Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-11 / 241. szám

« 4 NÉPÚJSÁG 1989. október 11. Moziban Közösségi házat akarnak a Szivárvány lakótelepiek Furcsa pár A lógó fülű balfácán és a lecsúszott mesterdetektív Több furcsa párt prezentált már eddig is az amerikai filmipar Tony Curtistől Jack Nickolsonig, de a legbizarabb kétségkívül a napokban bemutatott „Roger nyúl a pác­ban” film párosa - egy rajzfilmfigura, egy nyúl és Eddie Valient magándetektív - alkot­ja. Már maga a történet is bizarr. A lecsúszott detektív Eddie Valient nem másutt nyo­moz, mint a Walt Disney rajzfilmek megelevenedett figuráinak világában, a firkák kö­zött. Ott, ahol éppen a filmstúdió kedvenc szinészkomédiása, Roger, a rózsaszínű nyúl kerül nagy bajba, gyilkossággal vádolják, ezért menekülnie kell. Az igazi gyilkos kilétét - mint az egy igazi krimihez illik - csak az utolsó pillanatban fedi fel a személyes bosz- szúvágytól is hajtott, pisztolytáskája mellett lapos whiskys üveget hordó lompos, ám de éleselméjű felügyelő, Bob Hoskins, aki három é\/e Cannes-ban a Mona Lisában nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznek járó díjat. Hogy ebben a filmben nyújtott alakítását hogyan értékelte az amerikai közönség, azt tudjuk, hiszen a lógó fülű balfácán és a lecsúszott mesterdetektív filmje volt az el­múlt évben az USA-ban a leglátogatottabb alkotások egyike. Nálunk ismerve a hazai közönség igényét, kétlem, hogy így lesz. Ez a film legfeljebb egy szűk réteg tetszését fogja elnyerni, mivel Robert Zemeckis rendező alkotása, a „Roger nyúl a pácban" az európai ízlésnek túlságosan is amerikai.' F. KOVÁTS ÉVA Múzeumaink kincsei: Illyés Gyula-kézirat 7. Illyés Gyula kéz­iratai hazai közgyűj­teményekben se­hol sincsenek kiál­lítva. Kivéve a si- montornyai Vármú­zeum emlékszobá­ját, ahol ilyenek tö­megével láthatók, sőt a fiatal Illyés raj­zai is. A kéziratokat a hagyaték feldol­gozásával foglalko­zó Vinczellér Lász- lóné igazgató úgy válogatta, hogy azok tükrözzenek valamit a gazdag megyei vonatkozá­sokból is. Képün­kön a „Rácegresi füzet” egyik lapját mutatjuk be... Fotó: KISPÁL M. Hatszáznegyven család szövetségre lép? Sokan szeretnék, de vannak, akik félnek Részlet a „Szivárvány lakótelepiről Október 2-án hétfőn délután 6 órától Szekszárd egyik legszebb lakótelepén az Alkotmány utca 19. számú lépcsőház melletti garázsban a 640 családból álló lakótelep életét, jövőjét igyekeztek meg­határozni. Ide várták a lakótelep közösségi házá­nak „megálmodói” lakótársaikat. Várták véleményüket, ellenvéleményüket, ja­vaslataikat, kétségeiket. Közülük Szabó Lászlóval és Szilágyi Dezsővel beszélgettünk az előzmények­ről, a jelenlegi helyzetről és a jövendő tennivalókról. Hogy is kezdődött? f * Sz. L. - Másfél évi ittlakásom jó és rossz - de inkább az utóbbi - tapasztala­tai alapján merült fel bennem a gondolat, hogy e szép és nagy lakótelep 3000 la­kója - akik közül 1800 a gyerek - alkot­hatna egy olyan önszerveződő, önvédő és önsegítő szervezetet, amely gazdasá­gilag önálló modellértékű. A gondolat ki­bontásához két olyan társra találtam la­kótársaim között, mint dr. Say István és Szilágyi Dezső, akikkel már az első pilla­nattól kezdve az volt a meggyőződésünk, hogy a lakótelep sorsának irányítását magának kell a kézbe venni. Március óta immár több tájékoztató, programfelhívás jelent meg a lakótele­pen, amelyekben alapos részletességgel próbálták elképzeléseiket lakótársaik­hoz eljuttatni. Ezek a tervek kiindulópon­tok, támpontok, javaslatok, amelyekkel lakótársaikat arra kívánják ösztönözni, hogy egyéni elgondolásaikat, vélemé­nyüket, igényüket, kívánságaikat eljut­tassák a szervezőkhöz. A találkozón újra és újra felszínre ke­rült a közösségi ház felépítésének anyagi oldala is. Mai gazdasági helyzetünkben mennyi pénz áll a megalakuló közösség rendelkezésére, melyek azok a pénzfor­rások, amelyekből táplálkozhatnak a ké­sőbbiek során? Sz. L. - Lehetőségünk volt két olyan pályázaton is részt venni, ahol az Orszá­gos Egészségvédelmi Tanácshoz és az AISH-hoz benyújtott pályázatunkkal 800 000 forintot sikerült nyernünk. Ezt az összeget, induló tőkeként tartjuk a Ke­reskedelmi és Hitelbank szekszárdi fiók­jánál, kedvező kamatfeltételek mellett. Nem mellékes az sem, hogy az építke­zést anyagilag ők is támogatni kívánják.- A tervezés kinek a munkája?- A Szekszárd-Ért klub Rácz Zoltán ve­zetésével társadalmi munkában vállalta a közösségi ház teljes tervdokumentáció­jának elkészítését.- Kinek a támogatására számítanak?- Szeretnénk felvenni a kapcsolatot azokkal a vállalatokkal és intézmények­kel is, amelyek dolgozói itt laknak. Ha nem is készpénzre, de profiljuknak meg­felelő mindennemű támogatásukra szá­mítunk, akár az építkezés során, akár a már kész közösségi ház berendezését, működését illetően.- Mindketten a lakótelepen élők hoz- ■ zájárulását hagyták utoljára. Nyilvánvaló, hogy miért. Nagyon meggondolandó, mennyi is az az összeg, amit ma elbír az ember. Még akkor is, ha saját vagy csa­ládja érdekeiért áldoz. Pénzt, kétkezi munkát. Sz. L. - Igen, ez a legnehezebb. A tár­sadalmi munkán túl - amelynek szeret­nénk a legfiatalabb korosztálytól a leg­idősebbekig mindenkit megnyerni - a családonkénti hozzájárulást a szociális körülményeket figyelembe véve éven­ként és családonként 1000-1000 forint­ra gondoltunk.- A programok, ajánlatok, tervek, amelyekkel március óta már megismer­kedhetnek a lakótelepen élők „bősége­sek”. Sz. D. - A legfontosabbnak tartom azt, hogy konkrét személyes kapcsolat ala­kuljon ki a szervezők és a lakótársak kö­zött. Ehhez azonban mindkét félnek meg kell tenni egymáshoz a lépéseket. Mi megtettük, most várjuk a véleményeket, a javaslatokat. Szeretnénk mindjobban és folyamatosan bevonni minden lakótár­sunkat e feladatokba. A lépcsőházak ösz- szetartásán sok múlik. Már most is érez­hető, hogy azok a lépcsőházak, ahol ez alatt a rövid itt lakás alatt igazi, egymást segítő közösség alakult ki, ott a vélemény egységesen fogalmazódott meg.- Pénzügyi nehézségekről, szervezési nehézségekről beszéltünk a fentiek­ben.- A közösségi ház ellenzőinek, a szer­vezés jelenlegi szakaszában még erős a hangja. Ők azok, akik parkot akarnak, több szabad és zöldterületet, ami ezen a zsúfoltan beépített zárt lakótelepen elen­gedhetetlen, reális igény. Vannak azon­ban olyanok, akik a közösségi ház egyes programjaiból adódóan attól félnek, hogy azok hangosak lesznek. Sz. D. - Szeretnénk, ha ezek a lakótár­saink nem csak egymásnak mondanák el véleményüket és nem csak a tervrajzo­kon jelzett tiltakozást választanák, hanem azt is, hogy eljönnek közénk és nekünk is elmondják kétségeiket. Az elmúlt napok remélem segítenek velünk abban, hogy kérdéseikre, már azokkal a lakótársaink­kal együtt tudjunk válaszolni, akik a mos­tani és a jövő héten megtartandó össze­jövetelekre eljönnek. Azt, hogy park vagy közösségi ház épüljön Szekszárd legszebb, legújabb lakótelepén, annak a közösségnek a fel­adata, és joga eldönteni, aki ott él, most és a következő évtizedekben. De az el­lenvélemény is vélemény... SAS ERZSÉBET Fotó: ÓTÓS RÉKA Van vagy riincs ötéves terv? Helyet a gyerekeknek Október 9-én ült össze a művelő­dési bizottság a megyei tanács vb- termében, hogy megtartsa III. negye­dévi ülését, melynek napirendjén Enyedi István csoportvezető és Probszt József főelőadó beszámoló­ja szerepelt két olyan témakörben, melynek mindegyike széles körű hümmögésre adott alkalmat megye- szerte: nevezetesen „A VII. ötéves tervi célkitűzések teljesítésének szintje” és „A pedagógusbér-rende­zés végrehajtásának tapasztalatai” volt a két előadás címe. Felmerült, hogy az első címben foglalt kérdést máris meg lehet kér­dőjelezni. Enyedi István válasza: Hogy van-e ötéves terv? Mi elkészí­tettük, létezőnek tekintjük, komolyan vesszük, és azon fáradozunk, hogy teljesíteni tudjuk... bár ez egyre ne­hezebb. Ennek egyik bizonyítéka a szekszárdi középiskola felépítése elé tornyosuló nehézségek. Ugyanis, mint megtudtuk, elkészült egy terv, de az nem alkalmazható, minthogy a szóban forgó terület sza­nálásra szánt, az OTP kíván ott laká­sokat építeni, erre adott 50 milliót a városi tanácsnak, abban az esetben, ha ott iskolát akarnak építeni, a ta­nácsnak vissza kéne adnia a millió­kat, aminek az az egyetlen akadá­lya, hogy ezzel nem rendelkezik. így hát a már elkészült tervet kell módo­sítani más területre... No de mi lesz a középiskolások­kal? Hiszen, ha a középiskola nem készül el, nagy gondok lesznek, egy­re többnek kell a gyerekek közül me­gyén kívül, 100-200 km távolságra utaznia, hogy tovább tanuljon. Szük­ségmegoldások merültek fel a meg­beszélés során, melyek egyike sem leányálom-jellegű. Az oktató-nevelő munka elszórt épületekben diák- nak-pedagógusnak egyaránt ne­hézséget jelent. A szülői kör eddig sem nyilvánult túlságosan békés­nek, a feszültséget a politikai élet eseményei csak fokozzák. A főiskola ugyan október 1-jétől megkapta az oktatási igazgatóság épületének használati jogát, méghozzá úgy, hogy a Művelődésügyi Minisztérium vállalta az épület fenntartásának, a főiskola működésének költségeit, de ők csak 1992-93-ra jutnak el odáig, hogy a teljes épületet igénybe ve­hessék. Addig fölajánlották segítsé­güket, bár jelenleg a Garay gimná­zium két osztálya, ideiglenesen a ze­neiskola, a vendéglátóipari szakis­kola a konyhájával együtt, no meg a munkásőrség is ott működik... De a jövő héten két osztrák tanár is érke­zik, akik szintén ott fognak lakni, minthogy elsődlegesen a német nyelvű oktatásra helyez súlyt a főis­kola, a külföldi oktatókat is itt kell el­helyeznie... Sok minden merült még föl iskola­ügyek szintjén. Sajnos, csak ízelítőt adhatunk az elhangzottakból. Pél­dául, hogy a vidéki iskolákban jelen­tős méreteket öltött a tanulólétszám csökkenése, ennek ellenére a minő­ségi fejlesztés csak úgy érhető el, ha nem vonnak el anyagi támogatást az iskoláktól... De ne hagyjuk szó nélkül a pedagógusbér-rendezés végre­hajtásának tapasztalatait sem. Ha nem is merülünk bele a részletekbe, annyit elmondhatunk, hogy az elő­adó saját véleménye, amit arra a hozzá intézett kérdésre fejtett ki, hogy hogyan lehetne végrehajtani a miniszter által ígért 60 százalékos béremelést, az volt, hogy a minisztert talán félretájékoztatták; a Magyar Hírlapban közölt államtitkári véle­mény állt eddig a legközelebb a való­sághoz... Ha a teljes oktatási állományt szá­moljuk, a reális növekedés 20%, ha csak a pedagógusállományt, 30%. Az eszmecsere közben kiderült: a főiskola mellett működő gyakorlóis­kola pedagógusainak béremelése mindössze 15 százalékot tett ki, ugyanis ennyit tudott nyújtani a mi­nisztérium, egyébként pedig megfe­ledkeztek róluk... DOMOKOS ES7TER A homokdombok helyére épül (?) majd a közösségi ház

Next

/
Thumbnails
Contents