Tolna Megyei Népújság, 1989. november (39. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-02 / 260. szám

1989. november 2. 4 NÉPÚJSÁG Gemenci tájak, emberek Falusi tájak, erdők, meghitt környezetben megbúvó kis kápolnák, jellegzetes falu­széli porták - a napfény a tél borús színeivel ötvözve mindez megtalálható Cseh Gábor festményein. A Pécsett kiállított tolnai művész 28 alkotása tárja elénk a jellegzetes tol­nai tájakat, a gemenci erdőt útjaival, félénk őzeivel, a vízben vergődő pusztuló fákat s az erdei telet, melyet napsütés ragyog be. Festményeire jellemzők az emberközeli tájábrázolások, s ha egy-egy jellegzetes alak megjelenik a képeken, akkor az övé - a megfáradt parasztemberé, a kalapját a homlokába húzó kocsisé - a főszerep. E domináns képrészletek finom, gondos ki­munkálás nyomán abszolút hitelesek, a nyári mező forrósága által barázdált arcok ráncai ismerősek, mint ahogy a lókupec ravasz kifejezése is. E kis folyamat részeként is felfogható e tárlat, ahol a városi ember a szekszárdi ősz­ből elindul a gemenci erdőbe, s bejárva azt, kiköt egy kis faluban a faluszéli fehér ká­polnánál. Átéli szurdikon s az emberi utakon átvergődve elhagyott tanyát lát, s a nádas szélén folytatva útját a szőlőhegyre ér, a pincék közé. Az olvadás már egy új évszakot Ígér, s a ragyogás a biztató napsugár is a legtöbb képen ezt sugallja. Cseh Gábor festményeit a pécsi belvárosban, a Helyőrségi Művelődési Házban no­vember 6-ig láthatják az érdeklődők.-csefkó­Hinni kéne... Antidemokratikus, igazságtalan dolgok történnek az iskolában - pa­naszolta a minap egy apuka, s mivel a téma, ami miatt felhívott, közérdek­lődésre tarthat számot, elmentem az „illető" nagyközségbe. Miután elmondtam, milyen ügy­ben járok, azonnal nekem szögezték a kérdést, melyik gyerek szülei tele­fonáltak. Természetesen nem árul­tam el. A még érvényben lévő sajtó- törvény egyértelműen kimondja az informátor védelmét. Beszélgetőtár­saim végül el is fogadták ezt, s nem feszegették tovább a dolgot. Nem így egy később érkező pedagógus, aki szinte követelte, hogy mondjam meg, ki küldött. Mert az mégis fur­csa, hogy egy névtelen telefonra csak úgy be lehet állítani és feldúlni egy iskola nyugalmát. Bemutatkozott nekem az illető szülő, tudom hogy hívják és hogy hol lakik, feleltem, de ez nem volt elég. Na, jó, mondott magának valami fik­tív nevet. De a személyi számát is megkérdezte tőle? Nem, kedves tanárnő, a személyi számát nem kérdeztem meg, vála­szoltam, de ez talán mellékes is. Hi­szen van itt egy iskola? Van. Járnak ide gyerekek? Igen. Akkor pedig akár minden külön hívás nélkül is el­jöhettem volna megnézni az itt folyó nevelőmunkát, ugye? Őszintén szólva nem nagyon tud­tam meggyőzni az igazamról. Ö se engem az övéről. Pedig mit változtat­na a helyzeten, ha a telefonálót fel­szólítom, hogy személyi számával igazolja magát? Tegyük fel, hogy mond egy hétjegyű számot. Akkor mi van? Ha akarnám is, tudnám-e el­lenőrizni? Hogyan? Felhívnám a központi nyilvántartót (nevem és személyi számom bediktálása után!), megérdeklődném, hogy ez és ez a szám valóban X. Y. apukát ta­karja-e? Kötve hiszem, hogy választ kapnék egy ilyen kérdésre. Nem is teszem fel. Mert - bár cél­ravezetőbbnek tartanám, ha a gye- rek-szülő-iskola kapcsolat javítása érdekében az édesapa a szerinte helytelen módszert alkalmazó testü­lettel beszélné meg a gondját - fény­képes igazolványa bemutatása nél­kül is elhiszem neki, hogy az, akinek mondja magát. Most, amikor az állampolgári sza­badságjogokat ígérő, demokratikus új köztársaságot ünnepeljük, taián fontosabb is az egymás iránti biza­lom, mint a mindent átható gyanak­vás. Kis és nagy dolgokban egy­aránt.- esi ­Iskolai tanulmány Az első osztályos hazaérkezik az isko­lából, leteszi a táskáját és beáll a sarok­ba. Az édesanyja csodálkozva kérdezi tő­le. . - Mit csinálsz ott?- Ma ezt tanultuk az iskolában. Mező az érdekek egyeztetésére? Szabadművelődési tanács- Az tij, megváltozott társadalmi viszo­nyok, feltételrendszerek között, meg kell változnia a művelődéspolitikának is. Erről a változtatási szándékról beszélgetünk Me­zei Józseffel, a Pécsi Városi Tanács műve­lődési osztályvezetőjével.- Komolyan kell venni a demokratizáló­dást, ennek függvényében áttekinteni, mit lehet tenni a művelődésirányításban. Lát­hatjuk, hogy a jövőben olyan önkormány­zati tevékenység indul, amihez az intézmé­nyek autonómiája is társul. Úgy gondoljuk, hogy létre kell hozni egy szabadművelődé­si tanácsot, amely úgy kapcsolódik az ön- kormányzati testülethez, hogy az beszá­moltatja, törvényességi szempontból a te­vékenységét ellenőrzi.- Mivé válik akkor egy művelődési osz­tály?- Kiszolgálójává azoknak a demokrati­kus testületeknek, amelyek létrejöttek. Te­hát a szabadművelődési tanácsnak illetve az önkormányzati testületnek. Egy művelő­dési osztálynak a feladata - én úgy gondo­lom - az, hogy ezeket kiszolgálja, a törvé­nyességi felügyeletet lássa el. Azt nem hiszem el, hogy a művelődési osztálynak, az ágazat főnökének kell lenni, vezérelni a tevékenységet Az intézményi dolog.- Kikből tevődjön össze a szabadműve­lődési tanács? Mi lesz a feladatuk?- Még az előkészítésénél tartunk, a pár­tokkal egyeztetünk, hogy mi lehet a felada­ta. Nagyon fontos az én gondolkodásom szerint hogy a szabadművelődési tanács az önkormányzati testület irányába egy szakmai véleményező, javaslattevő szer­vezet legyen. így megteremtődhet az az ér­dekegyeztetési mező, aminek most hiá­nyában vagyunk. Tehát, ha pluralista tár­sadalom van, akkor sokféle érdek jelenik meg. Ezeket egy mederbe kell terelni és konszenzust teremteni. Ezt a szerepet a szabadművelődési tanács felvállalhatja. Lenni kell továbbá egy városi, szakmai pénzalapnak, mely fölött ez a demokrati­kus szervezet rendelkezhet.- Megszünteti ez a korábbi finanszírozá­si gyakorlatot?- Jelenleg intézményi finanszírozási rendszer van. Ha jönnek a különböző for­mában induló egyesületek, akkor ők eb­ből az anyagi támogatásból kimaradnak, mert intézmények kapják a pénzt. Aki vagy lebontja részükre, vagy nem. Tehát a maga érdekei szerint kezeli. A pénz­alap, amit említettem, arra szolgálna, hogy a nem intézmények is részesülhet­nek belőle. Lehetővé válna egy kimon­dottan tevékenységfinanszírozási szisz­téma bevezetése.- Hogyan teremthető meg az alap fe­dezete?- Részben az állami, központi források átcsoportosításával. Mondjuk a művelő­dési osztály kezelésébe adott, úgyneve­zett közművelődési célfeladatok pénz­összegét, beadom ebbe az alapba. Ez a pénzalap szponzorokkal bővíthető. Az lenne jó, ha mondjuk a magánszemélyek és a vállalatok adókedvezményt kapná­nak, ha ebbe az alapba fizetnek. Az ala­pot mi növelni akarjuk azzal a pénzzel, ami az egyes intézmények „átvilágítása” során keletkezik.- Mit jelent az az átvilágítás?- Amolyan röntgenezés, átvizsgálás. Olyan pénzmaradványt érint, ami elvon­ható. Említhetnék olyan intézményt, ahol ötvenketten dolgoznak. Ebből hét a nép­művelő. Óriási, földuzzasztott létszám, gazdasági apparátus, műszaki csoport, minden...- Ez oda vezet ugye, hogy a saját ága­zatát is racionalizálni kell.- Feltétlenül! Át kell tekinteni és lépni. A művelődési jellegű intézménynek a fo­gadókészségét kell biztosítani, amihez szükséges egy minimális költségvetés, a fűtésre, világításra, ilyenekre... egy mini­mum arra, hogy ő maga is vállalkozhas­son, ez ebből a közös alapból lenne, de inkább a bejövő igények kiszolgálója le­gyen.- Felvetődik a létszámkérdés is, hogy ehhez kell-e ennyi ember?- Ha ezt a fogadókészséget akarjuk megteremteni, akkor sokkal kevesebb emberre van szükség a művelődési in­tézményben. Nem a népművelői állo­mány szűkítésére gondolok, hanem arra a túladminisztrált tevékenységre, amely- lyel az intézmények hivatalosodtak. Vala­hol el kell kezdeni, ha életben akarunk maradni. DECSI KISS JÁNOS Tisztelt Olvasó! Amennyiben Önt is érinti a fenti beszél­getés témája és némely kérdésben véle­ménye eltér a leírtaktól, ha sajtó nyilvá­nossága előtt is vállalja gondolatait, két­ségeit megosztja az olvasókkal, örömmel várjuk levelét! Örvényesben Lassú víz járatja a malmot Tolna megyeiek? - élénkül a mol­nár tekintete. Számtalan okmánya közül már keresi is azokat, amelyek tanúsága szerint vidékünkön is szép számmal voltak vízimalmok, egy-két- száz évvel ezelőtt. Különösen így volt ez a Balaton-felvidéken. Csak Örvé­nyesen három malom közül választ­hattak az őrletők, a környéken pedig T6 malomkereket forgattak a sebes folyású kis vizek. Mára egy maradt - a szó szoros értelmében - mutatóba, s régi értékeink, ipari emlékeink sor­sát „szemlélve azt kell mondanunk; legalább egy maradt. A Tihany közelében lévő kisköz­ségben, Örvényesben ma turistalát­ványosság a vízimalom. Ezt a jöven­dőt aligha sejthették 1055-ben a ti­hanyi apátságban, amikor ezen a helyen az első malmot megépítették. A török időkben sem pusztult el az építmény, bizonyára azért, mert a molnár a császárnak megadta, ami a császáré, s a szultánnak - vagy in­kább egy közeli adószedőjének - ami őt illette. Az okmányok olyan részletesek, hogy több száz évre visz­Elénk jön Wöller István, „a malmok szerelmese” szamenően ellenőrizhető, mikor ki bérelte a malmot, amely - többszöri tűz áldozataként, de az alapfalakat lényegében megőrizve - az 1700-as évek második felében kapta a mai tornáját. A forgó, zakatoló, zsákoktól és mindenféle „kellékektől” hiteles mal­mot a 60-as évektől látogatják turis­ták. Néhány évvel ezelőtt a nagy for­galom miatt - egészségügyi, bal­esetvédelmi szempontokra tekintet­tel - az őrlést megszüntették, azóta anélkül igyekszik illúziót kelteni a molnár, Wöller István.-ri­Fotó: GOTTVALD KÁROLY Két Ganz-Mechwart hengerszék, pontosan 100 évesek A molnár szobája kisebb helytörténeti gyűjtemény „Volt, hogy megalázkodtam, s volt, hogy megaláztak” A szépség huligánja Finom vörösborral kínálják az érke­zőt. S ha mindenki elfoglalta kényel­mes helyét a kocsmahangulatban, a csöndben bebotorkál egy feltúrt gallé- rú, ballonos, szemüveges borostás férfi ócska, kopott bőrönddel. Gör­nyedt testtartásán látszik, óriási terhet cipel: lázadóként idegennek bélyeg­zett, küzdelmes, szomorú, tragikus életét. Mikor követte el az első hibát? Amikor Ladányi Mihálynak született. . Valahogy így kezdődik esténként a Művészetek Házában, mely a tragikus sorsú, szomorúan őszinte költőre em­lékezik. Mi negyvenesek, jól ismertük ezt a költészetet, ezeket a kocsmaasz­talokon, vasúti kupékban született verseket, melyek a hivatalos művelő­déspolitika asztalán soha nem szerez­tek népszerűséget maguknak. Olyan versek ezek, melyeket bárki megírha­tott volna, ha Ladányi Mihálynak szü­letik. Ugyanazok a konfliktusok, a kon­vencionális élet elleni küzdelem, a szerelem mindenhatósága, s az utána epekedő ember - aki végül is semmit nem kapott az élettől. Feltűnt itt-ott vi­seltes öltönyében, új verseivel, melyek közül csak keveset ismerhetett meg idejében az olvasó. Németh János, a Pécsi Nemzeti Színház művésze Marton Viktor és Si­mára László zenészek közreműködé­sével tárja elénk e különös sorsot melynek tragikumát az az óriási ma­gányérzet predesztinálja, melynek kö­vetkezménye - vagy oka -, hogy a köl­tőhöz hozzánőttek az országutak, hogy a szerelem is küzdelem, mely­ben csak alulmarad a vágyakkal szemben, hogy soha nem találta he­lyét a társadalomban s a művészi köz­életben. Magányos, szomorú, óriási felkiáltójel ez a sors, mely talán szük­ségszerűen végződött úgy, ahogy er­ről nem is olyan régen tudomást sze­reztünk. Németh János e költészet iránti ra­jongása nyomán azonosult a költővel, ő az első, aki e különös életmű megje­lenítését vállalta. Társai egyben alko­tói is az est programjának, a zenének, s az előadásnak. A díszlet: egyetlen bárpult, a kocsmaasztal, a jelmez: a kopott vulkánfíber bőrönd, a viharka­bát puritánságával indítja az est az előadás különleges hangulatát, az egyedül vergődő ember hiteles törté­netét, akit Ladányi Mihálynak hívtak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents