Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-06 / 236. szám
2 KÉPÚJSÁG 1989. október 6. Drezdában gumibottal és vízágyúval verték szét a tömeget Berlinben folytatódtak az ünnepi előkészületek Menekültvonat a bajorországi határállomáson Szabályos közelharcot vívott csütörtökre virradó éjszaka az NDK rohamrendőrsége a drezdai főpályaudvarra behatolni akaró hatalmas tömeggel. Utóbbi abban reménykedett, hogy valamilyen módon sikerül feljutniuk a Prágából Hof felé tartó különvonatok egyikére. Egy szemtanú, aki telefonon számolt be reggel az MTI tudósítójának az éjszakai eseményekről, elmondta: a rohamrendőrök este hét órakor kiürítették az egész pályaudvart, kíméletlenül lépve föl az ott várakozókkal szemben. A mintegy harmincezer főnyi tömeget gumiboto- zással szorították ki az épületből és környékéről, egészen a Práger strasse-n álló Neva szállodáig. A rendőrség munkáját civilruhás állambiztonsági alkalmazottak is segítették. A kíméletlen fellépés következtében igen sokan megsérültek. A környék szüntelenül visszhangzott a sebesültek ellátására és kórházba szállítására érkező mentőautók szirénáitól. A rendőrök nem voltak tekintettel sem nőkre, sem gyerekekre, válogatás nélkül ütlegelték a tömeget. A tömeg józanabb része megpróbált ugyan szót érteni a rendőröket vezénylő tisztekkel, de minden erőfeszítésük hiábavaló volt. A tömeg harciasabb tagjai előbb szavalókórussal gúnyolták és szidalmazták a rend őreit, majd kövekkel dobálták meg őket. A rendőrség ezután vízágyút vetett be ellenük, ami a csípős hidegben hatékony eszköznek bizonyult. A pánikba esett tömeg hanyatthomlok menekült a vízsugarak elől, többeket legázolva menekülés közben. Az elkeseredett tömegből néhányan nem érték be kődobálással, hanem felborítottak egy rendőrségi járőrkocsit, amely kigyulladt. A drezdai pályaudvar és környéke reggel csatatérre emlékeztetett. Valamennyi bejárat erősen megrongálódott, az üvegek betörtek az ajtókon. A villamosközlekedés, amely este hét órától megbénult, még a reggeli órákban sem állt helyre. „1953 júniusa óta nem volt példa ilyen mértékű utcai megmozdulásra. Szinte már polgárháborús légkör uralkodott az utcán” - mondta a szemtanú. Elmondása szerint a „legbizarrabb” az esti csatában az volt, hogy a Neva szállóig visszaszorított hatalmas tömeggel a rendörök parancsnoka hangosbeszélőn keresztül közölte: „Polgárok, térjenek haza otthonaikba. Kivándorlási kérelmüket a hatóságok gondosan meg fogják vizsgálni”. NDK hatóságai szerdán és csütörtökön számos esetben megtagadták a beutazási lehetőséget a megosztott város hét átkelőhelyén olyan nyugati személyektől, akik érvényes vízummal, illetve egynapos átlépővel a birtokukban kívántak beutazni az NDK fővárosába. Megfigyelők szerint az NDK szerveinek magatartása alighanem összefüggésben áll a közelgő nemzeti ünneppel. Alkalmasint attól tartanak, hogy túlzott számú nyugati látogató megzavarhatja az október 7-i évforduló eseményeit, illetve jelenlétük nemkívánatos katalizátorként hathat a Gorbacsov látogatásától amúgy is fellelkesült, reforméhes berlini fiatalságra. Az első két menekültvonat csütörtök reggel érkezett meg Prágából Hof felső- frankföldi (bajorországi) határállomásra. További nyolc vonatot a közeli órákban várnak: hírek szerint összesen csaknem tízezren érkeznek a csehszlovák fővárosból. Pontosan nem ismeretes, hogy mi volt az oka a késésnek, hiszen az első szerelvényt már éjfél körűire várták. Valószínűleg az a körülmény játszott szerepet a késésben, hogy a szerelvények az NDK területén haladtak-haladnak át. Mint Hóiban az első érkezők elmondták, a vonat többször nyílt pályán is megállt - vélhetőleg azért, mert a rendőröknek el kellett távolitaniuk a pályatest közeléből azokat, akik alkalmas pillanatban fel akartak ugrani a mozgó szerelvényre. (Nyilván ennek elkerülésére zárták le már Prágában a vasúti kocsik ajtaját.) Azok az állomások, amelyeken a menekültvonatok áthaladtak, le voltak zárva. A drezdai pályaudvart teljesen kiürítették. A menekültek közlései szerint a sínek mentén NDK-rend- őrök őrködtek. Az NDK-ból az éjszaka folyamán érkezett nyugatnémet utasok arról számoltak be, hogy Plauenben tüntetésnek voltak szemtanúi. * Az NDK és az NSZK normális jószomszédi kapcsolatai csak abban az esetben alakulhatnak ki, ha Bonnban nem a „nagynémet” agyrémeket hajszolják, hanem a második világháború nyomán kialakult realitásokból indulnak ki - fejtette ki a Pravdában megjelent cikkében Erich Honecker. Az NDK vezetője országa nemzeti ünnepe alkalmából irt majd egy teljes újságoldalt betöltő cikket az újság csütörtöki számának. A terjedelmes írás elsősorban az NDK gazdasági és szociális téren elért eredményeit, a NSZEP és az NDK állami vezetésének következetes politikáját, az elmúlt negyven év vívmányait méltatja. Nem tér ki ugyanakkor az NDK és NSZK között a menekültek ügyében támadt nézeteltérésekre. * Amikor több mint egy évvel ezelőtt az NDK vezetése megfogalmazta, hogy 1989 októberének elején miként kivánja megünnepelni a szocialista német állam megalakulásának 40. évfordulóját, az ünnep méltó előkészítésére mozgósító felhívásban magabiztosan ecsetelték a gazdasági és társadalmi fejlődésben elért vívmányokat és ismét hitet tettek az eddigi bevált gyakorlat reformok nélküli folytatása mellett. A dolgozó kollektívák öntudatos felajánlásokat tettek az évforduló tiszteletére, a szocialista brigádok és az üzemek a megszokottnál is nagyobb mértékben igyekeztek túlteljesíteni a terveket. Úgy tűnt, ezúttal is minden az évtizedek óta megszokott mederben zajlik. Az ország párt- és állami vezetői beszédeikben egyre gyakrabban és egyre vehemensebben bizonygatták, hogy az NDK-ban nincs szükség reformokra, mert 1971 - azaz Erich Honeckernek az NSZEP élére kerülése - óta olyan társadalmi és gazdasági politikát folytatnak, amelyet hiba lenne megváltoztatni, legfeljebb tovább lehet tökéletesíteni. Az olyan adminisztratív intézkedések, mint az egyház keretein belül működő ellenzéki csoportok elleni néhány kemény fellépés, vagy a glasznoszty jegyében íródott szovjet újságok időleges, vagy teljes betiltása, tükrözték, hogy a vezetés egyre idegesebben reagál. Változást jelentett, hogy immár nemcsak a különböző egyházi rendezvényeken, hanem az NSZEP alapszervezeti gyűlésein és más fórumain is elhangzottak bírálatok, a szigorú utazási korlátozásokról, a továbbra is sok hiánnyal küszködő ellátásról, de legfőképpen a gondok, a problémák nyilvános megnevezésének és megvitatásának hiányáról. Mindez azonban a felszín alatt zajlott - a tömegtájékoztatásban, a hivatalos beszédekben továbbra sem esett szó ilyesmiről. Ám az elégedetlenség növekedését, a megindult lassú erjedést észlelőket is meglepte, hogy 1989 nyarán-őszén az NDK-állampolgárok tömegei mindenre elszántan igyekeznek elhagyni országukat. Valójában nehéz lemérni, hogy a nyugatnémet rádió- és tévéadásoknak - amelyek az NDK lakosságának 95 százalékát elérik - mekkora a szerepük a menekülési hullámban. Tény, hogy a tömeges távozásnak mindenekelőtt belpolitikai okai vannak. Az elmúlt évtizedek fejlődési mérlegének az eredményeket tartalmazó serpenyőjébe kerülhet a szociális biztonság, a kedvező lakáshelyzet, az áruk és szolgáltatások alacsony ára - noha mindez egyre elviselhetetlenebb mértékű állami támogatást igényel. Az elmúlt bő másfél évtizedben a lakosság anyagi gyarapodása ugyan mérsékelt, de folyamatos volt. A gazdasági stabilitásnak és a Bonnal folytatott párbeszédnek, a két német állam közötti egyre javuló viszonynak köszönhetően fokozatosan megszűnt a szocialista német állam nemzetközi kirekesztettsége. Az utóbbi években számos nyugat-európai fővárosban látták vendégül az NDK első emberét. A kifelé nyitást nem kísérte hasonló belpolitikai lépés. Mind anyagi, mind szellemi, kulturális értelemben továbbra is nehéz kiválni a nagy átlagból. Szinte lehetetlen telket, vagy nyaralót venni, a személyautóra több mint tíz évet kell várni. Szellemi területen csak a szocialista kultúra megszabott képébe be- leíllő műveknek, jelenségeknek van fennmaradási esélyük. A Szovjetunióban és néhány más szocialista országban megindult folyamatok nyomán az NDK állampolgárai számára is egyre visszatetszőbbé vált, hogy például a berlini lapokban továbbra is csak az eredmények dicsérete, az egyöntetű elégedettség megnyilvánulásai kapnak helyet. A lengyelországi és magyarországi változások nyomán egyre többen vetették föl: miért ne válhatnának őszintébbé, nyíltabbá a viszonyok az NDK-ban is? A kötelező általános elégedettséget felszámolva miért ne nőhetne az állampolgárok önállósága, szabadsága, beleszólása az ügyekbe? Sevardnadze Kubában Managuai tárgyalásai befejeztével - helyi idő szerint - szerda este huszonnégy órás munkalátogatásra Havannába érkezett Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter megérkezése után azonnal tárgyalóasztalhoz ült vendéglátójával, Fidel Castro kubai állam- és kormányfővel, a Kubai Kommunista Párt KB titkárával. A TASZSZ szovjet hírügynökség hivatalos megfogalmazása szerint a felek a találkozón kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről cseréltek véleményt. Az AFP francia hírügynökség a látogatás kapcsán emlékeztet rá, hogy a szovjet politikusnak James Bakerrel az ENSZ-közgyülés margóján folytatott New York-i megbeszélésén az amerikai diplomácia vezetője azt kérte a szovjet kormánytól: gyakoroljon nyomást Havannára a Nicaraguába irányuló kubai fegyverszállítások leállítása érdekében. PÁRTKONGRESSZUS (Folytatás az 1. oldalról.) Az állampárt tehát politikai párttá kíván válni egy korszerűen demokratikus, minden szabadságjogot ténylegesen biztositó társadalomban. Ennek következetes véghezvitele rendkívüli erkölcsi erőt követel. Nemcsak hibáival kell teljes nyíltsággal szembenéznie, nemcsak az általa előidézett válságból kell kiutat ajánlani, nemcsak a múltért kell vállalni a felelősséget. A megkérdőjelezhetetlen hatalomról kell lemondania, vállalva a népakarat által való megmérettetést. S ezt, álljon valaki bármely pontján a politikai térképnek, el kell ismernie: párt ilyet nem tett eddig a világ e táján, s ehhez erő kell, merészség. Szükségből igazi erényt is lehet formálni, ha nem önös a cél, nem a jogosulatlan átmentés a szándék. A cselekvő következetesség alighanem fő követelménye lesz az- MSZMP kongresszusának. A tét nem kicsi: a baloldal legerősebb pártjának jövője értelemszerűen nagyban meghatározza, lesz-e (s milyen?) a jövendő Magyarországon korszerű baloldal? Ha ugyanis értéket téveszt a párt, akkor a jövő mértékét véti el, s aligha marad helye a választók bizalmából összeálló új hatalomban. A gyenge baloldal pedig nem érdeke még a jobboldalnak sem, nemhogy a munkájukból, kisvállalkozásaikból, átlagos adottságaikból és lehetőségeikből élő millióknak. A jobb- és a baloldal közös nemzeti érdeke ma, hogy a békés átmenetet ne kaszálja el a „retorziós inga” kilengése. A demokráciából senkit nem lehet kizárni, csak azt, aki maga zárná ki a demokráciát. A sokszínűség értelemszerűen nem tűri a kiszorítósdit, a másik radírozásával maga is elhalványul. De mi a sajátosan baloldali érdek? A kongresszusnak e legfontosabb kérdésre a lehetséges legszabatosabb választ kell adnia. A demokráciában (ami mindenki érdeke), a békés, szilárd jogállamban (ami szintén), a hatékony, fejlődőképes vegyesgazdaságban (ez is általános érdek) mi tehát a baloldali, ezen belül mi a szocialista, s mi benne a tipikusan ezé a párté? (Hívják akár MSZMP-nek, akár másképp.) Milyen érdekeket vállal és milyen értékeket képvisel ez a párt? S ehhez képest másodlagos - hisz e lényeghez kell igazítani -, hogy milyen belső szabályzattal és kik vezetésével teszi. Ám az utóbbi fontos mutatója és garanciája, ha úgy tetszik, eszköze az előbbinek. A választ ezúttal is könnyebb fordítva kezdeni: mi nem? Nos, nyilvánvaló értéktévesztés a múlt illúzióinak fenntartása. Az atyáskodó, központosított, alapelemeiben többé-kevésbé sztálinista rendszer mára nemhogy valaha volt vélt, vagy valódi vonzerejét vesztette el, hanem egyenesen taszitóvá lett. Kétséges, szocializmus-e ez egyáltalán, hisz népi demokrácia helyett apparátusdiktatúra, munkás-paraszt hatalom helyett bürokratikus elituralom, tervszerű fejlődés helyett folytonos pangás és rendszeres válság lett belőle. Nem mindegy, de sajnos másodlagos az, hogy e keretek között viszonylag ésszerűbb és humánusabb (mint nálunk), vagy abszurd és kegyetlen modell működött (mint több „szocialista" országban). Az eddigi modell vívmányai - voltak! - javarészt kevéssé, tarthatatlanná, a fejlődés gátjává váltak, az „ellátás” rég eltörpül a század végi Európa jogosan elvárható igényei mellett. Értéktévesztés az is, ha most salátástálba összelapátoljuk a fejlett Nyugat teljesítményére alapozható igényeket a mi lehetőségeinkkel és az egészet leöntjük kétféle szósszal: édesen üres ígéretekkel és savanyú kilátástalansággal. Nem csak a szájíz lesz keserű, a gyomor se veszi be. Kell-e mondani, mekkora értékvesztés az értéktagadás. S innen már alakul a pozitív program: mindenekelőtt meg kell tartani mindent ami jó, és bárhonnan át kell venni és meg kell tanulni mindent, ami beválhat. Helyi önkormányzatot, hétköznapján természetes „apró” demokráciákat, népszolga államot és kötelmeiben is öntudatos polgárt, szabad magánéletet és parancsoló közerkölcsöt. A politika ne dölyfös ura, hanem köz- és egyéni hasznú eszköze legyen poli- nak, azaz a sokféle sokaságnak. Adott, tudott és természetesen vállalható legyen mindenféle különbözőség, amíg nem csorbítja másnak a jogát a másságra. S baloldalivá attól lehet mindez, ha egy pillanatra sem téveszti szem előtt: semmilyen érték, bármily fontos is, nem válhat önértékké. Sem eszme, sem pénz nem emelkedhet az ember fölé, akitől csak az általa is felismert szükség követelhet önkéntes áldozatot. Akit - született jogán - maradéktalanul teljes és mindenki máséval egyenlő esély illet meg, hogy felismerje és kamatoztassa képességeit. Ha rászorul, „befektetésként” segítséget is kapjon ehhez. Ha a társadalom szervezetten és hatékonyan „támogatja” az arra érdemeseket, akkor nemcsak igazságos, hanem önmagán is segít. (Esetenként, adakozásból megteszi ezt a jobboldal is. A baloldal emelje ezt a köz rangjára.) S a baloldal dolga az is, hogy a piaci hatékonyság lehetőleg ugyan ne csorbuljon, de ne is taszítsa reménytelen helyzetbe a versenyt nem állókat. Ha ezt következetesen teszi, tudván, hogy mindenekelőtt a kisemberek pártja, s célja a szabad termelők szabad szövetkezése, akkor szocialista is. A közjó mind többek egyéni javából alakul társadalmi minőséggé. S mit ajánlhat ehhez sajátosan az MSZMP? Megújult önmagát, egy olyan velejéig demokratikus pártot, amelyben alkalmas politikai eszközt lel minden szocialista, profi, kormányképes, a párt tömegeinek alávetett szakemberekkel. Olyan pártot, amely növelni képes maga és a szocialista eszmék, az ország iránti nemzetközi rokonszenvet, s egy koalícióban képes ösz- szehangolni'a nemzeti érdekeket az általa képviseltek akaratával. Mindkettőt képes világosan megfogalmaznia tudatosítani és érvényesíteni, tudva; a széles értelemben vett baloldal a kisember a világon mindenütt többséget alkot. Ez a világ ilyen, szavazati eredményektől függetlenül. A szív a bal oldalon dobog. F. O. Korszerű technikával, nyugati piacra (Folytatás az 1. oldalról.) A korszerű gépeken, jó munkakörülmények között dolgozó lányok, asszonyok fizetését más üzemek varrónői bizonyára irigyelhetik. Várhatóan 20-30 százalékkal lesz magasabb itt a nettó jövedelem, mint a szövetkezetben dolgozóké, ám mások a normaidők, más a munkafegyelem is. Magas minőséget kell produkálni, hiszen a külkereskedelmi vállalat és a külföldi partner ugyan vállalta a Svájcban történő értékesítést, de ha a kft. a svájci piacnál jobban fizető vevőt talál, akkor a profiérdekből kiindulva jogosult másutt is értékesíteni.-ri-gkA varrógépekről pehelykönnyű dzsekik kerülnek le
