Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

1989. november 30. NÉPÚJSÁG 5 Helyzetkép három „KGST-piacról” Aerobic az egészségéit Beszélgetés Hajdics Klárával Hétköznap Harkányban. A benzinkútnál hosszú sor várakozik, akad köztük néhány magyar rendszámú kocsi is. A ”KGST”-piac melletti parkoló telített. Két jugoszláv autóbusz is vár, hogy helyet kapjon. Az egyik Belgrádból, a másik Növi Sadról érkezett. A piacon már kialakultak a szokásos utcasorok. Ami megle­pett: az árukínálat megváltozott. Eltűnt a sok jelentéktelen, ócska áruk és helyette szép, ízléses és szezonális dolgokkal vo­nultak fel. Ezek között sok volt a melegítő, a téliesített farmer- dzsekik, csizmák, sálak, sicipők, korcsolyák, téli zoknik, lepe­dők, karácsonyfadíszek, elektromos gyertyák. Az ajándékfélék is teljes skálában voltak. A magnós rádiók - kétkazettások már négyezer forintért. Csodálatos szép 12 személyes étkészlet 3800 forintért. Aztán babák, autók, faliórák, karórák (150 forint­tól), villanyborotvák, villanyvasalók, telefonok (400 forintért), gyermekkerékpárok és sorolhatnám hosszú ideig. Aki műszaki cikket akart vásárolni, válogathatott: csaptele­pek, akkumulátortöltők, láncfűrészek, fűrészreszelők, visszapil­lantó tükrök, fúrógépek, köszörűgépek, szerszámkészletek és autóalkatrészek minden mennyiségben. Lengyel piacnak tartják, de jugoszlávok is szép számmal akadnak. Őket könnyű fölismerni, mert elsősorban szeszt árul­nak. Reggel még 280 forintot kértek a Napóleon konyakért és a 96 százalékos tiszta szeszért, de délben már 240-ért ajánlották. Állítólag délután már 220 forintért lehet tőlük vásárolni, hisz eb­ből a pénzből vásárolják a cukrot, vajat, sajtot és a többi élelmet melyet átvisznek. Persze kedvelt árujuk a farmer, a Vegeta, a rá­gógumi, a rizses csokoládé, sőt most a zenélő karácsonyi üd­vözlőkártya is. A vevők többsége idős, van aki 60-80 kilométerről jön, hogy olcsón bevásároljon. Mert a „KGST"-piac határozottan olcsó, a mi árainkhoz viszonyítva. Egy szekszárdi házaspárral is össze­akadtam:- Vásárolni jöttünk - válaszolt kérdésemre, majd hozzátették -, sajnok, náluk nincs ilyen piac, ide kell utazni. Közeleg a kará­csony, itt a tél, meleg ruhát, cipőt vásárolunk, az unokáknak meg ajándékokat. Még szerencse, van az 50 százalékos utazási kedvezmény nekünk, nyugdíjasoknak az autóbuszra. A vásárcsarnokban a jellegzetes kép fogad. A sajtkuckó előtt legalább 30 jugoszláv tapossa egymást, tülekedik, hogy meg­kapja „szerény” adagját, azt a 8-10 karika sajtot. A büfé előtt is vagy harmincán türelmetlenül várakoznak, aki már kapott, jó­ízűen falja a pecsenyét, a kolbászt. Harkány üzleteiben is nagy a forgalom. A többség persze jugoszláv. A sláger: cukor, olaj, margarin, sajt, vaj, szalámi és még sok minden... A harkányi piac után megnéztem a bajai „kínálatot” is. A fedett vásárcsarnok zsúfolt lengyelekkel, jugoszlávokkal és románok­kal. A kofák és az egyéni gazdák a szabadban az asztalokon árulnak. A kínálat itt is óriási. Nyugodtan állítom, az elmúlt idő­szakot viszonyítva színvonalas, szép és olcsó áruk között lehet válogatni. Beszélgettem a helypénzszedővel is, aki elmondta: hetenként kétszer szerdán és szombaton van „KGST”-piac. Ezt két éven át tiltották, de hiába, mert a lengyelek a piactól 50 méterre árultak és így helypénzt sem fizettek. A jugoszlávok pedig a Béke téren a kocsi csomagtartójából árulták a szeszt. A tanács végül úgy döntött, engedélyezi a piacot, de a korábbi öt­ven helyett hetven forint lett a helypénz. Ez azt jelenti, hogy egy- egy piaci napon 6-7000 forintot fizetnek a lengyelek, míg a piac többi árusítója összesen talán ezret. Volt már olyan nap is, hogy tízezer forint felett szedtek be helypénzt. Tehát legalizálva lett a piac.- És nincs velük semmi baj? - kérdeztem.- A nagyvilágon semmi gond a lengyelekkel. A fiatal jugoszlá­vok viszont nem szeretnek fizetni, a szatyorból, séta közben kí­nálják, árulják a szeszt.' Baján különben érződik, hogy közel a határ. Az üzletek itt is zsúfoltak, ezt talán legjobban a Bácshús üzletében lehet igazán érzékelni. Megnéztem a kiskunhalasi piacot is. Itt félig legalizált az áru­sítás. Korábban a vásárcsarnokban árusíthattak a lengyelek, melyet megszüntettek és most az úgynevezett „kispiacon” talál­ni őket. Igaz, nemcsak lengyelek vannak, egyre több a román és a szovjet eladó. Az árak nagyjából megfelelnek a harkányi és a bajainak. Vásárló itt is van bőven, különösen a szovjeteket ke­resik: ők a legolcsóbbak. Szabadka mindössze 35 kilométerre van Kiskunhalastól, de1 ennek ellenére az üzletek nem annyira zsúfoltak, mint az előbbi két helyen. Ennek „titka”, hogy a vásárcsarnok egyik részét át­alakították diszkont áruházzá, ahol jugoszlávok mázsaszám kapják a cukrot, kartonszám a margarint, minden mennyiség­ben a vajat, olajat, de vegyi áru is van korlátlanul, ahol elsősor­ban a szappan a sláger. Ez a helyzet a „KGST” három piacán 1989. november végén. -kas­Lesz-e múzeum Tolnán? A gyerekek kedvenc játszóhelye Apa, te is adj vért!- Apa, ugye te is elmész vért adni? - kérdezi általános iskolás gyermekem.- Miért kérdezed?- Hát, verseny van az iskolánk­ban. Amelyik osztály tanulói leg­több rokont szerveznek be a ked­di véradásra, jutalmat kapnak.-Mit?- Kihirdették, hogy déligyümöl­csöt a pedagógusszakszervezet­től.- A tanárok is adnak?- Gondolom. Az osztályfőnö­künk mondta, hogy ő hozzánk fogja fölími a nevét. Munkám miatt későn értem a véradásra. Belépek, s a vizsgáló­ban a mosolygós adminisztrátor egy füzetre hívja fel figyelmem, melynek tartalma megegyezett azzal, amit gyermekemtől hallot­tam, továbbá hogy írjam föl a ne­vemet ahhoz az osztályhoz, ame­lyikbe csemetém jár. Utána már nem jött senki, így kérdezőskö- désre is jutott idő.- Nővérke, ma hányán voltak Faddon vért adni?- Rögtön utánanézek... Két- százhárman.- Ebből mindenki adott is vért?- Nem, 178-an...- Tavaly is ennyien voltak?- Nem, az idén a vártnál sokkal többen jelentek meg. Nem is cím­kéztünk fel annyi kémcsövet, s így itt kellett ezeket megírnunk.- Az általános iskolai dolgozók közül is jöttek?- Igen, sokan jöttek. Óvónők, tanítók, tanárok, dajkák, konyhai dolgozók, összesen 24-en vettek részt. Még mindig csepeg a vér a vé­námból, türelmesen várom.- Megmondaná kérem, hogy az általános iskolás gyermekek mennyi felnőttet szerveztek be?- A füzet alapján 134-et. Másnap délután gyermekem csillogó szemekkel, büszkén kö­zölte, a mi osztályunk nyerte meg a véradószervező versenyt. Olyan jó volt, együtt ettük meg a banánt és még az osztályfőnö­künknek is jutott.- Apa, kösz, hogy te is elmentél. S. M.-né (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Valamikor tavasszal olvashattuk az új­ságban, hogy a tanács illetékes szakem­berei Tolnán múzeumot akarnak létesíte­ni. Megvesznek egy kiöregedett hajótes­tet, azt átalakítják, majd a végleges he­lyén berendezik múzeumnak. A városje- • lentös halászati- és hajósmúlttal rendel­kezik; gondoljunk csak arra, hogy végig a Dunán a tolnai hajósnak neve volt. De ugyanúgy ismerték, elismerték a halá­szokat Kalocsán és lejjebb, a Baja kör­nyéki Szeremlén is. Nyilvánvaló tehát, hogy a cél a fent említett ősi szakmák múltjának feltárása, bemutatása. Én azt hiszem, az ötlet mindenki ked­vére való, mert szellemi gyarapodásun­kat kívánja szolgálni. S mert olyan felada­tot tűzött ki maga elé, amely fokozza, erő­síti az összetartozás érzéseit. Talán nem mellékes az sem, hogy a fiatalokban fel­ébreszti a szakmai hivatástudatot. Örültünk, ám mégis mindenkiben ott motoszkált a kisördög, a kétkedés. Mi­lyen is lesz? Mikor készül, mikor hozzák? Nos, az utolsó kérdésre hamar választ Napjainkban az ország társadalmi, po­litikai, gazdasági élete átalakulóban van. A napi hírek, újságok, rádió, televízió ál­landó témája az egyéni, társas vállalko­zások helyzete, sorsa, jelene és jövője. A témával foglalkozók azonban a leg­több esetben csak a vállalkozók gazda­sági tevékenységét mérlegelik, működé­si feltételeiket taglalják és nemigen fog­lalkoznak szociális helyzetük társada­lombiztosítási vetületeivel és ha igen, akkor is szinte csak a magas járulékter­heket említik. A járulékteher azonban csak az érem egyik oldala és talán nem is egészen tisztázott oldala. A járulékterheket ugyanis a - nyugdíj­járulék kivételével - a vállalkozók tulaj­donképpen átterhelik fogyasztóikra a szolgáltatásaikat igénybe vevőkre és költségeik között számolják el. Jövedelmüket csak az egységesen 10%-os nyugdíjjárulék terheli, amely ma már egyformán és egységesen jelentke­zik minden foglalkozási ágban, a munka- viszonyban, szövetkezeti tagsági vi­szonyban stb. Az igazság tehát az, hogy a sokat em­legetett 43%-os társadalombiztosítási já­rulék terheit a társadalombiztosításba bevontak és szolgáltatásaira jogosultak összességükbe viselik. kaptunk, ugyanis megérkezett. De a ha­jótestnek csak egy része, és ez is hóna­pokkal ezelőtt. Most lent van a vízparton. Ott árválkodik, rozsdásodik, és „kun­cog”. Rajtunk, embereken, mert mire el­készül, legalább háromszorosába fog kerülni a tervezettnél. Hónapok óta nem törődik vele senki. Sokan tudnak róla, nézegetik, körüláll- ják. Lassan megszokottá válik, s olyan lesz, mint az elapadt artézi kút, vagy az alig pár méternyire lévő nyilvános vécé. Gyerekek ugrálnak, játszanak rajta. Még nem esett le senki, még nem törte össze magát senki! De meddig? Tudom és is­merem, milyen a gyermeklélek. Szertele­nül örülnek az újnak, és eltiltani, megtilta­ni nekik, hogy ne játszanak, nem lehet. Mégis! Itt az ősz, jön a tél faggyal, hóval. A vaslemezTiideg. Élesek a szélei, köny- nyen balesetet okozhatnak. Valamit tenni kellene, mert fontos a •testi épség, de fontos a tudás gyarapítá­sa is. És vajon mikor lesz Tolnán mú­zeum?- kovács ­Az egyéni teherviselést a jövedelem, kereset arányában, csak a már előbbiek­ben említett 10%-os mértékű nyugdíjjá­rulék jelenti. A másik, keveset emlegetett oldal azoknak a társadalombiztosítási ellátá­soknak a sora és színvonala, amikben adott esetben részesülnek és részesül­hetnek, betegségük, foglalkozási bal­esetük, anyaságuk esetén és egyéb itt nem említett esetben. 1989. január' 1 -jétől a vállalkozói kör­ben a társadalombiztosítási ellátások szinte teljesen megegyeznek a munkavi­szonyban állókéval. Az egyetlen említés­re méltó eltérés, hogy háromnapos, vagy annál rövidebb ideig tartó keresőképte­lenséget okozó betegségük esetén nem részesülhetnek táppénzben. Táppénzük mértéke kétéves folyamatos biztosítás­ban töltött, vagy annak megfelelő idővel 75%, ennek hiányában 65%. Táppénzük megállapításánál mindig az az összeg kerül figyelembevételre, amely után a ke­resőképtelenséget okozó betegséget megelőzően járulékot fizettek. Érvénye­sül tehát az adok-kapok elve, az adott kötelezettség teljesítésével arányos a nyújtott szolgáltatás. Az évi 48 000 Ft-ot meghaladó jövede­lem utáni járulékfizetés esetén a sú­Egészségünk megőrzése érdekében sok jót átvettünk - hála a tömegkommu­nikációnak - az utóbbi években a nyu­gati országoktól. Az egészséges táplál­kozás elterjedése - amely, sajnos, nem­csak a régihez való ragaszkodás miatt megy nehezen - mellett, az aerobic is „begyűrűzött”, sőt, mondhatjuk másod­virágzását éli. Ügy tűnik, hogy az első évek nagy sikerét egy kis visszaesés kö­vette. Az idén ősszel újra több helyszí­nen, különböző nehézségű aerobic-tan- folyamok indultak. Beszélgetőtársam a téma megyeszer- te elismert szaktekintélye, Hajdics Klá­ra, a Tolna Megyei Tanács ifjúsági és sportosztályának főmunkatársa.- Köztudott, hogy a mozgáshiány okoz­ta betegségek - elhízás, szívinfarktus, érelmeszesedés - elsősorban a férfiakat sújtják. Mégis ezeken a tanfolyamokon csak elvétve találkozunk velük. A többszö­rösen leterhelt nők azok, akik időt szakíta­nak a munka, a háztartás mellett. Önnek mi a véleménye erről?- Már sokszor elmondtam, most is az a véleményem, hogy a gyengébb az erő­sebb. A férfiak, bármennyire is szüksé­gük van a mozgásra - tisztelet a kivétel­nek -, állóképességükre, egészségükre kevés időt fordítanak. Az idejáró nőknek az a véleményük, hogy arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. A céltalan, üres programok legalább annyi időt ra­bolnak el a családtól, sőt, hátrányára vál­nak testi-lelki egészségüknek.- A foglalkozások hetente kétszer van­nak, ami egyfajta rendszerességet is je­lent.- Nagyon lényeges a rendszeresség, valamint az, hogy az ember tudja miért jár ezekre a foglalkozásokra. Van aki fogyni akar, van aki mozgásigényét kívánja le­vezetni, van aki társaságba, jó közösség­be vágyik, van aki orvosi tanácsra jár.- Melyik korosztály az amelyik a legin­kább képviselteti magát?- A mozgás minden korosztálynak nél­külözhetetlen. Az én csoportomban a legidősebb 56 éves.- Országosan ismert a gyes-beteg­ség". Úgy tudom ön ebben is kíván segíte­ni a fiatal anyukáknak?- Úgy próbáljuk kimozdítani, mozgás­ra, közösségbe „csábítani” az anyuká­kat,, hogy gyermekeikkel együtt várjuk őket. Itt mondanám el, hogy meggyőző­désem, a gyermekeknél a mozgás, a rendszeres és irányított, az energialeve­zetésen túl, alkalmazkodásra, fegyelem­re tanít.- Az a bizonyos team, amely az Egész­ségvédők Egyesületén belül jött létre, na­gyon szép feladatot vállalt fel. Kérem, be­széljen munkájukról. lyosabb és emiatt hosszabb keresőkép­telenségeknél a megszakítás nélküli be­tegség 31. napjától a táppénz mértéke 5%-kal, a 91. naptól újabb 5%-kal nő. Ez azt jelenti, hogy ezekben az esetek­ben a táppénz összege a járulékköteles jövedelem 85%-át is biztosítja a beteg ré­szére. Az, aki foglalkozási baleset miatt válik keresőképtelenné, baleseti táppénzként havonta azt az összeget kapja, ami után a baleset előtt járulékot fizetett, ez az ellá­tás tehát 100%-os. Igazán kedvezőek az anyasággal kap­csolatos ellátások is, úgy összegszerű­ségükben, mint időtartamukban. Az a szülő nő, aki szülését megelőző két évben 270 napon át járulékot fizetett a járulékalap teljes összegének megfele­lő Szülési ellátást, terhességi- gyermek­ágyi segélyt kap 168 napon át. Ezt köve­tően a gyermek 2 éves koráig gyermek- gondozási díjban részesülhet, aminek mértéke a táppénzre vonatkozó szabá­lyok szerinti 65, vagy 75%-a a járulék­alapnak. 1989. augusztus 1-jétől már ebben a körben is jár a gyermekgondozási segély a gyermek 3 éves koráig, beteg gyer­meknél 10 éves koráig, és dupla összeg­ben.- A team bőrgyógyászból, sportorvos­ból, kozmetikusból, fodrászból, testneve­lő tanárból áll, akik természetesen díjta­lanul adnak tanácsot a segítségért hoz­zájuk fordulóknak. A dolog lényegét ab­ban látom, hogy sok testi probléma ve­zethető vissza lelki gondokra és persze ez fordítva is igaz. Itt a segítség komple­xen jelentkezik.- Szekszárdon tehát megoldott, hogy aki mozogni, fogyni, közösségben tor­nászni kíván, megtehesse. Különböző he­lyek, különböző időpontok között válogat­hat. Mi van azonban a vidékiekkel akikben ugyanez az igény él?- Sok vállalat - ahol a dolgozók nagy része vidéki - saját dolgozóinak tanfo­lyamokat szervez. Ezekhez termet bizto­sit, sőt, van vállalat - követésre méltóan - ahol maguk fizetik a tanfolyam költségét. A falvakban pedig csak szervezés kérdé­se. Példaképpen említeném a tengelici művelődési házat, ahol nemcsak az ae- robic-tanfolyam volt sikeres, hanem még egy fogyasztóklubot is megszerveztek. Tanácsot, seítséget adunk minden hoz­zánk forduló szervezőnek.- Úgy tudom ön nemcsak vezet aero- bic-tanfolyamokat, hanem tanfolyamve­zetőket okít is?- Igen. Tavaly nyolc tanítványom volt, akik elvégezték a tanfolyamvezetőit, ezek közül, büszkén mondom, hogy az idén már heten önállóan dolgoznak. Meggyő­ződésem, hogy erre születni kell, a fel­adat ugyanis összetett, szeretni kell a sportot, kicsit a pedagógusnak, kicsit pszichológusnak lenni, hisz a tanfolyam­ra sokan testi-lelki problémákkal jönnek.- Kérem mondja el, hogy ön milyen szisztémával tartja a foglalkozásokat, és milyen tanácsokkal látná el azokat, akik most iratkoznak be az ön, vagy bármelyik tanítványa aerobic-tanfolyamára ?- Lényegesnek tartom elmondani, hogy ez nem verseny. Itt mindenki saját maga ellenfele, nincs vetélkedés, min- denkinék meg kell tanulnia saját teherbí­rását, egészségéhez, jó közérzetéhez szükséges terheltséget. Ezekhez segít­séget nyújtunk mi tanfolyamvezetők, hisz minden hozzánk fordulónak személyes, „testre szabott” tanácsot adunk. A cél minden tanfolyamon ugyanaz. Konfliktu­sokkal, millió stresszel terhelt életünk­ben, legalább hetente 1-2 órát önma­gunkkal foglalkozni, kiiktatni a napi gon­dokat, problémákat, legnagyobb segítő­társunkkal a zenével hangulatot vinni ezekbe a táncos-vidám órákba, testileg- lelkileg felszabadulni. Hiszem, hogy a jó testi kondíció, az állóképesség segít a lelki problémák megoldásában is.- Köszönöm a beszélgetést. S. E. Természetesen egyszeri segélyként az újszülött baba indulási költségeinek részbeni fedezésére, kelengye vásárlás­ra 6000 Ft anyasági segélyt is biztosít a társadalombiztosítás. Ennek egészség- ügyi feltétele csak annyi, hogy az anya terhessége alatt legalább négyszer je­lenjen meg terhességével kapcsolatos orvosi vizsgálaton és az első a terhesség 140. napján belül legyen. Eljutottunk tehát oda, hogy a vállalko­zói körben dolgozók és a munkaviszony­ban állók társadalombiztosítási feltételei, lehetőségei szinte azonosak. Elmondhatjuk az ellátásokról azt is, hogy az alapvető szociális biztonság követelmé­nyeinek megfelelnek. Nem mondhatjuk azonban azt, hogy itt meg lehet állni, hogy további fejlesztésekre, a színvonal javításá­ra nincs szükség. A társadalombiztosítás, hasonlóan az állami egészségügyhöz ke­resi az új utakat, arra törekszik ma is és a jö­vőben is, hogy szolgáltatásai értékállósá­gát megőrizze és ha lehet színvonalát nö­velje, az ellátások igénybevételéhez kap­csolódó adminisztrációt csökkentse. Re­méljük, ha kis lépésekkel is, de előre hala-* dunk ezen az úton. • Szekszárd, 1989: szeptember 26. TAKÁTS ERNŐ osztályvezető A vállalkozók és a társadalombiztosítás betegségi, anyasági ellátásai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents