Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-10 / 267. szám
1989. november 10. NÉPÚJSÁG 3 Nyílt levél a Magyar Néppárt egy tagjához Tisztelt Pál József! Bár a Szabad Demokraták Szövetségének vagyok tagja, szeretném, ha soraimat csak mint személyes véleményt olvasná el. Nem kívánok olyan hangnemben választ adni, melyet ön használt a Szabad Demokraták Szövetségével szemben. Lehet, hogy okom lenne rá, de az az igazság, hogy az ilyen stílusú kritikában még sosem láttam fantáziát. Ne értsen félre. Én nem a véleménynyilvánítást mint alapvető emberi jogot kérdője- lezem meg, hanem a kulturált szólásszabadságnak vagyok hive. Egyszerűen nem értem önt. Ha csak picit is szétnézne a mai magyar közéletben, láthatná, hogy a pártok közötti céltalan marakodás még sohasem vezetett és soha nem is fog eredményre vezetni. Cikkében ön mégis olyan élesen támad az SZDSZ-re, mintha legalábbis megsértődött volna azért, mert ez a bemutatkozó oldal megjelent. Lehet, hogy tévedek, de az a véleményem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége még egyetlen pártot sem vett ekkora „össztűz” alá a mások nézetei miatt. Ne az egyes belpolitikai erők veszekedjenek azon, hogy melyikük állásfoglalása fedi leginkább a valóságot, hanem igenis a társadalom döntsön párt és párt között! Ez így a legtisztességesebb, kedves Pál József! Ha pedig ön szerint az egymás közti civakodásnak mégis teret kell engedni, akkor kérem, vegye azt is figyelembe, hogy melyik párt mennyit igyekezett ezért a társadalomért megtenni A Szabad Demokraták Szövetsége elsőként alkotott meg egy olyan programot, amely felvállalta a válság leküzdését. Viszont ezt a programot - az ön véleményével ellentétben - semmiféle „neoarisztokrácia” és „flaszterelit” nem sajátította ki magának. Az sem igaz, hogy az SZDSZ a nép feje felett kíván politizálni és döntéseket kiharcolni. Ezt a programot a Szabad Demokraták Szövetsége úgy dolgozta ki, hogy helyességéről ne őmaga, hanem a választások - tehát maga a társadalom - döntsön. Itt az úgynevezett „harmadik út” kérdése is. Véleményem szerint ez a felfogás nem más, mint egy nagyszabású, a társadalommal lefolytatott, kétes kimenetelű kísérlet támogatása. A rendszer felélte minden erőtartalékát. Választani kell - képletesen - Nyugat és Kelet között, mert a sajátos magyar út véghezvitelére nincsen lehetőség. A demokráciát és a fejlett gazdaságot pedig azokat a társadalmakat nézve kell felépíteni, ahol mindez a körülményekhez képest a legmagasabb fokon áll. Segítség nélkül, kedves Pál József, nem leszünk képesek talpra állni. Ön szerint ez a voluntarizmus? Mert szerintem ez a szó a gazdasági törvények figyelmen kívül hagyását jelenti. Ezt akarná az SZDSZ?! A voluntarizmus egyet jelentene azzal, hogy nem számolunk a realitásokkal, hanem csak a derekunk egyenességével, ami az egészségünkre nézve jó dolog ugyan, de nem közgazdasági kategória. „Néppel a népért”? Önmagában nem rossz jelszó, de csak akkor ér valamit, ha nem csak mondjuk, hanem tesszük is, méghozzá céltudatosan és szünet nélkül. KÁLDI IVÁN Magot az ocsútól A gyógynövények fölvásárlására, forgalmazására, földolgozására specializálódott Herbária a munkájához szükséges alapanyagokat a kistermelőktől, az áfészektöl, a tsz-ektől vásárolja föl. Kiszolgáltatottságának mérséklésére nem csupán a drogok, hanem ezek termesztéséhez szükséges vetőmagvak előállítására is szerződéseket köt partnereivel, ilyen vonatkozásban önellátó. A vetőmagtermelők általában a tisztított vetőmagokat szállítják a vevőnek, ám vannak olyan aprómagvas vagy egyéb okból speciális tisztítást igénylő növények, amelyeket „házilag” a megfelelő eszközök hiánya miatt nem lehet tisztítani. Mintegy 50-60-féle ilyen magot a majoránnától a pipacsig és a korian- derig a Herbária üzemei választanak el a szennyezőktől. Az ily módon nyert magok elsősorban saját szükségletre, drogtér- meléshez biztosítják a szaporítóanyagot, de jelentős mennyiségben exportra is kerülnek. Fotó: - gk A Herbária tolnai üzemében Mireider Lászlóné éppen majoránnamagot tisztít Egy „kezelhetetlen” probléma Az ifjúság leválthatja a kormányt? Interjú Králikné Cser Erzsébettel Nem lehet irigylésre méltó helyzetben Králikné Cser Erzsébet ifjúságpolitikai kormánybiztos. Egy olyan - távolról sem egységes - réteg gondjaival kell szembenéznie, mely a hivatalos szólamokban a jövő letéteményese, a valóságban azonban inkább a társadalom „mostohagyerekének” szerepét tölti be. Sokak véleménye szerint az ifjúság mélyen gyökerező problémái egyenesen - legalábbis mostanság - kezelhetetle- nek.- Valóban ilyen elkeserítő a kép? - tettük fel a kérdést a kormánybiztosnak, aki néhány nappal ezelőtt járt a megyeszékhelyen.- Az ifjúság valóban a jövő letéteményese, ehhez nem férhet kétség - válaszolt Králikné Cser Erzsébet. - Ám az is nyilvánvaló, hogy soha ilyen rossz helyzetben nem volt az ifjúsággal való foglalkozás esélye, mint most. Gondoljunk csak arra, hogy évtizedek óta halmozódnak a megoldatlan problémák. Ide tartozik a jól ismert lakáskérdés, a gyermek- nevelés, a foglalkoztatás, az oktatás, és még lehetne sorolni. Ezeket a gondokat évtizedekkel ezelőtt is a szőnyeg alá söpörték, pedig akkoriban jobb volt a nemzeti jövedelemtermelő képességünk - és a hitelfelvételi lehetőségünk is. Ebben a feszültséggócokkal teli, robbanásveszélyes időszakban, ha a kormány nagyon ifjúságpárti akar lenni, akkor sem mondhat mást, minthogy jobb híján megpróbálja az esélykülönbségeket tompítani.- Ha most az iránt érdeklődnék, hogy miért csak ilyen szerény célt tűzött ki maga elé a kormány, bizonyára a pénzhiány lenne a hivatkozási alap. De talán egyetért azzal, hogy az ifjúságpolitika nemcsak pénz, hanem a prioritások kérdése is...- Valóban, nem lehet mindent a pénzhiány számlájára írni. Sokat nyom a latban a belpolitikai helyzet, a társadalom elszántsága a gyermek és ifjúsági korosztály problémáinak kezelését illetően. Azért azt látni kell, hogy egy monolitikus hatalomról áttérünk egy sokszínű, demokratizálódó társadalomra. Az egyik oldal energiáját a hatalom megtartása, a másikat pedig a hatalom megragadása köti le. Ezért a programalkotásokban - legyenek azok bármennyire is tiszteletre- méltóak - kevés adalékot találunk a gyermekekre, az ifjúságra vonatkozóan. S ha itt-ott van is ilyesmi, még mindig nehezen érthető, hogy miként lehet azokat a terveket „aprópénzre” váltani.- A választások utáni - remélhetőleg - konszolidáltabb állapotok tehát jótékony hatást gyakorolhatnak a megoldatlan ifjúsági kérdésekre?- Ami mindenesetre megnyugtat valamelyest az az, hogy csökkent a félelemérzetünk. Az új politikai erők, a pártok megjelenésével ez a sok esetben tapasztalt vagdalkozás, ez a morláis „inkvizíció" azt hiszem senkinek sem tett jót. Ebből már kezdünk lelkileg felszabadulni, s mindenki elkezd foglalkozni a saját tevékenységének a megszervezésével. Az is biztató, hogy a politikai szerveződések hallatlanul okos személyiségeket hoztak a felszínre, s mivel több szervezet választja ki a hozzáértő vezetőket, kor- mányzóképesebbé válik Magyarország. Ha létrejön a köztársasági elnöki intézmény, ha megalakul az új parlament, valamint a szakértőkből álló kormány, akkor azt gondolom, hogy jobb szellemi kapacitás és nagyobb kiegyensúlyozottság mellett kezdhetjük el a problémák megoldását. Persze, ha netalán mindent letarolunk, köztük az államigazgatásban működő, jó értelemben vett bürokráciát, akkor szétzilálódik és csődhelyzetbe kerülhet az ország.- Mint ifjúságpolitikai kormánybiztos, számos program kidolgozásában, sok javaslat rendszerezésében vett részt. Ezek közé tartozik egyebek mellett a gyermek és ifjúsági jogi biztos szóvivő- ségének az intézménye, az ifjúsági parlament kezdeményezése, az ifjúsági szolgálat alapítvány, a család, gyermek és ifjúságpolitikai kollégium néven beterjesztett koordináló kormányifjúsági szerv. Persze minden elképzelés annyit ér, amennyit abból sikeresen megvalósítanak. Arról nem is beszélve, hogy programokban, okos ötletekben eddig sem volt hiány...- Hadd idézzem Pozsgay Imrét, aki azt mondta, hogy az ifjúságpolitika megvalósításának annyi a garanciája, amilyen mértékben az ifjúság által leváltható a kormány. Ez azt jelenti, hogy bármely érdekcsoportnak az érdekérvényesítése annyira valószínű, amennyire tőle függő helyzetben van a hatalom. Vagyis: ha kiteljesedik a demokrácia, akkor az ilyen módon sokoldalú népi ellenőrzés nem engedi majd meg, hogy a papírra vetett programok megvalósulatlanul maradjanak. SZERI ÁRPÁD Gyermeknevelési járandóság állampolgári jogon Dr. Ugrin Emese nyilatkozata Meg kell fizetni a gyermeknevelést. A jelenlegi megalázó csa- ládipótlék-rendszer helyett állampolgári jogon járó járandóságra lenne szükség, amely a nők fizetésének körülbelül a 80 százalékát tenné ki. Ézzel megszabadulna a társadalom a hasonló nagyságrendű munkanélküli-segélyek és átképzési díjak fizetésétől - kezdte nyilatkozatát dr. Ugrin Emese, a Kereszténydemokrata Néppárt főtitkára, amikor az MTI munkatársa felkérte: ismertesse pártja családpolitikáját.- A családok sem veszítenének ezzel - folytatta a 35 éves főtitkár -, mert az a 20 százalékos különbség amúgy sem volt az övék; ráment az utazásra és a munkahelyi étkezésre.- Abból kell kiindulnunk, milyen a mai magyarországi helyzet, és mi következik ebből. A legsürgetőbb tennivaló a gazdaság fellendítése, ez nyilván hatékonyabb termeléssel érhető el. Ehhez a technika korszerűsítése és a felesleges, bürokratikus tevékenységek leépítése szükséges. A bürokrácia tehát - amely legfőképp női munkaerőre épül - munkanélküliségnek néz elébe, és ez elsősorban az alacsony vagy közepes képzettségűeket érinti. Ezért meg kell oldalni, hogy a nőket a család felé orientáljuk; természetesen mindenfajta kényszer nélkül.- Egy gyermek tehetségének kibontakoztatása elsősorban a család erőfeszítésein múlik. Megkülönböztetett támogatásra érdemesek tehát azok a családok, amelyek a gyermekek nevelésére nagyobb energiát fordítanak. Két megoldás kínálkozik: vagy közvetlenül a szülők kapnának egy meghatározott összeget, vagy az iskolák finanszírozása révén, egy ottani önkormányzat juttatna a gyermekeknek ösztöndíjat.- Ha megszűnne a nők munkakényszere, és tényleg csak azok vállalnának munkát, akik ezt megtehetik és erre képesek, kevesebb lenne a látszatmunka. A költségvetésben pedig csökkenne az az összeg, amit a bölcsődék, óvodák, napközik fenntartására, építésére fordítanak.- Emellett fel kellene kutatni azokat a munkafajtákat, amelyekhez nem szükséges munkahelyre járás, amelyeket otthon is el lehet végezni. Rengeteg ilyen tevékenység van, sőt a szellemi munkák jó része ilyen. Ily módon pedig megtakarítható lenne számos épület világítása, fűtése, takarítása, tatarozása, s több idő jutna az emberi kapcsolatokra, a családi életre.- A hazánkban fennálló paternalista rendszer a függőségre épít. Aki egyedül van, az nem tud boldogulni, szüksége van a szülői segítségre. Ez viszont kiszolgáltatottsággal jár. Az állam sem segíti az önálló embereket, csak a házasokat, s főleg a gyermekeseket. A fiataloknak nincs saját lakásuk, nem kapnak lehetőséget az önálló életvitelre, s ebből szükségszerűen feszültségek keletkeznek. Az, amit generációs problémaként szoktak emlegetni, az voltaképpen szociális probléma.- Ha demokráciát akarunk, ezeket a függőségi helyzeteket kell feloldani. Csak így lehet az egyéniséget, a személyiséget támogatni - zárta gondolatait dr. Ugrin Emese. Egy mondat az igazságról Nem tudom, hogy igazuk van-e azoknak, akik azt mondják, hogy az újságíró dolga az igazság kiderítése és nyilvánosság elé tárása, hiszen most olyan időket élünk, amikor nap mint nap kerülnek napvilágra eltitkolt, elferdített igazságok közelmúltunk történelméből, amelyek talán csak nekünk, 56 után születetteknek újak és ismeretlenek, hiszen az idősebbek nyilván tudták, csak nem merték kimondani, nem akadt egy tanár a gimnáziumban, aki nekünk azt mondta volna, hogy hazudnak a tankönyvek és most váratlanul, felkészületlenül, arcul- csapásként érnek bennünket a vitathatatlan tények, a véres valóság, a hátborzongató igazság, az igazság, amely most talán árthat a békés átmenetnek, amely megállíthatatlanul napvilágra törekszik, de haragot, ellentétet, bosszúvágyat szülhet, pedig erre most semmi szükségünk, ezért nehéz eldönteni, hogy mit tegyen az újságíró, aki olyan, számára új igazságokkal találkozik, mint a Szovjetunióba vitt magyar hadifoglyok ügye is, ezért nem tudom, hogy jól te- szem-e, ha megírom, amit egy akadémiai tanulmányból tudtam meg, hogy 600 ezer magyart vittek el - civileket, katonákat válogatás nélkül, köztük 13-15 éves gyerekeket is - és a legóvatosabb becslések szerint is - mivel pontos adatokat már lehetetlen kideríteni - legalább 200 ezren nem tértek vissza és soha ki nem lehet deríteni, hogy hol nyugszanak, pedig akkor már béke volt, régóta béke volt, de a háború, vagy inkább az embertelen sztálini gépezet tovább szedte az áldozatait, csak a mi kis népünkből 200 ezer embert - ki tudja, hogy más népek hány százezret siratnak - nem tudom, hogy helyes-e ilyen hajmeresztő igazsággal manapság a kedélyeket borzolni, hogy az alapvető hadi jogok felrúgásával fegyvertelen civilekből hadifoglyok váltak, akik már útközben tízezrével hullottak és a nagy felszabadító Szovjetunióban ha a mi számunkra már elképzelhetetlen szenvedések, éhezés, kényszermunka, járványok, a rabtartók szinte hihetetlen embertelensége várt rájuk, amellyel a kiéhezett, beteg emberroncsokat az utolsó leheletükig munkára hajszolták, majd meztelenül, jeltelen tömegsírokba kapartatták el fogolytársaikkál, akik között voltak oly szerencsések, hogy hazakerülhettek a pokolból, de itthon újabb, immár magyar lágerek, magyar kényszermunka, magyar rabtartók várták, hiszen közben Magyarország is a sztálini gépezet részévé lett és a szerencsétlenek még évekig szögesdrót mögött szenvedtek hazai földön... nem tudom, hogy jó-e a régi dolgokat hánytorgatni, hiszen a halottakat már nem támaszthatjuk fel, szenvedéseiket nem tehetjük meg nem történtté, felejtsük el, ez a szomszéd már nem az a szomszéd, aki egykor volt, kezdjünk új életet, csak előre nézzünk, ne hátra, felejtsük el, felejtsük el...- árki Gazdasági együttműködés Szöulban Gábor András, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke újabb keretmegállapodásokat írt alá dél-koreai partnereivel a két ország gazdasági és kereskedelmi együttműködését segítő lépésekről. Elsőként arról született egyezség, hogy a Magyar Gazdasági Kamara és a Dél-Koreai Kereskedelmi és Iparkamara egyaránt kétoldalú tagozatokat nyit saját kebelében kétoldalú együttműködési bizottságok formájában. Ezek mostantól a kis és közepes méretű vállalatok érdekeit is képviselni fogják, ami újdonságszámba megy. Ugyancsak megállapodás jött létre a Magyar Gazdasági Kamara és a lényegében állami szervezetnek tekinthető szöuli Kotra (a délkoreai kereskedelmet előmozdító társaság) között. Ennek értelmében a Kotra „dél-koreai ipari hetet” szervez jövöre Budapesten, és mérlegeli, hogy ugyanennek az évnek a második felében a magyarországi közös beruházások esélyeiről szemináriumot szervezzen Szöulban.
