Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-11 / 241. szám

2 ^NÉPÚJSÁG 1989. október 11. Állást foglaltak a pártvagyonról, a Munkásőrségről és ’56-ról (Folytatás az 1. oldalról.) után döntsenek arról, mit tartanak meg, s mit nem. A második változat az Ország- gyűlés ellenőrzése alá helyezte volna a vagyontárgyakat, a parlamentre bízva ezzel teljes egészében a döntést. A kül­döttek rövid vita után az első változatot fogadták el, s döntöttek arról, hogy va­lamennyi vagyontárgyról lemondanak, ami nem szükséges az új párt működé­séhez. Éjfél is elmúlt már, amikor a küldöttek kinyilvánították véleményüket a Munkás­őrségről. Elsöprő többséggel foglaltak állást amellett, hogy az MSZP kongresz- szusa köszönetét mond a Munkásőrség­nek az elmúlt három évtizedben kifejtett tevékenységéért, a jövőben azonban a Munkásőrség felett a kormány, illetve az Országgyűlés rendelkezzék. A küldöttek által elfogadott dokumentum hangoztat­ja: elfogadhatatlan és a demokratikus jogállamba való békés átmenettel ösz- szeegyeztethetetlen, ha a testület egé­szét vagy annak tagjait eddigi tevékeny­ségük miatt bármilyen politikai vagy egyéb támadás éri. Az MSZP számít arra, hogy a Munkásőrség párttagjai megerő­sítik tagsági viszonyukat a Magyar Szo­cialista Pártban. A küldöttek támogatták a kormány azon elgondolását, amely a honvédelem integrált rendszerében a polgári védelem és a katasztrófaelhárí­tás igényeit és követelményeit figyelem­be véve kidolgozza egy új, nem fegyve­res, önkéntes és pártsemleges testület felállításának alapelveit és az átalakulás módját. Az MSZP szükségesnek tartja, hogy az új testület működését törvény szabályozza. A törvénynek a többi között ki kell mondania, hogy a szervezetet nem lehet belső karhatalmi feladatokra fel­használni. 1956-ról és a nemzeti megbékélésről három állásfoglalás-tervezet közül a Ba­ranya megyeiek tervezetét fogadta el a kongresszus, csaknem 70 százalékos szavazati aránnyal. Az elfogadott állásfoglalásban a kong­resszus leszögezi: az MSZP minden tö­rekvése arra irányul, hogy a demokrati­kus szocializmus irányába mutató fordu­lat békés keretek között menjen végbe hazánkban. Javasolják: „ne a múlt azo­nos értékelésében akarjunk nemzeti megbékélésre jutni, amit tragikus erede­tű, szubjektív ítéletek nehezítenek. A jövő lefontosabb céljaiban, az új Magyaror­szág formálásában értsünk egyet". A nemzeti megbékélés eszméjéből kiindulva javasolja a kongresszus, hogy október 23. legyen nemzeti emléknap, mely mementóként emlékeztet arra, hogy tudja eltorzítani a társadalmat és ál­lampolgárait minden diktatúra, annak személyiséget nyomorító politikai rend­szere, törvénytelenségei, embertelen módszerei. Ez a nap arra figyelmeztes­sen, hogy az erőszak bármely formájá­nak alkalmazása a politikai törekvések érvényesítésére vagy elfojtására nem al­kalmas másra, mint a gyűlölet szítására. Az MSZP ellenzi az államok belügyeibe a külső beavatkozás minden formáját, a szuverenitás korlátozását. Az MSZP kongresszusa javasolja a párt országgyűlési csoportjának, hogy kezdeményezze a Parlamentben a nem­zeti megbékélés szellemét kifejező nyi­latkozat megtételét, és október 23-a nemzeti emléknappá nyilvánítását. Kez­deményezi továbbá, hogy a Miniszterta­nács a lefolytatott rehabilitációs eljárá­sokkal kapcsolatban a jogi és erkölcsi rehabilitáláson túl az alaptalanul elítéltek méltányos, és a társadalom által elvisel­hető anyagi jóvátételéről is intézkedjen. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a törvény szolgáltasson igazságot minden, ártatlanul elítélt és meghurcolt embernek. A napirend szerinti témák megtárgya­lása után Szabó Zoltán budapesti küldött kért szót, aki - mint mondotta - a küldöt­tek 10 százalékának aláírását összegyűj­tötte, hogy a pártok munkahelyi működé­sére vonatkozóan a Reformszövetség ja­vaslata a plénum elé kerüljön. A kongresz- szus elvetette ezt a javaslatot. Ezt követően a küldőitek elfogadták a Magyar Szocialista Párnelhívását, amely csatlakozásra szólítja fel mindazokat a volt MSZMP-tagokat, akik az új párt poli­tikai programjával és elveivel egyetérte­nek. A kongresszus zárása előtt Hoch Ró­bert bejelentette, hogy megalakították az MSZP baloldali szocialista tagozatát. Mint mondontta, a tagozat soraiba várják mindazokat, akik vállalják a marxizmus örökségét, s magukat reformkommunis­tának vallják. Elmúlt éjjel 1 óra, amikor Nyers Rezső befejezettnek nyilvánította a Magyar Szocialista Párt kongresszusát. A küldöt­tek közösen elénekelték a Szózatot, majd az Internacionálét. Az MDF paksi szervezetének nyílt levele Pónya Józsefhez Tisztelt Vezérigazgató Úr! Az elmúlt hetekben a Magyar Szocia­lista Munkáspárt - melynek Ön is tagja - Központi Bizottsága határozatot hozott, mely szerint nem vonul ki a munkahe­lyekről, nem teszi át politikai munkájának súlypontját a lakóterületekre. Ezzel szemben lehetővé teszi - az esélyegyen­lőség jegyében -, hogy a munkahelye­ken más pártok is (munkaidőn túl) tevé- kenydkedhessenek. Erről az esélyegyenlőségről szeret­nénk vitát folytatni Önnel. Eszerint a Pak­si Atomerőmű Vállalatnak azonos feltéte­leket kellene biztosítania a többi párt szá­mára is. Mik ezek a feltételek jelenleg? Az MSZMP-nek pártbizottsága működik az atomerőműben három „függetlenített” alkalmazottal (PB-titkár, annak helyette­se, valamint egy titkárnő), akiknek fizeté­se, jutalma nagyrészt a vállalat bérköltsé­gét terheli. A vállalati PB rendelkezésére áll egy XX-es (bérelt) gépkocsi, karban­tartással, üzemannyaggal; továbbá egy három helyiségből álló iroda. Az esélyegyenlőség jegyében a többi párt is használhatná szavazók szállításá­ra a vállalat autóbuszait - mint 1985- ben? Ezeket a terheket az egész vállalati kö­zösség viseli, azok is, akik nem tagjai sem az MSZMP-nek, sem más pártnak. Igaz ugyan, hogy politikai munka a szó eredeti értelmében a polisz, a közösség érdekében végzett tevékenység; egy párt azonban - mint e szónak is az ere­deti jelentése mutatja - csak rész az egészből. A rész ne az egésszel fizettes­se meg működését! Ön és vezetőtársai az elmúlt években az MSZMP és a KISZ vállalati vezetőinek magas jutalmakat fizettek ki. Nem szán­dékunk csökkenteni az ön pártja dolgo­zóinak jövedelmét. Csak azt tartjuk kívá­natosnak, hogy minden dolgozó attól kapja fizetését, akinek az érdekében cselekszik és azért, amit végez. Tekintettel arra, hogy ezek a jelensé­gek országos kérdéseket is érintenek, természetesnek tartjuk a vita nyilvános­ság előtti folytatását. Várjuk válaszát! Paks, 1989. október 4. (OS) A küldöttek beszámoltak a végzett munkáról Zsúfolásig megtelt a színházterem (Folytatás az 1. oldalról.) szervezésben még csak az első lépések történtek meg, a tagok október 31 -ig iga­zolhatnak át, november 10-ig hozhatják létre az alapszervezeteket. Akik másként döntenek, azoknak megköszönik eddigi tevékenységüket és arra számítanak, hogy szimpatizánsként vagy másik párt­ban szolgálják az ügyet. Dr. Jánosi György arra vállalkozott, hogy megindokolja, miért vált elkerülhe­tetlenné kimondani: az MSZMP története véget ért. Egy párt létezéséhez, normális működéséhez elengedhetetlen, hogy le­gyen saját társadalomképe, ideológiája, működőképes szervezete, struktúrája. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, élet- képtelenné, működésképtelenné válik, akkor a párt megbénul. Ez történt az MSZMP-vel is. A párton belüli erők el­kezdték keresni a megoldást, voltak akik úgy vélték, helyre kell állítani a korábbi, felülről irányított, utasításos, demokrati­kus centralista, bolsevisztikus jelleget. Mások radikális reformokban gondol­kodtak, majdnem elmentek addig, hogy egy polgári társadalmi fejlődést kell meg­alapozni. A két pólus között alakult ki „in­gázott”, a későbbi centrum, amely idővel elvesztette hitelét. Polarizáltság lett a kö­vetkezmény, amely megjelent a vezetés szintjén is, kialakult a cselekvésképte­lenség. Szabad utat kellett biztosítani a pólusoknak, lehetővé tenni, hogy leválja­nak a szélek, különböző pártokká szer­veződjenek. Ki kellett nyitni ezt a zsilipet, különben a választásokon elkerülhetet­len lett volna a teljes vereség. így lehetett baloldali értékeket megmenteni. Arra van szükség, hogy az új szocialista párt ne homogén, ne elitpárt legyen, hanem sok áramlatot egyesítsen magában, amelyek azért az alapvető kérdésekben meg tud­nak egyezni. Ezt követően ismét Csáki Béla kért szót. Elmondta, hogy miben döntött és miben nem a kongresszus, melyek azok a kérdések, amelyekre vissza kell térni. Tájékoztatta a hallgatóságot arról is, hogy a kongresszuson került végleg pont Fekete Istvánnak, a szekszárdi Gemenc Szálló volt igazgatójának pártfegyelmi ügyére is: őt - a dorgálás pártbüntetést súlyosbítva - a kongresszus kizárta a párt tagjainak sorából. Kérdések és válaszok következtek, időnként már-már azt lehetett hinni, hogy Szekszárdon folytatódik a kongresszus. Vélemények, érzelmek, indulatok ütköz­tek, sajnos az egymás iránti türelem hiá­nya ügy is megmutatkozott, hogy letap­solták egyik-másik hozzászólót. Az a kér­dés is fölvetődött, hogy volt-e joguk a kül­dötteknek megváltoztatni a párt jellegét, különösen a nevét. A választ adók hang­súlyozták, hogy a küldöttválasztás az ed­digi legdemokratikusabb módon történt, a választóknak joguk és lehetőségük volt megismerni a jelöltek álláspontját, így a küldöttek minden, a kongresszuson fel­vetődött kérdésről dönthettek. A vitában szó esett arról, nem egyszerű névváltoz­tatásról van szó, hanem új párt megalakí­tásáról döntött a kongresszus, és ezzel az MSZMP történelmi küldetése lejárt. Feltették azt a kérdést is, hogy most vajon megtagadjuk a marxizmus-leninizmust? A válaszból kitűnt, hogy a marxizmust igen, de Marxot nem. Ugyanis Marxból Sztálin csinált marxizmust, akárcsak ma­gából sztálinizmust. A vitában egyebek mellett szó volt arról, hogy az MSZP bal­oldali párt, ennek biztosítéka a program és az alapszabály jó néhány pontjában megtalálható. A tisztázó vita érintette a tu­lajdonviszonyok, a tulajdonformák, a párt szerveződésének kérdését, a mezőgaz­daság, a vidék témakörét, a platformszö­vetséget, az akcióegységet, a pártva­gyonról, a munkásőrségről hozott kong­resszusi döntéseket. Fotó: Gottvald Károly Beszédek az erkélyről Október 23-án este hat órakor leoltják a Parlament tetején lévő vörös csillagot meg­világító reflektorokat, és a csillag végleges eltávolításáig már nem is lesz megvilágítva - közölték az Október 23. Bizottság keddi sajtóértekezletén. A sajtótájékoztatón az Október 23. Bi­zottság képviselői kifejtették: továbbra is ragaszkodnak október 23. nemzeti ünnep­pé és munkaszüneti nappá nyilvánításá­hoz. Sebestyén László ezzel kapcsolatban rámutatott: nem tudják elfogadni, hogy az 1956-os forradalom napja - miként erről az MSZP kongresszusa is állást foglalt - nem­zeti emléknap legyen. Szerinte ez a foga­lom semmitmondó, fakó műszó, s a Magyar Szocialista Párt indítványa, hogy a parla­ment nyilvánítsa nemzeti emléknappá ok­tóber 23-át, az MSZP-n belüli kompromisz- szum eredménye. Bereczki Vilmos bejelentette: október 23. megünneplésének előkészítése olyan stádiumba érkezett, hogy a bizottság szer­vezési okok miatt további csatlakozási ké­relmeket már nem tud figyelembe venni. Az október 23-i központi rendezvények­kel kapcsolatos újabb információk sorá­ban elhangzott: elképzelhető, hogy a Parla­ment előtt este hat órakor kezdődő meg­emlékezés szónokai az Országház egyik erkélyéről mondják majd el beszédüket. Miután a központi rendezvények helyszíne 1956. október 23-ának fontosabb buda­pesti történéseihez kapcsolódnak, a már korábban ismertetett helyszíneken kívül a Széna téren és a Móricz Zsigmond körté­ren is tartanak megemlékezést. Bercsi Já­nos pedig azt közölte, hogy október 22-én a Fiatal Művészek Klubjában kiállítás nyílik a Nagy Imre és mártírtársainak június 16-i temetésén készített fotókból, továbbá fóru­mot rendeznek az Október 23. Bizottság­ban résztvevő szervezetek és az október 23-i megemlékezésre külföldről hazaláto­gatók közreműködésével. Balogh Gábor arról szólt, hogy az októ­ber 23-i megemlékezéssorozat költségeit a bizottság saját erőből kívánja fedezni. Erre a célra különböző adományokból a bizott­ság több mint 100 ezer forintot gyűjtött ösz- sze. Ezenkívül a Corvin köznél és a Killián- laktanyánál tervezett központi ünnepség szervezője, a Vili. és IX. kerületi Ellenzéki Kerekasztal hatvanezer forintot gyűjtött ösz- sze, s ebből fedezi - egyebek között - an­nak az emléktáblának a költségeit, amelyet a Killián-laktanyán kívánnak elhelyezni. Arra a kérdésre, hogy az ünnepségek megredezéséhez várnak-e a kormánytól anyagi segítséget, Deutsch Tamás leszö­gezte: ezt nem tartja szükségesnek: a bi­zottság nem azt szeretné elérni, hogy októ­ber 23. állami ünnep, hanem hogy nemzeti ünnep legyen. Mindehhez hozzáfűzte: nem tapasztalta, hogy a kormány bármiben is nehezítené a bizottság munkáját. A Minisztertanács ugyan más vélemé­nyen van, mint az Október 23. Bizottság, de minden demokráciában elképzelhető, hogy bizonyos társadalmi mozgalmakhoz képest a kormány más politikai véleményt alakít ki. A sajtótájékoztatón elhangzott még: Fó- nay Jenő, a bizottság tagja a múlt héten tisztázta a Külügyminisztériummal, hogy bárki, aki beutazási engedélyt kér az októ­ber 23-i ünnepségen való részvételre, a ví­zumot megkapja. Ellenzéki pártok véleménye a Magyar Szocialista Párt kongresszusa után A Magyar Szocialista Párt kongresszusa élénk visszhangot váltott ki az ellenzéki pártok vezetősége és tagsága körében. Az MTI munka­társai több szervezet véleményéről és álláspont­járól kértek tájékoztatást. Petrasovits Anna, a Magyarországi Szociál­demokrata Párt ügyvivője a következőket mond­ta: - Számunkra nem igazán politikai verseny­társ a biznyos szociáldemokrata vonásokkal is rendelkező új szocialista párt. A szociáldemok­rata pártnak megvannak a saját jól körvonalazott feladatai. Attól függően, hogy a szocialista párt mennyire tudja magát megújítani, gondolkodha­tunk majd az együttműködés lehetőségein. Ter­mészetesen lesznek olyan pontok, ahol nem tu­dunk semmiféle kompromisszumot kötni.- Mint ellenzéki politikus úgy érzem - mon­dotta -, hogy a Magyar Szocialista Pártnak to­vábbra is nagy terheket kell magával cipelnie. A kongresszus ellenére még mindig nem tisztá­zódtak eléggé a belső frontvonalak. A szabad vá­lasztások idején dől majd el, hogy a közvélemény mennyire ad hitelt ezeknek a változásoknak, s mennyire tudja elhitetni ez az új szocialista párt, hogy bár jogutódja az MSZMP-nek, ám elhatá­rolja magát az eddigi évtizedek gyakorlatától. Úgy hiszem, az MSZP-t nem sikerült olyan mér­tékben megtisztítani, mint ahogy a reformszárny szerette volna. Sok mindenre választ ad majd a tagregisztráció is. Szabad György, a Magyar Demokrata Fórum országos elnökségének tagja saját véleményét fejtette ki az újonnan alakult Magyar Szocialista Pártról. Mint mondotta: abban a nagy átalakulási folyamatban, amely reményt ad arra, hogy az or­szág a diktatúra korszakából eljut a képviseleti demokráciába, az uralkodó párt átalakfllása ré­gen várt, fontos eseménynek tekinthető. Az MSZMP helyére lépő MSZP arculatát ma még nehéz megítélni; mindenesetre: a várakozások­kal ellentétben nem következett be az az egyér­telmű szakítás a múlttal, amely jelezné, hogy a mostani változásnak a diszkontinuitás a megha­tározó tényezője. Véleménye szerint új „gyűjtő- párt” jött létre, amelyben feltehetően együtt van­nak a múlthoz eltérően viszonyuló erők. Márpe­dig a demokratikus ellenzék és a demokratikus közvélemény azt remélte: ha új párt alakul, az mentes lesz minden, a hajdani állampárthoz fű­ződő köteléktől. A demokratizálódás menetében a most lezárult kongresszus nem jelenti a hajdani uralkodó párt egészének átalakulását, hanem a folyamatnak csak a bevezető szakaszát. Varga Csaba, a Magyar Néppárt országos tit­kára:- Azt tapasztaltam, hogy a kongresszuson a küldötteknek legfeljebb 10-20 százaléka tűnt ra­dikálisan reformernek, s a tanácskozásnak a végső szakaszában alakú It ez az arány 40 száza­lékra. Túl sok volt a bizonytalankodó, a határo­zatlan és a köpönyegforgató. AÍ MSZP létrejötte a reformerek győzelmének tekinthető, viszont ők ennél többet akartak.- Mi lényegesnek ítéljük meg, hogy a kongresz- szus kimondta: az MSZMP egyedüli jogutódja az MSZP. Ezzel jogilag kizárták annak lehetőségét, hogy a később megalakuló kommunista vagy bármilyen más pártok magukat az MSZMP jog­utódjának és részben a hatalom birtokosának te­kintsék; azaz csökkent egy szélsőbaloldali for­dulat veszélye. Vidos Tibor, a Szabad Demokraták Szövetsé­gének ügyvezető titkára az ügyvivői testület ál­lásfoglalásáról elmondotta: az SZDSZ-nek az a gyanúja, hogy a Magyar Szocialista Párt megala­kulása kapcsán nem lehet valódi változásról be­szélni. Az új párt első határozatai, valamint elnök­ségének személyi összetétele egyelőre nem azt mutatják, hogy valójában szakított állampárti múltjával. Az SZDSZ a Magyar Szocialista Párt további megítélését annak cselekedeteitől teszi függővé. Választ vár például arra, hogy az új párt hogyan dönt azokban a kérdésekben, amelyek­ben nem sikerült az SZDSZ-nek és az MSZMP- nek közös megállapodásra jutnia. Így például: a pártok kivonulása a munkahelyekről, a pártva­gyonról történő elszámolás, a munkásőrség fel­oszlatása, valamint a köztársasági elnökválasz­tás időpontja. (Ismeretes: az SZDSZ-nek az az álláspontja, hogy köztársasági elnököt az új par­lament válasszon.) Az SZDSZ függővé teszi az MSZP-ről kialakítandó véleményét attól is: az új párt megteremti-e a lehetőségét annak, hogy a különböző politikai szervezetek egyenlő eséllyel juthassanak a tömegkommunikációs eszközök­höz. Egy mondatban összegezve: az SZDSZ vá­rakozó állásponton figyeli az új szocialista párt kezdeti lépéseit. Kibontott csomagterv (Folytatás az 1. oldalról.) gyei bányászokkal. A bányabezárásról 1990. január végéig dolgoznak ki részle­tes műszaki-gazdasági tervet. A felszá­molás több évig tart, ugyanis a fejtésre előkészített uránérctelepeket még kiter­melik, s ezután kell gondoskodniuk a 4,3 milliárd forint értékű eszközállomány sorsáról, főleg újrahasznosításáról, s vé­gül helyre kell állítaniuk, a bányászko­dással érintett földterületeket. A bányák felszíni üzemeinek és létesítményeinek hasznosítására, új munkahelyek kialakí­tására vállalkozói csoportot hoztak létre, amely ötleteket ad, javaslatokat tesz. Ilyen kezdeményezés lenne a veszélyes hulladékok bányabeli elhelyezése, amelynek műszaki és gazdasági lehető­ségeit ez év végéig máris széles körű tár­gyalásokat folytatnak NSZK-beli, oszt­rák, kanadai és japán cégekkel, közös vállalkozások létrehozására. Az uránbányászat megszüntetése, to­vábbá a mecseki széntermelés csökken­tése és az érintett térségben a demográ­fiai hullám tetőzése miatt a becslések szerint 15-20 ezer új munkahelyre lenne szükség. A kormány egymilliárdos cso­magtervéből 500 millió forint szolgálja közvetlenül a munkahelyteremtő új vál­lalkozások kibontakoztatását. Ennek ösz- szehangolására regionális egyeztető fó­rum jött létre, gazdasági szerkezetátala­kító bizottság alakult, és munkaügyi szol­gáltató tanácsadó irodát hoztak létre. A csomagterv számos szociális intézke­déssel - végkielégítés, újrakezdési kölcsön, korkedvezményes nyugdíjazás, keresetkiegészítés, járadék, stb. - segí­ti a munka nélkül maradt bányászo­kat. A szakszervezet központi vezetőségé­nek állásfoglalása szerint a kormányha­tározat intézkedési rendszere megfelelő. Ám szükség van még további egyezteté­sekre az érintett minisztériumok végle­ges végrehajtási utasításainak kidolgo­zásához. A testület kinyilvánította szoli­daritását az uránbányászokkal, és arra kéri a Mecseki Ércbányászati Vállalat és az Ipari Minisztérium vezetőit, hogy a ren­dezés elsősorban ne szociálpolitikai, ha­nem inkább gazdasági jellegű legyen, vagyis az új munkahelyek megteremté­sére koncentráljon. A központi vezetőség áttekintette a bá­nyászok egészségkárosodásának meg­előzésével kapcsolatos feladatokat is. Az ülésen került sor az idei bányásznaphoz kapcsolódó szolidaritási sorsjáték nye­reményeinek ünnepélyes kisorsolására. Összesen 54 nyeremény talált gazdára. A szolidaritási sorsjáték tiszta bevételét, több mint 5 millió forintot a bányák segé­lyezési alapjára fizetik be, hogy gyarapít­sák a rászoruló dolgozók, főleg az idős nyugdíjasok támogatásának anyagi for­rását.

Next

/
Thumbnails
Contents