Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
1989. november 23. Képújság 5 Bulgáriai útijegyzet III. Az eltűnt törökök nyomában Mivel foglalkozik a nemzetközi újságíró konferencia közel húsz résztvevője, ha éppen nem tartózkodik valamilyen előadáson, nem látogat gépgyárat vagy textilüzemet, s túlesett a válogatott finomságokból álló vacsorán? Természetesen politizál. Mi, magyarok nem tölthettük az időt bevásárlásokkal, a bulgáriai üzletek ugyanis nem éppen a széles árukínálatukról híresek, bár az árak a hazaihoz képest meglepően olcsóak. « A magyar turisták figyelmébe a potom áron, átszámítva ötven-hatvan forintért vesztegetett bolgár konyak ajánlható, persze, ezt a finom italt általában hiába keresik a vásárlók az üzletekben. A mesz- sze földön ismert rózsaolajhoz hozzájutni pedig éppenséggel lehetetlen. így mi is hamar meguntuk a felesleges keresgélést, helyette végeérhetetlen eszmecseréket folytattunk a különböző nemzetiségű kollégákkal, akik közül néhányan ugyancsak meglepődtek egyes hazai hírek hallatán. Az NDK-beliek például hitetlenkedve hallgatták, hogy Magyarországon több műholdas programot - köztük a nyugatnémet Sat 1 -et - lehet nézni a tévében. - Nálunk a pedagógusok az után érdeklődnek a gyerekektől, hogy melyik házban fordítják nyugat felé az antennákat - jegyezte meg az ADN munkatársa, Margit Kasper. A csehszlovák Martin Mrnka, a prágai Vlasta című újság szerkesztője az ottani tüntetésekről számolt be. - Az emberek még félnek - mondta, majd rövid gondolkodás után hozzátette: - De már egyre kevésbé. Teketo muzulmánokkal- Félnek - legyintett lemondóan tolmácsunk, Klein Endre, azaz Bandi bácsi. A Plovdiv közelében található Teketo falu főterén ücsörgő két idős atyafit valóban nem találtuk beszélős kedvében. Eleinte még azt sem akarták elárulni, hogy értenek-e egyáltalán törökül. - Nem kell megijedniük, magyar újságírók vagyunk- nyugtatgattuk őket, mire nagy nehezen kibökték, hogy úgy-ahogy beszélik a török nyelvet. - Furcsa lehet, ha csak úgy- ahogy beszélnék - világosított fel bennünket Bandi bácsi Teketo ugyanis egy színtiszta török település. Ezen felbátorodva máris a közlékenyebbnek látszó férfihoz fordultunk:- Elárulná, mi a neve?- Jakub volt régebben, most viszont Jankónak hívnak.- Miért változtatta meg a nevét?- Miért? - tűnődött egy pillanatig. - Ahogy fütyülnek, mi úgy táncolunk.- Mit gondol, élnek Bulgáriában törökök?- Nem tudom, azt hiszem, nem. Az biztos, hogy mi régebben törökök voltunk, most már viszont bolgárok vagyunk - ezzel elfordította a fejét, jelezve, hogy nem kíván további felvilágosítást adni. A fiatalok valamivel bátrabbak. Egy huszonéves fiatalember elkeseredetten sorolta azokat a megaláztatásokat, amiket el kellett szenvednie, csak azért, mert török származású.- Amikor Haszkovóban jártam a barátaimmal és törökül beszélgettünk egymással, máris kaptuk a megjegyzéseket, hogy miért nem a bolgár nyelvet használjuk - panaszolta sérelmeit.- Megmondaná, hogy hívják? - tettük fel neki is a szokványos kérdést.- Szásának, de előtte Szelim voltam.- Miként történt a névváltoztatás?- Én pont katona voltam akkoriban. Nem választhattam más lehetőséget, az apámat már átkeresztelték, így jómagam is kénytelen voltam új nevet választani. Néhányan ellenálltak, de ők addig nem mehettek haza, míg meg nem történt a névcsere.- Van Törökországba érvényes útlevele?- Várom, hogy megjöjjön. Mégis, azt hiszem, nem maradok kint, bár a sok büntetésből már nagyon elegem van. Előfordult olyan is, hogy havonta kétszer is megbüntetett húsz-húsz levára a rendőr, mert törökül beszéltem. Az eddig közlékeny fiatalember hirtelen elhallgatott. Magyar kollégám, a Fejér Megyei Hírlapnál dolgozó Tribolt Lajos adta meg a váratlan csend okát: - Itt van mögöttünk a falu tanácselnöke, mindent hallott. Szása-Szelim mintha csak megértette volna, miről esett szó magyarul: - Azért fel nem akaszthatnak - tárta szét a kezeit. Az alkalmat megragadva a középkorú tanácselnök asszonyhoz fordultunk: - Igaz az, hogy aki törökül beszél, azt megbünteti a rendőr?- Nézze, Bulgáriában a bolgár nyelv az elfogadott. Otthon, a lakásában mindenki beszélhet törökül, azoknak semmiféle bántódásuk nem esik.- Ezek szerint akik itt élnek, azok törökök?- Itt nincsenek törökök.- Akkor sem, hogyha annak vallják magukat?- Az itteni emberekben semmiféle tö- rökös vonás nem tapasztalható. Ök itt születtek: ugyanolyan melegséggel, együttérzéssel rendelkeznek, mint bármelyik bolgár. A szakadatlanul ismételgetett kitétel (Bulgáriában nem élnek törökök) néha furcsa, tudathasadásos állapotot eredményez egyeseknél. Elmenőben Teketóból, még megkérdeztünk egy ruhát teregető asszonyságot: - Mennyien élnek a faluban?- Hatszáznegyvenöten - válaszolta.- És itt mindenki török?- Persze - bólintott, majd rögtön észbe kapott: - Azaz nem török, hanem bulgáriai muzulmán - s elnevette magát... (Folytatjuk) SZERI ÁRPÁD Főhős egyszál karddal behúzódik egy boltíves kapualjba, szétterpeszti izmos lábait, és egymás után lekaszabolja a libasorban ellene vonuló negatív figurákat. Időközben megjelenik alhős is, és átkurjant főhősnek a fedezék mögül: Hányán vannak? Tizen - kacsint főhős, és vidáman prosztatán szúrja a harmincadik kurafit. Folyik a csetepaté, néhányszor kölcsönösen megmentik egymás életét, a statiszták másik hacukát öltenek és újra beállnak a sorba, meghalni. Természetesen győz az igazság. A küzdőtéren ott marad ötven hulla és egy zsák pénz vagy egy epekedő szűz (anyós nélkül) Kalandfilm, western, limonádé. A minap is sugárzott a tévé égy „jókis” vadnyugati filmet. (Még pár dollárral több.) Persze - jó magyar szokás szerint - alaposan szétvagdalva, megkurtítva. Sejtelmes-izgalmas Morricone-zene, koltropogás, lódobogás, bankrobbantás, minden ami kell. Végül főhős szekérre rakta a kinyírt banditákat, hogy bemutatva őket a seriffnek, felvehesse a fejükre kiírt összegef. Mosolyognom kellett, mikor az jutott eszembe, hogy történne egy ilyen „átadás-átvétel” Magyarországon. A bürokrata, miután befejezte tízóraiját és megitta a kávéját, kegyeskedne odafáradni a kocsihoz, megtekinteni az áldozatokat. A történtekről jegyzőkönyvet venne fel - persze kellene két tanút is keríteni - majd kutatni kezdene a hullák zsebében. Amelyiknél találna a személyi azonosságot egyértelműen bizonyító okmányt, azt lajtsromba venné, a többit pedig „visz- szautalná” a fejvadásznak, e szavakkal: Kérem, hogy ezen illetők kilétét igazolni szíveskedjék, igazolvánnyal, anyakönyvi kivonattal vagy más hitelt érdemlő módon! A fejvadász nagyot harapna füstölgő szivarjából, hegyeset sercintene, és csak ennyit szólna: Akkor fejvadásszon nektek a nagy ho-ho-ho-horgász!- Wy Összeállítás a híres bolgár kolostorokból Mi történik Regölyben? (Folytatás az 1. oldalról.) Ami izgatja az ittenieket, az a januártól beharangozott áremelkedések mértéke, az egyre növekvő infláció.- Mi lesz a disznó fölvásárlási árával? - kérdik az állattartók két etetés közben a kerítésen áthajolva a szomszédtól. Kuszáit a helyzet, nagy a bizonytalanság, érzi ezt mindenki. A földet itt nem követelik vissza, inkább azt firtatják, hogy kapnának-e tisztességes kártérítést a volt földtulajdonokért. A téeszre szükség van, jelentik ki, bár sokan nem értik, hogy miért épp most kellett ilyen nagy téeszirodát építeni. * Az iskolások nem szólnak semmit, nem panaszkodnak, van hely bőven, alig százan vannak. A városi zsúfolt iskolákhoz képest itt ideálisak a körülmények. Minden van, szaktanterem és tornaterem egyaránt. Az óvodába negyven gyerek jár. Az ő szüleik itt maradtak, ezt az életformát választották, nem költöztek máshová, bíznak a falu kínálta megélhetési lehetőségekben. Hisznek az egyenlő életfeltételek élőbb-utóbbi megvalósulásában. A Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat ugyan épp a napokban jelentette be, hogy január 1 -jétől beszünteti a helybéli mozi üzemeltetését, mivel 35 ezer forint volt a ráfizetés. Pedig igazán kár lenne érte, hiszen az itteni ifjúságnak hét végén jóformán ez volt az egyetlen szórakozási lehetősége. Hol fognak ezentúl ismerkedni, találkozni ezek a fiatalok, akik ezt eddig itt tették? Tévé előtt ülve semmiképpen. Talán a környék diszkóiba eljárva közel kerülhetnek egymáshoz, bár ott beszélgetni igazán nem lehet. A falu vezetői próbálnak valami megoldást találni, hiszen ez a mozi a település megtartóerejéhez éppúgy hozzátartozik, mint az 1967-ben(!) épített strand, ami nyaranta az országos vándortábor fiataljainak szolgál találkozóhelyül. Bár az idén itt is már csak 18 csoport volt a korábbi 30-35-tel szemben. Nincs meg a pénzügyi fedezete a táboroknak sem, nincs aki finanszírozza őket. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY ...hogy On választhasson köztársasági MSZP NÉPSZAVAZÁS 1989. november 26. SZAVAZÓLAP 1. CSAK AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK UTÁN KERÜLJÖN-E SOR A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK MEGVÁLASZTÁSÁRA? (Amennyiben Ön igennel szavaz, azt támogatja, két ne a lakosság, hanem majd az mel szavaz, akkor azt támogatja, hogy a közvetlenül a lakosság válassza meg.) ,A falusiak dolgoznak... (x)
