: „Éhes óvodások Alsónánán". Hol az az olvasó, akinek nem szorul össze a szíve már a cím olvasása után? „Mi folyik Alsónánán? Ki felel a kicsik szenvedéséért?” - teheti fel a jogos kérdést a gyanútlan olvasó. Csakhogy van itt egy kis probléma. Nevezetesen az, hogy a leginkább érdekeltek, az alsónánai szülők nem így kérdeztek, ők ugyanis másként tudták az igazságot, ők tiltakoztak a riportban foglaltak ellen, ők nem tapasztalták, hogy éheznek gyermekeik. Tiltakozó, felháborodásukat tükröző levelüket önöknek is eljuttatták. És mi lett a tiltakozásuk eredménye? Az, hogy az újságíró ismét megjelent az óvodában, elbeszélgetett az ottani dolgozókkal, majd a december 5-i lap Visszhang rovatában - az ötödik oldalon - megjelent a visszhang... A folytatásban az eddig félreinformálás fokozódik - a Népújság szája íze szerint. Olvashatjuk, hogy „Az óvoda dolgozói Írásban tiltakoztak az ellen, hogy kevés az ennivaló és kicsi a porció." Tisztázzunk két dolgot! 1. Az óvoda dolgozói valóban tiltakoztak valami ellen, de nemcsak ők, hanem a szülők is. Ezt bölcsen elhallgatta a lap. 2. A fentiekben idézett mondatért a szerző egy szövegtani tanfolyamon minden bizonnyal elégtelent kapna. Ugyanis a mondatból a legfontosabb információk hiányoznák. Szerintünk a tényszerű mondat valahogy így hangozhatna: „Az óvoda dolgozói Írásban tiltakoztak a Népújság főszerkesztőjénél az ellen, hogy a Népújság azt állítja, hogy kevés az ennivaló és kicsi a porció." A visszhang így folytatódik: „ezt követően személyesen kerestük fel az alsónánai óvodát, ahol szóban elmondták: ritkán, de előfordul, hogy nincs repeta a gyerekeknek.” Miért? Hol van mindig repeta? - kérdezzük halkan. Mit akar ezzel bizonyítani a szerző? „Egyébként mint megtudtuk: a cikk megjelenését követően javult az ellátás...” - fejeződik be a visszhang. Tudjuk, hogy a tömegkommunikáció nagyhatalom. Azonban nem hisszük, hogy mindenható. Azt az olvasatot, azt a végkicsengést, azt az üzenetet pedig, hogy a Népújság alsónánai megjelenése megoldotta a nánai óvodások ellátását, egyszerűen visszautasítjuk. Mégpedig azért, mert Alsónánán az ellátás tekintetében nem volt mit megoldani. Jól tudjuk, hogy e levélben megfogalmazott probléma nem ér fel az országunkat érintő sorsfordulógyanús problémákhoz. Ez utóbbiakhoz viszonyítva a miénk Un. „kis ügy”. Azonban nem hisszük, hogy a Népújságnak mégoly kis ügyekben is rangján aluli eszközökhöz kellene folyamodnia. CSIZMADIA SÁNDOR igazgató A népújság postája „Ez az eset, banán eset” Tisztelt Szerkesztőség, igen rossz hangulatot váltott ki bennem a velem történt eset, ezért leírom. November 23-án először voltam a Délker szekszárdi üzletében. Azért tértem be, mert a kirakatban égy kosárban gyönyörű sárga banáncsokrot pillantottam meg. Csalogatott a látvány és mint kispénzű nyugdíjas, a zsebemben kotorásztam, hogyjegalább kettőt meg tudok-e vásárolni. ízét már a számban is éreztem, hisz oly ritkán jutottam hozzá életemben. Az üzletbe lépve, rendet, tisztaságot, és áruböséget láttam. A pulton becsomagolva a banán. Nézegettem, sajnos az előcsomagoltak árai szamomra magasak voltak. Nem volt annyi pénz nálam. Odamentem a kosárkához és két sárgáló banánt kézbe véve, az eladónőhöz mentem, kérve, hogy mérje meg számomra. És ekkor - jaj nekem - erélyesen utasított: azonnal vigye vissza a helyére, az nem eladó, itt van előre csomagolva, abból vigyen! Leforrázva, szégyenkezve visszavittem a sárgáló két kis banánt. Kérdem: miért nem lehet a Délker üzletében vásárolni a kispénzű nyugdíjas vásárlónak akár egy banánt is? Hátha, Istenem, most csak ennyire futja?! Jó volna már nagyon, ha „mindent a vásárlókért” nemcsak kiválasztott jelszó maradna! Nem volt banánhéjam, mégis elcsúsztam rajta. SZAJKI JÓZSEF nyugdíjas Szekszárd, Patak u. 3. másodszor Japán-shetlandi ismerkedés Palatincán A vállalkozók rettegnek a kimagaslóan jó gazdasági évtől Szeretném, ha leközölnék reagálásomat Takáts Ernő osztályvezető úr „A vállalkozók és a társadalombiztosítás betegségi, anyasági ellátásai” c. cikkére. Ezt teszem azért is, mert a TB-járulék 43°/o- os mértéke személyemet érinti mint fogyasztót, másrészt azért is, mivel a kisiparosok, kisvállalkozók érdekképviseleténél dolgozom. Mint fogyasztó kérdezem, hogy a társadalomnak jó-e az, ha minden termék, szolgáltatás árába 43%-os TB van beépítve? Az elmúlt időben érzékelhető ennek árfelhajtó hatása, ami véleményem szerint egyfajta adót is jelent a fogyasztó részére. Mint az érdekképviselet munkatársa látom azt, hogy a vállalkozók által nyújtott szolgáltatások iránt a fizetőképes kereslet egyre csökken. Ahhoz, hogy a vállalkozók termékeikkel, szolgáltatásaikkal piacképesek tudjanak maradni, a 43%-ot természetesen áraikban érvényesíteni ma már nem tudjak. Ha arról beszélünk, hogy a mai adórendszernek teljesítmény-visszatartó hatása van, akkor fokozottan kell ezt a hatást érteni a TB- járulék mértékére. A vállalkozók rettegnek egy kimagaslóan jó gazdasági évtől, mert az adórendszer nem teszi lehetővé a tartalékolást, és semmi bizfosi- tékmincs arra, hogy az előző év megtermelt jövedelme alapján fizetendő járulékot a következő évben megtermeljék, illetve fizetni tudják. Véleményem szerint, a magyar gazdaság által befizetett társadalombiztosítási összeg lényegesen magasabb színvonalú egészségügyi, társadalombiztosítási ellátást tenne lehetővé. El kell érni azt, hogy a társadalombiztosítási alapra befolyt összeggel a kormány számoljon el a parlamentnek, hogy a felhalmozódó ösz- szegekkel hogyan „sáfárkodik”. Magam és a vállalkozók véleménye az, hogy a járulék 30%-os mértékre való csökkenése, megélénkülést indíthatna el a gazdaságban, ezenfelül lényeges árucsökkentő szerepe is lenne, amely elősegítené a piac- gazdaság kialakulását. Ehhez szükség lenne egy korszerű, vállalkozó típusú társadalom- biztosítási rendszer létrehozására. Tisztelettel: KOVÁCS JÁNOS titkár Kiosz-alapszervezet, Bonyhád A közúti balesetek jelentős hányada télen az időjárástól és terepviszonyoktól függően gyakran változó útviszonyok következménye. Száraz, vizes, havas, jeges útszakaszokkal egyaránt találkozhatnak a gépjármű- vezetők, ami a vezetéstechnika, a manőverezés átértékelését követeli meg, nélküle szinte törvényszerű a baleset bekövetkezése. Nyilvánvaló, hogy legtöbb baleset megcsúszás folytán történik olyan helyeken, ahol a járművezető kénytelen fékezni, kanyarodni, s e közben - a fizikai törvények szerint - nagyobb mértékben veszi igénybe az útfelület és a gumiabroncsok közötti tapadási erőket. A különböző minőségű, száraz, nedves és jeges útburkolatnak szakaszonként eltérőek a tapadási viszonyai. A megcsúszás veszélyének mértéke minduntalan újabb értékelést és alkalmazkodást követel. A vizes vagy jeges útszakaszok időben észlelhetők nappal pl. az előttünk haladó által felcsapott víz alapján, a nedves úttest csillogása folytán vagy a megváltozott menet- zajból, a gépkocsi szokatlan mozgásából. Éjszaka a többi jármű fényeinek Tanida Masako születési és illetőségi helye a japán főváros. Foglalkozása: titkárnő. Munkahelye nem lehet kellemetlen, hisz két évvel ezelőtt már fél évig utazgathatott Európában és az idén ismét felkerekedett.- Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában és Ausztriában jártam. Magyarországra Bécsből érkeztem, Romániába megyek tovább, majd ismét az NSZK-ba utazom, végül pedig Moszkván keresztül, a Transzszibériai expresszel, Vlagyivosztokon át térek haza. Kísérletet se teszünk annak kiszámítására, hogy mindez hány kilométer. Masako szán - ez a társadalmilag elfogadott megszólítása - mindenesetre Bécsből egyenesen Szekszárdra jött, majd innen másnap jutott tovább Mórágyra. A falusi idegenforgalom, erről már sokszor írtunk, egyelőre csak gyermekcipőkben jár mifelénk. Tanida Masako példája azonban biztató, hisz tavalyelőtti ittjárta- kor már elvetődött Mórágyra és mindenáron ismételni akarta akkori élményeit.- Olyan valószerűtlenül érdekes élményekben volt részem, hogy ezt elkerülhetetlennek éreztem - mondta. - De talán az emberek kedvessége még valószerűt- lenebb volt. Éppúgy, mint kétesztendeje, Forster Jakabéknál vett ki idegenforgalmi fizetővendég-szállást. Meglehetősen véres . körülmények közé csöppent. Házigazdáinál éppen jövetele másnapján szen- derült jobblétre egy 300 kilós disznó, ami fényképezésre érdemes élményeket adott.- A pompás kis helytörténeti gyűjteményt már korábbról ismertem - folytatta. - Másik kedves ismerősöm, özvegy Glöcknerné, vagyis Kati néni azzal lepett meg, hogy percek alatt előteremtette korábban készült fényképünket. A fazekas művésznő, Bakóné Teszler Ella pedig pogácsát sütött a jövetelemre... A nyelvi nehézségek áthidalására természetesen tolmácsra volt szükség. Masako szán franciául és angolul beszél, mely két nyelv hazánkban, ezen belül Mórágyon nem a legelterjedtebb. Útja később, szerkesztőségünk lehetőségeit kihasználva, egy irányba vezeMasako szán tett a vidéki portyára induló újságírókéval. így eljutott Palatincára, a'megyénkben falusi idegenforgalom már lapunkban issmegörökitett szép központjába. Később Dunaszentgyörgyre, a paksi művelődési központba, Németkérre és Si- montornyára.- Mi tetszett és mi nem tetszett Magyarországon? - kérdeztük, eleve számolva azzal, hogy a kérdés második felére a hires japán udvariasság nem sok választ enged majd.- Az emberek kedvessége és a táj szépsége. Minálunk az itteninél sokkal A vizsgálat lezárult Nagy port vertek fel Dombóváron - és bizonyára nemcsak ott - az augusztus 24-én a dombóvári szeméttelepen talált csecsemőholttest körüli találgatások. Az elsődleges rendőrorvosi vélemény szerint a fiú csecsemő kihordott vagy csaknem kihordott terhesség végén született, ám mint a későbbi orvosszakértői vizsgálat bizonyította, holtan. Az ügyben volt gyanúsított, Tóth Istvánná dombóvári lakos személyében, aki ellen azonban a rendőrség éppen az előző orvosszakértői vizsgálatra hivatkozással bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást. Nem született új élet, s hogy miért nem, azt utólag megállapítani lehetetlen, ám a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet által kiadott szakértői véleménye alapján az újszülött halálát a legnagyobb valószínűséggel a szülési folyadék belehelése előidézte fulladás okozta. Ugyanezen szakértői vélemény szerint: „Igen nagy valószínűséggel állítható az is, hogy amennyiben a szülés szakszerű körülmények között, szülésznő közreműködésével, vagy szülőotthonban, kórházban történik, úgy az újszülött élete megmenthető lett volna.” A nyomozás során kiegészítő szakértői vélemény beszerzésére is sor került, ami azt volt hivatva megállapítani, hogy a konkrét helyzetben a szülő anya a csecsemő életét megmenthette volna-e? A válasz egyértelműen nem, mert az ún. álhalál állapotot csak csecsemőgondozási ismeretek birtokában lehetett volna megszüntetni, ilyennel pedig Tóth Istvánná nem rendelkezett. kevésbé szép vidékek is nagyobb hírverést kapnak. A paksi kultúrház méretei éppúgy lenyűgöztek, mint az atomváros. Az önök beszédét sajnos nem értem, mégis ismerősnek tűnik. Éppúgy a szó elejére teszik a hangsúlyt, mint nálunk és a családi, majd személynevek sorrendje is ugyanaz.- A koszt? Mosoly:- Finom, de egy kissé sok! Ezenkívül önök rengeteget isznak, ha meg nem sértem...- A köztisztaság? Válasz nincs, csak szelíd mosoly.- Mit sikerült megtudnia a megyéről?- Szóban sokat és az idén már írásban is valamit. A Tolnatouristtól szereztek számomra egy kis képes albumot, amihez francia szöveg csatlakozik. Kaptam Magyarország-térképet is. Ennek segítségével utazom majd tovább Siófokra, Budapestre, Egerbe és Aggtelekre...- Sok baja lesz a francia nyelvvel... - véltük.- Ez valószínű! De a magyarok, mint mondottam, nagyon kedvesek és eddig az autóbuszon, vonaton mindenki segítőkész volt... Legalább az idegennel szemben... ORDAS IVÁN Fotó: ÖTÖS RÉKA A nyomozás megállapításai és a jogi minősítés szerint nem történt bűncselekmény, így Tóth lstvánnét tanúként és nem gyanúsítottként hallgatták ki. Ezen kihallgatásakor Tóth né elismerte, hogy a terhességét titkolta, hogy a lakásán szült, ám a szülés után nem észlelte, hogy élne a csecsemő, sem mozgást, sem sírást nem tapasztalt, villanyt nem gyújtott. A halott csecsemőt egy asztalterítőbe csavarta és a csecsemő holttestéta szemetes konténerbe dobta. Ezt a jegyzőkönyvet Tóth Istvánná ügyvédje is aláírta, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a vallomás már akkor született, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntetik. Az ügyben az igazi fordulat a nyomozás megszüntetése után történt. A Tolna Megyei Főügyészség hatályon kívül helyezte a nyomozást megszüntető határozatot és az eljárás folytatására utasította a rendőri szervet. Álláspontjuk szerint Tóth Istvánná magatartása halált okozó segítség- nyújtás bűntette minősített esetének megállapítására alkalmas, ugyanakkor utasított arra is, hogy Tóthné ellen a nyomozást a közkegyelem gyakorlására hivatkozással kell megszüntetni. A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény alapján Tóth Istvánná a mindenki által ismert kifejezéssel élve amnesztiát kapott, egyrészt a cselekmény gondatlan elkövetése, a várható büntetési tétel mértéke miatt, másrészt pedig azért, mert három kiskorú gyermeke van. MOLNÁR ISTVÁN Nem volt gyilkosság A téli utak veszélyeiről tükrözéséből, a szélvédőre csapódó szennyeződésből stb. . A tapadási viszonyok váltakozása lakott területen kívül ritkább, mint a városi utakon. Jegesedés szempontjából eleve veszélyes helyek a hidak és a felüljárók. A terepviszonyoktól függetlenül jégfoltokkal kell számolnunk útkereszteződésekben, ahol sok kocsi fékez, s emiatt gyakran jégpáncél alakul ki. Hasonló a helyzet akkor is, amikor a havas utakon a forgalmasabb részek hóborítása keményre taposódik. Téli utakon legnagyobb veszélyt a relatív gyorshajtás jelent. A sebesség növekedésével a csúszás veszélye is növekszik. Vonatkozik ez sáros, nedves utakra is. A havas, letaposott, jeges út 5-10 km/óra sebességnél jőbban csúszik, mint 15-20 km/óránál, ám nagyobb sebességnél tovább már nem javul a helyzet, a fékút viszont háromszorosára nő. Télen tehát a legfőbb vezetéstechnikai feladat az útviszonyokkal gondosan egyeztetett, összehangolt, az útfelület változásainak megfelelően korrigált sebesség megválasztása. Végül gondolnunk kell a gyalogosokra is. A síkos út őket is akadályozza, bizonytalanná teszi, a járművezetőknek mindent el kell követni biztonságuk megóvása érdekében. PIÁCSEK GYÖRGY
