Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-31 / 258. szám

1989. október 31. TOI NA \ TlÉPÜJSÁG 3 Évfordulók jegyében Takarékossági világnap ’89 Nem várt költségekre fölkészülni, öreg napjainkra biztos megélhetésről gon­doskodni, nagyobb kiadáshoz a pénzt apránként összerakva előteremteni - ré­gi törekvése az embernek. A takarékos­sághoz már évszázadokkal ezelőtt sem bizonyult a legmegfelelőbb háttérintéz­ménynek a párnaciha, a sublót mélye vagy a harisnyaszár. Nem véletlenül jött létre Európában már 1778-ban az első takarékpénztár, amely az átmenetileg nélkülözhető kisebb-nagyobb pénzösz- szegeket gyűjtötte. Magyarországon a reformkor egyénisége, Fáy András kez­deményezésére alakult meg a Hazai Első Takarékpénztár, éppen 150 évvel ezelőtt. „Világhódító útja” a legkevésbé sem volt zökkenőmentes, sőt nyugodtan mond­hatjuk: válságokon keresztül érte meg a jeles, ám ugyancsak nehéz helyzetet ho­zó évfordulót. Az első takarékpénztár - melybe ala­kulásakor a legkisebb elhelyezhető betét 20 krajcár, a legnagyobb pedig 150 forint volt - évtizedekig szépen fejlődött. A ’48- as szabadságharc kitörése azonban a helyzetet alaposan megváltoztatta: a be­tétek nagy részét kivették, a kölcsönök rendkívüli törlesztését írták elő. Az egy­mást követő pénzszűke és pénzbőség sem erősítette a pénzintézetek iránti bi­zalmat. Anélkül, hogy a nehéz helyzet megoldódott volna, az első világháború újabb zavarokat idézett elő. A hadigaz­dálkodás szolgálatába állított gazdaság­ban a II. világháború alatt is beszűkült a pénzintézetek mozgástere. A teljes gaz­dasági és pénzügyi összeomlás utáni stabilizálás, a soha nem látott inflációt követő új pénz megteremtése és a ban­kok átszervezése hozott ismét kedvező változást. Az eleinte igen lassú betétgya­rapodást az 1950-ben kezdett, a betét- konstrukciók bővítését célzó program gyorsította. Átutalási, KST-, gépkocsinyeremény-, ifjúsági és számos egyéb betétfajta, ki­terjedt takarékpénztári hálózat az ügyfe­lek részére, számos, a betételhelyezést ösztönző ötlet - s ennek ellenére ismét nehéz idők a betétgyűjtő intézetek szá­mára. Az elhelyezett összegek értékál­landóságának biztosítása újabb és újabb feladatok elé állítja a pénzintézeteket. Ezeknek megfelelni, a lassanként kibon­takozó, bankok közötti versenyben helyt­állni, a takarékbetétbe szánt mind keve­sebb pénzt becsalogatni - ez a lecke ma. Ma, a 65. takarékossági világnapon is, amikor alighanem erősödik a bankok tö­rekvése a lakosság, az ügyfelek megnye­résére, az üzletágak propagálására, a szolgáltatások színvonalának erősítésé­re. Ismét fölhívják figyelmünket a takaré­kosság fontosságára. Pedig melyikünk ne tudná anélkül is: nem várt kiadások fedezése, öreg napjaink biztonsága, na­gyobb értékű fogyasztási javak, pláne in­gatlanok beszerzése legtöbbünk számá­ra legföljebb takarékossággal valósítha­tó meg. Javában dolgoznak már az M1-es autópálya Tatabánya és Győr közötti má­sodik pályájának építésén, amely várha­tóan a jövő évben elkészül. Ezt követően kerülhet sor az M1 -es autópálya győri el­kerülő szakaszának kiépítésére; az Ml­es e szakaszához várhatóan még a jövő évben hozzákezdenek - ezt jelentették be azon a hétfői tájékoztatón, amelyet a MTESZ székházában tartottak az autó­pálya tervezésével kapcsolatos kérdé­sekről. A teljes beruházás költsége a számítások szerint mintegy 16 milliárd forint lesz, amelyre fedezetet az útalap­ból, valamint a vállalkozásszerű építés­ből kell előteremteni. Ha Budapesten rendezik meg az 1995-ös világkiállítást, akkor a megfelelő összeg előteremtése, úgy tűnik, nem üt­közik komolyabb nehézségbe. Miszla pusztulása söprűkötő üzembe, Bi­kádra, Magyarkeszire és Pellérdre is kiterjeszkedö gigantomán tyúktenyész­tésbe, végül pedig Mis­kolcon (!) történt tehén­vásárlásba. A régiek szívhez szóló emlékei közé tartozik az egyik („ejtőernyős”) el­nök bemutatkozó beszé­de, mely könnyfakasztó volt és melyről csak ké­sőbb tudták meg, hogy egy Móra Ferenc-novella (!) tartalmának a helyi kö­rülményekre való adaptálásból szárma­zott. A termelőszövetkezet megbukott, szanálták. Maradék épületeit most ép­pen a regöly-szakályi Kaposvölgye Tsz bontja, ami körül javában tombol a vihar. Bontások A 75 éves Kövér Ferenc két bottal is bejárta velünk Misz- lát, emlékezni a múltról lajdonuknak, az őslakos jogán. Paragra­fusok szerint azonban a Kaposvölgye Tsz. a jogos tulajdonos és az épületekre a bontási engedélyt október 20-i kelte­zéssel a gyönki tanácstól megkapta. Október 24.-én ott voltunk a regölyi irodában, amikor a tsz-elnök átvette. Nemrég a Gyönki Községi Közös Ta­nács elnökének segítségével beszámol­tunk a közigazgatási körzetükbe tartozó társközségek helyzetéről, fejlődéséről. Némi újságírói pesszimizmussal felvér­tezve azzal számoltunk, hogy ezek után megindul a tiltakozó, panaszos levelek áradata. Az irtformációk pontosságát bi­zonyítja, hogy ez nem következett be. Egyetlen levél jött csak Miszláról, Kövér Ferenctöl, aki az őslakos lokálpatrióta bánatával panaszolta és igazolta szülő­faluja pusztulását. A tényekkel bajos vitatkozni. A svájcia- san gyönyörű fekvésű község lélekszá- ma 100 év alatt 1200 lélekkel csökkent, most már csak néhány százan élnek itt, a többsége annak se fiatal. Romladozó há­zak egymást érik, tanács nincs, iskola nincs, termelőszövetkezet sincs, mert megbukott. Bizonyára lehetne bűnbakot keresni és találni is, de minek, az utóla­gos számonkérésnek ennél sokkal na­gyobb, országos arányokban sincs sok értelme. A tények rögzítésének azonban, hely- történeti okokból, talán igen... . Csáki szalmája A nem túlságosan jó mezőgazdasági adottságú környék néhány száz éven át gazdálkodó parasztoknak és ugyancsak gazdálkodó uraságoknak elégséges volt a tisztességes megélhetéshez. Egészen a termelőszövetkezet megalakulásáig, amikor képtelen dolgok kezdtek el tör­ténni. A kitűnő vadászati vidékre könnyű volt 14 millió forintos hitelt szerezni, mert rangos vadászvendégek mindig akad­tak. Velük kapcsolatban néhai Patyom- kin herceget lepipáló dolgok történtek. A belecskai tsz például aszfaltutat építtetett Anna-majorjg. Aztán sürgősen lebontot­ták a majort és most a két falu közt van egy út, amelyik a semmibe vezet, ugyanis az a 3000 méter, ami Miszlával összeköt­né, máig hiányzik. A vadásztársaság ven­dégeinek közlekedtetésére viszont vígan megfelelt.... A 14 millióból sikerült belebukni egy- A régi uradalmi épületekben iszo­nyatos mennyiségű, kifogástalan anyag van - mondta egyik informátorunk.- Ha ezt most elviszik, végképp elsze­gényedik a falu! Részlet Nagy Sándor ny. erdész, nép­front-titkár leveléből, melyet október 24- én írt a megyei tanácsnak: „A regölyi tsz nem vetheti az előző gaz­dasági egységek szemére, hogy nem tudtak fennmaradni, illetve gazdálkodni, mert 8-10 évi gazdálkodás után ő is fel­számolt mindent. Itt hagyva a határt telje­sen kizsarolva... annak ellenére, hogy trágyája volt nagyon sok, semmit nem szállított ki a földekre, hanem a trágyát el­vitte Regölybe, a tsz földjére. Ennyit ér a magyar föld, ezek után nem nézett senki, pedig a felsőbb apparátusnak lett volna erre ideje. A fenti hanyagság miatt a köz­ség még szegényebb lett, és most a még megmaradó épületeket is elviszik, amire lehet, hogy később szükség lenne, de hol van a sok millió forint, amiért eze­ket fel lehetne építeni...” A panaszok sora folytatódik és érzelmi szempontból valamennyi panasz indo­kolt is. A miszlaiak az egész falut érzik tu­A jövő...? Akinek pillanatnyilag egy jó állapotban lévő, tágas iskolaépületre van szüksége, az Miszlán talál ilyet. Udvarán épp most fúrnak artézi kutat. Egy teljes, betonme­dencés strandot is lehetne vásárolni. Kk váló pincét többet is. Itt-ott felbukkannak új tulajdonosok, akik régi épületeket vesznek meg nyaralónak, hétvégi ház­nak. Ilyesmire már sokfelé akad példa a megyében, de aligha van még egy tele­pülésünk, mely különb környezetben szolgálhatná az üdülőfalu céljait, mint Miszla. Vadászterület, lovaglóterep épp­úgy van a paradicsomi szépségű határ­ban, mint halastó. Mindez azonban em­beri beavatkozás nélkül csak tovább romlik, pusztul, gazosodik. Mely utóbbi jelző - helyi vélemény szerint - nagyjából 1000 hold szántóra is vonatkoztatható. A Miszlával szemben legcsekélyebb rosszakaratot se tápláló regölyi termelő­szövetkezeti vezetők szerint mindennek eljön majd az ideje. Csak az a kérdés, hogy mikor...? ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA Vélemények, viták - közügyben Milyen megyei tanácsot akarunk? „A szenátorok derék emberek, de a szenátus, az egy disznó!" „Közvélemény” az ókori Rómában A konzervativizmus bástyája A címbeli kérdésre igen egyszerű a válasz: semmilyent. Az avítt feu­dális vármegyerendszer mindig is a konzervativizmus fellegvára volt Magyarországon. A sztálini struktúrában a megyei pártbizottságokkal összefonódva alkotott véd- és dacszövetséget mindenféle haladás el­len. Ezen az sem változtat, ha elismerjük, hogy a megyei tanácsok apparátusának is megvoltak a robotosai, akik tisztességgel tették a dolgukat, a vállukon hordozták a kiskirályokat, az egész hatalmi gépezetet. A megyei pártbizottságok megszűnésével csak a félfeudális sztálini- neosztálini hatalmi struktúra egyik tartóoszlopa dőlt ki, a megyei taná­csok felszámolása húzná ki végképp a talajt a modern Csák Máték, az uram-bátyám-sógor-koma világ talpa alól. Ennek igazságát egyébként néhány megye példája is jól mutatja, ahol a tisztító pártértekezletek csak a megyei pártbizottság épületében indították el a változást, míg az egyéb területek érintetlenül maradtak és az elavult struktúra működött tovább a mai napig. Az államigazgatás területén mire van szükség megyei szinten? Milyen területek igényelnek megyei szintű koordinációt, hol van szükség a közhatalmi szervek megyei szintű törvényességi felügyele­tére, az állampolgárok számára másodfokú jogorvoslati lehetőségre, illetve megyei szintű önkormányzatra'? A városi és a községi tanácsok az állampolgári ügyek intézésére tökéletesen elégségesek egy jól mű­ködő önkormányzati rendszerben. Törvényességi felügyeletet gyako­rolhat a megyei bíróság és a megyei főügyészség, ellátva a másodfokú jogorvoslatot is az állampolgárok ügyeiben. Szükség van még megyei rendőr-főkapitányságra is, a bűnüldözés megyei szintű koordinálásá­ra. A törvényességi felügyelet problémáját tekintve megállapíthatjuk, hogy a megyei tanácsok a személyi összefonódások következtében e felügyelet helyett gyakran inkább az elkövetett törvénytelenségek, eti­kai vétségek fedezésén munkálkodtak. Természetesen itt a struktúra működéséről és nem annyira a tanácsi dolgozók személyes hozzáállá­sáról van szó, bár a legfelsőbb szinten az etikátlan összefonódások is gyakran tetten érhetők. A megyei tanácsok általában eltusoló gépezet­ként és nem a törvényességet biztosító szervekként működtek. Azava- ros lakásügyek problémája erre a jó példa, szerte az országban. „Fekete zóna”, „szürke zóna” A törvénytelenségnek, a korrupciónak van egy fekete és egy szürke zónája. A fekete zóna „tiszta” ügy, valaki kenőpénzt ad valakinek, előbb-utóbb lebukik, elvégre „addig jár a korsó a kútra...”. A fekete zó­na tehát egyszerű ügy, szinte veszélytelen, a társadalom meg tudja ta­lálni az ellene való védekezési módot, még ha kiirtani sohasem •sikerül, legfeljebb elviselhető szint alá szorítni. Annál veszélyesebb a „szürke zóna”! Ez a jogszabályok és kiskapuk dzsungelját jól ismerő hivatalnokok kedvenc terepe, itt lubickolhatnak, ha a társadalom önvédelmi reflexei gyengék, illetve ha a politikai struk­túra diktatórikus, a hatalmon levőket inkubátorba helyezi, védőernyőt biztosít számukra, tehát ahol az „őrzők őrizetlenül”, kontrollálatlanul maradnak. Sajnos a jog és az éthosz nem mindig fedik egymást. Külö­nösen így van ez hazánkban, ahol a jogállam keretei még csak most kezdenek kialakulni. Civilizált országokban a jog és az éthosz világá­nak eltérését kiigazítja a politikai rendszer, megfelelő automatizmusok révén. A jog által nem megfogható, de az éthosz mérlege által könnyű­nek találtatott tisztségviselők megbuknak a választásokon és a dolgok lerendezödnek. Magyarországon ma még az etikátlan vezetők szem­rebbenés nélkül ülnek hivatali székükben, ha a jog kiskapuin át sikerült kisiklaniuk az igazságszolgáltatás paragrafushálóiból. Remélhetőleg az új politikai struktúra kiépülése, a demokratikus többpártrendszer megadja számukra az első kemény pofonokat. A szürke zóna azért veszélyes, mert ez rombolja, pusztítja csak iga­zán a társadalom egészségés szöveteit. Sajnos a megyei tanácsok, objektív helyzetüknél fogva, e szürke zóna melegágyai voltak, összefo­nódva a megyei pártapparátusokkal és egyéb hatalmi szervekkel. Az önkormányzat szükségtelenné teszi! A nagy horizontális politikai struktúrák (pártok) kiépülése mellett szükség van a marxi kommün típusú önkormányzati demokrácia már Nyugaton is egyre erősödő és jól bevált elemeinek alkalmazására. Egy ilyen önkormányzati rendszerben a megyei tanács teljesen elveszti minden funkcióját, hiszen e funkciók jobbára a koncentrált feudális, majd a sztálini hatalmi gépezet akaratának lefelé való hatékony közve­títésében merültek ki. A’megyei pártbizottságokon dolgoztak, a megyei tanácsokon pedig még dolgoznak magasan kvalifikált szakemberek, akiknek hatékony foglalkoztatását a népgazdaság érdekében is meg kell oldani. A zsíros állásokba juttatott, esetleg etikai vétségekbe keveredett, gyakran meg­felelő végzettséggel, tudással sem rendelkező tisztségviselők sorsáért különösebben nem aggódom. Ezek meg fogják kapni a megfelelő ej­tőernyőket, ahogy a tapasztalat mutatja... Az infrastruktúra hasznosítása A megyei pártbizottságok és a megyei tanácsi épületek fölszabadu­lása hosszú időre megoldhatná az ország középiskolai féröhelygond- jait. Mint volt megyei gazdaságpolitikai titkár, legnagyobb kudarcom­nak tartom, hogy nem sikerült elérni a hatalmas megyei pártbizottsági épület közcélokra való hasznosításának tervét. Szekszárdon a megyei tanács épületének felszabadítása a gimná­zium szomszédságában, az MSZMP volt oktatási igazgatóságával egyetemben helyileg is nagyszerű együttest teremthetett volna a meg­lévő gimnáziummal együtt. A megyei pártbizottság épületébe beköltöz­hetett volna a megyei tanács (amíg meg nem szűnik), illetve más szer­vek. Ehelyett félő, hogy a megyei pártbizottság épületkomplexumába most néhány fős kisvállalkozások, butikok, stb. fognak beköltözni ahelyett, hogy megoldottuk volna a középiskolai férőhelyhiányból fa­kadó gondokat. Az APEH beköltözése nem az APEH vezetőinek ellenállása miatt hiú: sült meg, erről azért kell szólni, mert vannak ilyen vélemények. A leg­messzebb menő együttműködési készséget tapasztaltam az APEH ve­zetői részéről, azonban bebizonyosodott, hogy érdemesebb az adóhi­vatal részére külön székházat felépíteni, lévén hogy a számítástechni­kai berendezések teszik majd ki a költségek nagyobbik részét és nem az épület. A megyei pártbizottságok megszüntetése után a megyei tanácsok felszámolása lenne a leglogikusabb lépés. A két szervezet infrastruk­túrájának közcélokra való hasznosítása jelentős oktatási (esetleg egészségügyi, stb.) beruházástól mentesítené az országot, a munkás­őrség létesítményeinek, és bizonyos felszabaduló honvédségi létesít­ményeknek a hasznosításával együtt. Mindenütt jól átgondolt koncep­ciókra lenne szükség, nehogy ezt a vagyont elkótyavetyéljük. Ugyanakkor bizonyos érdekvédelmi szervek megyei szerveződésé­nek létjogosultságát is felül kellene vizsgálni (Teszöv, szakszervezet, stb.). GAZDAG LÁSZLÓ 1994-re elkészül az M1-es autópálya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents