Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-03 / 261. szám

1989. november 3. '^tolna''x 2 NÉPÚJSÁG Für Lajos, az MDF köztársaságielnök-jelöltje Tolna megyébe látogat Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum köztársaságielnök-jelöltje november 4-én, szombaton reg­gel megyénkbe látogat. Kőrútjá­nak első állomása Paks, a város református parókiájához 8.20 órakor érkezik. Ezt követően 8.30 órakor istentiszteleten vesz részt, majd 9 órai kezdettel a templom előtti téren találkozik a hívekkel. 9.15 órakor megtekinti a helyi' szakközépiskolát és főiskolát, illet­ve háromnegyed tízkor az épülő katolikus templomot. A paksi program befejezéseként Für La­jos a Munkás Művelődési Köz­pontban 10.30 órakor nagygyűlé­sen találkozik az érdeklődőkkel. A köztársaságielnök-jelölt előadó- kőrútját Szekszárdon folytatja, 13.45 órakor megkoszorúzza a Béla király téri ’56-os emlékmű­vet. Délután két órakor a katolikus parókián egyházi vezetőkkel ta­lálkozik, majd 14.30 órakor a Pa­noráma moziban nagygyűlést tart. Ezt követően háromnegyed négykor interjút ad a városi televí­ziónak, 16.10 órakor pedig a me­gyei tanácson a megyei és a vá­rosi tanács tisztségviselőivel foly­tat megbeszélést. Az elnökjelölt a megyeszék­helyről Hőgyészre utazik tovább, a település művelődési házában 17.30 órakor találkozik a válasz­tókkal. Az előadókörút a dombó­vári művelődési házban zárul, a 18.30 órakor kezdődő nagygyű­léssel. Für Lajos életrajza Református parasztcsalád sar­ja. Vas megyében, Egyházasrá- dócon született 1930. december 21-én. A csurgói református gimná­ziumban érettségizett, majd a Debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemen történész diplo­mát szerzett. ,Az 1956-os forradalom idején a Hajdú-Bihar megyei forradalmi bizottság titkára volt. November 4. után letartóztatták és internálták a bevonuló szovjet csapatok. Rövid időre Franciaországba menekült, majd hazaérkezése ytán nem tér­hetett vissza az egyetemre. Kétke­zi munkásként, majd általános is­kolai tanárként kereste kenyerét évekig. 1964-ben térhetett vissza a tu­dományos pályára. Jelenleg az ország egyik legjelentősebb ag­rártörténésze, a történettudomá­nyok doktora. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem bölcsészettudományi kara középkori és kora új magyar történelem tanszékének docen­se. Közíróként elsőként emelt szót a határainkon túli magyarság sor­sáért. 1974-ben a Tiszatáj című fo­lyóiratban megjelent „Milyen nyelven beszélnek a székelyek?” című esszéjéért évekig hallgatás­ra ítélte a hivatalos kultúrpolitika. Nős, két gyermek atyja. Fele­sége, Bíró Friderika néprajzkuta­tó. Tanácsi lakásban élnek a VII. kerületben. Az l: lakiteleki találkozó egyik kezdeményezője, az MDF orszá­gos elnökségének tagja. Aláírták a Bietigheim-Bissingen és Szekszárd testvérvárosi kapcsolatát (Folytatás az 1. oldalról.) kapcsolat létrejöttének előzményeit, kö­szönetét mondott mindazoknak, akik ezen munkálkodtak. Manfred List, a test­vérváros főpolgármestere ünnepi beszé­dében megállapította: „Partnerként sokat tanulhattunk egymástól”. Valamint hang­súlyozta, hogy Szekszárd város és Tolna megye az utóbbi években példamuta­tóan sokat tett az itt élő németekért. A kapcsolat kiépítésén munkálkodóknak köszönetét mondott, kiemelve Vida Er­zsébet, valamint Adam Schäfer és Stefan Leicht bietigheim-bissingeni polgárok szerepét. Majd átnyújtotta városunk ta­nácselnökének a testvérváros ajándé­kát: egy órát - kifejezve reményét, hogy mindig szerencsés, boldog órákat mutat majd. Ezután fölolvasták Lothar Späth, Baden-Württenberg tartomány minisz­terelnöke üdvözlő szavait, majd a Magyar Köztársaság bonni nagykövete, dr. Hor­váth István levelét. Az ünnepségen föl­szólalt Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének főtitkára, Josef Aufricht, az NSZK budapesti nagykövet­ségének első titkára, a nagykövet üzene­tét tolmácsolva, mely szerint rövidesen Szekszárdra, illetve Tolna megyébe láto­gat, és Mátyás István, aTolna Megyei Ta­nács általános elnökhelyettese. Ezt kö­vetően a két testvérváros zászlajával dí­szített asztalon Manfred List főpolgár­mester és Kovács János, Szekszárd Vá­ros Tanácsának elnöke aláírták a test­vérvárosi kapcsolatot rögzítő szerződést. A jelenlévők orgonakísérettel együtt éne­kelték a két állam himnuszát, majd Ko­vács János városi tanácselnök átadta Szekszárd ajándékát Manfred List főpol­gármesternek: Juhos László szobrász- művész a két város barátságát szimboli­záló képzőművészeti alkotását. Az ün­nepség résztvevői távozáskor emlékpla­kettet kaptak ajándékba. d. e. - gk Állásfoglalás Az MSZMP októberi kongresszusán a reformszárny új, szocialista eszmeiségű pártot ho­zott létre. A párttagság számottevő hányada ezzel nem tudott azonosulni. Ennek felismerése veze­tett oda, hogy Szekszárdon 1989. október 13-án létrejött egy ideiglenes szervezőbizottság, amely célul tűzte, hogy szervezeti egységbefogja azokat, akik eszmei elkötelezettségük­nek és politikai hitvallásuknak, közösségi érdekeiknek megfelelően részt kívánnak venni egy marxista szellemű, kommunista típusú baloldali munkáspárt munkájában. A szervezőbizottság 1989. november 1 -jére kommunista aktívaülést hívott össze, amely­nek résztvevői az MSZMP jellegéről, és a párt feladatairól, az MSZMP és az MSZP viszonyá­ról, valamint az ország legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseiről az alábbi állásfogla­lást fogadták el: 1. Olyan megújuló MSZMP-ért küzdünk, amely a kommunista és más progresszív balol­dali erők alapértékeit magáénak tekinti, amely a munkásság, a bérből és fizetésből élők po­litikai érdekeit képviseli. Magát a nemzetközi kommunista--és munkásmozgalom, a ma­gyar nemzeti érdekek képviselőjének, a haladó baloldali erők szerves részének tekinti. Olyan, alapvetően marxista-leninista pártot kívánunk, amely élő, eleven politikái mozga­lomként működik, s amely bizalmat ébreszt a társadalomban és mozgósítani tudja az ifjú­ságot is. 2. Az MSZP-t baloldali, szocialista eszmeiségű pártnak tekintjük, amellyel készek va­gyunk együttműködni az ország szocialista jövőjének érdekében. Az együttműködés mód­jaként az esetről esetre történő akcióegysóget tartjuk megfelelő formának. A két párt közötti vagyonmegosztást úgy kívánjuk elérni, hogy mindkét párt működéséhez az anyagi feltételek biztosítottak legyenek. 3. Mozgalmunk a válságból való kilábalás kulcskérdésének a gazdaságot és a kultúrát tartja. Úgy véljük, hogy a pártnak elsősorban e területekre kell koncentrálnia erőfeszítéseit. Fontosnak tartjuk, hogy mind a piac, mind pedig az állami szabályozás hatékonyan műkö­dő elemeinek teret engedjünk. Meg kell állítani az ország további eladósodását; el kell érni, hogy nemzetközi tárgyalásokkal az adósságállomány egy része leírásra kerül­jön, s meg kell állítani a nemzeti vágyon értéken aluli kiárusításának folyamatát; ki kell dol­gozni egy valódi antiinflációs politikát. Szükséges a belső piac, a fogyasztás védelme, egy olyan gazdaságpolitika mielőbbi kidolgozása és végrehajtása, amely megakadályoz­za az életszínvonal további romlását, a létbiztonság csökkenését, a fenyegető pénzügyi ösz- szeomlást. Aktívaülésünk felhívással fordul mindazokhoz, akik egyetértenek célkitűzéseinkkel, hogy a) őrizzék meg az MSZMP-tagságukat, b) őrizzék meg az alapszervezeteiket és szükség szerint válasszanak új vezetőséget; c) hozzanak létre - ahol még nem létezik és ennek szükségessége felmerül - területi MSZMP szervezőbizottságokat és bízzák meg a megyeszékhelyen működő szervezőbi­zottsággal való kapcsolatfelvétellel (MSZMP Szervező Bizottság, Szekszárd 7101 Kölcsey u. 24-25. Pf.: 243.), d) az alapszervezet nélkül maradt párttagok keressék a kapcsolatot a közelükben műkö­dő MSZMP-alapszervezetekkel és csatlakozzanak az ott folyó munkához, e) fontosnak tartjuk, hogy egyes alapszervezetek és területi szervezőbizottságok adjanak hírt magukról, építsenek ki kapcsolatokat és gyűjtsék össze a területükön élő és dolgozó MSZMP-tagokat, fejtsenek ki szervezőmunkát a pártonkívüliek körében. Az aktívaülés üdvözli az ország más területein működő MSZMP-szervezőbizottságokat, kifejezi készségét a velük való együttműködésre egy egységes, megújuló MSZMP megte­remtéséért. Szekszárd, 1989. november 1. Az MSZMP Tolna megyei kommunista aktívaülése MSZP-javaslatok Simontornyán Két javaslattal is előállt az MSZP simon- tornyai nagyközségi szervezőirodája a leg­utóbbi tanácsülésen. Az egyikben azt kez­deményezték, hogy a Simontornya Nagy­községi Közös Tanács jelentse be igényét a simontornya-pálfai erdőben lévő va­dászházra. A másik javaslatuk, hogy a tanács hatá­rozatban rögzítse: a tulajdonában levő in­gatlanok, földterületek eladását, értékesíté­sét a földtörvény módosításáig, valamint az önkormányzatokról szóló törvény megal­kotásáig felfüggeszti. A tanács mindkét javaslatot elfogadta. A jelzők nélküli demokráciáról (I.) Közéleti hír Az MSZP Bonyhád városi tagsága 1989. november 7-én 16 órakor a szovjet emlék­műnél elhelyezi a megemlékezés virágait. A rendezvényre várunk minden olyan ál­lampolgárt, aki részvételével, egy-egy szál vi­rággal le kívánja róni kegyeletét a II. világhá­borúban elesett szovjet katonák sírjánál. MSZP Bonyhád városi tagsága SZDSZ­előadássorozat A Szabad Demokraták Szövetsége Szek­szárdi Szervezete (7-100 Szekszárd, Bezerédj u. 22. Pf: 231) és Tolna megyei tagjai novem­ber 4-én szombaton és november 5-én vasár­nap egész Tolna megyére kiterjedő előadás­sorozatot szerveznek. Az előadások a követ­kező helyszíneken és időpontokban lesznek: November 4-én Dunaföldvár, 13.30-kor, művelődési ház, előadó: Magyar Bálint. Bonyhád, 13.30-kor, művelődési ház, előadó: Szabó Miklós. Dombóvár, 16.30-kor, Paprika csárda, előadó: Fényi Tibor, Lévay Örs. Paks, 16.30-kor Ifjúsági Ház, előadó: Magyar Bálint. Bátaszék, 16.30-kor, művelődési ház, előadó: Szabó Miklós. Szekszárd, 18.30-kor, Orvosklub, előadó: Magyar Bálint. November 5-én, Tolna, 10.00-kor, művelő­dési ház, előadó: Magyar Bálint. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Szabad Demokraták Szövetsége Szekszárdi Szervezete (Folytatás az 1. oldalról.) A görögök újraélesztették a poliszde­mokráciát és páratlan tökélyig fejlesztet­ték. Szinte már hátborzongató, ahogy e társadalom a kontroll satujába szorította saját vezetőit. Nem ismertek sem érde­meket, sem tekintélyt. Milthiádész egy at­héni börtönben hal meg, Periklészt perbe fogják, barátja, Pheidiász a híres szob­rász börtönbe kerül, Themisztoklészt, a szalamiszi győzőt száműzik - s micsoda fintora a történelemnek - Xerxész hajó­hadának szétzúzója a megvert perzsa uralkodó udvarában talál menedéket. Spárta királyát, Paunasziászt saját népe éhezteti halálra Büzantion egy templo­mában, elfeledve, hogy Plataiánál ő verte meg a perzsákat. (Ott mondta az elmene­kült perzsa vezér sátrában: „Micsoda gazdagságot hoztak, hogy elvegyék a mi szeg é ny ség ü n két! ’’) Az ideológia pontifex maximusait sem, kímélik: Anaxagoraszt (i. e. 529) és Arisz­totelészt (i. e. 323) száműzik, Szókratész megissza a büröklevet (i. e. 399). Ugyanakkor ez a társadalom soha nem tátotta magasságokba emeli a tole­ranciát. A XX. századig nem találkozunk olyan társadalommal, amely annyi különcöt, csodabogarat, egyéniséget produkálna mint a görögök. Gondoljuk meg, hogy mi lett volna pl. Diogenész és a többi cinikus sorsa a középkorban! A görög társadalomra gyakran mond­ják, hogy rabszolgatartó demokrácia volt. Ez ugyanolyan egyoldalú megköze­lítés, vulgarizálás, mint ma burzsoá de­mokráciáról beszélni Nyugaton. A rab­szolgák ki voltak rekesztve a társadalom politikai testéből, de a szabadok törpe ki­sebbsége rendelkezett csak rabszolgá­val. (Különös fintora a történelemnek me­gint csak: Démoszthenésznek, a demok­rácia lánglelkű szónokának 200 rabszol­gát foglalkoztató kardkészitő műhelye- volt!) Nos, Athénban, osztrakiszmosz esetén, nem a rabszolgatartó kisebbség döntött, hanem a rabszolgával nem ren­delkező szabadok többsége. Ez nem rabszolgatartó demokrácia volt. (Ilyen alapon rabszolgatartó demokráciának kellene neveznünk az USA déli államait 1863-ig, a felszabadításig.) Az ókori görögök megoldották az „őr­zők őrzésének" örök problémáját. És mégsem volt „anarchia”, nem erőtlene­déit el a társadalom; figyelmébe ajánlom ezt mindazoknak, akik ma is az „erps” központi hatalom, a „rend” bűvöletében élnek. Mert él még az „erős” központi ha­talom fejlődést gyorsító hatásának míto­sza. Nagy Péter, Rettegett Iván vajon tényleg meggyorsította Oroszország fej­lődését? Nem éppen Anglia volt a sikeresebb társadalom, ahol a Magna Charta óta (1214) kontrollálva volt a királyi hata­lom; és 1689 után kialakult az uralkodót csak formális szerepre kárhoztató alkot­mányos monarchia? A „görög kort” Engels az emberiség normális gyermekkorának tartotta. Két évezred múltán Észak-Amerikában jele­nik meg valami hasonló. Még abban is egyezés van, hogy ez a forma is rabszol­gatartással szennyezett. Az alapító atyák közül sok rabszolgatartó földbirtokos volt. Ennek ismeretében különösnek tűn­nek a Függetlenségi Nyilatkozat híres kezdő sorai: „Hisszük, hogy minden em­ber egyenlőnek született, s hogy a Te­remtő bizonyos elidegeníthetetlen jogok­kal ruházott föl mindnyájunkat; az élet, a szabadság és a boldogulni vágyás jogá­val.” A nagy francia forradalom idején Pá­rizsban tartózkodó Thomas Jefferson majdnem szó szerint veszi át ezt a mon­datot Az emberi és polgári jogok nyilat­kozatába. Persze, a demokráciának voltak ret- rográd formái is; ilyennek kell tekinte­nünk pl. a középkori nemesi demokrá­ciát, amely Lengyelországban játszott különösen gyászos szerepet. Persze kérdés, hogy lehet-e demokráciának ne­vezni a társadalom 5°/o-át kitevő nemes­ség korlátlan hatalmát? A középkorban a feudális anarchia és a fölülről lefelé szer­veződő erős központi hatalom valójában nem egymás ellentétei, hanem ikertest­vérei voltak; amolyan politikai „váltógaz­dálkodás” formájában követték egymást, és a közhiedelemmel ellentétben egyik sem gátolta kevésbé a fejlődést mint a „másik. Az újkorban az „egyenlőség, testvéri­ség, szabadság” triászból végül is nem sok valósult meg, helyette jött a szabad- versenyes kapitalizmus, Dickens világa, a napi 14-16 órányi robot, a pauperiz- mus, a gyermekmunka, az abszint nyo­mora milliók számára. A burzsoá demokrácia átnövése polgári demokráciába A XVI. században Angliában beindult az akkumulációs lavina. A burzsoázia 1689-ben végleg megszerezte a politikai hatalmat is, de nem a feudális földbirto­kos osztály megsemmisítése útján, mint majd később Franciaországban, hanem a landlordok kapitalizációja útján. Marxnak igaza volt, amikor burzsoá demokráciáról beszélt és Leninnek is, amikor a század elején Oroszországban „parlamenti kreténizmust” emlegetett. Éngels úgy jellemezte a korabeli parla­menti választásokat. hogy azokon dől el: a következő 4-5 évben a burzsoázia mely konkrét csoportja fogja elnyomni a dol­gozó osztályokat. A dolgozó osztályok 80-90%-a analfabéta volt, testi-lelki nyo­morban tengette életét; a fehér galléros tőketulajdon nélküli középosztály törpe kisebbséget alkotott és a burzsoázia füg­gelékeként egzisztált. Azonban létezett egy erős kispolgári és egy paraszti osztály, amelyet Marx és Engels nem vett kellő súllyal figyelembe. A proletárforradalom tehát nem egy ma­roknyi burzsoázia kezéből kellett, hogy kiragadja - és a dolgozóJöbbség kezébe átvigye - a hatalmat; a társadalom jóval tagoltabb, bonyolultabb volt. Marx prole­tárdiktatúrát (és pem terrort!) akart, amely a'dolgozó osztályok számára egy­ben a legszélesebb demokráciát jelen­tette volna; a burzsoáziát nem megsem­« "1 * ■f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents