Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-12 / 242. szám

1989. október 12.- NÉPÚJSÁG 5 postája A fiatal és jó autó „ott” is drága II. A Az öröklési illetékről Örökösök, illetve leendő örökösök ré­széről tapasztalt gyakori érdeklődés utal arra, miszerint nem mutatkozik felesle­gesnek az öröklési illetékről rövid tájé­koztatást adni annál is inkább, mert az il­leték mértékének megjelölése tekinteté­ben válaszként rendszerint pontos szá­mot kérnek és várnak, arra a kérdésre pedig, hogy mennyi az öröklési illeték, egyetlen számmal válaszolni aligha lehet. Tudni kell, hogy az öröklési illeték alapja az örökös által megszerzett örök­ség tiszta értéke. Az illeték megállapítá­sánál és kiszabásánál a megszerzett va­gyon forgalmi értékéből le kell vonni a Adatközlőket keresünk A Dombóvári Városszépitő Egyesület már ezelőtt két éve kutatni kezdte a II. vi­lágháborúban elesett dombóvári kato­nák nevét, hogy egy márványtáblán örö­kítse meg emléküket. Ez a terv akkor még túl korainak bizonyult, így az egyesület kénytelen volt elállni tervétől. Úgy gondoljuk, ma már senkit nem kell meggyőzni arról, hogy a háborúban el­esett magyar katonák legalább annyit megérdemelnek az életben maradottak­tól, hogy nevüket tudjuk. A hozzátartozók közül az elmúlt 40 év alatt sokan meghaltak vagy elköltöztek Dombóvárról. Ezúton kérünk mindenkit, akinek hozzátartozója dombóvári lakos­ként esett el a II. világháborúban, szíves­kedjék a következő adatokat az egyesü­let címére megküldeni! A katona neve: anyja neve: szül. éve: lakhelye: Polgári foglalkozása: Katonai szakképzettsége: Katonai rendfokozata: Halál oka: Halál helye: Bejelentő neve, címe: Köszönjük közreműködését! Városszépitő Egyesület Dombóvár, művelődési központ, Hunyadi tér 25. Az engesztelés napja Finoman szitáló esőben indultak vasárnap este - röviddel azután, hogy bealkonyodott - engesztelést, megbékélést, megbocsátást kereső , emberek olyan épületekbe, melyek­nek homlokzatán nem hullócsillag néz szembe a múló idővel. Ez a nap az engesztelés napja, a legfontosabb zsidó ünnep, a Jóm Kippur. Ezen a napon ki-ki számot vet mindazzal a jóval és rosszal, amit cselekedett, felsorakoztatja vétségeit-tévedéseit, s amit Isten el­len vétett, azt az Istennel, amit em­bertársai ellen, azt az emberekkel kell rendeznie. Az ókori Izraelben' a főpap csak ezen a napon léphetett be a Szentek Szentjébe, hogy fehér gyolcsruhá­ban engesztelő áldozatot mutasson be. Ilyenkor két kecskebakot vezet­tek elő, és sorsot vetettek közöttük: egyiket Istennek áldozták fel, a má­sikra ráruházták a nép bűnét, és a pusztába küldték. Ez volt a bűnbak. Talán innen ered a szokás, hogy bűnbakot kell keresni, ha fölhalmo­zódnak a vétségek. De nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a régi szokás nem a háborúskodást, ha­nem a megbékélést szolgálta. Október nyolcadikán szerte a vi­lágon fölcsendült a Kol Nidré gyö­nyörű dallama a zsinagógákban. Budapesten a lipótvárosi templom­ban férfiak, asszonyok, gyermekek százai vettek részt a szertartáson. Sok keresztény is elmegy Jón Kip- purkor a zsidó templomokba. Közöt­tük egy ismerős arc: Jancsó Miklós, a neves filmrendező sábeszdeklivel a fején... Talán azért, mert a megbékélésre egyetemes az igény. Domokos Eszter hagyatékot terhelő tartozás és egyéb te­her értékének az örökösre eső részét és az így kiszámított úgynevezett tiszta érték után kell az örökösnak az örökrésze ará­nyában illetéket fizetnie. Ha más személy örökli a vagyontárgy tulajdonjogát és más személy annak ha­szonélvezetét, használatát, mindegyik a neki jutó érték után fizet öröklési illetéket. A vagyontárgy örököse (az állagörö­kös) részéről fizetendő illetéket úgy álla­pítják meg, hogy a vagyontárgynak a ha­szonélvezeti jog fennállása folytán csök­kent forgalmi értékét veszik figyelembe, míg az, aki a haszonélvezetet örökli (pél­dául a házastárs), a haszonélvezeti jogá­nak az értéke után fizet öröklési illetéket. Az illeték kiszámítása progresszív adó­kulcsok alapján történik, s itt jelentősége van annak, hogy ki milyen közeli rokona, hozzátartozója volt az örökhagyónak. A közeli rokonok, hozzátartozók ille­tékkulcsa alacsonyabb, a távolabbiaké, vagy a rokoni kapcsolatban nem álló (végrendeleti) örökösé magasabb. Megjegyzendő, hogy az öröklési illeté­ket az Illetékhivatal szabja ki, az illetékhi­vatal azonban nem köteles elfogadni a hagyatékátadó végzésben megjelölt for­galmi értékét a vagyontárgyaknak, azt fe­lülvizsgálhatja és eltérő forgalmi értéket vehet az illetékkiszabás alapjául. Másnap korán indultunk az NSZK-ba, egész pontosan a Ham­burg irányában lévő Braunsch- weingbe. Miért pont ide, mely vagy 1300 kilo­méterre van Szekszárdhoz? Azért, mert ott van egy kedves isme­rősünk, különö­sen a két fiam ba­rátja, Thomas Kramann, aki au­tómentéssel, szállítással fog­lalkozik, és min­dig lehet nála ta­lálni egy-két ko­csit alkalmi vétel­ként. Ami érde­kesség, Thomas már járt Szek- szárdon, ahol ar­ról tárgyalt, hogy egy használtautó-tele­pet vagy egy -bontót létesít. Aztán rájött, hogy Magyarországon ez nem olyan egyszerű, mert itt senki nem mer egy sze­mélyben dönteni, mindenki „fentről” vár­ja az engedélyt, jóváhagyást. Aztán vala­mi olyasmit mondott; „Megette a fene” és hazament. Egy hónap múlva már Len­gyelországban létesített egy hasonló te­lepet, mely azóta is jól működik. Mint régi ismerős fogadott bennünket és mindjárt mondta: - Menjetek a tea­konyhába, találtok sört, szendvicset, ci­git, aztán főzzetek magatoknak kávét. Jö­vök nemsokára, egy karambol volt, oda kell mennem, beszállítani a kocsit. Meg­reggeliztünk, körülnéztünk a telepen. Fénymásoló, komputer, számítógép és három telefon, valamint CB-rádió segíti a munkát. Visszaérkezett, egyszerre négy kocsit hoztak be, de újabb helyszínre ment. Ezzel búcsúzott: - Menjetek, néz­zetek szét a városban, hátha találtok olyan kocsit, ami megtetszik. Nem tudom pontosan, talán 300 ezer lakosa vagy valamivel több van a város­nak. Először a közelben lévő telepekre mentünk be. A VW-telepen a 15-20 ezer kilométert futott kocsikat olyan állapotba hozták, mintha tegnap gurult volna le a futószalagról. Igaz, ezt a felkészítést álta­lában az árakba is bekalkulálják. Egy fe­lülvizsgálatért, tisztításért stb. 1500 már­kát számolnak fel. Ez nagy pénz, de a ko­csi minden kritikát kibír. A választék fan­tasztikus. A kedves vevő válogathat a 2, 3,4 és 5 ajtós kocsik között. Az új kocsik árai számunkra elérhetetlenek, de hasz­náltakat 10-12 ezer márkától már lehet kapni. Ezek között akad olyan is, amelyik 20-25 ezer kilométert futott. Általános­ságban nincsenek lenyúzva az autók, persze az utak nem olyanok, mint nálunk. A telepeken, a szalonokban az eladók előzékenyek, udvariasak, de nem tolako- dóak. Ha látják, hogy segíteni kell, min­dent megmutatnak, ajánlatot tesznek. Például, amikor megtudták, hogy Ma­gyarországra akarjuk hozni a kocsit, azonnal elengedtek egy jelentős össze­get, melyet a hathavi garanciára számol­nak fel. Mert ezeken a helyeken hathavi garancia jár az autókhoz. A BMW-szalont is megnéztük, ilyet nem szabad kihagyni, de csak néztük, mert a legolcsóbb 50000 körül volt, de bőven akadt 100 000 márka felett is. Nem fájdítottuk a szivünket, odébbáltunk vagy kétszáz méterrel, majd azt követte a má­sik telep, szalon. A fejünk zúgott a látot­taktól. Az Opel-szalon a város másik vé­gén van, de elmentünk és nem bántuk meg. Ide is illene holmi reklám: „Minden szinten, szinte minden.” A kívülről ötszin­tes üvegfalú épület tulajdonképpen hét­szintes, mert kettő a föld alatt van. Itt megtalálható az Opel cég összes új ter­méke. Bevallom, nem számoltam ponto­san, csak saccoltam: egy-egy szinten 40-50 kocsi, ezek többsége teljesen új, de volt olyan használt is, mely alig pár ezer kilométert futott. A garanciális javí­tás is hat hónapra szól és készpénzfize­tés esetén árengedmény jár. Azok a kocsik, melyek 40, 50 vagy még több ezer kilométert futottak, új gumikkal, sző­nyegekkel, belső kárpittal vannak ellátva és a látottak alapján szinte biztos, hogy át is festik őket. Ezek az autók szinte telje­sen azonosak - szemre - a gyári újjal. így aztán érthető a viszonylag magas ár is. Itt is vagy 10-12 eladó foglalkozott a vevők­kel. A hozzánk csatlakozó eladó az udva­ron lévő 3-400 kocsi közül mutogatta, melyek az elgondolásunknak megfelelt volna, ajánlott, javasolt. Vagy harminc percig foglalkozott velünk és arra is volt figyelme, hogy kávét hozasson szá­munkra az egyik ízlésesen berendezett sarokban lévő asztalhoz. Dízelt szerettünk volna, de ebből a használtak között is kevés volt. Az eladó elmondta: a hazaiak nem keresik annyira a dízelt, mint a külföldiek és ennek oka, hogy a benzin és a dízelolaj ára között alig van eltérés. A már említett 40-50 ezer kilométeres kocsik, melyek minden kriti­kát elbírnak, 12-16 000 márka körül vol­tak. Igaz, akadt 20-25 000 DM-ért is, de ezekben 10-12 ezer kilométer volt. Ide kí­vánkozik, hogy az új autókat 6,12,18,24 vagy 36 havi részletre kínálják. A hasz­náltaknál is van részletvásárlási lehető­ség. Nem tudtunk dönteni, igy vissza­mentünk Thomas barátunkhoz. Időköz­ben hoztak be egy Opel Dieselt és sike­rült nyélbe ütni az üzletet. Itt nem volt al­ku, mert megmutatta a papírt, mennyiért vette, hozzátette azt az összeget, mely adó és egyéb szempontból terheli és már mondta is az árat. Igaz, mindjárt hozzátet­te: csak akkor kapjátok meg ezért a pén­zért, ha ismét olyan jó halászlét főztök, mint amikor ott voltam és az új bort is megkóstoljuk. Ezen persze jót nevettünk, hisz nálunk magyaroknál csak természetes a ven­déglátás, különösen az olyan jó barát­nak, mint Thomas.- Reggel gyertek vissza, addig a papí­rokat elintézem és mehettek átíratni. Tehát vissza az NDK-ba. Az éjszakát a fiamnál töltöttük és hajnalban ismét irány az NSZK. (folytatjuk) -kas Hegyi feljárók a szőlő és a bor városában A Népújság hétfői számában egy igencsak gondolatébresztő cikkre bukkan­tam. A rendkívül tömör, igaz gondolatokat tartalmazó írás a szőlő és a bor váro­sa Szekszárd, kétnyelvű köszöntő táblájával, illetve annak bírálatával foglalko­zik. A „mű”, mint olvastam, nem esztétikus, nem olvasható és nem utolsósor­ban drága. Potom hétszázezer forint. Továbbá olvashatjuk a cikkben a szek­szárdi szőlősgazdák jobb ötletét, miszerint ők áldoztak volna rá társadalmi munkát, némi anyagit is a szőlőtermés árából. SZÉP! Ez a cikk bennem, mint szekszárdi szőlősgazdában megindított egy gondo­latsort, mondhatom úgy is, enyhén szólva „feldühített”. Miért? Van ugyanis a szekszárdi dombvonulatnak egy nem város felé dűlő fele, amelyhez vagy Csa­tár vagy a Remete felé lehet eljutni. A Csatár felé haladó az autóbusz végállo­másáig betonúton közlekedhet - ez már megvan. Leszállván a buszról vagy, ha saját kocsival jár - és jobbra a kút felé befordul, ott már más kép fogadja. Víz­mosta szurdokokon, tócsákon, autót rongáló hepehupákon szenvedheti meg azt, hogy feljusson a hegytetőre, ahol dédapjától fiúról fiúra öröklött kis „birto­ka” van. Ha feljut-és nem törik össze alatta a járgány, akkor elkezdheti a szőlő­munkát, hiszen azt tanulta őseitől, ami megvan, azt megőrizni, vagy gyarapítani kell! A gazdák többségének ezen a nyugati-északi dűlőkön is van szerződésük az Aliscavinnel, és így nem mindegy, hogy rendszeresen fel tudnak-e jut­ni saját birtokukra. Mehet gyalog is, mondhatja bárki, hiszen öregapám is vagy gyalog, vagy a Csinos nevű lován járt. így igaz! És itt a lényeg! A szurdok állapo­ta azóta csak annyit változott, amennyit a soron következő zápor rontott rajta, il­letőleg azért néha-néha kicsit terítenek is rá valami omladékot. Legutóbb a Béri Balogh Ádám utcai bontásoknál a döngölt földben még egyéb éjjeli alkalma­tosságra szolgáló edény is szerepelt tömítésként. Azt azonban már régen elvit­te a víz. Mert a víz nem tudja azt, hogy nemigen van már a gazdáknak Csinos nevű lova, ami lassan, de komótosan fölbattyogott a dombra. Tisztelettel kérem az illetékeseket, ha nekik nincs, vagy nem arra van a telkük, tekintsék meg, hátha elhatároznak valamit, mert a városnak ez az oldala is a szőlő és a bor városához tartozik. KUBANEK GYULÁNÉ Csötönyi-völgy Használt autók árai Halász autóügynökség Szekszárd, külső benzinkút Trabant 1983-as kiadású 60000 Trabant 1981-es kiadású 32000 Skoda 105 1980-as kiadású 69000 Skoda 105 1984-es kiadású 122000 Lada 130O»as 1978-as kiadású 80 000 Lada 1200-as 1979-es kiadású forintért talált gazdára. 50000 Hungária Autókereskedés Tolna, fácánkerti kereszteződés Trabant 1980-as kiadású 46000 Trabant 601-es 1970-es kiadású 17 700 Trabant Special 1985-ös kiadású 663Q0 Volkswagen Passat 1974-es kiadású 163800 Fiat 127-es 1974-es kiadású 71 100 Dacia Combi 1987-es kiadású 136900 Lada 1200-as 1981-es kiadású 126900 Skoda S-100 1970-es kiadású forintért adták el. 19400 Hilcz autókereskedés, Kakasd Dacia 1310-es 1986-os kiadású 120000 Wartburg 353 1981,-es kiadású 65 000 Skoda 120 L 1982-es kiadású 110000 Trabant 601 S 1981-es kiadású 45000 Barkas B1000KB 1980-as kiadású 107600­forintért kelt el. VW Golf 15800 DM-ért

Next

/
Thumbnails
Contents