Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-28 / 282. szám

1989. november 28. NÉPÚJSÁG 3 Megkérdeztük: Igaz-e, hogy üres a Fűszert? A boltosok, főleg a kisebb boltok vezetői panaszkodnak: hiányos az árukészlet a Füszértnél, jó néhány dolgot nem tudnak beszerezni. Bencze Istvánnétól, a Mecsek Füszért szekszárdi raktárházának igazgatójától kérdeztük, valóban így van-e.- Nem üres a Füszért, ellenben van jó néhány hiánycikk, amivel nem tudunk szolgálni a vásárlóinknak. A teljes készletünk tavaly november 25-én 80 millió fo­rint volt, most november 23-án pedig 102 millió forint. A készletnövekedés össze­gének csupán egy része származik áremelkedésből. Tehát van portéka nálunk. Gondok azért vannak: étolajból pillanatnyilag csupán hatezer flakon van a rak­tárban, de erre a hétre még várunk egy vagonnal, ami 15 ezer flakonnak felel meg. ígérik, hogy decemberben 4 vagonnal küldenek Szekszárdra. Margarinból sincs elegendő, NSZK-, holland és cseh importtal próbáljuk pótolni, s remélhetőleg a jugoszláv vásárlók nem viszik el a hazai vevők elől. Cukor, liszt volt, van és lesz bőven. Viszont most disznóvágások előtt érdemes mihamarabb beszerezni a rizst, hisz a hazai termék sem elegendő, az import pe­dig bizonytalan. Mikulás előtt vagyunk, a raktárunkon már csak háromdekás Tél­apó és műanyag csizma van. Szaloncukorból megkaptuk az igényelt mennyisé­get, de lényegesen kevesebb olcsó konzum szaloncukrot hoztak, mint amennyire szükség lenne. Kevés az úgynevezett olcsó szeletes csokoládé, a Sport, az Öcsi, a Korfu szelet, a díszdobozos desszert. A megrendelt mennyiségnek mindössze 30-40 százalékát szállítják a csokoládégyárak. Az önkiszolgáló raktárunkban reggel kirakjuk az édességet, de fél tíz, tiz órára minden elfogy. A hiányt kisebb sü­tőipari vállalatoktól, téesz melléküzemágak édességüzemeiből pótoljuk - ezek a csokoládék azonban drágábbak. Fűszerpaprika sincs annyi, amennyi kellene, hisz igen gyenge volt idén a ter­més, s ugyanez a helyzet az uborkával és a sűrített paradicsommal. Déligyü­mölcsből a kínálatunk: narancs, grapefruit, citrom, mandarin és hurma - ez utóbbi gyümölcsből csupán a Skála áruház vett meg hat kilogrammot. Az ígéretek szerint idén több banán lesz, mint tavaly volt. A banánnal az a helyzet, hogy korábban azonnal elfogyott, most viszont nehéz eladni, mégpedig azért, mert az emberek alaposan megfontolják, hogy mire költsék a pénzüket.- a - a 0,8 cipő Ennyit vásároltunk idén, fejenként 0,8 pár cipőt. A legfrissebb adat a korábbi 2,5-1,5-ről redukálódott idáig. A korábbi években legalább évente 1 -2 pár új ci­pőt, csizmát, lábbelit megengedhettünk magunknak, ma már talán egyet sem. Természetesen továbbra is van, aki a szezonális divat szerint öltözteti lábát, ez a kör azonban egyre kisebb. Meg kell ba­rátkoznunk a sportcipő-retikül összeállí­tással, mely az utóbbi időben mind több­ször tűnik szemünk elé, különösen a fiatalok esetében. S a sportcipő - lett lé­gyen bármily márkás is - ugyanaz min­dennap, míg el nem szakad. S akkor új vétetik, melynek ismét nagy strapát kell kibírnia a mindennapos hordással. Eddig az új cipőkről volt szó. A használt piacon a ruha mellett egyre kelendőbb a lábbeli, már a gyermekeknek is nemegy­szer használt - remélhetőleg jó állapot­ban lévő - cipő került a lábukra. Bizako­dom, hogy a Télapó zsákjából - s a kor­mány által a gyerekes családoknak meg­szavazott plusz ezer forintból - mind több apróság kap még az idén új csizmát, ci- pőcskét. S bízom abban is, hogy a 0,8 nem lesz még kevesebb a jövő évben.- csefkó ­Munkanélküli­segély Több mint hétezren vették igénybe ed­dig a munkanélküli-segélyt, amelynek átlagos összege meghaladta a havi 4100 forintot - állapítható meg a három­negyedéves adatok alapján. Az Országos Munkaerőpiaci Központ összesítése szerint az új segélyezettek száma minden hónapban meghaladta a segélyrendszerből kilépőkét. így a segé­lyezettek száma hónapról hónapra növe­kedett, szeptember 22-én például 4065 volt. A munkanélküli-segélyben részesülők mindössze 27 százaléka helyezkedett el eddig. A segélyezettek 18,7 százaléka egy hónapja, 18,4 százaléka viszont már fél évet meghaladóan él segélyből. A munkanélküli-segélyből élők elhe­lyezkedési esélyei rosszak, munkába ál­lításuk sokszor nem csupán gazdasági, hanem szociális gond is. A segélyt igény­be vevők 29 százaléka 30 évesnél fiata­labb, 60 százalékuk 30-50 év közötti, 11 százalékuk ötven év feletti. A 4136 forintos átlagos bruttó se­gélyösszeg igen jelentős eltéréseket mu­tat. Kétezer forint alatti segélyből él 5,5, 2000-3000 forintból 25,8, 3000-4000 forintból 26, 5000-8000 forintból 18,7, 8000-10000 forintból 3,8 és 10000 fo­rint feletti segélyösszegből ugyancsak 3,8 százalék. A munkanélküli-segély maximmális összege egyébként havi 12 ezer forint lehet. KSZE­továbbképzés A KSZE Növénytermelési Rendszer a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Veze­tő- és Továbbképző Intézetével közösen idén is megszervezi a partnergazdasá­gok növényvédelmi szakirányítóinak to­vábbképzését. A tanfolyamot megyék szerint két csoportba osztva, Budapes­ten a SZOT rózsadombi üdülőjében ren­dezik meg. A végleges tematikát - az előadókkal történt egyeztetés után - a tanfolyam kezdetekor kapják kézhez a résztvevők. A korábbi gyakorlathoz híven idén is lehetővé teszik, hogy a termelőüzemek­ben dolgozó szakemberek mellett a más munkahelyeken tevékenykedő érdeklő­dő partnerek is részt vehessenek a tan­folyam egy-egy napján, vagy akár az egészen. Baranya, Bács, Fejér, Pest és Tolna megye szakemberei november 28. és december 1 -je között vesznek részt a továbbkézésen. A hazudós apa és a vállalkozás- A sivatag közepén áll egy férfi. Egyszer valaki befogja a szemét és azt mondja neki: nem vagyok sem az apád sem az anyád, mégis a szülőd vagyok. Ki állt a férfi háta mögött? _ ?- Az apja, csak hazudós volt A fenti találós kérdéssel tökéletesen jellemezte tegnap a kisvállalkozóknak rendezett fórum egyik résztvevője a történteket. A Grand Hotel Hungária báltermében kb. 200 érdeklődő várta Antal László miniszterhelyettest, ám ő késett. Sokat késett. A szervezők elő­ször azzal nyugtatták a tömeget: tele­fonon érdeklődtek felőle, már elindult, csak bizonyára a hóesés... Utóbbi állí­tás cáfolatára elég volt kitekinteni az ablakon, de előbbi kifogás helyett is újat kellett kitalálni. Medgyessy elvtárs váratlanul behí­vatta - szólt az újabb verzió. A résztve­vők kezdtek türelmetlenkedni. Az idő pénz - s ez itt a szó szoros értelmében igaz volt, hiszen a kétnapos rendez­vényre „benevezett” vállalkozók több, mint nyolcezer forintot fizettek - töb­bek között a hosszúra nyúlt várakozá­sért is. A szervezők - a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Vállalat (KIT) mun­katársai - ájuldoztak az idegességtől, míg 11 óra helyett fél kettőkor végre kezdődhetett a program. Nem csoda. Következő programcsomagjukat ugyanis már a megjelentek elé tárták. Hasonló ajánlatokkal állítólag bom­bázzák a különböző szervezők a kft- ket, szövetkezeteket, magánosokat, a legtöbb levél így közvetlenül „irattáro­zásra” kerül. Ráadásul a KIT említett, több témát felölelő, előadásokat és konzultációkattartalmazó ajánlata alig több, mint negyvenezer forintot kóstál... . - ri ­Bolyongó múlt Egy szoborcsoport ideiglenes állomásozásai (Folytatás az 1. oldalról.) Bizsereg a hangyaboly: a dombóvári érzelmek. Nem ok nélkül. Egyetlen mondat hozta lázba őket, Ma- kovecz Imre építész egyetlen mondata, amely a televízióban, Az én műalkotásom című adásban hangzott el Horvay János Kossuth emlékére emelt, hányatott sorsú szoborcsoportjával kapcsolatban, ame­lyet ma fenséges nyugalom övez a dom­bóvári Béke parkban. Illetve: övezett mostanáig, mert most szikrázik körülötte az érzelmi feszült­ségtől a levegő. Makovecz Imre ugyanis abban az egy mondatban fölvetette, hogy a szoborcsoportot vissza kéne vinni eredeti felállítási helyére, Budapestre. A száműzetésbe kényszerült szobor- csoport történetét kutatva föllapoztuk a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat lapja, a Földmérő 1975/8. számából készült különlenyomatot, melyben Winkler György Szoborkert a dombóvári Béke parkban című tanulmá­nya olvasható. Első felvonás: Kossuth 1894. március 20-án halt meg Turinban; a halálát követő napon ösz- szeült a főváros közgyűlése, mely elfo­gadta Polónyi Géza országgyűlési képvi­selő indítványát: tekintsék Kossuthot a nemzet halottjának, emeljenek síremlé­ket nyugvóhelyén és szobrot Budapes­ten emlékére, és az akkori Hatvani utcát róla nevezzék* el. Létrejött a Kossuth Lajos Emlékének Megörökítésére Alakult Országos Bizottság, a főváros 20 000 fo­rintja mellé idő kellett a közadakozásnak, a pályamunkák elkészültének, közben kitört az első világháború, csak 1925- ben került ismét napirendre a Kossuth- szobor ügye. Második felvonás: Élénk vita a helyszín körül. Elsősorban a Szabadság tér, az új Országház főhom­lokzata előtti tér és az Oktogon került szóba, de tizenkét helyszint jelöltek meg. Az első pályázaton az öt legsikerültebb pályaművet megvásárolta 8oo koronáért a főváros, Horvayét is. A birálóbizottság azonban nem tartotta kivitelezésre alkal­masnak. Újabb pályázat: háromszori szavazás után Horvay győzött. Megbízást kapott a kivitelezésre. Nem ez volt az egyetlen Kossuth-szo- bor, amit élete során emelt. Cegléden és New Yorkban áll a másik kettő... 1911-ben elkészült az agyagminta. A szobor befejezését 1914-re tervezték. De közben kitört a világháború. Csak 1926- ban kezdett a főalak kifaragásához, a többi alak addigra elkészült. Az 1926- ban megválasztott Kossuth Szoborépítő Bizottság elhatározta, hogy 1927-ben az Országház téren állítják föl a szobrot. 1927. október 26-án a főpolgármester bejelentette, hogy a szobor készen áll. A leleplezést november 6-ra tűzték ki. „A szoboravató ünnepi beszédet gróf Appo- nyi Albert tartotta a kormány, az ország- gyűlés, a diplomáciái testület és száz­ezerre menő Kossuth-rajongó jelenlété­ben" - olvashatjuk Winkler György írásá­ban. A szobor talapzatán mottóként Pető­fi Élet vagy halál című költeményének négy sora állt: „A Kárpátoktól le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar.” Akkor még sejteni sem merte volna a legelvetemedettebb fantázia sem, hogy a leíráshoz hasonlatosan, szétszórva- kőben csaknem elvérezve fogja bebo- lyongani Magyarországot ez a mo­numentális, igen jelentős történelmi szoborcsoport. Ugyan ki hitte volna, hogy az ábrázol­tak sorsát fogja örökölni?... * Harmadik felvonás: Minthogy Horvay Kossuthot a szabad­ságharc leverésének letargiájában ábrá­zolta, magvetőként, aki a függetlenség eszméjét hinti el a nemzet lelkében, nem illett bele Rákosi pajtás lendületet és de­rűt árasztó világába. Nagy viták után „a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa 1951-ben az eszmeileg hamis Hor­vay-féle Kossuth-szoborcsoport helyé­be új emlékmű készítésére hirdetett pá­lyázatot.” El is nyerte Kisfaludi Strobl Zsigmond, aki Kossuth alakját, Kocsis András és Ungvári Lajos, akik a mellék- figurákat faragták ki. Az új emlékművet, mely ma is áll, 1952. szeptember 16-án leplezték le. Negyedik felvonás: Horvay szoborcsoportját lebontották. Nagy munka lehetett. 1951 -ben kivitték a rákoskeresztúri temetőbe. Ott hevert évekig esőben, hóban, fagyban. Vala­hogy úgy, mint névtelen halottak a jelte­len sírban. Az oldalfal mellett... 1959-ben meghirdette a főváros, hogy ha valahol máshol hasznosítani akarják és akad vállalkozó, elvihetik. Megjelent az Esti Hírlapban. így szerzett róla tudo­mást Antal István, az akkori dombóvári községi tanácselnök. 1961-ben érkezett a viharvert csoport Dombóvárra - vasúton. A belső parkban rakták le a szétszedett sokalakos kolosz- szust. 1961-től ’66-ig itt hevert, majd le­vitték a Béke parkba, a Sziget-erdőbe. 1970. április 1-jén várossá nyilvánították Dombóvári Az új városi tanács vezetősé­ge vetett véget a szoborcsoport viszon­tagságainak: a Művelődésügyi Miniszté­rium és a Megyei Urbanisztikai Bizottság közreműködésével „olyan művészi el­képzelést alakítottak ki és valósítottak meg, amely révén páratlanul szép művé­szi alkotáshoz juttatták az ifjú város művészetpártoló társadalmát” - írta Winkler György. Még akkor is, ha a felhasználásra nem került talapzat közben a történelmi alkí­mia jegyében szovjet hősi emlékművé alakult... * Egy mondat ellenében bátorkodom föltenni egy kérdést. Kié a művészet, kié a történelem, kié a nemzet? Úgy gondolom: azé, aki megbecsüli. DOMOKOS ESZTER Fotó: GOT7VALD KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents