Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-29 / 283. szám
4 ^RÉPÜJSÁG 1989. november 29. Párbeszéd a A fénykép varázsa Más-kép Másfél száz esztendeje született szellemi életünk mára megszokott kísérője,a fotográfia. 1839 elején röppent fel a hír Párizsban, új képalkotási eljárást jelentettek be a francia akadémián, amely a fény vegyi hatását használta fel képek előállítására optikai kamerával. Joseph Niépce és Louis Jacques Mande Daguerre találmánya azóta napjainkig hosszú, ellentmondásokkal is tarkított utat járt be. A jubileum méltó megünneplésére a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek a fővárosban 12 magas színvonalú kiállítást rendezett. A nagyvonalú támogatóknak köszönhetően egy 400 oldalas magyar-angol nyelvű album is őrzi a tárlatok legértékesebb fotóit és egy-egy avatott szakíró tanulmányát. A magyar fotográfia történetét e mű segítségével is megpróbáljuk közelebb hozni olvasóinknak. * A más-kép nem stiláris egység, nem egységes álláspont, nem felvonulás. Sokkal inkább protestálás valami érdekében, amelytől mást, valami elfogadhatót lehet várni. A más-kép várakozás, remény a beteljesüléshez, sóhaj az elérhetetlen után. Ha egészen pontosan és teoretikusan szeretnénk meghatározni, bajban lennénk, s nem feltétlenül jutnánk messzebbre, mintha megelégszünk a jelenség érzelmi kivetítésével. Ezzel együtt vegyünk sorra pár bizonyosságot. Tény, hogy a fénykép a hatvanas évek közepén a tárgyi világ elszigetelhető, kontextusaitól megfosztott darabjait ragadja meg, élvezetet találva abban, hogy a nyilvánvaló formákat is elrejti, s nem teszi felfoghatóvá, felismerhetővé azokat. Röviddel később aztán éppen visszájára fordítja érdeklődését, s mennél gazdagabb szövet- és szövegösszefüggésekre törekszik, némi teret engedve a figurális alakzatoknak is. Az évtized végén, a hetvenes évek elejétől aztán már mindenben hátsó gondolatokat keres és konceptuális üzeneteket közvetít, egyre kevesebb figyelmet szentelve a kép technikai minőségének. Atechnika lefokozása ekkor éri el tetőfokát. A kép ekkor jut el oda, hogy kifejezetten csak a szellemet kívánja láttatni, mindent megtagadva a retinán képezhető élménytől. Különös, de ez a szándék már eleve ellentmondást szült, mivel az érdekeltek, a művész és kisszámú közönsége éppen e képek gyengéit méltányolja és élvezi, s a leglepusztultabb emulziókról előhívott képek váltják ki a legtöbbet emlegetett esztétikai élményt. Innen egy lépéssel odébb már még több érzelem és emóció kerül más-állapotba. Megjelenik az új szenzibilitás, a transz- avantgárd, amiben a fotó hol alap, hol feltét. Ezzel párhuzamosan tűnik elő egy neoszo- ciális fotó-magatartás, ami teljes egészében az embert állítja céljául, mintegy referenciaként a leglehetetlenebbel való ösz- szevetéshez. A fotográfia jövendőbeli másképei, úgy tűnik, leginkább fegyverek kell hogy legyenek majd, fegyverek az életben maradáshoz. Újra fegyver lesz a művészet? Valószínűleg. A kommerciális kultúra óriási előretörése várható, melynek két fő fegyverneme, a video és a fotó minden bizonynyal nagy realitással lesznek kénytelenek visszatükrözni valóságunkat. Mindez már innen, a jelen pillanatból is egészen tisztán látható. (Válogatás ATTALAI GABOR tanulmányából.) Elkezdődött. Eldördült a riasztópisztoly, megkezdődött a nagy versenyfutás, a küzdelem a voksokért. A szavazatképes, újságot olvasó, tévét néző, rádiót hallgató honpolgárok előtt eddig sem volt kétséges ugyan, hogy nagy harc lesz a szavazatokért, hogy újra fontosak lesznek ők a választók, szükség lesz a szavazataikra, meg kell nyerni őket, programot kell adni nekik és nem mindegy, hogy milyet. A pártok tisztában vannak ezzel. Éppen ezért a „Pártbeszédben”, a Mai Nap szerdánként megjelenő választási hetilapjában korteshadjáratot indítottak a képviselői voksokért, hétről hétre egy-egy oldalon ismertetik elképzeléseiket, bizonyítják be, „Nem emlékszem a nevére, de soha nem fogom elfelejteni...” A Déli pályaudvarhoz közel van a Királyhágó utca. Akár a Nyugati pályaudvarhoz maga a Királyhágó, azon a bizonyos Erdélyből emerre vezető útvonalon... Otthonában kerestem fel Nemes Nagy Ágnest, hogy hirt vigyek a Királyhágó tájékáról költő barátnőmről, hajdani diáktársamról, a bátor- szavú, közléstől eltiltott, beteg Ana Blanianáról, aki valamikor vendége volt a magyar írószövetségnek is. Emlékeznek még rá, írásaira, számon tartják bátor kiállását. A szőttest, amelyen minden belépő szeme megakad, román parasztasszony keze szőtte: ezt kapta ajándékba - mondta Nemes Nagy Ágnes, aki már Budapesten született, de szülei erdélyiek voltak. És elmesélt egy történetet: Párizsban járt egy író-olvasó találkozón, ahová sokan jöttek el, többek között egy Nyugaton élő fiatal, magas, szőke román költőnő is. Nem em- • lékszik a nevére, hiszen a sokaságban alig pár szót sikerült váltaniuk. Azt mondta: úgy érezte, ide kellett jönnie, ahol élő kapcsolat teremtődik a magyar irodalommal, itt a helye akkor, amikor Bukarest a két nép távolodását, az ellentétet szorgalmazza. Minden becsületes írástudónak a közeledésért, a nagy hagyományokra visszatekintő román-magyar kultúrkapcsolatok felélesztéséért kell tennie.- Nem emlékszem a nevére, de őt magát soha nem fogom elfelejteni - mesélte Nemes Nagy Ágnes. - Az emberek feje fölött szorítottuk egymás kezét, míg szét nem sodort bennünket a tömeg. Még azután is integettünk egymásnak. Talán éppen ez teszi a történteket szimbolikussá: hiszen nem a név fontos, hanem az állásfoglalás. Az embereken, határokon keresztül egymás felé kinyújtott kéz. d. e. hogy az ő választási programjuk jobb mint a többi párté. Ennek érdekében a rendelkezésükre álló égy oldalt maguk szerkesztik, tőlük függ, hogy mivel töltik meg és miként. Kérhetik egyes szövegrészek, jelmondataik kiemelését, vastag betűs szedését éppúgy, mint képek, grafikák közlését. Mindezenkívül a Mai Nap választási hetilapjában tájékoztatást kap az olvasó az érdekesebb bel- és külpolitikai eseményekről, háttéreseményekről, azokról a dolgokról, amik a hírek mögött vannak, a laikusok is bekukkanthatnak a spanyolfal mögé. Hogy a bemutatkozó és a választásokon induló pártok közül melyek Nehéz dolog a pályaválasztás. Ti- zennégy-tizenöt évesen kevés fiatal rendelkezik konkrét tervekkel, pedig a döntés egyik vagy másik foglalkozási ág, hivatás mellett szinte az egész további életét meghatározza. A csalódások, kudarcok elkerülésének egyik legfontosabb eszköze a reális önismeret, de nem árt pontosan tudni azt sem, melyik szakmára, melyik középiskola készít fel, s honnan milyen továbblépési lehetőségek kínálkoznak majd a tanulmányok befejeztével. Ez utóbbiban szeretnénk segítséget nyújtani a most végző nyolcadikosoknak, és szüleiknek azzal, hogy még a felvételi lapok beadási határideje előtt bemutatjuk Tolna megye középiskoláit. A bátaszéki gimnázium tavaly vette fel egykori Árpád-házi uralkodónk nevét, aki 1142-ben itt hozta létre az ország első cisztercita apátságát. Maga az iskola 26 éves múltra tekint vissza, azóta önálló, előtte az egyik általános iskolával közös irányítás alatt működött. A szeptembertől induló két első osztályba olyan környékbeli diákok jelentkezését várják, akik be tudnak járni Bátaszékre, kollégiummal ugyanis nem rendelkezik az intézmény. Atanu- lók közlekedését egyébként Szek- szárdról reggelente különbusszal selesznek a befutók, azt még nem tudni. Lehet, hogy a választási hetilap oldalain jelentkező jelöltek egy részéből hivatásos politikus lesz, a másik részük viszont marad továbbra is pártbeszédet szerkesztő. Ez majd eldől. A Pártbeszéd útmutató a pluralizálódó sajtónak, hiszen szerkesztetle- nül, manipulálatlanul, pártatlanul közli a pártok párbeszédjét. Ugyanakkor dokumentum értékű is, hiszen a napról napra változó napi politikát tükrözi. Évek múlva is elővehető, számonkérhetőek a programok, az ígéretek. íródik az újság, születik a korszak dokumentumirodalma. gíti a Volán. A gimnáziumban általános tanterv alapján folyik a tanítás, az orosz mellett második idegen nyelvként a német vagy a francia választható. Ezeket - a matematikához hasonlóan - csoportbontásban oktatják. A német-francia, illetve a haladó német (heti 5 órás) nyelvi csoportba azok jelentkezhetnek, akik az általános iskolában már tanulták a németet. Ezt a nyelvet különben egy, az NSZK-ból érkezett vendégtanártól sajátíthatják el a tanulók. Franciát egyelőre a harmadik osztályig minden évfolyamon tanulnak. A későbbi elhelyezkedési esélyek növelésére többféle gyakorlati fakultációs lehetőséget kínál az iskola. A gépíráson kívül - melyből az érettségi részeként záróvizsgát kell tenni - gépjárművezetői és szállítási ügyintézői, számítógép-kezelői és programozói, valamint a MÁV segédletével személy-, illetve áruforgalmi szakképesítés szerezhető. Ez utóbbihoz minden feltételt a vállalat biztosít s a diákok nemcsak ösztöndíjat, utazási kedvezményeket kapnak, de ha végeztek, biztos állás is várja őket. A mindenütt egyre népszerűbbé váló számítógépek Bátaszéken is sok tanulót vonzanak, saját készítésű programjaikkal országos második helyezést is értek már el az itteni gimnazisták. esi - ór F. KOVÁTS ÉVA Továbbtanulóknak II. Géza Gimnázium A MÁV állást is ígér Horváth Péter: Kégli (1970) A hatékony nyelvtanulást modern nyelvi laboratórium is segíti Tímár Péter: Valakihez közeledsz, valakitől távolodsz (1976) Lőrinczy György (196?)
