Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
II. évfolyam, 43. szám 1989. november 18. Kutasok Mi, autósok, nap mint nap találkozunk velük, ismerjük őket, a benzinkutasokat. E találkozások, sajnos, mindig sokba kerülnek nekünk, hiszen a benzin drága, egyre drágább. Megtankolunk, jön a benzinkutas, elveszi a pénzt, visszad, ha kell, teker egyet a nullázón és megy a következő kútoszlophoz. Mi is megyünk a dolgunkra közömbösen, legfeljebb akkor dühöngünk, ha sokat kell várni. Nagy ritkán váltunk egy-két szót velük, ők is, mi is mindig sietünk. Munkájukról, gondjaikról keveset tudunk, jövedelmükről még kevesebbet. Borravalós állás, ezt mindenki tudja. A köztudatban az él, hogy a benzinkutasok jól keresnek, kevés munkával, hiszen csak elveszik tőlük a nagy pénzt, többnyire valami kis jatt is leesik, és sok kicsi sokra megy.- Nehéz lenne azt megmondani, hogy egy átlag benzinkutasnak mennyi a jövedelme - mondja Orbán Ferenc, az egyik szekszárdi benzinkút csoportvezetője. - Az alapfizetés nagyon alacsony, négyezer forint körüli, a borravaló perdig bizonytalan és egyre kevesebb. Mindenkinek romlik az anyagi helyzete, az emberek meggondolják, hogy adjanak-e egykét forint borravalót. Itt nagyon jól megfigyelhető, hogy a hónap vége felé fogy a pénz, egyre ritkábban fordul elő, hogy tele kéri a kuncsaft, inkább 2-300 , vagy 500 forintért tankolnak. Ez a külső kút nem önkiszolgáló, nekünk kötelességünk pontosan annyit a tankba tölteni, amennyit a vevő kért, nem állhatunk meg egy-két forinttal előbb. Érdekes ellentmondás, hogy a másik, a városhoz közelebb eső benzinkútnál, amelyik önkiszolgáló, több a jatt. Az autós, aki maga tankol fix összegért, a pisztoly kezelésében gyakorlatlan és inkább megáll pár forinttal előbb, nehogy túíszaladjon. így mindig marad a kutasnak is egy kevés. A városhoz közelebbi - belső - benzinkút forgalma is jóval nagyobb, olyan két- két és félszerese a külsőnek és a borravaló nyilván arányos a forgalommal. A külső kút forgalma akkor nőhetne, ha a közlekedésfelügyelet engedélyezné a városból kifelé tartók balra kanyarodását. Ez a lakosságnak is jó lenne, mert a belső kútnál gyakran sokat kell várni, emiatt biztosan sokan kijönnének a másik kúthoz, ha nem kellene egészen a deltáig autózniuk áhhoz, hogy megfordulhassanak. A forgalom és ezzel persze a borravaló mennyisége erősen függ az időjárástól, az évszakoktól. Nyáron többet keres a kutas, mint télen. Igaz, hogy a fűtési szezonban jócskán megnő a háztartási tüzelőolaj eladása, itt azonban nem szokás jattot adni. A benzinkutaknál nemcsak benzint, hanem a virágföldtől a palackos borokig, az autóápolási cikkektől a cigarettáig sok mindent vásárolhatunk. Ezek eladása után jutalékot kapnak a kútkezelők, ám ez néhány száz forintnál nem jelent többet havonta. Valamikor nagyon jól kerestek a benzinkutasok, ide bejutni csak protekcióval lehetett. Az aranykor azonban véget ért, ma már nem tolonganak a jelentkezők. Akinek jó szakmája vagy vállalkozói hajlama van, az ennél jóval többet is kereshet. Amikor az országban a gazdasági nehézségek kezdődtek, az életszínvonal csökkenni kezdett és ez a borravaló mennyiségében is megmutatkozott, sokan elmentek a benzinkutaktól taxisnak, eredeti szakmájukban ipart váltottak, vagy egyéb vállalkozásba kezdtek. Hóban, fagyban, esőben Persze, azért nem kell félteni a benzinkutasokat, nyilván többet keresnek az átlag dolgozónál, különben nem vállalnák a nehéz munkakörülményeket. Mert ez a munka nem mindig olyan kellemes, amilyennek azt a felületes szemlélő látja. Nyáron tűz a nap, remeg a levegő a placc fölött a negyven fokos hőségben, szívja a kutas egész nap a benzingőzt és a kipufogógázt és vele az ólmot. Ősszel, tavasszal az eső áztatja, tető nem minden töltőállomáson van a kútkezelő feje fölött, de ha van is, csak akkor ér valamit, ha nem fúj a szél. Télen mínusz 20 fokban is kint kell állni egész nap és nem sokat éra réteges öltözködés a nagy hidegben. Szóval a kutas ki van téve az időjárás viszontagságainak és ennek az ízületek látják kárát leghamarabb. Érdemes megnézni a benzinkutasok kezét: benzin, olaj, áztatja szél fújja, fagy marja, nyáron a nap égeti. Átéli hidegben sem lehet kesztyűt húzni, hiszen abban pénzt számolni nem lehet, csupasz kézzel kell megfogni a hideg vasat naponta több ezerszer. A benzinkutas hét végén, karácsonykor, húsvétkor is dolgozik, hogy legyen benzinünk. A napi munkaidő kilenc és fél, tíz óra. Minden műszakváltáskor leltárt kell csinálni a teljes árukészletről, ezzel elmegy műszak előtt és után egy-egy óra. Az elszámolásnál aztán kiderül, hogy milyen értékű áru fogyott el, mennyi a bevétel és mennyi a kettő különbsége, azaz a napi borravaló, érdemes volt-e aznap a placcon főni vagy fagyoskodni. A jatt után persze adózni is kell ma már. Az hogy ki, mennyi borravalót vall be az APEH-nek, magánügy. Mindenesetre az adóhivatal nem emelt kifogást a tavalyi adóbevallások után egyetlen esetben sem, mondják a benzinkutasok. A borravaló csökken, lehet, hogy idén már el sem éri az adóhatárt. A benzinkutasnak tartalékolnia is kell szűkösebb napokra, hiszen bárkivel előfordulhat egyik napról a másikra, hogy lebetegszik. Hosszabb idejű betegállomány pedig ebben a szakmában a legnagyobb csapás, hiszen a fizetés után járó táppénz az éhenhaláshoz is kevés. Éppen ezért a dolgozó kollégák általában összedobnak egy kis pénzt beteg társuk megsegítésére. Olaj a tűzre, vagy az autóba? Sokan nem tudják, hogy nálunk is van jegyrendszer. A benzinkutaknál ugyanis a vállalati teherautók, buszok, valamint minden külföldi dízelüzemű gépjármű csak gázolajjegy ellenében tankolhat. Az is sokak előtt ismeretlen, hogy a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj között az árukon kívül az égvilágon semmi különbség nincs. Sok benzinkútnál csak egy föld alatti tartály van a gázolaj számára, erre csatlakozik a HTO és a dízelolaj kútoszlopa is. Ismert, hogy a HTO olcsóbb, mint a gázolaj, mert a fűtésre használt olaj állami támogatást élvez. A benzinkutasok sok olyan dízelautótulajdonost ismernek, aki még soha nem tankolt az autójába gázolajat, ellenben sűrűn hordja haza kannákban a tüzelőolajat. A kútkezelőnek természetesen tilos gépkocsi tankjába tüzelőolajat tankolni, ez olyan súlyos vétség, amiért azonnali elbocsátás jár, ezért nem is kockáztatják meg. Az ellen azonban nem tehetnek semmit, ha egy maszek IFA megáll a benzinkúttal szemben, az út másik oldalán, a sofőr átjön egy kannával, megtölti HTO-val, majd visszaballag és beleönti az autója tankjába. így támogatja az állam azokat, akiknek dízelautójuk van. A jegyrendszer és a többféle áron forgalomba hozott gázolaj természetesen visszaélésekre ad alkalmat. A benzinkutasok azonban megőrzik a titkaikat, idegennek nem beszélnek ezekről a dolgokról. Az illetékesek, az Áfor-ellenőrök, vagy a gazdasági rendőrség persze ugyanolyan jól ismerik ezeket a titkokat, mint a benzinkutasok, legfeljebb rajtakapni nem tudják őket. A titkok pedig nem maradnak örökké titkok, mint ahogy erről a témáról is jelent már meg könyv, felfedve a nagyközönség előtt is a benzinkutak rejtett életét. . Az emberek a világon mindenütt kihasználják a felkínált lehetőségeket, mindenki úgy szerez pénzt, ahogy hagyják. Fura elvonó-támogató, agyonszabályozott rendszerünk, elferdült értékrendünk termeli ki a visszaélések lehetőségét. Ezt akár természetesnek is vehetjük ma Magyarországon. A változások korát éljük és a változásokat a benzinkutaknál is lehet érezni. A kutasok jobbára csak a régi szép időket emlegetik, amikor még nagy üzleteket is lehetett csinálni. Ahhoz képest ma már apróságokkal kell beérniük. A fizetések lassan emelkednek, a jutalék is apránként nő, a borravaló még úgy- ahogy csordogál, de ez a szakma még ma sem tekinthető nyugdíjas állásnak. Aki innét megy nyugdíjba, az nem sokat kap öreg napjaira. ÁRKI ATTILA Fotó: RITZEL ZOLTÁN
