Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-13 / 243. szám

1989. október 13. í/"tŐüu'N NÉPÚJSÁG 3 Volt egyszer egy érvizsgálat Háromezer sertéssel kevesebb Megkérdeztük: Igaz-e a hír, hogy a „Péntek-13” vírus veszélyt jelent Pakson? Ma a számítógéppel rendelkező üzemekben, közülük is ott, ahol nem tették meg időben a szükséges veszélyelhárító lépéseket, a „Péntek-13” vírustól kell tartani. Az a hír terjedt el, hogy a vírus fenyegeti a paksi atomerőmű számítógép- rendszerét. Igaz-e a hír? - kérdeztük Gaál Miklóstól, az Atomerőmű Vállalat szervezési és információrendszer-fejlesztési osztályvezetőjétől.- A hír nem igaz - hangzott a válasz. Az atomerőmű számítógéprendszerét ez a fajta vírus egyáltalán nem veszélyezteti. Létezik ugyan Magyarországon a vírus, de csakis a BM-PC kategóriába tartozó gépeket veszélyezteti. Ezeken a gépcsaládokon mi különféle nyilvántartásokat vezetünk, sa nyilvántartásokat el lehetne téríteni. Azonban a vírus ellenszerei is fellelhetők Magyarországon, s mi ezt, vagyis a CHKVIR programot folyamatosan alkalmazzuk. Tehát valamennyi IBM gép védett a vírus ellen, atöbbi gépen pedig nem fejtheti ki a hatását. A vírus egyébként Nyugat-Európából szivárgott be hazánkba, de a védekezés ellene száz százalékban megoldott, a veszély elhárítható. -dvm­A szegény ember szegény marad „Az eddigieknél nagyobb mértékű együttműködést kell kialakítani Albániá­val, Algériával, Angolával, Bangladessel, Bulgáriával, Burkina Fassóval, Bissau- Guineával, Csehszlovákiával, Etiópiával, a népi Jemennel, Kínával, Kubával, a népi Koreával, a népi Kongóval, Kambodzsá­val, Líbiával, Madagaszkárral, Mozam- bikkal, Mongóliával, Nicaraguával, Pana­mával, Palesztinával, Romániával, az NDK-val, Szíriával, Irakkal, Vietnammal és a Zöldfoki Szigetekkel... Nincs szük­ségünk diplomáciai kapcsolatokra Dél- Koreával, Tajvannal, Izraellel, Dél-Afriká- val, Chilével és az USA-val...” Nem tudom, hogy sírjak-e vagy neves­sek azon, hogy mit akar a Kádár János Társaság. Hasonlóak az érzéseim, mint amikor neves humoristánktól egyszer azt hallottam: érdekes, hogy mi minden sze­gény országnak barátai vagyunk, vagy akinek mi barátai leszünk, az azonnal szegény lesz... Hogy mennyire így volt, annak bizonyítékait mindannyian a bő­rünkön érezhetjük. Nekünk aztán sikerült valóban dialektikusán értelmezni a mate­rializmust! A lét határozza meg a tudatot- mondtuk -, mégis minden döntésünket- amit másutt rendesen gazdasági meg­fontolások motiválnak - a politika szem­pontjai határozták meg. Szerencsére ennék vége - gondolom egy idő óta. Azóta várom, hogy a józan ész jegyében végre a gazdaság legyen az elsődleges, ahogyan a marxista filo­zófia is tanítja: az alap. Időnként vannak is jó pillanataim. Aztán rossz napok, hetek, hónapok következnek. Mint pél­dául most, az MSZMP - és MSZP - kong­resszusa előtt, alatt. Lehetetlen, hogy a „munkahelyen kívül és belül”, a „legyen- e munkaszüneti nap?”, „föloszlassuk-ea munkásőrséget?” a legsürgetőbb prob­lémánk! De lehetett. Hónapokig nem történt semmi igazán érdemleges a gazdaságban, s maga a kongresszus is lezajlott úgy, hogy az or­szág nagy problémáit nem érintette. Bi­hari István küldött is hiába mondta el pél­dabeszédét a szegény emberről, aki a jó tündértől három kívánság gyanánt jogot, demokráciát és szocializmust kért. Meg is kapta, de attól még szegény maradt a szegény ember... Ha feltételezzük, hogy a tv-híradó vi­szonylag hűen tükrözi - bizonyos érték­rend szerinti fontossági sorrendet fölállít­va - az eseményeket, akkor is elkeserítő a helyzet. Estéről estére bő teret szentel a külföldi és hazai politikai történéseknek, egyeztető fórumoknak, pártoknak, tünte­téseknek, a vörös csillag sorsának, de el­vétve akad gazdasági változásról szóló tudósítás. Feltételezhetően azért, mert ilyen változás nincs is. Számomra úgy tű­nik, hogy szinte csak az agrárreformkö- rök hallatják hangjukat, ők igyekeznek megvédeni a magyar falut a pártok csa­tározásától, vagy ha ez nem sikerülne, akkor legalább teli gyomrot biztosítani ezekhez a csatározásokhoz. Ahogy elnézefn az élelmiszerboltokat - olyan árukat sem lehet kapni, amelyek meglétét hosszú évek óta természetes­nek vehettük -, akkor erre nagyon is szükség van. A jelek szerint minden ok megvan a pesszimizmusra. Az MSZP kongresszu­sa után a közelgő választások kötik le a pártokat. A szavazatokért folyó harcban miért vállalnák a gazdaság által igényelt, többnyire népszerűtlen programok hir­detését? Sőt! Még biztosabb, ha - akár megalapozatlanul - szociális intézkedé­seket helyeznek kilátásba! Majd talán a választások után... Ha még lehet.- rí ­Hetek óta nem kapok Szekszárdon gyulai kolbászt. Másmilyent sem. Nem láttam sonkát, semmilyen - legalább 1-2 hétig eltartható - töltelékárut, még egy tisztességes füstölt csülköt sem. A virsli többnyire aszalódott a műbélben - állító­lag azért, mert fagyasztott húsból készí­tik. Még szerencse, hogy szeretem a Za­la fölvágottat. Na de mindig... Hatásos lenne azt mondani - ha nem is teljesen igaz hogy azok a sertések hiányoznak földolgozott mivoltukban a pultokról és a húsboltok kampóiról, ami­ket nem termeltetett meg a Kisállatte­nyésztő Szövetkezet. De azok is hiányoz­nak, mindazokkal a társaikkal, amelyek valamilyen hibás koncepció, mulasztás vagy éppen nem elég körültekintő ható­sági árvizsgálat miatt nem hízhattak meg. Előzmények A Szekszárdon székelő Kisállatte­nyésztő Szövetkezet - mint profiljába, ha úgy tetszik, alaptevékenységébe vágó területtel - kétféle variációban foglalko­zik sertésekkel. Nevezzük „A”-nak azt a bizományosi konstrukciót, amikor min­den darab szerződött sertésre kapnak a Szekszárdi Húsipari Vállalattól 800 forint előleget, amit maradéktalanul továbbad­nak a kistermelőknek. Az állatok leadá­sakor elszámolnak lényegében a termelő és az SZHV között, a szövetkezeté csu­pán a bonyolítási díj. A „B” változat szerint az SZHV-tól ka­pott 800 forinthoz a szövetkezet hozzá­tesz még minden szerződött sertés után 2500 forintot. Ezret készpénzben ad a malac „beállítására”, 2300-ért pedig a kistermelő igénye szerinti tápot biztosit. Ez a módozat lehetővé teszi, hogy bárki, akinek férőhelye, munkaereje és kedve van - ha induló tőkéje nincs is - sertés- tartásba kezdhessen. A szövetkezet partnereinek néhány évvel ezelőtt még csupán 30 százaléka választotta a „B” lehetőséget, de az arány egyre nőtt és mára elérte a 80 százalékot. Azaz, a kistermelők körében egyre nép­szerűbbé vált ez a forma azzal együtt is, hogy leadáskor az ilyen konstrukció mel­lett hizlalt sertésnek néhány forinttal ke­vesebbet ér kilója. A szövetkezet oldaláról nézve mindez azt jelenti, hogy minden egyes sertésben 2500 forintja van hónapokig anélkül, hogy utána kamatot élvezne (mig a bank­ba helyezett pénz ma általában 22 száza­lékkal kamatozik). Ennek ellensúlyozá­sára fölvásárláskor úgy számol el a szö­vetkezet a kistermelővel, hogy a Szek­szárdi Húsipari Vállalat által biztosított ki­logrammonkénti alapárat átadja neki, a minőségi felárat pedig visszatartja költ­ségei fedezésére. A vizsgálat és a per Az elmúlt év augusztusának elején a Tolna Megyei Tanács ipari osztályának árcsoportja hatósági árvizsgálatot kez­dett a Kisállattenyésztőknél. Ha figyelem­be vesszük, hogy a maga kategóriájában a megye legkisebb szövetkezetéről van szó, akkor alighanem említésre méltó, hogy ez év februárjáig nekik szentelték fi­gyelmüket a vizsgálatot végzők. Nem hiá­ba. Föltárták a hibát. A „B” változatban a minőségi felár visszatartását tisztesség­telen magatartásnak minősítették, ami­nek ki van szolgáltatva a kistermelő, s amit kénytelen jobb híján elfogadni. Emiatt javaslatukra a Tolna Megyei Ta­nács vb-titkára gazdasági bírság kisza­bását indítványozta a Megyei Bíróságon. A nyár eleji tárgyaláson a bíróság az in­dítványt elutasította. Ezek után az ügyészség törvényességi óvást nyújtott bé. A Legfelsőbb Bíróságon a tárgyalást október 9-re tűzték ki. Nem voltak éppen vig hónapok a kö­vetkezők a szövetkezet vezetőinek életé­ben. Amennyiben elveszítenék a pert, úgy a büntetésekkel együtt - számításaik sze­rint - akár négymillió forint megfizeté­sére is kötelezhetők, ami a kicsi - előre­láthatóan mintegy három és fél millió fo­rint nyereséget elérő - szervezetet pad­lóra teheti. Természetesen fordultak mindenhová és érveltek. Nincs kiszolgáltatott helyzetben a kis­termelő - mondták -, hiszen „házon be­lül” is két variációból választhat, egy-egy településen pedig általában ott a téesz, az áfész, az állami gazdaság, megannyi szerződést kínálnak, mindenkinek módja van a számára legkedvezőbbet választa­ni. Mivel a Kisállattenyésztők szerződé­seinek száma nőtt, ezért joggal feltételez­hető - lévén a tapasztalatok szerint a kis­termelő jó számoló -, hogy kedvezőnek ítéltetett az általuk kínált konstrukció. Hivatkoztak arra is, hogy a minőségi felár a rendelkezések szerint adHATÓ, s bi­zonygatták, hogy még így sem járt olyan túl jól a szövetkezet. A Szövosz szakemberei mellettük áll­tak és erkölcsi támogatást ugyan nyújtot­tak, de ennek kézzelfogható eredménye természetszerűleg nem volt. Az Árhivatal ugyanakkor azt tanácsolta: egyezzenek meg a felek itt helyben.- Egyezzünk meg? - kérdezi ma is ér­tetlenül Varga Jenő, a szövetkezet elnö­ke. - Ezt nem értettem. Vagy igazunk van, vagy nincs... Ennek ellenére fölajánlották az egyez­séget, de nem jött össze. A néhány nappal ezelőtti tárgyalás ho­zott megoldást. A Legfelsőbb Bíróság - helybenhagyva a Megyei Bíróság hatá­rozatát - a gazdasági bírság kiszabását célzó indítványt elutasította. Megállapí­totta, hogy a Kisállattenyésztő Szövetke­zet nem alkalmazott tisztességtelen árat, nem jutott tisztességtelen haszonhoz, el­lenben a piaci viszonyoknak megfele­lően járt el. Következmények A történet tehát jól végződött - mond­hatnánk. Valóban jól végződött? Erkölcsi kár mindenképpen van, hiszen úgy jár alighanem a szövetkezet, mint az egy­szeri ember, akinek ellopták kabátját, s többé senki se mosta le róla, hogy egy­szer valami kabátlopási ügybe kevere­dett... Nem jelentéktelen az anyagi kár sem. A hercehurca következtében elbizonyta­lanodtak, visszafogták a sertéstartókkal a szerződések kötését, sőt gondolkodtak a sertéságazat teljes fölszámlásán. Rész­ben emiatt idén a korábbi 6-7000 sertés­sel szemben csak körülbelül 4000-et ad­hatnak át a húsiparnak. És ez - ha most nagyvonalúan eltekintek a szövetkezetei ért mindenféle károktól - már enyhén szólva közérdekű. Kinek használt? - tehetném föl a mos­tanában oly sokszor elhangzó kérdést. A válasz: bizony senkinek. Akiknek ártott, azok eltérő pozíciójuk miatt most más­ként cselekednek. A fogyasztó, aki nem kap a boltokban megfelelő hentesárut, csak bosszankodhat. Legföljebb azzal vigasztalja magát, hogy úgyis nagyon drága... A szövetkezet vezetése viszont úgy gondolja, hogy hanyag munkavégzéssel okozott hitelrontás és anyagi kár miatt pert indít az említett szakigazgatási szerv ellen.- rostás ­Pulik sorozatban A hódmezővásárhelyi Hódgép Vállalatnál az 50 darabos nullszéria után francia megrendelésre megkezdték a Puli kisautók sorozatgyártását. A 325 cm3-es, 1 hengeres olasz motorral meghajtott járműből félezret rendelt a francia vevő. MTI-fotó: Németh György A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát a Mezőgazdasági Minősítő Intézettel közösen 1989. október 18-án 10 órakor Bábolnán, a központi bemutatótéren. Árverésre kerülnek: 1. Államilag elismert tenyészetéből lapály, nagyfehér és Tetra-Duroc kansüldők 2. Magyarországon először Tetra-Duroc kocasüldők Az árverésre tisztelettel várjuk a- tenyésztő gazdaságokat,- árutermelő gazdaságokat,- egyéni vásárlókat. Érdeklődni lehet: Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát 2943 Bábolna Telex: 22-6555, 27-211, telefon: 69-111, 69-333. (137)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents