Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

1989. október 10. "népújság 5 A sarkalatos törvények megalkotására készül az Országgyűlés A szeptemberi ülésszak folytatására készülve hétfőn megkezdődött a parlament állandó bizottsági üléseinek sorozata: az úgynevezett sarkala­tos - a köztársasági elnök, valamint az országgyűlési képviselők válasz­tásáról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az Alkotmánybíró­ságról, az Állami Számvevőszékről, továbbá az ezeket keretbe foglaló al­kotmány módosításáról szóló - törvények megalkotása vár az október 17-én ismét összeülő Országgyűlésre. A jogállam megteremtését, a de­mokráciába való békés átmenet megvalósítását szolgáló hat törvényja­vaslat szorosan összefügg egymással. Most az ország választja a köztársasági elnököt A köztársasági elnöki intézmény létrehozását nem, ám az államfő megválasz­tásának mikéntjét és időpontját hosszú ideje vitatják. Ismeretes, hogy a politikai egyeztető tárgyalások záró plenáris ülésén az Ellenzéki Kerékasztalnak a me­gállapodást aláíró öt szervezete erre vonatkozóan önálló javaslatot terjesztett elő. Ezért - jóllehet a törvénytervezet elkészült - a szakértői megbeszéléseken tovább zajlik a vita. Annak eredményéről az országgyűlési képviselők tájékozta­tást kapnak. Az alkotmány módosítására tett javaslat szerint a köztársasági elnök megvá­lasztása az Országgyűlés jogkörébe tartozik. Amennyiben ez törvényerőre emelkedik, megszűnik az Elnöki Tanács, ebből következően a parlamentnek 30 napon belül meg kellene választania az első köztársasági elnököt. Ugyancsak a javaslat szerint a köztársasági elnök választásának idejét az Országgyűlés elnö­ke tűzi ki. A belpolitikái helyzet ingatagsága és elsősorban a parlament iránti bi­zalom hiánya miatt azonban most, egy alkalommal kivételesen indokolt, hogy a köztársasági elnököt a választópolgárok az általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. A törvénytervezet csak a választás főbb szabályait tartalmazza. A részletes szabályokról az országgyű­lési képviselők választására vonatkozó törvényjavaslat rendelkezik. A köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat mind az önszervező­dő választópolgárok, mind pedig a pártok számára lehetővé teszi, hogy köztár­sasági elnököt jelöljenek. Ehhez egyetlen jogi feltételként 50 ezer támogató alá­írás összegyűjtését írja elő. Ezeket az aláírásokat - eltérően az országgyűlési képviselők jelölésétől - ajánlóiveken kell összegyűjteni. A köztársasági elnök választásánál az egész ország egyetlen választókerületnek tekinthető. Nem választható köztársasági elnökké, aki nem töltötte be 35. életévét, illetve nincs állandó lakóhelye Magyarországon. Köztársasági elnök az a jelölt lesz, aki az első választási fordulóban megkapta az érvényes szavazatok több mint felét, feltéve, hogy a választópolgároknak több mint kétharmada szavazott. Második választási fordulót akkor kell tartani, ha e két feltétel közül az egyik nem teljesül. A második fordulóban azok a jelöltek indulhatnak, akik először megkapták az érvényes szavazatoknak legalább a 15 százalékát. Közülük az lesz a köztársa­sági elnök, aki a legtöbb szavazatot szerezte meg úgy, hogy a választásra jogo­sultak több mint a fele voksolt. Ha a második választási forduló sem hoz ered­ményt, az Országgyűlés új választást tűz ki. Az alkotmány módosítására vonatkozó törvényjavaslat taglalja a köztársasági elnökre vonatkozó általános szabályokat. Ezek szerint Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszerve­zet demokratikus működése felett. A köztársasági elnök a fegyveres erők főpa­rancsnoka. A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, tár­sadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A köztársasági elnök legfontosabb funkciói az Elnöki Tanács hagyo­mányos kinevezési, megbízási, felmentési, kitüntetési és kegyelmi jogkörén túl: törvényt kezdeményezhet és különleges jogosítványokat élvez a törvények ki­hirdetésében. A javaslat szerint ugyanis a köztársasági elnök feladata lesz a tör­vények kihirdetése és nem az Országgyűlés elnökéé. A parlament elnöke - aláírva - megküldi számára a törvényeket. Ezt a köztársasági elnök vagy 15 na­pon belül aláírja és gondoskodik a kihirdetéséről, vagy indoklással az Ország­gyűlésnek újratárgyalásra visszaküldi, vagy, ha alkotmányellenesnek tartja, vé­leményezésre az Alkotmánybíróságnak adja át. Jogkörébe tartozik továb­bá, hogy az Országgyűlést - pontosan meghatározott feltételek szerint - felosz­lathatja. A parlamenti erőviszonyok figyelembevételével kijelöli a kormányfőt. Jogosulta hadi-, szükség-, illetve rendkívüli állapot kihirdetésére és a Honvé­delmi Tanács létrehozására, amennyiben a körülmények az Országgyűlés ösz- szehivását és tanácskozását is akadályozhatják. Az elnöki megbízatás megszűnik egyebek között a megbízatás idejének lejár­tával - a javaslat 4 év -, az elnök halálával, az összeférhetetlenség kimondásá­val, lemondással, az elnöki tisztségtől való megfosztással. A köztársasági elnök tisztségétől megfosztható, ha annak gyakorlása során az alkotmányt vagy vala­mely más törvényt szándékosan megsért. A köztársasági elnököt átmeneti akadályoztatása esetén az Országgyűlés el­nöke - korlátozásokkal - helyettesíti, aki ez idő alatt képviselői jogait nem gya­korolhatja, s feladatát az az alelnök látja el, akit a parlament erre kijelöl. Az országgyűlési képviselők választása Már a társadalmi fejlődés jelenlegi szakasza is olyan politikai képvi­selet kialakítását igényli, amelyben a személyek alkalmassága, megbízhatósága mellett a különböző politikai pártok befolyásoló, politikaformáló ereje is növek­szik. ennek az igénynek megfelelve, az átmeneti és formálódó társadalmi-politi­kai viszonyokhoz igazodik az országgyűlési képviselők választásáról szóló tör­vényjavaslat. Olyan arányosságra törekvő, vegyes választási rendszert tartal­maz, amelyben 152 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, to­vábbi 152 képviselői helyet területi (megyei) listákon szerezhetnek meg a pár­tok. Ezeken kívül 70 képviselői mandátum sorsa az aránytalanságot ki­egyenlítő országos listákon dőlne el. A tervezet szakit a jelöltállítás ed­digi mechánizmusával és intézményeivel, megszünteti a korábbi korlátozásokat és új módon szabályozza a jelölés törvényes feltételeit. A választási eljárás sza­bályai egyben a választások szabadságának tisztaságának biztosítékait jelen­tik. A törvénytervezet az állampolgárok számára jogokat garantál, míg az állami szervek, a választást lebonyolító szervezetek, a tömegtájékoztatási eszközök számára elsősorban kötelezettségeket ír elő. Rendelkezik a választójogokról - amely általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos a választópolgá­rokról, a jelölés szabályairól, a választás eredményének megállapításáról, a vá­lasztási eljárásról és annak nyilvánosságáról, a szavazási szabályokról, a vá­lasztási szervekről, a szavazókörökröl, a jogorvoslatról, az időközi választásról. E rendelkezéseket számos pontosító melléklet egészíti ki, egyebek között a vá­lasztókerületek kialakításának elveiről, az egyéni választókerületek és területi választókerületenként a megszerezhető mandátumok számáról, a választási szervek, munkacsoportok tagjai által tett eskü (fogadalom) szövegéről. Jóllehet, az országgyűlési, képviselők választásának új szabályai alapvető fontosságúak, sokakat érdekel: hogyan változik az Országgyűlés szerepköre, kik lehetnek országgyűlési képviselők és miként végzik majd munkájukat? Mindezzel az alkotmány módosítására vonatkozó javaslat foglalkozik, amely már egy hivatásos parlament működését vetíti előre. A javaslat - tekintettel az Elnöki Tanács megszűnésére és egyidejű­leg a köztársasági elnök intézményének bevezetésére, továbbá az Alkotmány- bíróság felállítására - módosítja az Országgyűlés jogkörét. A köztársasági elnök megválasztásának jogán túl a parlament hatáskörébe utalja a rendkívüli és a szükségállapot kihirdetését, illetőleg a fegyveres erők felhasználására vonatko­zó döntés jogát. Több új intézmény felállítása mellett az Országgyűlés közvetlen felügyelete alá rendeli a Magyar Nemzeti Bankot. Mára világossá vált az is, hogy egy tényleges hatalmat megtestesítő, a törvényhozó funkciót gyakorló és a kormányzati tevékenységet hatékonyan ellenőrző Országgyűlés csak akkor képes feladatainak megfelelni, ha folyama­tosan működik, és a képviselők e tevékegységre felkészült, választási verseny­ben megmérettetett, többségükben főfoglalkozású politikusok. A képviselők társadalmi ellenőrzését - azon túl, hogy folyamatos kapcsolatot tartanak fenn választóikkal - a rövid megbízatási idő biztosíthatja. Ezért a módosító javaslat a jelenlegi 5 helyett 4 éves megbízatási időt tart kívánatosnak, viszont megszün­teti a visszahívás intézményét. Az alkotmánymódosítás azt is kifejezésre kívánja juttatni, hogy a képviselő féladata nem valamely település, megye vagy foglalkozási csoport érdekeinek képviselete, hanem az egész nemzet szolgálata. Ezért előírja: az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. A törvényjavaslat folyamatosan - február 1 -jétöl június 15-ig, illetve szeptem­ber 1 -jétöl december 15-ig ülésező Országgyűlést tart szükségesnek. S ez idő alatt a képviselőknek - csakúgy mint napjainkban - részt kell venniük nemcsak a plenáris üléseken, hanem a bizottságok, a frakciók tanácskozásain és, ha fennmaradnak, a megyei képviselőcsoportok munkájában is közre kell működ­niük. Ehhez járul az egyes anyagok alapos áttanulmányozása, a konzultáció a szakértőkkel és nem utolsó sorban a kapcsolattartás a választóikkal. Mindeze­ket figyelembe véve a parlamentnek magának kell majd kialakítania üléseinek rendjét, amely lehet például hetente két nap vagy kéthetente négy nap. A választások utáni alakuló ülés összehívására a köztársasági elnök feladata, egyébként az ülésszakok és azokon belül az ülések összehívásáról az Ország- gyűlés elnöke gondoskodik. Rendkívüli ülésszakot kell összehívni, ha erre a fo­lyamatos ülésszakokon kívüli időpontban van szükség. Egyébként rendkívüli ülés összehívása is kezdeményezhető. Az összehívás joga az Országgyűlés el­nökét, az erre vonatkozó kérelem joga a köztársasági elnököt, a Miniszterta­nácsot is megilleti. Ha a képviselők egyötöde kéri az összehívást, annak is eleget kell tenni. Mindez hivatásszerű képviselői munkát feltételez. Éppen ezért nem lehet kép­viselő a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, a bíró, az ügyész, a fegyveres erők és testületek, a rendészeti szer­vek hivatásos állományú tagja, továbbá bármely államigazgatási szerv dolgozó­ja. Kivételek ez alól a Minisztertanács tagjai és a politikai államtitkár. Az alkotmányt módosító javaslat egyértelműbbé teszi az interpelláció és a kérdés közötti különbséget is. Az interpelláció a végrehajtó hatalom ellenőrzé­sének, elszámoltatásának eszköze, az erre adott, de el nem fogadott válasz kö­vetkezménye a bizalom megvonása lehet. A kérdés nem hordoz közvetlenül ilyen felelősséget, hanem arra szolgál, hogy a képviselő valamilyen közérdekű ügyben felvilágosítást kapjon. A törvényjavaslat szabályozza azt is: ki és milyen feltételekkel oszlathatja fel az Országgyűlést. Ennek megfelelően az Országgyűlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is. Azonban a feloszlott vagy feloszlatott Ország­gyűlés is folytathatja munkáját mindaddig, amig az új Országgyűlés alakuló ülé­sét meg nem tartja. Viszont szükségállapot vagy rendkívüli állapot idején az Or­szággyűlés nem oszlatható fel és nem is mondhatja ki feloszlását, ám ha megbí­zatási ideje lejárt, kimondhatja annak meghatározott időre való meghosszabbí­tását. A feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlést pedig össze kell hívni, hogy megbízatásának meghosszabbításáról határozzon. Alternatívák a pártok működésének színterére A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény célja, hogy azok a társadalmi szervezetek jegyeztessék be magukat pártként, amelyek indulni akarnak a választásokon. A törvényjavaslat megfogalmazása szerint a pártok rendeltetése, hogy a nép­akarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való ál­lampolgári részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak. Elfogadása esetén e törvény hatálya azokra a társadalmi szervezetekre terjed ki, amelyek nyilvántar­tott tagsággal rendelkeznek, és amelyek a nyilvántartásba vételüket végző bíró­ság előtt kinyilvánítják: e törvény rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek is­merik el. Ismeretes, hogy a pártok tevékenységének egyik legfontosbb kérdése műkö­désük színtere, melyről hosszú és éles viták zajlanak mind a mai napig. Ezért a törvény két változatot tartalmaz a munkahelyek depolitizálására. Az egyik az El­lenzéki Kerekasztal támogatta javaslat: a munkahelyekre egységesen mondja ki a pártszervezetek működésének tilalmát. A másik, a volt MSZMP javaslata, diffe­renciál a közhatalmi funkciót betöltő munkahelyek és más munkahelyek között. A döntés a képviselőkre vár. * A törvénytervezet tételesen felsorolja azokat a forrásokat, amelyek a párt va­gyonát alkothatják. Ezekkel összefüggésben két tiltó rendelkezést tartalmaz: egyrészt állami költségvetési szerv, illetve állami vállalat nem adhat hozzájáru­lást és azt a párt nem fogadhatja el, másrészt tiltja a más államtól származó és az ismeretlen forrásból eredő vagyoni hozzájárulás elfogadását. Ha ez mégis meg­történik, az ilyen jellegű hozzájárulást egyrészt be kell fizetni az állami költség­vetésbe, másrészt ugyanekkora összeggel csökken a párt költségyetési támo­gatása. A pártok számára nyújtandó állami költségvetési támogatás teljes összegét az Országgyűlés állapítja meg az erről szóló éves törvényben. A támogatásra fordítható összeg 25 százalékát - a törvénytervezet szerint - az Országgyűlés­ben képviselettel rendelkező pártok között egyenlő arányban, 75 százalékát pe­dig a választások eredménye alapján kell felosztani. Ez azonban már csak az új országgyűlési választások után alkalmazható szabály. Ezért a tervezet kimond­ja, hogy a kővetkező általános képviselőválasztásig a pártok költségveté­si támogatásáról az Országgyűlés külön határoz. A törvényjavaslat szigorúan határozza meg a pártok gazdálkodási lehetősé­geit, szintén választási lehetőséget hagyva a képviselőknek. Kimondja azt is: ha a párt egyesülés vagy szétválás útján megszűnik, a vagyon a jogutódé (jogutó­doké) lesz. A vagyonmegosztás módja és aránya a párt döntésétől függ. A párt vagyona azonban nem osztható fel a tagok között akkor sem, ha a párt jogutód nélkül szűnik meg. Ennek oka, hogy a párt egyrészt állami költségvetési támoga­tásban részesül, s elfogadhatatlan az is, hogy a politikai tevékenységhez kapott hozzájárulásokat a tagok egymás között osszák szét. A megoldást egy, a közérdeket szolgáló közalapítvány jelentheti, amelyet az Országgyűlés hoz létre. A pártok gazdálkodásának ellenőrzésére az Országgyűlésnek alárendelt Ál­lami Számvevőszék jogosult. Ez a szervezet - a politikai élet tisztasága érdeké­ben - évente legalább egyszer ellenőrzi a pártok gazdálkodását. A törvényter­vezet egyébként úgy rendelkezik: a pártok minden év március 31 -ig kötelesek közzétenni előző évi pénzügyi kimutatásukat. A párttörvény több ponton módosítja az egyesülési jogról szóló törvényt. Az ugyanis a pártok alapításával, működésével, törvényességi felügyeletével kap­csolatos szabályokat egységesen tartalmazza, mig a párttörvény az ezektől elté­rőeket. Módosítani szükséges a Polgári Törvénykönyvet is, mert a magyar köz­jog nem ismeri a törvénnyel létrehozott közalapítvány intézményét. Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem különleges eszköze Az Alkotmánybíróságnak - mint az alkotmányvédelem különleges eszközé­nek - felállítását a jogállam megteremtése, az alkotmányos rend és alapjogok védelme, a hatalmi ágak szétválasztása és kölcsönös egyensúlyának biztosítá­sa teszi időszerűvé. Feladatát akkor tölti be, ha nem épül be a hagyományos igazságszolgáltatási szervezetbe, hanem önálló testületként, önálló költségve­téssel működik és tagjait az Országgyűlés választja. A törvénytervezet meghatározza az Alkotmánybíróság hatáskörét, szerveze­tét és eljárását, bár ez utóbbiakra részletesen nem tér ki, mert ezek szabályozá­sát, a szintén törvényként megalkotandó, alkotmánybírósági ügyrendre bízza. Az Alkotmánybíróság tagja olyan büntetlen előéletű, 45. életévét betöltött ma­gyar állampolgár lehet, akinek egyetemi tanári címe van, illetőleg az állam- és jogtudomány nagydoktora, továbbá 20 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Nem lehet alkotmánybírósági tag, aki a taggá választását megelőző 4 évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, illetve vezető államigazga­tási tisztséget töltött be. Az Alkotmánybíróság tagja - hatáskörén kívül - semmi­féle politikai tevékenységet nem folytathat. Az Alkotmánybíróság feladata egyebek között, hogy megsemmisíti az alkot­mányellenestörvényeket és más jogszabályokat. Az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. Az Alkotmánybí­róság határozata ellen fellebbezésnek helye nincs. Az állami ellenőrzés legfőbb szerve Jogállamban nélkülözhetetlen a törvényhozó hatalom megbízásából végzett ellenőrzés annak érdekében, hogy a végrehajtó hatalom „gazdálkodása" alap­vetően a törvények, a gazdaságosság, a célszerűség és takarékosság elvei sze­rint valósuljon meg. Szükség van tehát egy olyan, csak az Országgyűlésnek alá­rendelt szervre, amely az állami költségvetés felhasználásának szabályszerűsé­gét és eredményességét folyamatosan ellenőrzi. Ezt a funkciót töltheti be az Állami Számvevőszék. A létrehozásáról szóló törvényjavaslat az Állami Számvevőszék tevékenysé­gének meghatározása során - figyelembe véve az államháztartási reform alap­vető célját - külön rendelkezik a költségvetéssel, illetőleg az állami vagyon meg­őrzésével és gyarapításával összefüggő ellenőrzési feladatairól és kötelezettsé­geiről. Az Állami Számvevőszék elnökét és annak helyetteseit az Országgyűlés vá­lasztja meg. Az e tisztségekre javasolt személyek alkalmasságáról a terv- és költségvetési bizottság jogosult meggyőződni. Az elnök és helyetteseinek meg­bízatása 12 évre szól és annak lejártával - 70 esztendős korig - újra választha­tók. Magyarország: köztársaság Az alkotmány módosítására vonatkozó törvényjavaslat szabályozási elveit a parlament márciusban már elfogadta. A tervezet azonban számos további vál­toztatást tartalmaz. Ezek között is a legfontosabbak az általános rendelkezések között találhatók. „Magyarország: köztársaság. A Magyar Köztársaság független, demokrati­kusjogállam, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek. A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszer­zésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvé­sekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jo­gait, s ezeket az állam elsőrendű kötelességeként deklarálja.” Ugyancsak az ál­talános rendelkezések szabályozzák a jogalkotás rendjét. Ezek között szerepelnek a piacgazdasággal, a tulajdonformákkal, a család védelmével, az emberi lét természeti feltételeivel foglalkozó passzusok is. A törvényjavaslat újraszabályozza a Minisztertanács feladatait, kiegészítve annak hatáskörét. Némiképp módosítja az igazságszolgáltatással kapcsolatos rendelkezéseket. A nemzetközi egyezmények szellemében újszerűén fogal­mazza meg az alapvető jogokat és kötelezettségeket: a szabad mozgás és tar­tózkodási hely megválasztásának jogát, a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetet­lenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jo­got, a gondolat, a lelkiismeret, a vallás, a véleménynyilvánítás szabadságát, a szabad gyülekezés jogát, a nemek közötti egyenlőséget, az anyák külön védel­mét, a gyermekek jogát, a kisebbségvédelmet, az állampolgárság jogát. Ez utóbbival kapcsolatban újdonságként vezeti be, hogy a helyi tanácsok tagjainak választásakor a Magyarországon tartósan letelepedett, de nem ma­gyar állampolgárok is rendelkeznek választójoggal. A törvényjavaslat két változatot tartalmaz a munkához való jog megfogalma­zására. Az első szerint a munkához való jog elismerése azt jelenti: a magyar állampolgároknak alanyi joguk, hogy dolgozzanak, illetőleg végzett munkájuk mennyisége és minősége szerint díjazásban részesüljenek. Emellett szükséges a munkanélküli-segélyhez való jog biztosítása. A másik változat a munka sza­badságáról, illetőleg a foglalkozás megválasztásának szabadságáról rendelke­zik. A jogok közé tartozik még a szakszervezetek alakításához, a pihenéshez való jog, az élet, a testi épség és az egészség védelme, a művelődéshez való jog. A javaslat meghatározza a társadalombiztosítást és a szociális intézmények rendszerét, ez utóbbiak lényeges újjászervezéséről azonban kü­lön jogszabályt tart szükségesnek. A módosító javaslat szakít az emberi, állampolgári jogok és kötelezettségek eddigi merev szembeállításával. Az alkotmány módosítása révén a jogrendszer egésze is jelentős átalakításra szorul. Ennek megfelelően kell módosítani a hatályos törvények egy részét, vagy megalkotni a még hiányzó, de az alkotmányban előírt törvényeket. E feladat el­végzésére a törvényjavaslat az 1990. április 30-ai végső határidőt jelöli meg. Új fogalmak, tisztségek, intézmények Az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat több olyan fogalmat, tisztséget, intézményt vezet be, vagy állít vissza, amelyekről külön törvény nem rendelkezik. Ilyen például az alkotmányerejű törvény, az ellenjegyzés, a politikai államtitkár, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és az ítélkező Ta­nács. Az alkotmányerejü törvény az alkotmányt „tehermentesíti”, hiszen nem lehet minden, államjogi szempontból fontos kérdést az alkotmányban szabályozni. Ezek a törvények - amelyek részben a legfontosabb állami szervekre vonatkoz­nak, részben pedig az alapvető jogokat szabályozzák - az alkotmánnyal együtt alkotják a magyar közjog legfelső szintű jogszabályait. Éppen ezért indokolt el­fogadásukhoz minősített többségét előírni. A törvényjavaslat feleleveníti az 1848. évi III. törvényben és az 1946. évi I. tör­vényben is szabályozott miniszteri ellenjegyzés intézményét. Ez azt jelenti, hogy egyes köztársasági elnöki jogkörök gyakorlása során a kormány elnökének vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges. Ilyen jogkör a Mi­nisztertanács által előkészített vagy megkötött nemzetközi szerződések megkö­tése, illetve megerősítése, a nagykövetek, követek, hivatásos és tiszteletbeli főkonzulok, konzulok kinevezése, megbízása, illetve fogadása. Ezek közé tar­toznak a kinevezések, megbízások, előléptetések, illetőleg felmentések, továb­bá a kitüntetések adományozása, az egyéni kegyelmezés jogának gyakorlása, valamint a döntés az állampolgársági ügyekben és olyan kérdésekben, amelye­ket külön törvény az államfő hatáskörébe utal. Korábban hagyományos közjogi tisztség volt a politikai államtitkári funkció, amelyet most ismét visszaállítanak. Ez a tisztség politikai megbízatás a miniszte­rével együtt - szemben a minisztérium hivatali szervezetét vezető államtitkáré­val, aki a közszolgálati alkalmazotti hierarchia csúcsán helyezkedik el. Ennek következtében a miniszter személyében történő változás szükségképpen maga után vonja a politikai államtitkárok váltását is. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmá­nyosjogokat érintő eljárásokkal összefüggő visszásságokat kivizsgálja vagy ki­vizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. Eljárást törvényben meghatározott esetekben bárki kezde­ményezheti. Az országgyűlési biztost a köztársasági elnök javaslatára a parla­ment választja. Az Országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biz­tost is választhat. Az országgyűlési biztosokra vonatkozó részletes szabályokat alkotmányerejü törvény állapítja meg. Az ítélkező Tanácsot az Országgyűlés saját tagjaiból akkor választja meg, ha a köztársasági elnök tevékenységének gyakorlása során szándékosan megsér­tette az alkotmányt vagy bármely törvényt, s a felelősségre vonást a képviselők egyötöde indítványozta, illetve az eljárás lefolytatását a képviselők kétharmada megszavazta. A12 tagú ítélkező Tanács az eljárás eredményeként a törvénysér­tés tényét megállapíthatja, különösen súlyos törvénysértés esetén pedig az el­nököt tisztségétől megfoszthatja. Ugyanez lehet a következménye annak, ha megállapítja a köztársasági elnök bűnösségét szándékos bűncselekmény elkö­vetésében. A törvény előtti egyenlőség elvéből következően egyébként az el­nökkel szemben a Büntető Törvénykönyvben megállapított bármely büntetés és intézkedés alkalmazható. Az eljárás rendjét az ítélkező Tanács - a büntetőeljá­rási szabályok figyelembevételével - maga alakítja ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents