Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-30 / 257. szám
1989. október 30. ^fepüJSÄG 3 Az 1980-as évek végén a bécsi tőzsde minőségi búzatérképet készíttetett, amin a Dombóvár és környéke úgy szerepel, mint az egyik legjobb búzatermő terület az országban. Ugyanakkor köztudott az is, hogy a dombóvári lisztre nemcsak a környező településeken élő háziasszonyok, lángossütő kisiparosok, hanem a maszek pékek is „esküsznek”, ugyanúgy, mint a házi jellegű kenyeret, kuglófot sütő szakcsi kenyérgyáriak is. A lisztre tehát nincs panasz, nem úgy a gabonaforgalmi vállalatra. Nem egy tsz-elnök panaszolja, hogy „befagyasztották” a gabona felvásárlási árát és a vámcsere is igazságtalan. A szakcsi termelőszövetkezet elnöke, például a volt Kremzer malomhoz hasonlít, ahol - igaz a múlt rendszerben - csak 8% volt az őrlési vám, addig a dombóvári malomban most 25%. A nemrégiben nagyobb rekonstrukción „átesett” dombóvári malomban, ahol 100-an dolgoznak, olyan rend van, mint a patikában. Vidus Csaba igazgató megmosolyog, amikor előhuzakodok termelőszövetkezetektől származó „vádjaimmal”. Mintha készült volna, úgy ontja a számokat - Nyilvánvaló, hogy a nézőpontokat alapvetően befolyásolja az a szék, amiben a megkérdezett éppen ül - mondja. - A termelőszövetkezetek ezernyi elemből összetevődő költségei komoly mértékben emelkedtek és ez elsősorban az ipari árakra vezethető vissza, de nem csökkentek a Gabonaforgalminál sem. Ami a tsz-eket rendkívül hátrányosan érintette az elmúlt években, az a műtrágya és növényvédő szerek áremelése volt, ami közel kétszeresét teszi ki az egész gabonatröszt évi nyereségének, így aztán a gabonaforgalmi hiába emelte felvásárlási árait, az soha nem lesz annyi, mint amennyit a termelőszövetkezetek szeretnének. A vámcserében igaz, hogy 1 mázsa búzáért 75 kg őrlemény jár visz- sza, ám ez elenyésző mennyiség, hisz ez zömmel csak a háztájiba kiadott gabonát érinti, ami minőségében és tisztaságában alig jobb mit a takarmánybúza. Szűk Tolna megyét nézve az idén nem Dombóvár környékén termett a legjobb „malmi búza”, bár volt ennél rosszabb is, de erről nem a gabona tehet. Mint ahogy arról sem, hogy a fokozatosan emelkedő árak nem konkurenciát „szülnek", hanem ellentéteket. Igazán jó lenne, ha a helyben megtermelt, kitűnő fizikai tulajdonságokkal és sütőipari értékekkel rendelkező gabonából a kenyeret továbbra is itt sütnék és itt kerülhetne asztalra és persze az sem mindegy, hogy milyen áron. A búza adott, a jól „eltalált” malom is, és lesz jó minőségű dombóvári liszt is - ígérte az igazgató. mi. Fotó: Dombai I. Volt egyszer egy ünnepi ülés... Az itt fényképmásolatban is bemutatott dokumentum sajnos nem egy évvel korábban került elő arról a szekszárdi padlásról, ahol nemrégiben megtalálták. Ha igen, úgy minden bizonnyal lapunk tavaly március 15-i számában közöljük, az 1848-as események 140. évfordulóján. A magyar Országgyűlés a nagy idők centenáriumán alkotott törvényt az^ak- kori érdemek kései, de méltó elismerésére. Elnökölt Nagy Imre (kivégezték). Jelen volt Tildy Zoltán köztársasági elnök (börtönbüntetést szenvedett), továbbá a kormány: Dinnyés Lajos, Rákosi Mátyás (száműzetésben halt meg), Szakasits Árpád (börtön), Gerő Ernő, Molnár Erik, Nyárádi Miklós, Olt Károly, Ortutay Gyula, Rajk László (kivégezték), Ries István (börtönében agyonverték), Rónai Sándor, Szabó Árpád és Veres Péter. Utóbbi nem írói, hanem honvédelmi miniszteri minőségében. Az ilyesfajta ünnepi ülések természetesen elsősorban protokolláris jellegűek, így szabályos koreográfiájuk, sőt rituáléjuk is. Amikor Nagy Imre köszöntötte a megjelenteket, ki- nek-kinek a következő fokozatú taps dukált: A magyar köztársasági elnöknek „élénk, hosszan tartó, a Ház minden oldalán”. Vorosilov marsall, miniszterelnök-helyettesnek „hosszan tartó élénk taps, felállva”. Az ukrán szovjet elnökének „hosszan tartó, nagy taps”, Milovan Djilasznak Jugoszláviából: „nagy taps”. A román küldöttnek „élénk”, a lengyelnek „lelkes”, a bulgár és csehszlovák vendégeknek szintén „élénk”, az albánnak „nagy”, a francia, olasz, görög és osztrák vendégeknek „lelkes”. Magának a Szovjetuniónak „hosszan tartó, nagy taps a Ház minden oldalán”. Az előadói beszédet Révai József mondta, aki lelkes „úgy van!”-ok közepette leszögezte, hogy „Magyarország köztársaság és az is marad!” Feltehetőleg jól tudta, hogy már eldöntetett a népköztársasággá válás. Történelmileg alig valamivel az erőszakos tsz-szervezések megindulása előtt kijelentette, hogy „... a föld a parasztságé lett és az is marad!” Persze az orosz fegyveres beavatkozást a magyar szabadság ügyében nehéz lett volna letagadni. Csakhogy: „Kossuth Lajos a cári Oroszország ellen fordult", mondotta Révai és ennek „helyébe Lenin és Sztálin országa lépett.” Ezután: „Hosszan tartó, élénk taps a kormánypártokon és áz ellenzék egy részén. Taps a Néppárton és a Magyar Demokrata Párton. Ütemes felkiáltások a Magyar Kommunista Párton: Éljen Sztálin! A képviselők felállva tapsolnak.” A napjainkra remélhetőleg már végleg elmúló tapskorszak szárba szökkenése nagyjából erre az időszakra datálható a magyar Ország- gyűlésben. Ezután következtek a különböző küldöttségek vezetői. Vorosilov hosz- szan és a tárgyhoz csak alig tartozóan beszélt, Djilasz okosan, a román, a lengyel, a bolgár és a cseh küldött elég röviden és viszonylag visszafogottan, Tűk Jakova albán iparügyi miniszter Enver Hodzsát és Titót(!) éltetve. Az 1948. évi XXIII. törvénycikket az Országgyűlés elfogadta, azt Tildy Zoltán köztársasági elnök ellátta a kihirdetési záradékkal és saját aláírásával, majd Dinnyés Lajos miniszter- elnök ellenjegyezte. A törvény máig érvényes. Ordas Iván Vélemények, viták közügyben Milyen megyei tanácsot akarunk? Mégis lesz Suzuki? Mottó: „Az 1944-45-ös felszabadulás alapjaiban rendítette meg a magyar társadalom régi rendjét és a gyökerekig ható demokratikus átlakítást indított meg... A közigazgatási hivatalokat a nép ma sem érzi magáénak. Azért is, mert ez a köz- igazgatás ma is olyan, mint amikor a népelnyomó uralom eszköze volt és azért is mert, ez a közigazgatás ma is korszerűtlen és rossz. Szervezetei, keretei ma is megmerevedett állapotban őrzik a feudalizmus örökségét, ügyintézése pedig ma is öncélú és bürokratikus." (Részlet A magyar közigazgatás reformja. A Magyar Nemzeti Parasztpárt javaslata 1946.) Mielőtt kérdésre válaszolnék, meg kell indokolnom, hogy miért a Nemzeti Parasztpárt programjából idéztem. A programot Erdei Ferenc és Bibó István dolgozta ki. A benne foglalt alapértékek és megoldási javaslatok ma is aktuálisak és feszítőén hatnak a mai magyar társadalomban. Ezek a megoldási javaslatok az 1970-es évek elején ismét előtérbe kerültek, majd a reformfolyamat megtörésével lekerültek a napirendről. Számomra azért volt sikeres az MSZMP-MSZP kongresszusa, mert elementáris erővel mutatkozott meg a vidéki Magyarország egyenrangúsítási törekvése és a demokratikus önkormányzatok megteremtésének igénye. E bevezető után térek vissza a címben feltett kérdésre. A válaszom röviden: Nincs szükség megyei önkormányzatok- 1. ra. Mert mi is történt valóban az elmúlt néhány évtizedben? Gyakorlatilag változatlan formában fennmaradt a vármegyerendszer, és a megyehatárok sok esetben keményebb határnak bizonyultak, mint az országhatár. Erre a vármegyerendszerre, mint dobostortára általános társadalmi szervező elvként „tejszínhabként”, a bürokratikus centralizmus elve került. Ennek és az egypártrendszer következménye, hogy a valódi önkormányzati szervek (községi, városi) a megyei irányítás helyi végrehajtó csápjaiként működtek. Előtérbe került a személyes kapcsolatrendszer kiépítése, és az anyagi javak ezen alapuló elosztása. Mindazon törekvések és pozitív példák ellenére ami az elmúlt időszakban megvalósult. A kialakult rendszer következménye alaposan nyomon követhető abban az ún. „fejkvótarendszerben”, ami sértő és megalázó a vidéken élők részére, és másod-, harmadrangú állampolgárrá degradálja Magyarország népességének döntő többségét. E területen is radikális változtatásokra van szükség, amely alapvetően már tömeges igényként jelentkezik, és megteremti a szó igazi értelmében vett esélyegyenlőséget a vidéken élők számára is, és valóságos demokratikus ön- kormányzatot biztosít számunkra. Hogyan biztosítható mindez ma Magyarországon? Néhány elképzelés a teljesség igénye nélkül (államigazgatási szakismeretek hiányában). Olyan normatív költségvetési juttatás, amely a mai kor alapkövetelményeinek megfelelő költségszámítás alapján kerül a helyi önkormányzatokhoz (kosár-elv alapján). 2. A helyben képződő adók a településen kerüljenek felhasználásra (SZJA, vállalkozói adó, földadó stb.). 3. Tanácsi alapítású vállalatok önkormányzati tulajdonba adása, és a nyereségadó bizonyos hányadának helyben tartása. 4. Önkormányzati tulajdonok egyszeri jogi aktussal történő megteremtése (pl. vállalati, szolgálati lakások, társadalmi szervezetek ingatlanai,' állami tartalék földek stb.). 5. Olyan szemléletű önkormányzat megteremtése, amely vállalkozói erényekkel rendelkezik, és demokratikus működés mellett az önkormányzati vagyont is hatékonyan jövedelmezően működteti. Mindezek alapján megyei tanácsokra, mint önkormányzatokra nincs szükség, és nincs szükség mint költségvetési újraosztó pozíciókkal rendelkező szervre sem. Szükség van és lehet, ez még további gondolkodást igényelne, mint az államigazgatási funkciót betöltő másodfokú szerv, működtetésére. Meggyőződésem, hogy ma Magyarország demokratikus fejlődésének kulcskérdésévé válik az önkormányzatok megteremtése, s bízom abban, hogy az MSZP élen jár a fejlődés feltételeinek megteremtésében. ANDRÁSKÓ PÁL Lehetséges, hogy mégis lesz Su- zuki-gyártó japán-magyar vegyes vállalkozás. Erre lehet következtetni a japán sajtóban a hét végén napvilágot látott hírekből. Eszerint a távolkeleti ország első számú kiskocsigyártó cégének az elnökei Suzuki Osamu november elején Magyarországra utazik, hogy az érintett járműipari vállalatokkal és a kormány magas rangú képviselőivel dűlőre vigye a négy éve húzódó ügyet. Az Aszahi Simbun szerint a 143 millió dolláros közös vállalkozás 30 százalékát a Suzuki, 10 százalékát a C. Itoh, Japán legnagyobb kereskedőháza, és 60 százalékát magyar konzorcium fedezné. A Mainichi Daily News szerint az ezer köbcentis Cultus típus képezné a magyar gyártási feltételekhez kifejlesztett változat alapját. Évi 50 ezer személyautó gyártásáról lenne szó, amelyben - az Asahi Evening News szerint - a leginkább az Ikarus lenne érintve. Éppen négy éve, 1985 novemberében született az első ajánlat, amelyet többször módosítottak. Az egyik új elképzelés szerint a motor kivételével minden alkatrészt Magyarországon gyártanának, három évvel a gyár üzembe helyezése után. Arról is szó lenne, hogy meghatározott hányadot Magyarország exportálna Nyugat-Európába.- Az MTI tudósítójának szöuli értesülései szerint a General Motors ellenállása miatt több lehetséges elképzelés meghiúsult, ezért égető szükség lenne arra, hogy a lassan minden idők leghosszabb döntési eljárása címet kivívó Suzuki-ügy végre tető alá kerüljön. A négy éve húzódó ügy ugyanis alapjában kérdőjelezi meg a kormány döntésképességét és a vállalatok modernizálódási készségét. A Suzuki elnökének magyarországi útja a japán cég részéről az utolsó kísérlet. Amennyiben most sem járnának sikerrel a tárgyalások, úgy nagy a valószínűsége annak, hogy a japán cég végérvényesen visszavonja ajánlatát, mutatnak rá tokiói gazdasági megfigyelők. Ami elmegy a vámon, visszajön a réven?
