Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-03 / 233. szám
2 NÉPÚJSÁG 1989. október 3. Ülést tartott az MSZMP megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) foglalkozó megyei tanácsülés előtt, a megyei tanácstagok városi és városkörnyéki csoportjainak ülésén tárgyaljanak, amelyekre többek között meghívják a pártok képviselőit is. A pártbizottság ezt követően tudomásul vette a megyei vezetők tájékoztatóját, amelyben a legutóbbi ülés óta végzett politikai munkáról adtak számot. A megyei bizottság tagjai véleményt alkottak az MDF által terjesztett röplapról. (Az állásfoglalást külön közöljük.) Dr. Adrián Zsigmond rendőr vezérőrnagy, megyei főkapitány, a megyei párt- bizottság tagja bejelentette, hogy október 31 -ével nyugállományba vonul. Elköszönő szavaira dr. Jánosi György válaszolt, egyebek között méltatva azt a kezdeményező magatartást, amelyet az Adrián Zsigmond vezetése alatt álló fő- kapitányság párttagsága a politikai munka szintere áthelyezésében tanúsít. A bejelentések között arról is értesülhettek a pártbizottság tagjai, hogy Fiáth Attila, a tamási városi pártbizottság első titkára október 1 -töl a Budapest Bank tamási fiókját vezeti, párttisztségét a legközelebbi választásig társadalmi munkában tölti be. Ugyanebben a formában tesz eleget vállalt kötelezettségének Antus Antal, a megyei tanács pártbizottságának titkára, aki a GAMESZ vezetője lett. A jövőben szintén társadalmi megbízatásként viseli tisztségét Gyarmati László, a PAV-nál működő MSZMP-bizottság titkára. Elutazott hazánkból a Portugál Köztársaság elnöke Mário Soarest, a Portugál Köztársaság elnökét - aki Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban - vendéglátója hétfőn ünnepélyesen búcsúztatta a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. Az Országház főbejáratát magyar és portugál zászlók díszítették. A téren felsorakozott a díszzászlóalj, kürtök jelezték a magas rangú vendég érkezését. A díszzászlóalj parancsoka jelentést tett, majd a himnuszok elhangzása után Mário Soares az Elnöki Tanács elnökének kíséretében ellépett a díszsorfal előtt. Ezután Straub F. Brúnó elbúcsúzott a portugál hivatalos kíséret tagjaitól, Mário Soares és kísérete pedig az Elnöki Tanács, az országgyűlés, a minisztériumok vezető képviselőitől, valamint a diplomáciai testület misszióvezetőitől katonai és légügyi attaséitól. Az ünnepélyes búcsúztatás a díszzászlóalj diszmenetével fejeződött be. Ezután Mário Soares és kísérete elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Straub F. Brúnó, Kovács László külügyminisztériumi államtitkár, Árgyelán Sándor, hazánk portugáliai nagykövete. Jelen volt Zózi- mo da Silva, a Portugál Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Cui prodest? (Kinek használ?) (Reagálás egy szórólapra) Az MDF felhívása azokhoz a magyar emberekhez szól, akik „nem váltak holmiféle internacionalista öntudathordozóvá”. Kinek használ a címkézés? Föl kell tenni a kérdést: miért „holmifé- le" a nemzetköziség eszméje? Miért „holmiféle” az az eszme, amely nem ellentétes a hazafisággal, és amely éppen a nyugati demokráciákban vált élő gyakorlattá? Olyan kérdések, mint például a szabad lakhelyváltoztatás, a nemzeti korlátok leküzdése, a népek és emberek szabad érintkezése stb. Vajon segít-e a demokráciába való átmenetnek, ha egy ellenzéki szervezet támadást indít az elmúlt 40 év hibái és bűnei ürügyén a negyven év értékelhető vívmányai ellen is? Kinek használ a durva kirohanás, elvonatkoztatva a nemzetközi tényezőktől, attól, hogy mégis csak ebben az országban gyökerezhetett meg a reform eszméje? „A szemünk láttára hullik szét a ...kommunista parancsuralom” - mondja a szórólap. Az MDF elfelejti, hogy a sztálinista parancsuralom legtöbb áldozata becsületes kommunista volt, s hogy éppen a ma kommunistái, elkötelezett marxistái szálltak szembe a posztsztálinista vezetéssel, hogy elindítsák és végrehajtsák a rendszerváltás forradalmi fordulatát. Az MDF felhívása azzal zárul, hogy „... aki a bukott hatalom mellett politizál, az pedig elárulja a hazáját”. Kikre vonatkozik a hazaárulás súlyos vádja? Az egész MSZMP-re, a kommunistákra? Netán minden ma létező nem ellenzéki politikai erőre? Vajon egy MDF által is kívánatosnak tartott demokráciában nincs helye senkinek ezek közül? Ha bárkit kirekesztőnk a demokrácia testéből, nem éppen a demokráciát csúfoljuk meg? Visszataszítónak tartjuk a szórólap szerinti diktatórikus hangnemet, az elmúlt évtizedek eredményeinek és hibáinak összemosását, az öncélú, mesterségesen szított konfrontációra történő felhívást. Azon vagyunk, hogy végképp tűnjék el hazánkban ajelzőosz- togatás, a megbélyegzés korszaka. Itt az ideje annak, hogy minden politikai tömörülés a jövőre nézzen, és együttműködjön a demokrácia szellemében. Szekszárd, 1989. október 2. MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Mikrokörzeti ülés Tengelicen (Folytatás az 1. oldalról.) A Szekszárd környéki mezőgazdasági szövetkezetek elnökei kézhez kapták azt a Minisztertanácsnak szóló előterjesztést, amely - valamennyi érdekelt minisztériummal, érdekképviselettel történt egyeztetést követően - az élelmiszertermelés ár- és pénzügyi szabályozásának módosításáról szól. a Teszöv küldöttgyűlését megelőzően megvitatták a küldöttgyűlés elé kerülő javaslatokat, többek között azt, amely a mezőgazdasági szövetkezés jövőjéről, az új érdekképviseleti szervezet alapszabály-tervezetéről szól, s azt, amely felteszi a kérdést: milyen agrárpolitikát támogatunk? A héten zajló mikrokörzeti üléseken az egyik sarkalatos téma az agrárreform körök működése. Mint ismeretes, ez év májusában bontott zászlót az agrárreform kör mozgalom, s az augusztusban megtartott országos tanácskozáson döntöttek úgy az agrárreformkörök képviselői, hogy mozgalmukat egyesületi formában folytatják tovább. Az országos választmány kidolgozta az Agrárreformkörök Egyesületének alapszabályát, melynek lényege: az egyesület a mezőgazdasági termelők politikai képviseletét ellátó, egyéni tagságon alapuló társadalmi szervként kívánja folytatni munkáját. Az agrárreformkörök egyesületének alapszabályát, valamint a programnyilatkozat vitaanyagát dr. Szűcs László, a szekszárdi Aranyfürt Téesz elnöke, a Tolna Megyei Agrárreform- kör elnöke ismertette a résztvevőkkel. A programnyilatkozat a „Felelősség a földért, a faluért, és a fiatalokért” jelszót tűzte zászlajára. „Óriási probléma, hogy a mozgalom lekésett arról a vonatról, amelyre májusban felszállhatott volna, s most már csak pótjegyet válthatunk” - fogalmazott az előadó. Pedig pillanatnyilag ez az egyetlen olyan mozgalom, amely az agrárszektor minden ágazatát - a mezőgazdasági szövetkezeteket, az állami gazdaságokat, a kistermelőket, az élelmiszeripart és az érdek- képviseletet, ezek munkáját - egyaránt integrálja. Éppen ezért nem megengedhető, hogy kirekedjenek a fontos, országos döntések meghozatalából. Több megye pártot akar, s képviseletet a hatalomban az országgyűlésben -, azért, hogy a legfőbb törvényhozó testületben hangot kapjon az ágazat, a falun élő, számos gonddal küszködő kétmillió ember. A párttá alakulás sürgető, jóval meg kell előznie a választásokat, s rövid időn belül határozott, időt álló programot kell kidolgozni. A tengelici mikrokörzeti ülésen számos olyan javaslat hangzott el, amely a programnyilatkozat csütörtökön megtartandó vitájában szóba kerülhet, s módosíthatja az Agrárreformkörök Egyesületének program- nyilatkozatát. Valuta-árfolyamok (bankjegy Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 9345,77 9 923,85 ausztrál dollár 4502,13 4780,61 belga frank 146,96 156,05 dán korona 791,86 840,84 finn márka 1350,11 1433,63 francia frank 909,88 966,16 görög drachma a/b 35,15 37,33 holland forint 2732,72 2901,76 ir font 8219,50 8727,92 japán yen (1000) 415,04 440,72 kanadai dollár 4919,83 5224,15 kuvaiti dinár 19 549,76 20 759,02 norvég korona 836,26 887,98 NSZK márka 3085,38 3276,22 olasz líra (1000) 42,34 44,96 osztrák schilling 438,47 465,59 és csekk) Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban portugál escudo 36,46 38,72 spanyol peseta 48,73 51,75 svájci frank 3563,47 3783,89 svéd korona 900,00 955,68 USA dollár 5790,64 6148,82 ECU (közös piac) 6362,64 6756,20 jugoszláv dinár csekk (10000)/b 15,52a) vásárolható legmagasabb bankjegycim- let: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: görög drachma 36,20 36,28 jugoszláv dinár esek (100QO) 15,98 Vélemények, viták - közügyben Milyen legyen a megyei tanács? (Folytatás az 1. oldalról.) A tanácsi irányítás fogalmába feloldódott a szakmai osztályok segítő, orientáló - néha rábeszélő, sugalmazással is utasító - tevékenysége, meg a pénzügyi lehetőségek - országosan vezényelt, kényszerű (?) - korlátozó, önállóságot fékező szerepe. Mindezt tetézte az intézmények munkáját, vezetőinek minősítését megítélő külső „partnerek” sokasága, erőssége több: megyei, városi, községi irányítási szinten is. Furcsa helyzet alakult ki: az igazgatásban dolgozó gyakran az erőfeszítésével és szakmai szándékával nem tudhatta arányosnak az elért eredményt, a külső szemlélő pedig a számottevő létszámmal és a szervezetnek tulajdonított hatalommal nem látta szinkronban levőnek tapasztalatait. Tehát indulatok és keserű tapasztalatok bőven adódnak kint és bent egyaránt, így senki ne higgye, hogy a tanácsi apparátuson belül higgadtabb, vagy megelé- gedettebb e szervezet tevékenységének megítélése, mint azon kívül. A jobbító szándék is mindkét oldalon egyaránt jelen van. Az is természetes, hogy a megoldást belül keresők se egyformán gondolkodnak - hisz ugyanazokat a tapasztalatokat is sokféleképpen lehet megélni, no meg az államigazgatás és az egyes szakterületek összeilleszthetősége sem egyforma. A művelődés(-igazgatás) sajátossága A művelődés-igazgatásnál alapfeltétel, hogy az intézmények szakmailag önállóak. Joggal azok, hiszen dolgozóinakjelen- tős vagy döntő többsége diplomás szakember, akik képesek (és kötelesek is) eligazodni a szakma törekvései között, és az országos, a helyi közéletben is. Az önállóság természetesen elsősorban azt jelenti, hogy nem a hivatali irányításhoz, hanem a társadalmi igényekhez kell igazodniuk az intézményeknek. A társadalmi igényeknek (legalább) két forrása van: az ún. „nagy társadalom" céljaiból származók (ezt nemzeti kultúrpolitikának, tanügyi dokumentumoknak kell közvetíteni), és a közvetlen környezet akaratából, lehetőségeiből eredőek. (Ezek is lehetnek megfogalmazottak, pl. ilyen a tanácsi vagy más helyi testületek véleménye, igénye, de lehetnek olyanok is, amit a művelődési intézményeknek, az ott dolgozóknak kell felismerni.) E két forrásból származó igénycsokorban nyilvánvalóan nem garantált a harmónia, sem művelődési házaknál, se könyvtáraknál, de iskolák esetén sem. Mégsem indokolt, hogy az összhang biztosítására preventív jelleggel egy hivatalt iktassunk közbe. A döntéseket, a felelősséget - az önálló intézményektől, a helyi önkormányzatoktól -, nem vállalhatja át senki. Az érdekek közelítése, egyeztetése, a megoldás lépéseinek rangsorolása is helyi feladat. Ehhez természetesen az intézmény vezetőjének, kollektívájának valóban tájékozottnak kell lennie: szakmájában (a pedagógiában, a népművelésben, a művészetekben, ...); a hazai társadalmi viszonyokban, gazdasági lehetőségekben: a közvetlen környezet igényeiben (amire nincs „elmélet”, irányelv sem, legfeljebb elméleti megalapozás). Csak e három koordináta ismeretében alakíthatja helyesen pedagógiai gyakorlatát, közművelődési munkáját minden intézmény. A megyei igazgatás e téren segíthet: továbbképzési feltételekkel, tanáccsal; azonos típusú intézmények vagy tevékenységi formák tapasztalatainak cseréjével, illetve az ebben való - igény szerinti- közreműködéssel. Kontrollra persze az önálló intézménynek is szüksége van. Pontosabban a társadalomnak és intézménynek egyaránt élnie kell a kontroliban rejlő lehetőségekkel. Ez lehet ellenőrzés, amelyik szemmel tartja, vizsgálja az alapelvekhez, a létesítés céljához igazodást, de lehet pénzügyi is: hogyan sáfárkodik az intézmény a rábízott - ma még sajnos kevés - pénzzel, eszközzel, objektummal; milyen eredményeket tud az adott lehetőségekkel felmutatni; kiterjedhet az intézményi „hivatali” munka jogszerűségére (alapvető tények dokumentálása, felvételek, anyakönyvek, statisztikai fegyelem; gyűjtemények, értékek regisztrálása, védettsége...) és az ellenőrzés feladata lehet az intézmények saját készítésű szabályzatainak törvényességi felülvizsgálata is. Visszacsatolást jelenthet az állampolgár fellebbezésének pártatlan elbírálása- vélt, vagy valós jogsérelem esetén. Az ellenőrzés körébe tartozik annak regisztrálása, esetleg a szankcionálás kezdeményezése is, ha egy-egy helyi tanácsot az alapfeladatok körébe tartozó mulasztás terhel. Pl. ha az iskola működéséhez nem biztosítja a szükséges feltételeket. A kontroll másik, de ma még ritkább formája: a közvetlen társadalmi környezet kritikája, aminek még nincsenek kialakult fórumai. A lakosság: a szülők, a közönség, az alkalmi vagy tartós közösségek még nem érzik, hogy joguk van ehhez. A művelődésben pedig éppen ezt az utóbbit - a felelős, közvetlen társadalmi kontrollt - kellene segíteni kialakulni, majd erősödni, pl. iskolatanácsok, szülői közösségek, társadalmi vezetőségek formájában. Nemcsak lojalitást vállalva az intézmények vezetőivel, hanem képviselve előttük - ha kell kritikával, konfliktus felvállalásával - a környezet, a szolgáltatásban részesülők vagy abból kiszorulók véleményét. Ha ez működne, akkor a megyei igazgatás a - szűkkörű és szabályozott - kötelező ellenőrzésen túl orientáló feladatának nem beavatkozó módon tudna eleget tenni. Mert ebben az esetben a megfogalmazott helyi vélemény megléte, ennek összehasonlítása a tágabb környezet igényeivel, az intézmény céljával, már természetessé fenné, hogy az óvodák, iskolák, művelődési házak, de akármelyik közintézmény is keressen, kérjen szakmai segítséget - tartalmi kérdésekben a megyei módszertani központtól, igazgatási, gazdasági, jogi kérdésekben a megyei hivataltól - gondjai megoldására. A közvetlen társadalmi környezettel - helyi önkormányzattal vagy szakigazgatással támadt vitában is lehetne feladata egy megyei szakmai, hivatali szervezetnek: az intézmény és a környezet konszenzusa megteremtésében, szakmaiságával és a helyi ügyekben való pártatlanságával. (A művelődés-igazgatásnak természetesen vannak egyéb sajátos feladatai is. Ilyenek az egy-egy helyi önkormányzat érdekén túlmutató, de intézményi gondolkodást igénylő területek közvetlen gazdasági segítése. Csak példaként: szakoktatás, gyógyítva nevelés-oktatás, régészeti ásatások, levéltári munka feltételeinek biztosítása, érdekeinek igazgatási képviselete.) Hogyan korszerűsödjön a megyei igazgatás? A válasz „általában” egyszerű: legyen kisebb létszámú és hatékonyabb, még az atyáskodás indokával se korlátozó a helyi tanácsok és intézmények mindennapi munkájában; de legyen egyértelmű a jogszerűség és az intézményi célok megítélésének elbírálásában. Legyen könnyen áttekinthető, ne csak a beavatott hivatalok felől nézve, hanem az intézmények, az állampolgár nézőpontjából is. Szüntesse meg az átfedéseket, hogy ugyanazzal az üggyel ne foglalkozzanak több helyen egy hivatalon belül, ne növelje az áttételeket: iktassa ki a csak belső információkat továbbító munkatársak tevékenységét, mert ez akaratunkon kívül is - a nagy létszám mellett - a tájékoztatás, a döntések szakszerűtlenségének is okaivá válhat. Ne alakuljanak olyan méretű szervezeti egységek, amelyek vezetői biztosan nem érthetnek az általuk összefogott területhez, mert ez vagy a ranggal járó hozzá nem értésnek, vagy a látens (nem kinevezett, de valójában létező) magas középvezetői létszámnak a forrása. Ugyanakkor egy kézbe koncentrálhatnánk össztanácsi feladatokat: statisztikát, munkavédelmi ellenőrzést, a szak- igazgatás technikai kiszolgálásának egy részét. Mindezekkel együtt a létszámnak is, a struktúrának is a ténylegesen megyei szervezetre váró feladatokra kellene épülnie. Nem konstruált, nem a mindent felülvizsgáló és nem emlékeken alapuló feladatokra. Ezeket az átszervezés előtt kell - az ágazati minisztériumokkal együtt, még azokat is korlátozva - meghatározni. Bennem a jövő megyei hivatalának képe valahogy így rajzolódik fel: a mainál kisebb létszám; ez sem merev osztálykeretekben, (nem elkülönült szervezetekkel) - jól felkészült - nem egy testület, nem egy osztály hivatali „tekintélyével” a hátuk mögött, hanem - saját egyéni szakmai múltjukkal és mai tanácsadó, ellenőrző képességükkel a tarsolyukban dolgozó szakemberek együttese. Akik egy-egy területnek - a megnevesitett, tényleges feladatnak - országos szerveknél és az intézményekben is hiteles képviselői lehetnek. Akiket az általuk átfogott terület és szakmai, igazgatási múltjuk alapján, (csak példaként említem): szakoktatási, oktatásgazdálkodási vagy művészeti munkatársnak, főmunkatársnak neveznénk. így ügyfél is, másik hivatal is, intézmény is tudná: milyen üggyel kihez kell vagy lehet fordulnia. A
