Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-12 / 242. szám

1989. október 12. Képújság 3 Kritika kell, nem dicséret Planéta és Plan-éta Milyenek a vegyesboltok? Több és jobb hűtő- és szeletelőgép kellene (Folytatás az 1. oldalról.) A Plan-éta Építő és Vállalkozó Kft. pe­dig vállalkozás, bizonyos értelemben az első fecske. Alapító tagjai a Tolnabertől váltak ki, mind a hatan műszaki szakem­berek, közülük többen hosszú időt töltöt­tek el a vállalatnál, s most a biztosat cse­rélték bizonytalanra.- Nem azért, mert annyira vállalkozás- barát a környezet, sőt! - mondja Halmosi Ferenc ügyvezető. - Ha a Tolnabernél maradunk, most minden szempontból kedvezőbb helyzetben lennénk. De hosz- szú távra gondolkodtunk. A jogszabályi lehetőség megvan a vállalkozásra, s mi elsők akartunk ebben lenni. Harmadik­ként már nem érdemes belekezdeni, mert nincs akkora piaca a beruházók­nak, tervezőknek, építőipari kivitelezők­nek. A Planéta pedig mindazzal foglalkozni kíván, ami az említett tevékenységekkel kapcsolatos, a tervezéstől a beruházá­sok szervezéséig és lebonyolításáig, fő­vállalkozóként a megvalósításig. Emellett szakértői segítséget ad, egyéb tevékeny­ségei között pedig szerepel például az ingatlanközvetítés, az értékbecslés, épít­mények bontása. Külön megemlítem, hogy ügyfélforgalmuk egy jelentős részét a szaktanácsért hozzájuk fordulók jelen­tik, akiket ingyen szolgálnak ki. E szer­teágazó munkát természetesen nem a hat ember végzi. A kft-nek 25-25 száza­lékban résztulajdonosa a Tervező Válla­lat, valamint két kivitelező, a Szigma Épí­tőipari Kisszövetkezet, és a Vízépítő Gmk. Több jelentkező is volt, de az emlí­tettekkel érzik megvalósíthatónak az „ars poeticát” - mert egy „prózai” szakmában is lehet ilyen.- Minőség, megbízhatóság. Ez az, ami­vel szeretnénk megnyerni a versenyt, és nem elsősorban az árral. Olcsó hús­nak híg a leve - ez a mi szakmánkban is igaz. Ma a pénztelenség miatt nagyon sok silány munka készül az építőiparban, s ezek az igazán drága megoldások, mert nem tartósak, állandó fölújításra szorul­nak. Mi igyekszünk lelkiismeretesek len­ni és elutasítjuk azt a megrendelést, amit a rendelkezésre álló pénzből nem lehet tisztességesen megcsinálni. Eleinte rá­kényszerülünk persze a piacra való be­kerülés érdekében, hogy áron alul, vagy haszon nélkül dolgozzunk, de silány ter­mék létrehozását akkor sem vállaljuk. Hosszabb távon pedig szeretnénk, ha nem az alacsony ár lenne a fő vonzerőnk - vallja az ügyvezető. Mindenesetre olyan takarékosságra, ami nem megy a minőség rovására, tö­rekszik a vállalkozás. Magán a kft-n belül is megvalósítják a versenyt, hiszen pél­dául a társtulajdonosok csak akkor vál­hatnak alvállalkozóvá egy adott feladat­nál, ha külső szervezetekhez képest leg­alább azonos feltételeket kínálnak. A Plan-éta vezetője inkább csak a ter­vekről tud beszélni, hiszen alig egy hó­napja, hogy megkezdték a munkát. Úgy jöttek el előző munkahelyükről, hogy megrendelést nem hoztak, ennek ellené­re - bizonyára a szakmában eltöltött hosz- szú időnek, a jó szakmai hírnévnek kö­szönhetően - van már bőven mit csinál­niuk. Mecseknádasdon víztározót építenek, Dombóváron ők fejezik be a Magyar Hitelbank épületét, fölújítják a Napsugár áruházat, Tengelicen az iskolában dol­goznak, s megnyerték a megyei kórház műszaki épületének kivitelezésére meg­hirdetett versenytárgyalást. Ez utóbbiról mondja Halmosi Ferenc:- Nagyon igényes munka, a kivitelezők többsége nem szeret a kórházban dol­gozni. De ma a piac olyan, hogy minden feladatra startolni kell és mi szívesen is vállaltuk, mert kipróbálhatjuk magunkat. Nekünk is segít, ha a megrendelő igé­nyes. Kritika kell, nem dicséret a jó munkához.- ri ­Híres nevek viselői Mottó: Az egész ember az, aki egysze­ri és megismételhetetlen. Hangját, moz­dulatait, tulajdonságait átörökítheti utó­daira, nevével még évszázadok múltával is találkozhatunk. Velük a névrokonok­kal. Rózsa Sándor (1813-1878) A leghíresebb al­földi betyár. A föl­desurak ellensége, a szegények segítő­je. Részt vett a sza­badságharcban, de a szervezett hadse­reg nem volt a ked­vére való, ezért el­tűnt az alföldi mo­csárvilágban és Az alföldi betyár folytatta a szegénylegények „betyár” éle­tét. 1869-ben elfogták és a börtönben töltött kilenc év alatt már életében legen­dává vált. Okos volt, ravasz és bátor. Jó­szívű a szegényekkel, kegyetlen a gaz­dagokkal. Betyáréletet élt, betyárbecsü­lettel. Rózsa Sándor Szekszárd, Wosinsky Itp. 13. Ha a családi le­gendának hinni le­het, márpedig min­den legendának van valóságalapja, akkor a mi Rózsa Sándorunk dédap­ja a szamosújvári fegyházban öt pen­gőért nemcsak látta a bilincsbe vert le­gendás betyárt, Ró­zsa Sándort, hanenr szót. A szekszárdi Rózsa Sándor beszélt is vele pár genda, de a beszélgetés talán így zajlott le. - Ne aggódj ám Sándorunk, nem felejt el a nép, meg aztán az utódok között lesz még aki viseli a nevedet. Igaz, hogy rendőr lesz, de hát addigra már nem lesznek betyárok. - No-no - válaszolha­tott Rózsa Sándor -, betyárok mindig lesznek, az meg nem baj ha rendőr lesz, hiszen a betyárból lesz a legjobb pandúr. Aztán legendává vált. A feltételezett párbeszéden jókat mo- solygunk Rózsa Sándorral, aki a rendőr­ség közlekedési alosztályának éppen ügyeletes „pandúrja”. Kékcsíkos lova készenlétben várja, hogy ahol baj van, odaszáguldjanak. Szerencsére nyugalom van, sehol sem „betyárkodnak”. Elmeséli, hogy volt még egy Rózsa Sándor a rendőrségnél, úgy különböz­tették meg őket, hogy a közlekedés Ró­zsája meg a Várköz Rózsája. Sok bonyo­dalom volt a névazonosságból - persze sosem őközőttük, hiszen ők nagyon jó barátságban voltak, hanem inkább az adminisztráció betyárkodott -, ami szin­tén azt bizonyította, hogy két betyár nem fér meg egy csárdában. Aztán a sorozat a tv-ben. Hát akkor bizony nehéz volt Rózsa Sándornak lenni. Miközben a filmbéli a lovát, őt a kollé­gák ugratták. Sokáig nem volt ő akkor se Sándor, se Rózsa, hanem csak Rúzsa, Rúzsa. Mesél a telefonbeszélgetésekről, ami­kor a vonal túlsó végén a hívó meglepő­dik, ha bejelentkezik és a nevét mondja. Pedig a szám jó, a hívott nem viccel, Ró­zsa Sándor a becsületes neve és ha baleset van - na nem az alföldi mocsárvi­lágban - a kékcsíkos paripa, reméljük, sosem bokrosodik meg. Hogy mit, arról sajnos nem szól a le­SAS ERZSÉBET (Folytatás az 1. oldalról.) Az üzemelő 412 élelmiszerüzletnek - amiből 34 ABC-áruház - szembe kell néznie a magyar gazdasági élet számta­lan kihívásával. Mert nem elég, hogy az életszínvonal csökkenése miatt jelentős mértékben módosultak a fogyasztói szo­kások, ráadásul a termelők is felemás magatartást tanúsítanak; nem győznek hivatkozni a nem egyértelmű érdekeltsé­gükre. A gyakori árváltozások miatt je­lentkező többletmunka és természetes elégedetlenség egyre jobban elmérgesiti az eddig sem felhőtlen vevő-eladó kap­csolatot, hiszen tény és való, hogy az élő­munka aránya az élelmiszerkereskede­lemben jóval magasabb, mint más ága­zatokban. Emellett a szakma erősen energia-, és gépigényes. A forgalomba hozott élelmiszerek 35 százaléka hűtést igénylő termék aminek aránya a korsze­rű táplálkozás népszerűsítésével tovább emelkedik, még több hűtőgépre, elektro­mos szeletelőre, őrlőre, csomagoló- és pénztárgépre lenne szükség az üzletek­ben a korszerűbb kereskedelmi ellátás érdekében. Falun igen, városon nem Persze mindehhez hozzá kell tenni, hogy nemcsak a vállalatoknál maradó szűkös pénzforrások akadályozták ed­dig a hálózat színvonalának javítását, ha­nem az is, hogy amíg egyes kereskedel­mi vezetők milliókat áldoztak a belső könyvelés gépesítésére, addig a vevő-, és áruforgalom követése évtizedekkel ezelőtti szinten maradt. _ Ebből adódik, hogy az élelmiszerboltok technikai esz­közökkel való ellátottsága Tolna megyé­ben is elmaradt a kívánatos mértéktől. Pozitívum, hogy az apró falvak élelmi­szerboltjai napjainkra relative kedvezőbb körülmények között működnek, mint a városiaké, hála a kistelepülések rekon­strukciós programjában rejlő fejlesztési lehetőségeknek, az ötvenszázalékos visz- sza nem térítendő állami támogatásnak. Ennek köszönhető, hogy az 1500 lé- lekszám alatti falvakban komoly problé­mák sem az élelmiszerek hűtésével, sem A szekszárdi újvárosi ABC hűtőpultja egyéb technikai eszközök hiánya miatt nincs. Ez természetes dolog is, hisz a fa­lun élők joggal igénylik, hogy minél több közszükségleti cikk legyen helyben megvásárolható. Nem sok jó mondható el a boltokban lévő lengyel gyártmányú szeletelőgé­pekről sem, amelyek szintén gyakran meghibásodnak és az alkatrészellátásuk sem megoldott. A baj csak az, hogy az áfészekre „kényszerített” aprófalvas boltfejlesztési program kisöpörte a kasszákat és csak annyi pénz maradt, ami a nagyobb tele­pülések élelmiszerüzleteinek a minimális szinten tartására elegendő. Szétesésig használják Fentiekből következik, hogy a városi és nagyközségek élelmiszerboltjainak felszerelése csak közepesnek minősít­hető. Az üzletek kétharmadáról elmond­ható, hogy még működnek a gépek, be­rendezések, de állandó javítást, karban­tartást igényelnek. A meglévő hűtőgépál­lományra jellemző, hogy amíg javíthatók, addig nem kerülnek kiselejtezésre, a bol­tok szinte szétesésig használják őket. Teszik ezt amellett, hogy a gépek mi­nősége gyakran kritikán aluli. A bonyhá­di áfész ABC-áruházában például a négy darab kétéves bajai Mirköz fagyasztólá­da meghibásodása miatt tavaly százezer forint értékű mirelitáru került leírásra. Az üzlet vezetőjének elmondása szerint szinte hetenként történik meghibásodás. Ráadásul az ilyen hűtők még sokat is fo­gyasztanak. Emberi mulasztások Minden gond azért nem fogható csak a gépekre, berendezésekre, van ami az emberi mulasztás számlájára írható, mint például a higiéniai előírások be nem tar­tása. Jellemző, hogy az élelmiszerboltok legtöbbjében nem fordítanak kellő figyel­met az üzlet előtti terület tisztán tartására, piszkosak a kirakatok és az üzletek elő­terei, szutykosak a bevásárlókosarak. * Mivel a lakosság hangulatát alapve­tően befolyásolja az élelmiszerekkel való ellátottság, ezért szükséges lenne a téma átfogó, ágazati szintű rendezése, mind technikai, mind szervezési és pénzügyi oldalról egyaránt. Annál is inkább, mert a vállalati ellenőrzések ezeket a témákat előszeretettel elhanyagolják. Tehetik, hi­szen különösebb konzekvenciái a tech­nikai ellátottság és a higiéniai körülmé­nyek hiányosságainak nincs, ezért aztán a vezetők nem tartják szükségesnek eze­ken a területeken felmerülő problémák megoldását. p KOvÁTS ^ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A szentgál-szölöhegyi kis vegyesboltot pár éve szépen felújították Ez még nem a tejjel-mézzel folyó Kánaán! Szövetkezet-tanács földvita Mohácson Mohácson „hivatalos” vita támadt a termelőszövetkezet és a tanács között egy jelentős nagyságú állami földterület vásárlási szándéka kapcsán, s a gazda­sági vita az ellenzéki pártok fellépése folytán politikai üggyé is vált. Baranyá­ban nagy figyelemmel kisérik a mohácsi fejleményeket, mert nem egyedi esetről van szó. A vita kimenetele precedensül szolgálhat másutt is a tsz kontra ta­nács földügyekben. A város területének kétharmada a Du­na másik partján fekszik, a Mohácsi-szi­geten, ahol egy 566 hektáros földdarab sorsa képezi a vita tárgyát. A terület a ma­gyar állam tulajdona, de a mohácsi Új Barázda Tsz használja jelképes bérleti díj fejében. A közös gazdaság nemrég beje­lentette a tanácsnál, hogy meg akarja szerezni a föld tulajdonjogát, amire az érvényes jogszabályok lehetőséget is adnak. A mohácsi tsz egyébként hasonló igényt támasztott az ugyancsak a szige­ten levő Homorúd község állami földterü­letére is. A mohácsi tanács végrehajtó bizottsá­ga elutasította az Új Barázda Tsz igényét azzal az indoklással, hogy várják meg a készülő önkormányzati törvény hatály­balépését és a földtörvény további mó­dosítását, amelyek új helyzetet teremte­nek az állami földek kérdésében. A ma­gyar állam tudajdonában levő földterüle­tek minden bizonnyal az önkormányzati vagyont alkotják majd, s az is szinte biz­tosra vehető, hogy a jelenlegi földárak a valóságos piaci szintre emelkednek. Fellépett a tsz földszerzési akciója el­len a Független Kisgazdapárt mohácsi szervezete, s nyíltan megvádolta a ter­melőszövetkezetet, hogy nyomást próbál gyakorolni a választott önkormányzati szervekre, illetve tagjaikra. A kisgazdák tiltakozásához csatlakozott a Magyar De­mokrata Fórum és a Kereszténydemok­rata Néppárt helyi szervezete is. Ugyan­csak véleményt nyilvánított a kisgazda- párt Baranya megyei választmánya és a Baranya Megyei Faluszövetség, követel­ve a jelenleg érvényben levő földelidege­nítési gyakorlat felfüggesztését. A város életét érintő nagy hordere­jű kérdésről lévén szó, a végrehajtó bi­zottság a tanács elé terjesztette az ügyet. Az ülésre meghívták az Új Barázda Tsz vezetőit és a pártok képviselőit is. A tsz nem képviseltette magát, ott voltak vi­szont a pártok megbízottai - az MSZMP kivételével. A testület megerősítette a vb döntését, hogy a szigeten levő állami földterület ér­tékesítésével várjanak az új jogszabá­lyok megjelenéséig, s az önkormányzati törvény életbelépése után ismét meg­vizsgálják a termelőszövetkezet kérel­mét.

Next

/
Thumbnails
Contents