Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-05 / 235. szám

1989. október 5. NÉPÚJSÁG 5 Jogászok között Szekszárdi diákok Pécsett Az elsőéves vidéki hallgatók - közis­mertebben gólyák - sajnos hagyomá­nyosan hátrányt szenvednek a kollégiu­mi elhelyezésben. A jogászkollégium, s az új, Universitas utcai diákotthon a város centrumában van. Az elsősök mégis a külvárosban, a vasasi kollégiumban kap­tak helyet. A körülmények nem rosszak - mondja Molnár Katalin, aki Szekszárdról érkezett -, de messze van a várostól, s óránként járnak a buszok. Nehéz ehhez alkalmazkodni, így legtöbbször a „késő délutánival” megyünk haza. Órák után ebéd, majd városnézés. Sokat csatango­lunk a belvárosban. Gyakran járunk ed­zésekre is az egyetemi sportcsarnokba. Jól el tudjuk tölteni a szabadidőnket. Zentai Adrienn fellebbezéssel került a kollégiumba. Az albérlet túl drága és jobb közösség­ben lenni - mondja. A kollégium csak a bonyolult, átszállással megoldható távo- lisága miatt hátrányos. Fáradtan, a kon­dicionálóteremben tartott edzés után ér­kezünk haza minden nap. Nagy Csilla a kötelező latin mellett an­golt tanul. - Ijesztően nagy az anyag, az előadások viszont érdekesek. Tanulásra még nem gondolunk, az órák után gyak­ran bent maradunk Pécsett. Nagyon tet­szik ez a város. Csilla is a közlekedés miatt elégedetlenkedik, amúgy elégedett a kollégiummal. A tolnaiak közül minden elsőéves hall­gató a vasasi kollégiumban lakik. Igaz, nem kérdezték meg őket, melyiket vá­lasztják. De egyöntetű a vélemény: jól ér­zik magukat Pécsett. Jövőre amúgyis, komoly másodéves­ként, belvárosi diákotthonokban helyezik el őket.-csef­...az jár a fejemben, melyet Blocklage törvénye mond ki: aki utoljára nevet, valószínűleg nem értette meg a viccet. Hogy is rímel rá az a mondás: az nevet, aki utol­jára nevet? Van-e ellentmondás? Vagy csak következmény? S még jobban izgat, hogy nevetünk-e egyáltalán? Ha a nevetés jó közér­zet, jókedv, jó poénok következ­ménye, van-e részünk eben nap­jainkban? Ülök a buszon s csupa egyked­vű embert látok. Némi életszín - s hang csak a diákok felől látszik, a többiek, az úgynevezett utasok szinte már rosszallva veszik ezt tu­EPPEN domásul. így a nevetés is egyre szemérmesebbé halványul, s las- san-lassan elúszik a busz fülbántí- tó dübörgésében. Kérdezhetnék: kinek van ma oka jókedvre? S én visszakérdezek: miért ne lehetnénk jókedvűek? Nem vitathatják, hogy hozzá kell tartozzon életünkhöz. A morózus ember általában teher környezeté­nek, az egykedvű elfogadott. Saj­nos.- csefkó ­Utcabál Iregszemcsén Iregszemcsén az Ifjúság utcában 21 fiatal család épített házat. Az építkezés so­rán sokat segítettek egymásnak. A járda építése is közös munkában készült. Kihasz­nálva a szép őszi időt, utcabált rendeztek. A gyerekek a saját maguk építette játszó­téren virslit készítettek, a felnőttek birkapörköltet és halászlevet főztek. Az utca egyik lakójának zenéje mellett hajnalig ropták a táncot, s közben megbeszélték, hogy jövő­re is megrendezik az „Ifjúság” bált. GUGYI GÉZA Mégis Új, politikai szervezetektől függet­len ifjúsági lapot üdvözölhetünk ok­tóber 7-én a standokon: megjelenik a budapesti szerkesztésű, ám orszá­gos terjesztésű „Mégis”. Az újság, amelynek alkotógárdája a nyáron botrányos körülmények közt megszüntetett Magyar Ifjúság néhány munkatársa köré szervező­dött, tematikai sokszínűségével, ér­dekességével, a témák feldolgozá­sának nívósságával, izgalmas vizuá­lis külsőjével száll sorompóba a saj­tópiacon. Súlyozottan szerepelnek oldalain ama kérdések, amelyek az ország, s így az ifjúság sorsát is kiemelten érintik, valamint azokat, amelyek a magyarsággal, a nemzeti, a nemzeti­ségi, a kisebbségi léttel kapcsolato­sak. A lap szerkesztői - szándékaik szerint - az átlagosnál jóval nagyobb figyelmet akarnak fordítani a vi- dék-Magyarország életének, hely­zetének, gondjainak a bemutatásá­ra. Az első számban - például - riport olvasható a szabolcsi ifjúsági szer­vezetek pénzügyi viszonyairól, az if­júsági munkanélküliségről, vidéki vénlányokról; összeállítás a volt KISZ KB „ejtőernyőseiről”; exkluzív interjú Szőcs Gézával, jegyzet Temesi Fe­renc író tollából; írás a farkasembe­rekről, s egy fegyencről, aki kü­lönös módon szökött meg a miskolci börtönből. Az október elejétől - egyelőre - kéthetente megjelenő lapot többol­dalas pop-rock és sportrovat színe­síti. Időskorúak a közlekedésben Az idős embereket általában úgy em­legetik, mintha csak gyalogosként ven­nének részt a közlekedésben, noha kö­zülük sokan gépkocsit is vezetnek. Most két olyan, aránylag sokukban fel­lelhető magatartási jellemzőt említünk, ami úgy a gyalogosként, mint a gépjár­művezetőként közlekedők között megta­lálható. Egyik az olyan együttműködés kész­sége, amikor a körülmények arra adnak lehetőséget, hogy kölcsönös alkalmaz­kodással mindkét fél a lehető legna­gyobb „nyereséget” könyvelhesse el, s mindazt nem a másiktól elvéve. Gyakran tapasztalható, hogy idősebb emberek kevésbé készek az ilyen együtt­működésre. Legtöbbjük mindig, mind­azon jogokkal él, amelyeket az írott sza­bályok részükre megadnak. Ennek - hiá­nyosságai mellett - pozitív oldala is felfe­dezhető. Magatartásuk ugyanis jól kiszá­mítható, melyet a szabályszerűség ír kö­rül, ezért nincsenek meglepő, váratlan elemei. Sokszor részesei azonban olyan bal­eseteknek, amikor az írott szabályok sze­rint vétlenek ugyan, de rugalmas vi­selkedéssel a baleset megelőzhető lett volna, ha megkísérlik kivédeni a veszély- helyzetet akkor is, ha nem a hibájukból alakult ki a konfliktushelyzet. így jelennek meg az egymáshoz szorosan kapcsoló­dó pszichés jellemzőknek az előnyös, hátrányos oldalai egyaránt. Az együttműködési készséghez gyak­ran kötődik másik jellemző: a viselke­dés rugalmassága. Olykor gyorsan vál­tozó helyzetekben kell döntéseket hozni, számításba véve a többi résztvevő szán­dékát, érdekét is. Az erre vonatkozó készség az életkor előrehaladásával bi­zony fogyatkozóban van. A körülöttünk zajló eseményekből kevesebbet és las­sabban ragadnak meg, mint fiatalabb ko­rukban. A hosszan érlelődött, rögzült tapaszta­latok a sok-sok gyakorlás folytán kiala­kult viselkedésmódok, megszokott cse­lekvések is ellenállnak a változásoknak. Mindez együtt a rugalmatlanság, merev­ség megjelenését eredményezi. Amíg a gyerekek azért nem kooperál­nak, mert nem veszik észre a közlekedési helyzet valós követelményeit, addig az idősek gyakran nem tudnak változtatni az éppen megkezdett viselkedéssoro­zaton az említett rugalmatlanság miatt. Az elmondottakról a közlekedés részt­vevőinek a biztonság megőrzése érde­kében soha nem szabad megfeledkez­niük. PIÁCSEK GYÖRGY Használt autók árai Halász autóügynökség Szekszárd, külső benzinkút Lada 1200-as 1981-es évjárat 100 000 Lada 1500-as 1978-as évjárat 85 000 Lada 2105-ös 1986-os évjárat 210 000 Dacia TLX-es 1988-as évjárat 154000 Dacia 1300-as 1981-es évjárat 74 000 Dacia 1310-es 1985-ös évjárat 127000 Polski Fiat 126-os 1978-as évjárat 52 000 Skoda S 100-as forintért kelt el. 1973-as évjárat 29 000 Hungária autókereskedés Tolna, fácánkerti kereszteződés Wartburg 1977-es évjárat 41 500 Lada Combi 1977-es évjárat 66 600 Lada 1200-as 1972-es évjárat 24 700 Dacia 1300-as 1986-os évjárat 119400 Dacia 1300-as 1979-es évjárat 55900 Trabant 1971-es évjárat 13200 Utánfutó forintért adták el. 1986-os évjárat 29800 Hilcz autókereskedés, Kakasd Polski Fiat 126-os 1978-as évjárat 85 000 Trabant 601-es 1986-os évjárat 66 000 Trabant 601-es forintért talált gazdára. 1983-as évjárat 40 000 Reméljük, közmegelégedésre. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Május utolsó napjaiban kellemetlen hír érkezett a dombóvári szakmunkásképző iskola boltjához. Az áfész vezetősége úgy határozott, hogy júniustól a boltot felszá­molja. Indoklásként azt hozták fel, hogy a bolt veszteséges. Figyelmen kívül hagy­ták azt a tényt, hogy több évén át műkö­dött. A mindenkori boltvezető az áfész biztosította lehetőségek határáig segítet­te az iskolában tanuló több száz fiatal ét­kezési gondjainak megoldását, tansze­reinek beszerzését. Sokat tett a biztonsá­gért azáltal, hogy az óraközi szünetekben nem volt szükség az úttesten átrohanva más üzletekben vásárolni a tízórairava- lót. A bolt váratlan megszüntetése az isko­la vezetőinek is komoly gondot jelentett. A tanulók biztonsága, az értük vállalt fele­lősség egy jelentős láncszeme szakadt meg ezzel a döntéssel. Azért is, mert a léte és működése szoros részévé vált az intézetnek. Az intézetről tudni kell, hogy az 1989-90-es tanévben 790-en kezdték meg tanulmányaikat. Az elkövet­kező években sem lesz kevesebb a hall­gatók létszáma. Ebből adódott a feladat. Az iskola nem mondhat le a boltról. Meg kell oldani újraélesztését! A feladat megoldására a bolt dolgozó­ja, Kaposvölgyi Ottmárné jelentkezett az iskola vezetőjénél azzal a céllal, hogy a boltot tovább kívánja működtetni. Kérte a segítséget a magántulajdonba kerülő bolt üzemeltetéséhez. A kért segítség nem maradt el. Az iskola rendelkezésre bocsátott minden olyan eszközt és be­rendezést, amelyek a megváltozott új kö­rülmények leküzdéséhez kellettek. Az iskolaév kezdetére a bolt új köntös­be öltözve, bőséges áruválasztékkal vár­ta vásárlóit. Tehát az iskola végül is nem maradt bolt nélkül. Minden reggel fél hétkor nyí­lik az árukiadó ablaka, várva az éhes ta­nulók rohamát. Szöveg és kép: DOMBAI ISTVÁN Bő áruválaszték Tanulók várakozása az iskolabolt előtt

Next

/
Thumbnails
Contents