Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-22 / 277. szám
1989. november 22. 2 NÉPÚJSÁG Megkezdődött az Országgyűlés novemberi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) litikai erőknek támogatniuk kell a kormányt - hangoztatta Maróthy László s ezt kívánja tenni elhatározott lépésével ő maga is. Ezután került sor a miniszter felmentéséről szóló szavazásra. Az indítvány mellett 135, ellene 124 képviselő voksolt. Tekintetbe véve a 66 tartózkodást is, a javaslat nem kapta meg a többséget. A döntés értelmezése körül tanácstalanság támadt, majd dr. Horváth Jenő képviselő indítványára az elnök szünetet rendelt el, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság foglaljon állást ez ügyben. A Maróthy László felmentése körüli értelmezési vita csaknem két órán át húzódott. A jogi bizottság ülése elé utalt kérdés abban foglalható össze, hogy a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter maga jelentette-e be lemondását posztjáról, vagy a kormányfő kérte-e minisztere felmentését. Hogy a problémát az Országgyűlés tisztábban lássa, Németh Miklós a szünet után felolvasta azt a levelet, amelyet Maróthy László intézett hozzá, bejelentve lemondását. Németh Miklós elnézést kért az értelmezési zűrzavar miatt a parlamenttől, mert a kormány levele, amely Maróthy László lemondásáról értesítette az Országgyűlést, pontatlanul fogalmazódott. Lényegében ezt erősítette meg Horváth Jenő a jogi bizottság részéről is. Emlékeztetett arra, hogy a Minisztertanács tagjainak jogállásáról intézkedő 1989. évi IX. törvény előírásai irányadóak a szóban forgó problémára is. Abban az esetben, amikor a miniszter maga mond le posztjáról, a parlament egyszerűen tudomásul veszi döntését. Az értelmezési vita után röviden szót kért az érintett fél, Maróthy László is, majd a parlament tudomásul vette a miniszter lemondását. Ezután Németh Miklós tájékoztatást adott a képviselőknek az ország valós adóssághelyzetéről.- Mindenki előtt világos, hogy az ország külső adóssága óriási mértékű, és hatalmas terhet jelent. A kérdést az emberek egyszerűen úgy teszik fel: mondjuk már meg végre, mennyi is az adósságunk, és számoljunk el azzal, hová tettük ezt a rengeteg pénzt. Miniszter helyett a sajtófőnök nyilatkozott Ilyen még nem volt: lemondott a miniszter Tegnap az Országgyűlés első szünetében megpróbáltunk interjút készíteni Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterrel, annál is inkább, mivel november 9-én benyújtotta lemondását, a kormányfő pedig levélben kérte, hogy az Országgyűlés mentse őt fel tisztsége alól, továbbá a szavazás során ez a javaslat nem kapta meg a többséget. A jogi bizottság tanácskozása alatt készült interjúnk Réti Istvánnal, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium sajtófőnökével.- A miniszter úr tartozik nekünk egy interjúval. Mikor kapunk választ a kérdéseinkre? Ezenkívül: ez bizalmi szavazás volt, vagy minek fogjuk fel? Egészen rendkívüli helyzet állt elő. Valamit mondaniuk kellene...- A miniszter úr is rendkívüli helyzetben érzi magát. Ö sem számított erre. Ha a miniszterelnök kérte volna a lemondását, akkor kellett volna a szavazás. A parlament megbízott elnöke hibát követett el, hiszen nem a miniszternők, hanem ő maga kérte a lemondását.- De ő, miután ez a helyzet előállt, nem nyilatkozott arról, hogy köszöni, valóban lemond.- Egyelőre a jogi értelmezést várjuk.- Csakhogy most kiderült, ami az előző parlamentben nem következett volna be, nevezetesen, hogy nem bukott meg. Ha bizalmi szavazásnak fogjuk fel, bizalmat kapott a parlamenttől. Az így előállt jogi problémával most taktikázhat.- Ö is meglepődött. Egyelőre tiszteletben tartja az Országgyűlés véleményét.- De hát mondjon valamit: mi az elképzelése Maróthy Lászlónak?- Őszintén gondolja, ezt nyilván majd meg is erősiti, hogy politikai okok miatt akar lemondani. Egyelőre egy miniszternek lemondás után félévnyi úgynevezett rendelkezési állományhoz van joga, tehát fél évig kapja a fizetését és mint országgyűlési képviselő dolgozik, közügyek intézésébe bevonhatják, mint ahogy be is vonják, ugyanakkor német és orosz nyelvvizsgákra készül, felső fokú vizsgákat akar letenni.- Mi ezzel a célja?- Valószínű, hogy egy vegyes vállalatnál akar dolgozni mint szakember. Hiszen agrármérnök.- Mi lesz, ha amellett dönt mégis, hogy miniszter marad?- Nem hiszem, hogy most már ő akar dönteni. Itt műhiba történt, és ő nem akart, ,,pláne azonnal szembefordulni a parlamenttel. Ebben semmi manipuláció nincs, a parlament többsége valóban mellette volt. De erre miért most kellett rájönni, amikorra a neve a divatszidalmazás áldozata lett?- Inkább Bős-Nagymaros áldozata. Ön bizonyára emlékszik, ki bízta meg a vízlépcső megvédésével.- Ő szolgálatteljesítő ember...- Miután a dolog nem szakmai, hanem politikai fordulatot vett, mondhatta volna, hogy uraim, ez a kérdés nem az én köreimben fog eldőlni, politikai üggyé nőtte ki magát, ebben nem akarok részt venni.- Meg akarta várni a parlament döntését... * Ezek után megkérdeztük Lép Ferenc dombóvári képviselőtől, hogy mi a véleménye az érdekes patthelyzetről, ami a miniszter lemondása körül kialakult.- Az Országgyűlés Maróthy szakmai korrektségét ismerte el, amit abban a politikai szituációban tanúsított, amibe került. Okosan hangoztatta ő maga, hogy nem szakmai, hanem politikai okokból mond le. A politikai pálforduiás miatt. Tetszett, amit mondott, hogy van, akinek köpönyegből ruhatára van, de ő nem forgatja. Azt gondolom: korrekt miniszter volt.- De hát tüntettek ellene, aláírásokat gyűjtöttek. Volt KISZ-titkár, vb-titkár, Pest megyei első titkár, mindig politikai funkciókban dolgozott, mégis nagyon komoly szaktárcát kapott ebben a kormányban.- Ha maradna, azzal nem vesztenénk. Csak azzal az ellentmondással nem tudok mihez kezdeni, hogy van egy testületi állásfoglalás és a szakminiszter ellentétes álláspontot képvisel. Azt hiszem, ezt csak úgy lehetett feloldani, ha lemond. D. VARGA MÁRTA Édes élet? Réges régen elmúltak azok a békebeli szép idők, amikor már jó előre tudhattuk, melyik képviselő miről mit és mennyit kíván mondnai, anno dacumal az évszakokról elnevezett üléseken. Nem titok: ezeket a felszólalásokat sokan átolvasták, kiegészítették, s mondhatjuk bátran azt is, cenzúrázták. Ezekben az unalmas, egyhangú és kényelmes években a képviselők szunyókáltak, keresztrejtvényt fejtettek, fecsegtek, s az ülésteremben a szint csupán Jakab Róbertné és Csehák Judit toalettje jelentette. Ez volt, de ilyen nincs és nem is lesz, gondoltam tegnap, mig csak meg nem csörrent előttem egy celofán cukroszacskó. A hirtelenszőke képviselőnő kínálta körbe a töltetlen savanyúcukorkát, majd összesúgtak és élénken pusmogni kezdtek. Volt mit megbeszélni: éppen ekkor jelentette be Németh Miklós: a pénzügyi összeomlás elkerülhetetlen, az ország bruttó adósságállománya év végéig eléri a 20 milliárd dollárt. Azok viszont, akik savanyúcukorkával édesítették tegnap az életüket, legalább eljöttek a Parlamentbe. Ugyanis a 379 képviselő közül 55 volt azoknak a száma, akiknek a távolmaradását „be nem jelentettnek” minősítették. Tehát: még arra sem érdemesítették a törvényhozó testületet és választóikat, hogy egyáltalán kimentsék magukat. Ilyen volt, van, de remélhetőleg nem lesz majd az új Tisztelt Házban. dvm Amikor az 1970-es évek elején kialakult óriási világpiaci árváltozásokról a politikai vezetés azt állította, hogy ezek ránk nem lehetnek hatással, akkor ezt a felfogást tükröztetni kellett a pénzügyi mérlegekben is. Ez meg is történt. Miközben a költségvetés hatalmas kiadásokkal védte meg a vállalatokat és a lakosságot a külső hatásoktól, a gazdaság nem termelte meg az ehhez szükséges jövedelmet. A költségvetés egyensúlya ennek következtében nyilvánosan nem tükrözte ezt az ellentmondást, vagyis a valóságosnál sokszorosan kisebb hiányt publikáltak. Az 1971 -1979 közötti időszakban felhalmozódott mintegy 9 milliárd adósság. Ez így nem mehet tovább. A 80-as évek elején a nemzetközi pénzvilágot több politikai és pénzügyi válság zavarta meg. Az addig biztonságos hitelforrások előttünk is bezárultak, és így minket is fenyegetett a pénzügyi összeomlás. Támaszt kellett keresni, s erre a Nemzetközi Valutaalapba való belépés volt a legalkalmasabb. Egyértelmű volt, hogyha felvesznek minket a szervezetbe, segítségükkel - de céak azzal - úrrá tudunk lenni fizetési gondjainkon. Akkor a politikai és gazdasági vezetés komoly dilemma elé került és megriadt. Végül az az álláspont győzött, hogy a tiszta helyzet bemutatása esetén nincs semmi esély a belépésre. Ennek megfelelően született a döntés. A belépést követő két-három év igazolni látszotta döntés helyességét. A Valutaalappal megvalósult pénzügyi együttműködés eredményeként sikerült elhárítani a fizetési válságot, s a kialakított és követett szigorú gazdaságpolitika a pénzügyi egyensúly javulását eredményezte. Rövid idő alatt megállt az adósság növekedése, sőt 1984-ben az adósság csökkent. 1985-87. között azonban ismét megduplázódott az adósság, újra óriásira duzzadt az átmenetileg egyensúlyba került költségvetés hiánya. 1988-ban ugyan sikerült lefékezni a romlást, és ismét aktív volt az áruforgalom egyenlege, de olyan intézkedések születtek - a világútlevél bevezetése, vámrendelkezések -, amelyek népszerűek voltak a lakosság körében, ám fenyegetően előrevetítették a kedvezőtlen tendenciákat. Mindez újabb csapdát jelentett. Visszavonni ezeket a rendelkezéseket akkor értetlenséget váltott volna ki, hiszen kedvezően fogadott intézkedésekről volt szó.- Az én felelősségem - hangsúlyozta Németh Miklós -, hogy bár a helyzet tarthatatlanságát felismertem, mégsem tettem ellene. S amikor tettem - a legutóbbi valutarendelet kiadásával -, már későn és rosszul magyarázhatóan cselekedtünk. Nem tehető felelőssé a lakosság azért, hogy adott szabályok között legalább ő igyekszik racionálisan cselekedni. A Magyar Nemzeti Bank a múlt év végén hozzákezdett a helyzet tisztázásához. Az alapos felülvizsgálat, a pénzügyi műveletek teljes körű számbavétele után a teljes bruttó adósság összege az év végére eléri vagy némileg meghaladja a 20 milliárd dollárt, a nettó adósság pedig szintén némileg meghaldja a 14 milliárd dollárt.- Mi most arra a döntésre jutottunk, hogy a teljesen tiszta kép bemutatása szolgálja jobban az ország érdekeit. Eltökéltek vagyunk abban, hogy az ország életében új történelmi szakaszt nyissunk, és meggyözédésünk, hogy ezt csak tiszta lappal lehet sikerrel megtenni. A kormányban arra a következtetésre jutottunk, hogy a demokratikus átalakulás az alkotmányos jogrend, a plurális társadalom megvalósítása érdekében tett lépéNem jogosult... Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke Czinege Lajosnak nyugállományú hadseregtábornoki rendfokozatáról való lemondását, a Minisztertanács elnökének javaslatára, elfogadta. Ennek következtében Czinege Lajos katonai rendfokozat viselésére nem jogosult. seink kellő bizonyítékát adják szándékaink komolyságának. A továbbiakban az ország politikai helyzetéről beszélt. Elmondotta: alapkérdés, hogy a békés átmenet jelenlegi szakaszában sikerül-e törvényes, alkotmányos úton elvezetni az országot a választásokig vagy sem. Erre van esély, de ehhez a parlamentnek és a kormánynak szüksége van a különböző pártok segítségére is. A békés átmenet, a választások rendezett lebonyolítása a Magyar Köztársaság minden törvényes és felelős politikai erejének elemi érdeke. A miniszterelnök ebből kiindulva kezdett konzultációkat az erre igényt tartó pártok vezetőivel. A miniszterelnök a következőkben szólt arról a politikai, morális természetű problémaszövevényről is, ami a hadseregben alakult ki. Bejelentette, hogy a kialakult helyzet kapcsán több ízben beszéltem Czinege Lajossal. Ezt követően a nyugalmazott miniszterelnök-helyettes lemondott hadseregtábornoki rangjáról, és vállalta, hogy kiköltözik lakásából. A honvédelmi miniszter pedig - mondotta Németh Miklós - utasításomra, december 1-jei határidővel jelentést ad a Bokor-könyv minden lényeges állításáról, amit átadok a parlamenti vizsgálóbizottságnak is, és ezen keresztül az ország széles közvéleményének. Felkértem a honvédelmi minisztert arra is, hogy tegyen jelentést a hadsereg szervezetében, személyi állományában az utóbbi években végrehajtott, illetve tervezett változásokról. A miniszterelnök leszögezte: a kormányzat tapasztalata szerint a honvédség tisztikarának és sorállományának döntő többsége a vonatkozó törvényeknek és rendelkezéseknek maradéktalanul eleget tesz, és tisztességgel látja el a nemzet szolgálatát. Egyes korábbi közép- vagy magasabb beosztású honvédtisztek magatartása, inkorrektsége senkinek nem adhat jogot arra, hogy befeketítse vagy kikezdhesse a több ezres tisztikart, a sorállomány erkölcsi tisztaságát, emberi helytállását. A kormány a védelmi stratégiával összhangban még novemberben dönt a fegyveres erők és a Honvédelmi Minisztérium szervezeti felépítésének korszerűsítéséről is. Katonapolitikájában az elégséges védelem ésszerű elvét vallja. A hadsereg mellett nem kevésbé fontos egy erős, szellemében tiszta és önérzetében szilárd rendőrség léte is. Nem lehet belenyugodni abba, hogy romlik a közbiztonság, a közrend, egyre terjed a bűnözés, mind gátlástalanabbak a feke- tevalutázók. Meg kell védeni az embereket, meg kell fékezni az erőszakot. Ezért támogatni kell a rend őreit. Nagy szükség van jól működő államgépezetre, törvény- tisztelő állapolgárokra, belső késztetéssé váló szilárd erkölcsi rendre. Ezek a civil társadalom nélkülözhetetlen értékei. Végezetül Németh Miklós a kormány nevében arra kérte a képviselőket, hogy amíg az Országgyűlésnek és a kormánynak megbízatása le nem jár, a sors által meghatározott szerepet tisztességgel, egymás iránti szolidaritással lássák el. Az elfogadott napirendnek megfelelően KEMENES ERNŐ, az Országos Tervhivatal elnöke tartott tájékoztatót a kormány 1990-92. évi gazdaságpolitikai programjáról, majd Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke felszólalásában kiegészítette Kemenes Ernő tájékoztatóját és a jegybank szerepét tette árnyaltabbá a képviselők számára. A bankelnök szerint az elmúlt évtizedekben felhalmozódott rendkívül súlyos gazdasági örökséget tovább terhelték a legutóbbi év gazdaságpolitikai vezetésének hibái, hiányosságai. Mindezek hatására gazdasági helyzetünk rövid távon kiélezetté vált. A stabilizálás érdekében már korábban körvonalazott elveket ez év során a Magyar Nemzeti Bank határozottan képviselte a kormányzati munkában, igaz, csak mérsékelt sikerrel. A továbbiakban az ország külföldi adósságának és tényleges államadósságának reális számbavétele, az ár-, bér-, import-, külföldi tőkebevonás, valamint a lakosság utazásának erőteljes ütemű liberalizálása, a gyorsuló pénzromlás elkerülése, a külföldi eladósodás növekedésének tervezett és hitelezőinkkel is egyeztetett keretek között tartása, a kínálat bővítése, a vállalkozások ösztönzése, valamint a szükséges szerkezetátalakítás fel- gyorsítása egyenként és együttesen is a korábbiaktól eltérő, jóval határozottabb gazdaságpolitikai vonalvezetést igényel. Mégpedig úgy, hogy a pénzügyi kiigazítás súlypontját elsősorban az állami kiadások erőteljesebb visszafogása jelentse. Fontos, hogy ily módon enyhüljön a gazdaságra nehezedő, túlzottan szigorú pénz- és hitelpolitikai szorítás. Kapjon fokozatosan növekvő szerepet a piaci árak aktiv szabályozó funkciója népgazdasági és vállalati szinten egyaránt, tehát folytassunk aktívabb és rugalmasabb árfolyam-, vám-, valamint kamatpolitikát - mondotta. Este hat órakor - a Minisztertanács hároméves gazdaságpolitikai programjáról szóló vitát berekesztve - befejezte első munkanapját az Országgyűlés. Ma a kormányprogram tárgyalásával folytatódik az ülésszak. Valószínűleg még a nap folyamán sor kerül a jövő évi költségvetés irányelvei feletti vitára is. A felvételeket készítette: GOTTVALD KÁROLY
