Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

2 Képújság 1989. október 10. Cél: a demokratikus szocializmus intézményrendszerének megteremtése A Magyar Szocialista Párt programnyilatkozata (rövid ismertetés) Az MSZP programnyilatkozata leszögezi, hogy a párt min­denekelőtt elhatárolja magát a sztálinizmus és a neosztáliniz- mus valamennyi változatától. Következetesen megőrzi azon­ban a szocialista és a kommunista mozgalom azon eszméit és értékeit, mint az emberi szabadság kiteljesedését, az alul­ról szerveződő társadalmi közakarat érvényesítését és az ön- kormányzatot, az igazi kollektivitást, a társadalmi szolidaritást és az igazságosságot, az esélyegyenlőséget és a szociális biztonságot. A párt célja a demokratikus szocializmus, ame­lyet békés, népi demokratikus úton a társadalom és a gazda­ság működőképességét fenntartva kívánja elérni. A program célul tűzi ki a demokratikus szocializmus politi­kai intézményrendszerének megteremtését. Ennek jellemzői: a demokratikus jogállam, a közvetlen demokrácia intézmé­nyei, a kiegyensúlyozott hatalommegosztás a különféle szer­vezetek és a hatalmi központok között, a szabadon választott, a főhatalmat gyakorló és a népszuverenitást képviselő felelős parlament, a hatalmi ágak egyensúlyát megtartó köztársasá­gi elnök és a parlamentnek felelős kormány, önálló hatalmi ágként megjelenő igazságszolgáltatás, az állampolgári sza­badság, a politikai szándékok kifejeződését szolgáló több­pártrendszer, a különféle politikai szervezetek és irányzatok szabad versengése, önálló szociális érdekképviseletek és szakmai érdekszervezetek, alkotmányos biztosítékok az or­szág valamennyi kisebbsége védelmére. Az MSZP gazdaságpolitikai céljaként a piacgazdaság kiépítését tűzi ki. Ennek egyik feltétele, hogy az alkotmány is garantálja a különböző tulajdonformák (köztük a külföldi tu­lajdon) gazdasági jogegyenlőségét és a tulajdonlás biztonsá­gát. A program leszögezi, hogy a törvény adta lehetőségek közti vagyongyarapodás nem sérti mások állampolgári jogait, s nem jelent visszatérést a kapitalizmushoz. A piacgazdaság kiépítésének feltétele a tulajdonreform. Ennek keretében sor kerül az állami tulajdon társadalmasítására. Az állam ke­zében összpontosuló vállalkozói vagyon törvényekkel szabá­lyozott és társadalmilag ellenőrzött módon kerüljön új tulaj­donosaihoz - szögezi le a program. Meg kell akadályozni a nemzeti vagyon elherdálását, a vagyon rövid távú, munkavál­lalói érdekek alapján történő felélését és a menedzseri hata­lommal való visszaélést. A párt célja olyan jövedelemelosztás kialakítása, amely ha­tékonyan ösztönzi a teljesítményeket, ugyanakkor biztonsá­gosabbá válik a megélhetés. A jövedelemformák között a munkabér mellett megjelenik a tőke haszna, a vállalkozói nyereség, az innováció jutalma, az ügynöki és a közvetítői díj is. E jövedelmek jogosságát is elismeri az MSZP. A szociálpolitika alapvető feladata a szélsőséges életszín­vonalkülönbségek mérséklése. Hatékony szociálpolitikával is el kell kerülni a tömeges munkanélküliséget. Munkahelyte­remtő gazdasági stratégiával oktatási, átképzési programok­kal, vállalkozásélénkítéssel, a külföldi munkavállalási lehető­ségek kitágításával a lehető legkisebbre kell szorítani a mun­kanélküliek számát. A párt eltökélte, hogy aktívan fellép a sze­génységet újratermelő gazdasági és társadalmi feltételek megváltoztatásáért. A program a párt jellegéről a következőket állapítja meg: az MSZP a többi párttal alkotmányosan versengő, platformok szövetségeként működő, modern szocialista politikai mozga­lomként kíván tevékenykedni. Baloldali szocialista párt, amely a szocialista és kommunista alapértékek szintézisére törekszik. A nép pártja, mivel a társadalom túlnyomó többsé­ge - mindenekelőtt a munkájukból élő fizikai és szellemi dol­gozók érdekeit képviseli. A reformok pártja is, mivel a struktu­rális reformokra és a demokráciára való békés átmenetre összpontosítja erőfeszítéseit. Az MSZP a nemzet pártjának és demokratikus pártnak - a tagság pártjának - deklarálja ma­gát. A programnyilatkozat végül leszögezi: az MSZP független Magyarországot akar. Támogatni kívánja azokat a külpolitikai törekvéseket, amelyek már eddig is növelték Magyrország nemzetközi tekintélyét. Magyarország nemzeti érdeke volt és marad a Szovjetunióhoz fűződő zavartalan és kiegyensúlyo­zott viszony. A programnyilatkozat megfogalmazza: „Törek­véseink hasonlósága táplálja azt a reményt, hogy kapcsola­taink a társadalmi berendezkedésüket szabadon megválasz­tó országok önkéntes és egyenjogú együttműködésévé fej­lődnek.” Az MSZP arra törekszik, hogy a ma még létező szövetségi rendszerek viszonyát a szembenállás helyett a közeledés jel­lemezze. Magyarország a Varsói Szerződés tagjaként is önál­lóan, kezdeményezően kívánja előmozdítani a tömbök meg­egyezéseit, a bizalom elmélyítését. A párt támogatja azt a gondolatot, hogy minden külföldi haderő távozzék az európai államok területéről, s a leszerelési folyamat részeként vonják ki a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokat is. A párt őszintén kívánja a Duna menti népek összefogását, a kap­csolatok javítását és elmélyítését. A Magyar Szocialista Párt világnézeti korlátok nélkül kész együttműködni minden demokratikus, Európa jövőjéért fele­lősséget érző politikai erővel, elsősorban a reformok mellett elkötelezett kommunista, szocialista, szociáldemokrata és más baloldali irányzatokkal, az új típusú környezetvédő, ifjúsági, béke- és nőmozgalmakkal. Az MSZP meg kívánja őrizni sokrétű kapcsolatait a nemzetközi kommunista mozga­lom pártjaival, keresi az együttműködés lehetséges területeit a polgári politikai erőkkel is. Megkülönböztetett érdeklődést tanúsít a szociáldemokrata tapasztalatok iránt, melyet a kö­zös hagyományok táplálnak - állapítja meg egyebek között a dokumentum. (Folytatás az 1. oldalról.) rumnak ez nemcsak joga, hanem köte­lessége is, mert az MSZP az MSZMP jog­utódjának vallotta magát. E rövid kitérő után Balogh Sándor el­mondta, hogy a testület összegezte a kongresszushoz érkezett kérelmeket. Eszerint 99-en kérték sérelmeik orvoslá­sát, 59-en fellebbeztek pártfegyelmi ügyükben, 34-en párttagságuk keltének módosítását kérték, ketten párttestületi döntés felülbírálatát igényelték, s érke­zett négy olyan ügy is, amely nem tartozik a bizottság hatáskörébe. A bizottság 82 ügyet vizsgált meg, nyolcvan esetben tudott állást foglalni, s javasolja, hogy a többi 19 kérelmező ügyét utalják a meg­választandó Országos Egyeztető Bizott­ság hatáskörébe. A bizottság munkáját vezérlő alapel­vekről szólva Balogh Sándor hangsú­lyozta: a kongresszuson is többször el­hangzott, hogy az új párt csak tiszta, szin­te makulátlan embereket vállalhat. A va­lóságban azonban ilyenek nincsenek. A testületnek ezért minden ügyben mérle­gelnie kellett a hibák súlyát és következ­ményeit, a károkozás társadalmi-politi­kai hatásait. Ugyanazon súlyú, jellegű cselekmények esetében is másként ítéli meg a párttagság, illetv a közvélemény a vezetőket és a beosztottakat. A múlt poli­tikai hibáiért nem lehet egyformán fele­lőssé tenni a döntéshozókat, a döntést közvetlenül előkészítőket és azokat, akik - bízva a pártvezetés döntéseiben - vég­rehajtották a határozatokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki is mentesül­hetne a múltjával való szembenézés, a felelősség alól. A jelenlegi átmeneti hely­zetben azonban több toleranciára, türe­lemre van szükség egymás iránt. Egy többpártrendszerű jogállamban a vezetőknek és a párttagoknak egyaránt ki kell állniuk az erkölcsi próbát. A fele­lősség kérdését nem szabad csak jogi és pártfegyelmi eszközökkel rendezni; a politikai konzekvenciákkal is számolni kell - hangsúlyozta. Ami a pártfegyelmi döntésekkel kap­csolatos fellebbezéseket illeti, a bizott­ság úgy találta, hogy a vizsgált ügyek mintegy felében az eljárás módja és a döntés is körültekintő, korrekt volt. A felülvizsgálat során figyelembe vette azt is, hogy a pártfegyelmi ügyek elvá­laszthatatlanok a mindenkori politikai vi­szonyoktól, amelyek befolyásolták a fe­gyelmi bizottságok és a KEB döntéseit. Ugyanakkor a fellebbviteli bizottság azt tapasztalta, hogy több esetben bürokra­tikus, elfogultságtól, személyi összefonó­dásoktól sem mentes, antihumánus dön­tések is születtek. Ezek felülvizsgálatát most javasolják a kongresszusnak. , Az előadó számos konkrét példát is említett ennek alátámasztására. Külön kitért Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László sok tekintetben példa értékű ügyére. Hangoztatta, hogy kizáratásuk különösen nagy kárt okozott a pártnak, rombolta a tekintélyét. Az ügy tükrözi, hogy a politikai vitát miként terel­tek adminisztratív útra a szervezeti sza­bályzat megsértésével. Példája annak: Vidéken lesz a vidéki titkárság? Az alapszabály-tervezet tegnapi plenáris vitájában a Tolna megyei küldöttcsoport módosító javaslatát dr. Kiss József tolmácsolta a kong­resszuson. Küldötteink nem értettek egyet a vidéki titkárság létrehozásával. Semmi nem indokolja, hogy a vidé­ki területi szervek és a központ kö­zé egy újabb szerv ékelődjön, mi­közben Budapest közvetlenül kap­csolódik a pártközponthoz. „Ne épüljön ezért ki egy külön appará­tus és főleg ne Budapesten!” - hangsúlyozta a küldöttcsoport szó­vivője. Érthetetlen is ez a szervezeti megoldás akkor, amikor a központ és a helyi pártszervek közötti köz­vetlen, áttétel nélküli kapcsolat a cél. A javaslatot csak 453-an támo­gatták, így a kongresszus a vidéki titkárság mellett foglalt állást. Most már csak az a kérdés, vajon buda­pesti vagy vidéki székhellyel. miként taszított el a régi vezetés a párttól olyan embereket, akiknek a jobbítás szándékával volt bátorsága bírálni azt a politikát, amely válságba sodorta az or­szágot és a pártot. (Szavait nagy taps fo­gadta a teremben.) Balogh Sándor a pártnak a társada­lomban elfoglalt új helyére, funkciójára való tekintettel javasolta a kongresszus­nak, hogy ne csak kérelemre, hanem in­tézményesen is rendezzék az 1948-49- es tagrevízió során alaptalanul kizártak és az 1956 után jogtalanul elmarasztal­tak ügyét. A fellebbviteli bizottság indítvá­nyozta továbbá, hogy az MSZP határol­ja el magát a bűnösöktől, a tévesnek bi­zonyult elvektől, módszerektől, szakítson a bürokratikus pártállam rendszerével. A beszámolót követő vitában számos javaslat hangzott el. így például a küldöt­tek indítványozták, hogy a majdan meg­alakuló Országos Egyeztető Bizottság vizsgálja felül a hibás döntésekben fele­lősök személyét. Szorgalmazták továb­bá, hogy szülessen egy világos állásfog­lalás, amely kimondja: egy korábbi pártstruktúrában a KEB, illetve az érintett testületek nem a névleg rájuk háruló fel­adatot teljesítették, tehát a párt erkölcsi tisztasága felett őrködtek, hanem valami­fajta egészen más funkciót töltöttek be, s ezt a funkciót néven kellene nevezni. A kiegészítő javaslatokkal együtt a kongresszus egyhangúlag elfogadta a fellebbviteli bizottság jelentését. Ekkor az egyik budapesti küldött kért szót, s a független küldöttek nevében sé­relmezte a személyi jelölések elhúzódá­sát. Mint mondotta: legitimek ugyan a platformok, de a kongresszus még in­kább az. Tiltakozott az ellen, hogy a plat­formokhoz nem csatlakozott küldöttek immár fél napja semmit sem tudnak a személyi jelölésekről. Javasolta: kerülje­nek a kongresszus elé a platformok által javasolt személyek nevei, s egyénenkénti szimpátiaszavazással döntsenek a kül­döttek arról, hogy felkerüljenek-e a ne­vek a jelölőlistára. Az ülés elnöke azonban úgy vélte: e ja­vaslattal, illetve annak megszavaztatásá- val csak zavart okoznának, s inkább ebédszünetet rendelt el. A választás Délután zárt üléssel, a párt elnökének és elnökségének megválasztásával foly­tatódott a tanácskozás. A zárt lista kiala­kítása - értesülések szerint - a tanács­kozóteremben és a „színfalak mögött” egyaránt hosszas kompromisszumkere­ső folyamat eredménye volt. Erre utal az is, hogy csaknem 5 órás zárt ülést köve­tően, este kilenc óra után tartottak ismét plenáris ülést. Ékkor hozták nyilvános­ságra a Magyar Szocialista Párt elnöksé­gének névsorát. Az MSZP elnöke Nyers Rezső lett. Az elnökség tagjai: Boros László, Fábry Béla, Géczi József, Hámori Csaba, Horn Gyula, Katona Béla, Kárász- né Rácz Lídia, Kosa Ferenc, Kovács Je­nő, Körösfői László, Lakos László, Mádl- né Maár Ilona, Menyhárt Lajos, Nagy Im­re, Németh Miklós, Ormos Mária, Pál László, Pozsgay Imre, Szabó György (Borsod megye), Szili Sándor, Vass Csa­ba, Vastagh Pál, Vitányi Iván. Az elnökség 25. tagja a párt parlamenti frakciójának vezetője lesz. Az elnöklő Varga László bejelentette: a Magyar Szocialista Párt köztársasági el­nökjelöltje a kongresszus támogatásával Pozsgay Imre. Ezután ismételten szavazás követke­zett; az Országos Egyeztető Bizottság, valamint a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökére és tagjaira adták le voksukat a küldöttek. Az elnökség tagjai (zárójelben születé­si évük, foglalkozásuk és küldötté válasz­tásuk helye): Boros László (1947 - művezető/Győr- Sporon megye), Fábry Béla (1953 - iskolaigazgató/Bu- dapest), Géczi József (1950 - egyetemi ad- junktus/Csongrád megyé), Hámori Csaba (1948 - pártalkalma- zott/Pest megye), Horn Gyula (1932 - külügyminiszter/ Budapest), Kárászné Rácz Lídia (1949 - főiskolai adjunktus/Zala megye), . Katona Béla (1944 - pártalkalmazott/ Budapest), Kosa Ferenc (1937 - filmrendező/Bu- dapest), Kovács Jenő (1948 - pártalkalmazott/ Szabolcs-Szatmár megye), Körösfői László (1933 - mérnök ta­nár, igazgatóhelyettes/Pest megye), Lakos László (1945 - tsz-elnök/Pest megye), Mádlné Maár Ilona (1954 - pártalkal- mazott/Dunaújváros), Menyhárt Lajos (1940 - pártalkalma- zott/Hajdú-Bihar megye), Nagy Imre (1957 - a Demisz elnöke/ Budapest), Németh Miklós (1948 - miniszterel- nök/Budapest), Ormos Mária (1930 - egyetemi rektor/ Baranya megye), Pál László (1942 - ipari minisztériumi államtitkár/Budapest), Pozsgay Imre (1933 - államminiszter/ Bács-Kiskun megye), Szabó György (1947 - tanácselnök/ Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Szili Sándor (1939 - esztergályos/Bu- dapest), Vass Csaba (1948 - osztályvezetö/Bu- dapest), Vastagh Pál (1946 - pártalkalmazott/ Csongrád megye), Vitányi Iván (1925 - szociológus/Bu- dapest). Pillanatképek

Next

/
Thumbnails
Contents