Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
4 -TOLNATÁJ 1989. november 18. Itt még polihisztorokra lenne szükség Az idegenforgalom, . mint tantárgy A turistákat ki oktatja? Alighanem stílszerű, hogy Pécs egyik hangulatos, új vendéglőjében, a Fiákerben beszélgetünk - még akkor is, ha a meglehetősen barátságtalan, esős délelőttön nem nagyon forog itt az idegen. Egy darabig türtőztetjük magunkat és nem a háziasszony ajánlatának szenteljük figyelmünket, inkább beszélgetünk. Partnerem dr. Takács József, aki többek között - témánk szempontjából ennek van elsősorban jelentősége - pedagógus és idegenforgalmi szakember, „mellesleg" a Pécsi Akadémiai Bizottság idegenforgalmi munkacsoportjának az ügyvezetője. Nem elég Rákóczi és Kossuth életét ismerni A Művelődési Minisztérium hét évvel ezelőtt tette lehetővé, hogy a gimnáziumok oktatásába fakultatív tárgyként az idegenforgalom beépüljön - tudom meg. Pécsett az első perctől kezdve éltek is a lehetőséggel, elsőként a német nemzetiségi képzést is folytató Leöwey gimnáziumban, később a Nagy Lajosban és a horvát-szerb gimnáziumban, legutóbb pedig az Apáczai Csere János Nevelési Központ gimnáziumában. Dr. Takács József - a tanítóképző főiskolán oktatással, a megyei TIT, a megyei és a területi IBUSZ élén igazgatással eltöltött évtizedekkel a háta mögött - két középiskolában és a Janus Pannonius Tudományegyetemen oktatja az idegenforgalom iránt érdeklődő fiatalokat. A gimnáziumok számára a minisztérium oktatási tervet ír elő. A tanulóknak csakúgy meg kell ismerkedniük hazánk idegenforgalmi tájegységeivel, művészeti és történelmi emlékeivel, a vendéglátás elméleti tudnivalóival, mint éppen aktuális bel- és külpolitikánkkal, vagy a magyar zenével. Alapkövetelmény emellett - legalább középfokon - egy idegen nyelv ismerete is. A leendő idegenvezetőknek, utazási irodai alkalmazottnak, szállodaportásnak - Takács úr nem kis büszkeséggel sorolja, hogy melyik tanítványa hol helyezkedett el - meg kell tanulniuk mozogni, beszélni, kapcsolatot létesíteni is. Számtalan kiselőadás, zárthelyi dolgozat és tanulmányi kirándulás áll mögöttük, mire az érettségiig eljutnak, ahol a mindenre kiterjedő írásbeli, szóbeli valamint gyakorlati vizsgán bizonyítják, hogy rájuk lehet-e bízni egy autóbusznyi belvagy külföldi turistát, s hogy ismereteik a szorosan vett szakmán túl is terjednek-e, hiszen ma egy nyugati vendég többnyire nem Rákóczi vagy Kossuth felől érdeklődik Magyarországon... Ilyenkor alighanem az oktató is vizsgázik; a szükséges ismeretekkel polihisztor módjára rendel- kezett-e, s azokat úgy tudta-e átadni, ahogy egy jó pedagógustól elvárható. Gazdasági jelentősége kiemelkedő Ahogy említettem, Pécsett az egyetemisták egy része is tanul idegenforgalmat. Két éve például harminchat volt az érdeklődők száma, s külön említésre méltó, hogy a külföldi hallgatók szinte kivétel nélkül szükségét érzik a fakultáción megszerezhető ismereteknek. Sok az önkezdeményezés is, tavaly például az Aisec- esek - a közgazdászhallgatók nemzetközi szervezetének tagjai - vették föl ezt a tárgyat, s vannak akik speciálkollégium keretében tanulják, szakdolgozatukat is e témában írják. A tematika itt teljes egészében a tanáron és a hallgatók érdeklődésén múlik. Idén az egyik társaság többek között Magyarországnak Európa és a világ idegenforgalmában betöltött szerepéről, az idegenforgalom fejlesztési lehetőségeiről, közös vállalkozások létrehozásának módjáról szeretne hallani. A felsőfokú oktatást a tervek szerint már a közeljövőben továbbfejlesztik a pécsi egyetemen oly módon, hogy diplomások számára kétéves idegen- forgalmi szakközgazdászképzést indítanak. Az idegenforgalom - s ezzel a véleményével dr. Takács József a legkevésbé sincs egyedül - ma különös jelentőséggel bír, politikai és kulturális szerepén túl az ország fizetési mérlegére is jótékony hatást gyakorol. Fantáziát látnak benne azok is - mindenekelőtt pályakezdők és nyugdíj előtt állók - akik a felnőttek részére szervezett képzésben vesznek részt, ettől remélve megélhetést. Az idegenforgalom az egyetlen fix pont a mai gazdasági helyzetben, ezért oktatása is nagyon lényeges - mondja beszélgető- partnerem, aki e ténykedése mellett kutatómunkában is részt vesz. A Pécsi Akadémiai Bizottság regionális - Tolna megyét is érintő - tevékenysége a közelmúltban a gyógyturizmust karolta föl, jelenleg a falusi turizmust igyekszik segíteni, de kutatják például a Me- csek-Villányi-hegységben rejlő idegenforgalmi lehetőségeket is. Az idegenforgalmi lézengésnek nincs értelme- Nem régen az egyik szekszárdi utazási iroda vezetőjétől hallottam azt az indulatos véleményt, hogy a turistákat is tanítani kellene... - vetem föl.- Feltétlenül jó lenne... Nincs utazási kultúránk, s ez elsősorban abból következik, hogy sokáig be voltunk zárva. Mivel anyagi helyzetünk javítása volt a fő célunk, vásárlási alkalomnak tekintettük a turistautakat. Nem élünk a szabadságunkkal sem úgy, ahogy lehetne. Ha elutazunk, akkor sem töltjük el tartalmasán az időnket, az idegenforgalmi lézengésnek pedig semmi értelme sincs. Abban tökéletesen egyetértünk, hogy az utazási szabályok nem kedveznek idegenforgalmi kultúránk fejlődésének. A bezártság sem, később - rossz gazdasági helyzetben - a nagy szabadság sem, hiszen akár fél óra alatt elkölthette valaki a három évre - és világlátásra - szolgáló valutáját A mostani 50 dolláros lehetőség újabb bezártságot, megalázó helyzetet teremt és a feketepiac fölvirágzását eredményezi. Nem lett volna jobb például egy olyan szabály, hogy három évente ezentúl is rendelkezésre állna a valutakeret annak, aki mondjuk 10 napot egyfolytában külföldön tölt? idegenforgalmat tanuló fiatalok! Tantervetek alighanem aktuális témakörökkel ebben a pillanatban is bővül! íme egy új tantárgy, amiből ugyancsak lehet okulni... ROSTÁS ILONA Piac A mérleg nyelve „Vásárcsarnok. Semmi keresnivalóm itt. Pompásan érzem magam.” (Karinthy Frigyes) Szintén piac, szintén semmi dolgom, szintén remek a hangulatom. Az ember csodálatosan érzi magát, ha szabadon lődöröghet. Bámészkodik, szóba áll ezzel-azzal, teljesen blőd alkudozásokba kezd. Hideg novemberi szombat. A kofák toporognak. Az alkudozók lehelete apró ködfoltokat rajzol a szájak elé. Színek. Piros paradicsom, sárga paprika, lila padlizsán. Gondosan lecsutakolt zöldség, sárgarépa, válogatott krumplihalmok. A sült hal körül gyöngyözik a forró zsír. Amott gesztenyét árulnak. Drágán. A teli kosarak kiürülnek, az üresek megtelnek. Aztán a kosártulajdonosok buszra szállnak, és otthon átszámolják a megmaradt vagy befolyt pénzt. A fejkendők, vállkendők, papucsok, mamuszok, fekete posztóci- pök, tarisznyák, batyuk, zsákok, A bölcske-andráspusztai elmeszociális otthonba látogató csak alapos tájékozódás után éri el a falutól négy kilométerre található intézményt. Az egykori kastély az isten háta mögött bújik meg, mintegy jelképezve az itt lakók kitaszítottságát, perifériára szorultságát. S ha eddig az elmebeteg fogalmát dühöngő őrültekkel azonosítottuk, akkor az udvaron belépve az ellenkezőjét, tapasztalhatjuk. A parkban sétáló beteg odalép hozzám, s előzékenyen megmutatja az igazgató irodáját. Benács József sokáig a bonyhádi szociális otthon vezetőjeként tevékenykedett, tavaly júliusban rendkívüli kényszerhelyzetben került az intézmény élére. A nyugdíjkorhatárt elérte már, de mindaddig csinálja, ameddig erőt érez magában. Csak bentlakásos rendszerben lehet ellátni a hasonló intézmény vezetését, ápolónő feleségével szolgálati lakásban élnek. szatyrok, kaskák pihennek, a következő piacnapig. * Szekszárdon szerdán'és szombaton van nagypiac. A felhozatalt bogyiszlói asszonyok élénkítik. Virtuóz módon bánnak az egyserpenyős mérleggel. Még egy kicsit rádobnak a kilóra, s mindenki jól jár. Szemüveg nélkül, bizonytalankodva válogatják ki a visszajáró aprót. * A piaci legyek rég eltűntek. Az áruk tartósak. Csak az áruk nem. De keMiközben körbejárjuk az épületet, az egyik hálószobában meggyötört arcú öregember meredten nézi hozzátartozói fényképét. „Ha már ők nem látogatnak meg, legalább ezeket hadd nézegessem” - motyogja. Az igazgató erről így vélekedik:- Nap mint nap tapasztaljuk az öreg fa átültetéséről szóló mondást. Az idős betegeknél óriási szerepe van az egyéni kötődésnek, s ez sokszor már csak apró, személyes tárgyakhoz való ragaszkodásban nyilvánulhat meg. Az otthonban 70 személy ellátásáról gondoskodnak. A beutaltak nagy része szellemileg leépült időskorú. Ők csak minimális mértékben tudnak magukról gondoskodni, bekerülésükben hozzátartozóik sokszor nem hibáztathatók, hiszen ellátásuk szinte állandóan leköt egy személyt - s ha az idős ember gázrobbanást idéz elő, vagy az unokák előtt rendszeresen pucéran mutatkozik, bizony nincs más választás. resiet van, enni nehéz gazdasági helyzetben is szokás. Az árak és bérek egyenlőtlen küzdelmében a bérek már néhány tervidőszakkal korábban kapituláltak. Mi lehet ilyen szituációban a helyes viselkedésforma? Várakozni, téblá- bolni, részt vállalni, kimaradni, szurkolni, megúszni az esztendőket? A mérleg nyelve megremeg... Egy jópofa kofa harsány hangon kínálja portékáját: friss, meleg tököt tessék! Itt a süti-töki! Friss, meleg tököt!... A jókedv ragadós. A tarkaság, a forgatag pedig befogad, megvéd, eltakar.- A legfontosabb számukra, hogy szeretetet kapjanak, megpróbáljuk pótolni az otthoni tűzhely melegét. Mikor tavasszal ibolyát hoznak a kertből, akkor tapasztaljuk, hogy a sz'eretetadásra is igényük van. 41 alkalmazott, köztük 15 ápolónő, dolgozik az otthonban. A régebben oly nagy gondot okozó létszámhiány már a múlté. Az udvaron keresztül haladva eljutunk a foglalkoztatóig. Idős asszonyok szorgoskodnak az asztalnál, néhányan egykedvűen merednek a semmibe. Vass néni kézügyessége közismert, szinte minden helyiséget az ő munkái ékesítenek. Egy foglalkoztatós nővér felügyeletével dolgoznak. A foglalkoztató mellett büfé, ez már a férfiak „birodalma”. A polcon sörösdobozok sorakoznak, de természetesen csak díszítés céljából, hiszen szeszt nem árulnak. Nem elképzelhetetlen, hogy az intézmény lakóiban kellemes emlékeket idéz a WESSELY GÁBOR Fotó: ÖTÖS RÉKA Akik hiába várnak levelet Látogatás m bölcskei elmeszociális otthonban