Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-07 / 264. szám

1989. november 7. í' tou«a'\ 2 TsilÉPÜJSAG Magyar vezetők üdvözlő' táviratai a NOSZF 72. évfordulója alkalmából Mihail Szergejevics Gorbacsov Elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének Tisztelt Gorbacsov Elvtárs! A nagy októberi szocialista forradalom, a szovjet állam megalapításának 72. évfor­dulója, a szovjet nép állami ünnepe alkalmából legjobb kívánságaimat küldöm Önnek, a Szovjetunió népeinek. Őszinte rokonszenwel és elismeréssel követjük az átalakítás, a jogállamiság megte­remtésére irányuló történelmi jelentőségű erőfeszítéseiket, a félelem nélküli világ és az Európai Ház építését szolgáló szovjet külpolitikát, sok sikert kívánunk megvalósításuk­hoz. Meggyződésem, hogy a Magyar Köztársaságnak és a Szovjetuniónak az egyenjo­gúság, a függetlenség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján, a jószomszédi viszony jegyében folytatott baráti együttműködése megújulva tovább erősödik. Szűrös Mátyás a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke Nyikolaj Ivanovics Rizskovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Németh Miklós a Magyar Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Eduard Ambroszijevics Sevardnadzenek, a Szovjetunió külügyminiszterének Horn Gyula, a Magyar Köztársaság külügyminisztere, Mihail Szergejevics Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának Nyers Rezső, az MSZP elnöke küldött üdvözlő táviratot. Közéleti hírek „Hozz egy szál piros szegfűt!” Az MSZP Simontornyai Szervező Irodájá­nak képviselői november 7-én 16.30 óra­kor várják mindazokat, akik velük együtt kívánják elhelyezni a szovjet hősi emlék­műnél a megemlékezés virágait. * Az MSZP Szekszárd városi szerve­zete november 9-én, csütörtökön 17 órai kezdettel tartja alakuló és vezetőségvá­lasztó taggyűlését a Művészetek Házá­ban. A szervezők várják a város MSZP- tagjait, továbbá azokat, akik a helyszínen kívánnak átigazolni vagy felvételt nyerni. * Az MSZP sárpilisi szervezete novem­ber 8-án, szerdán 16 órai kezdettel tartja alakuló ülését a községi szociális otthon ebédlőjében. * • Az MSZP kölesdi szervezete november 9-én, csütörtökön 18 órai kezdettel tartja alakuló ülését a községi pártházban. * Rendkívüli tanácsülést tartottak teg­nap délután Bonyhádon, melynek tárgya a szavazatszámláló bizottság tagjainak megválasztása volt. Bonyhádon az elő­zetesen megtett javaslatok alapján az érintett jelöltekkel, majd az MSZP, a Ha­zafias Népfront és a Magyar Demokrata Fórum képviselőivel megtartott közös megbeszélést követően kijelölték a tago­kat, valamint döntöttek a 14 szavazókör helyét illetően is. A rendkívüli tanácsülé­sen elfogadták a városban majd működő szavazatszedő bizottságok tagjait, akik majd a városi tanács elnöke előtt teszik le az esküt. Az MSZMP Ideiglenes Ügyvezető Testületének közleménye Az MSZMP Ideiglenes Ügyvezető Tes­tületé állásfoglalást fogadott el arról, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspárt függetlenített, választott ve­zetőinek és az apparátus politikai mun­katársainak munkáját, nagy részük állás nélkül maradt, többen elhelyezkedési gondokkal küzdenek, s további helyze­tük bizonytalan. Az állásfoglalás rámutat, hogy a több­ségükben jól felkészült, egyetemi és főis­kolai végzettségű pártmunkások hosszú éveken, évtizedeken keresztül becsület­tel szolgálták a párt, a nép ügyét, segítői, kezdeményezői voltak a Magyar Szocia­lista Munkáspárt megújításának, a ha­zánkban kibontakozó gazdasági és tár­sadalmi reformoknak. Méltatlan a velük szemben alkalmazott bánásmód, az, hogy lényegében egyik napról a másikra az utcára kerültek, elhelyezkedésükről szervezetten nem történt gondoskodás, sőt engedték, hogy lejárassák őket, és különböző sértő jelzőket használjanak velük szemben. A józanul gondolkodó emberek értik és értékelik, hogy a pártmunkások döntő többsége hasznos tevékenységet vég­zett, együttéreznek velük nehéz helyze­tükben, és támogatják azt a jogos igé­nyüket, hogy képzettségüknek megfelelő munkaterületen helyezkedhessenek el. Az Ideiglenes Ügyvezető Testület kéri a Magyar Szocialista Munkáspárt talpra álló helyi szervezeteit hogy lehetőségük­höz képest nyújtsanak segítséget elhe­lyezkedésükhöz. Kéri a vállalatok és in­tézmények, állami szervek vezetőit, tá­mogassák őket, hogy képességeiknek megfelelő álláshoz juthassanak. Kéri a munkahelyi kollektívákat, a dolgozó kö­zösségeket, fogadják őket szívesen, nyújtsanak segítséget beilleszkedésük­höz. Bizonyos, hogy munkájukkal, maga­tartásukkal megszerzik munkatársaik elismerését, megbecsülését. Az Ideiglenes ügyvezető Testület közli, hogy a nagy októberi szocialista forrada­lom győzelmének 72. évfordulója alkal­mából^ 989. november 7-én, kedden 18 órakor az Építők Rózsa Ferenc Székhá­zában ünnepséget rendez, amelyre tisz­telettel várja az érdeklődőket. „A társadalom képe magyar legyen!” Für Lajos igazán nem panaszkodhatott arra, hogy egymást érték az üresjáratok Tolna megyei kőrútján. A rendkívül feszes program következtében csak közvetlenül az ebéd előtt ülhettünk le vele egy rövid in­terjú erejéig.- Most, amikor beszélgetünk, 1989. no­vember 4-ét írjük. Arra kérem, haladjon visz- szafelé az időben, a harminchárom évvel ezelőtti november 4-e felidézése végett.- Látja, ebben a nagy rohanásban észre sem vettem ezt a nevezetes dátumot. Har­minchárom évvel ezelőtt, ennek a napnak a hajnalán tartóztattak le több társammal együtt Debrecenben, a Hajdú-Bihar me­gyei tanács épületében. Itt éppen arra ké­szültünk, hogy mint a megye forradalmi bi­zottmányának küldöttsége, Budapestre utazunk, Nagy Imre miniszterelnökhöz, tol­mácsolva kívánságainkat. Ebben az a furcsa, hogy előtte való na­pon a debreceni repülőtéren állomásozó szovjet csapatok vezetője megnyugtatólag mondta: semmi gond, utazzunk csak fel a fővárosba. Valóban elindultunk, de nem Pestre...- A szovjet csapatok azonban szeren­csére néhány nap elteltével kiengedték. Mint Hajdú-Bihar megye forradalmi bízott-- ságának titkára, bizonyára okkal tartott a későbbi megtorlástól. Ezért menekült Fran­ciaországba?- A börtönökből nagyon rossz hírek jöt­tek. 1957 végén - már a magyar hatóságok - letartóztatták az egyik társamat, ekkor többek rábeszélésére Franciaországba „futottam”. A rocheforti menekülttáborban helyeztek el, de két és fél hónap elteltével éltem az amnesztiával, visszahozott a hon­vágy.- Nem lehetett könnyű ilyen múlttal állást találni.- Egy évig munkanélküli voltam, még ra­kodóként sem helyezkedhettem el. A rend­szeres zaklatás ellenére valahogy mégis elkerültem a börtönt. Für Lajos érkezése első megyei állomá­sára, Paksra „Miután indultam, győzni szeretnék”- A tudományos pályáról azért nem mondott le.- Oda csak nyolc év múlva kerülhettem vissza, 1964-ben kaptam egy állást a Me­zőgazdasági Múzeumban, ahol agrártörté­neti kutatást végeztem. Persze, kizárólag a tudományos pálya „végvidékein” tevé­kenykedhettem, az 56-os pecsét a leg­utóbbi időkig végigkísért. Be kell vallanom, ezt a pecsétet sohasem volt nehéz visel­nem. Azután idővel nálunk is megindult az erjedés, s 1987-ben részesei lehettünk a nagy fordulópontnak is a Kádár-diktatúra idején...- Az 1987-es lakiteleki találkozóra cé­loz...- Igen, ekkor léptünk az MDF-fel a nyilvá­nosság elé. A hatalom nem nézte jó szem­mel működésünket, azt sem tudtuk bizto­san, hogy meddig lehetünk szabadlábon.- Ön milyen pozíciót töltött be ekkor az MDF-ben?- A kilenctagú ideiglenes elnökség tagja voltam, az első országos gyűlésünk után pedig a tizenöt fős elnökségnek is tagja let­tem. Ma is az vagyok.- Illetve ma már az MDF köztársaságiel- nök-jelöltje. Arra kérem, vázolja fel az ön ál­tal elképzelt jövőképet.- Ez az, ami nem lesz könnyű. Olyan tár- • sadalmat képzelek el, melyben mindenki számára biztosított az esélyegyenlőség, az emberhez méltó élet, megfelelő szociális és jogi biztonsággal. Biztosítottak a szabad szervezkedés, a politizálás, az egyesülés feltételei.- Ön egyike az öt köztársaságielnök-je- löltnek. Megengedi, hogy megkérdezzem: kit tart legfőbb vetélytársának?- Erre nem tudok válaszolni. Miután in­dultam, győzni szeretnék, s gondolom, a társaim is hasonlóképpen vélekednek er­ről a kérdőéről. SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY Az új konvergencia Mi lesz a sorsa a Kossuth-szoborcsoportnak? Rendkívüli tanácsülés Dombóváron a választási előkészületek jegyében Bár a választásokra történő felkészü­lés volt az oka a tegnap délutánra össze­hívott dombóvári tanácsülésnek, mégis más napirendi pont került elsőként meg­tárgyalásra. Egy nemrégiben bemutatott tv-műsor ugyanis foglalkozott a dombó­vári Béke parkban elhelyeztett Horvay- féle Kossuth-szoborcsoporttal, úgy mint amit most fedezett fel egy neves építész. Egyöntetűnek mondható az az aggoda­lom, hogy ezek után veszély fenyegeti a dombóváriak által joggal magukénak ér­zett szobrokat, annak ellenére, hogy azokra még senki nem jelezte „igényét”. Állást foglaltak a jelenlévő pártok képvi­selői is, közöttük dr. Fazakas Dénes, az SZDSZ képviseletében. Véleménye szerint a jelen liberális po­litikai viszonyok között nincs az a hata­lom, amely elvihetné a város közkincsévé nőtt szobrokat a tanácsi testület bele­egyezése nélkül. A tanácsülés egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy a szoborcsoport a városé, és mindenféle olyan igényt, ami a szobrok helyének megváltoztatására irányul, el­utasít. Dr. Keszler Gábor, a városi tanács vb- titkára vezette be a választási előkészüle­tekkel kapcsolatos napirendet. Mint el­mondta, a felkészítés során megfogal­mazódott az az igény, hogy a választási esélyegyenlőség maradéktalan megva­lósítása érdekében a tanácsi apparátus maradjon független, a választásokon ne politizáljon, csak a technikai feltételeket biztosítsa. A tanács-vb az eddig is működő 21 szavazókörzetet hagyta meg és írásos ja­vaslatot terjesztett a tanácsülés elé a kör­zetek tisztségviselőit illetően. Bár a vá­lasztási törvény tervezete a választás tel­jes tisztaságát a módszerek meghatáro­zásával garantálja, mégis van aki, éppen az előző, 1985-ös választások dombóvá­ri, pletykaszintű híreszteléseire hivatkoz­va bizalmatlan. Ennek a bizalmatlanságnak most, ami­kor végre megkapjuk a demokráciát, nincs valós alapja, ám a kontrollra min­den állampolgárnak joga van, mint ahogy joga valamennyi pártnak a jelenléte is a választásokon. A tanácsülés végén egy tanácstagi in­dítvány alapján jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a dombóvári tancsülés üdvözli a köztársaság kikiáltását. M. I. (Folytatás az 1. oldalról.) Időközben eljutottunk oda, hogy a kö^ rülmények erősen módosultak: úgy tű­nik, hogy a Nyugatnak már nem maradt mit átvenni a Kelettől. Gazdasági jólét, szociális biztonság, demokrácia, tole­rancia, az egészséges gazdasági fejlő­dést biztosító automatizmusok (szabá­lyozottság), mind-mind a Nyugat vívmá­nya. Az alulról jövő állampolgári szerve­ződések által konkretizálódott a kollekti­vitás, a szolidaritás, míg Keleten, a „szo­cializmusban" e fogalmak kiüresedtek, tartalmatlan retorikává silányultak. A Kelet a „tervgazdálkodás” címén a legkaotikusabb gazdasági anarchiába süllyedt, úgyszólván leállt a gazdasági fejlődés, és lassan megszűnik a három­pólusú világ: a „szocialista” világrend- szer gazdasági téren lesüllyed a fejlődő országok közé. Be kell látnunk, hogy a klasszikus kon­vergenciaelmélet egyik kiinduló pontja alapvetően hibás: Keleten ugyanis nem megváltozni képes szocializmusok létez­nek, hanem lényegi változtatásra képte­len, bemerevedett sztálinista sturktúrák. Ezek evolúciós úton nem alakulhatnak át, csak revolúciós úton. A revolúció nem jelent okvetlenül fegyveres felkelést, bár egyes országok esetében reménytelen­nek látszik más úton az ellenforradalmi sztálinista diktatúra felszámolása; sokkal inkább olyasfajta csendes forradalmat, mint amilyen Magyarországon ma vég­bemegy, illetve a Szovjetunióban és talán Lengyelországban éppen csak elkezdő­dött. A sztálinista rezsimeket azért nevezem ellenforradalmiaknak, mert ezek ugyan nem restaurálták a volt uralkodó osztá­lyok hatalmát, de helyébe egy új, here uralkodó osztályt kreáltak, a hatalmi­ideológiai apparátus révén. Ugyanakkor Nyugaton megkezdődött egy sajátos evolúciós folyamat, amely­nek lényege a termelési eszközök és a hatalom társadalmasítása, ha a társadal­masítás fogalmát a marxi értelemben használjuk. Társadalmasítás Nyugaton 1. A hatalom társadalmasítása Mintegy két évszázados fejlődés tető­zik ma Nyugaton: a többpártrendszeren, a politikai váltógazdálkodáson, a hata­lom négyes megosztásán (szuverén tör­vényhozói, végrehajtói, bírói hatalom és a hatalmi centrumoktól t&bbé-kevésbé független sajtó), az egyéni szabadság biztosításán, az alulról jövő szerveződé­seken, a jól működő mikroközösségeken alapuló plurális politikai demokrácia ki­fejlődése. Igen fontos annak a leszöge- zése, hogy itt rendszerközömbös kérdé­sekről van szó. Ez egy civilizációs fejlő­dés, amely történetesen a kapitalizmus keretei között, sőt, bizonyos értelemben ezen viszonyok ellenére ment végbe. A XIX. századi burzsoá demokrácia (ezt is­merte még Marx!) kiszélesedett száza­dunkban polgári demokráciává, nap­jainkban pedig tovább szélesedik jelzők nélküli, általános demokráciává. Egyben elmosódnak a klasszikus osztályhatárok, felerősödött a társadalmi mobilitás, a tár­sadalmi folyamatokat már nem lehet a klasszikus osztályfogalom és szemlélet alapján leírni. Az általános jólét növeke­désével csökken a különbség az egyes rétegek, osztályok fogyasztási színvo­nala között, illetve a társadalmi hierarc­hiában betöltött szerepe között. A hata­lom egyre inkább a tömegek kontrollja alá kerül és kénytelen a szűkén vett tőkés osztályérdekeken túl általános össznem- zeti, össznépi érdekeket figyelembe ven­ni. Az állam egyre kevésbé viselkedik az uralkoldó osztály erőszakszervezete­ként, és csínján kell bánnunk az „uralko­dó osztály” kiffejezéssel is! (Lásd pl. Svédország!) 2. A termelési eszközök társadalmasí­tása 2/a. A részvénytársasági forma és a la­kossági megtakarítások A részvénytulajdon a közösségi- és a magánelsajátítás sajátos keveréke, ame­lyet már Marx is „a kommunizmus felé mutató formának” tartott, s amely egyre inkább hordozza a társadalmi tulajdon jegyeit. Ma az USA lakosságának egy­ötöde részvénytulajdonos. De nem is a részvénytulajdonosok szamának gyors növekedése és nagy aránya a lényeg, hanem hogy szinte bárki „a tarsolyában hordhatja a marsallbotot”. Nemcsak jogi és elvi lehetőség ma egy nyugati átlag­polgárnak részvényt vásárolni, tőzsdéz­ni; ma már a legtöbb családnak van je­lentős megtakarított pénzvagyona. Sok ember csupán a magas bankkamatlábak miatt teszi pénzét bankba részvényvá­sárlás helyett. De a bankokban összpon­tosított lakossági tőke is egyfajta társa- dalmasítási folyamat része, hiszen visz- szakerül a gazdaság általános körforgá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents