Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-19 / 248. szám
1989. október 19. Iépüjság 5 Környezetünkről másodszor (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Mint a cím sejteti, már íródott tudósítás e lapban, mely bemutatta, hogy mit értünk - értenek egyesek - közlekedési morál alatt és hogyan nyilvánul ez meg környezetünkben. Akkor sem és most sem adatott még, hogy dicsekedjem. Míg nyugati országhatárunkon bontjuk a „kerítést”, addig saját házunk táját kénytelenek vagyunk otromba és költséges lánckordonokkal elhatárolni. Tesz- szük ezt testi épségünk, környezetünk és nyugalmunk védelme érdekében. Szépen parkosított környezetben sorakoznak Bonyhádon a Perczel kerti 32 lakásos épületek. A házak között nyilván utak is vannak, melyeket immár egyre több helyen kereszteznek a lakók által épített műszaki zárak. Azt reméltük, hogy ezzel a versenypálya megszűnt, nem kell a piros Wartburg, a szürke MZ és társai elől elugrani, porát nyelni. Hát tévedtünk. A „zsákutca” tábla ellenére behajtó jármüvek vezetői - tisztelet a kivételnek - kitalálták, ha az út el van zárva keresztül lehet hajtani a pázsiton. A pázsiton, amely magánterület, melyet emberek rendszeresen gondoznak, mely az ott lakók zöldövezete, gyermekeik játszótere. Nem tudom, hogy mit kellene még építeni, talán falat vagy tán körbe árkolni, hogy észrevegyék? No most van más gond is. Házunk előtt áll egy fa (magánterületen), ez a fa a nyáron elszáradt. Szeretnénk kivágni, hogy helyére élőt ültethessünk. Nem egyszerű a dolog, mert engedély kell hozzá, melynek csupán a kérése 100,- Ft-ba kerül. Az új kis fa ingyenben lenne, de hova ültessük? Jobb, ha várunk, amíg magától kidől (három-négy év), akkor nem kell engedély. Őrlődünk az emberi értelem hiánya és a bürokrácia között, de azért csak tessék lelkesedni UGYE? BENKÖ GÁBOR Bonyhád Perczel kert 11. Szurdokhelyzet a szőlő és bor városában (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Ezen jegyzet megírására a Népújság szeptember 21-i száma, pontosabban annak egyik cikke késztetett. Az említett írás dr. Ternák Gábor főorvos gondolatait tartalmazza arról, szükség van-e egészségügyi osztályokra, vagyis onnan kerülnek-e ki olyan intézkedések, amelyek a gyógyulni kívánó beteg emberek érdekét hivatottak szolgálni. A publikáció írója ötleteket is ad, hogy tovább - jobban. Ezek után nekem is lenne egy kérdésem, s azt gondolom ezzel sok hegyközösségi társam véleményét tolmácsolom. A kérdés a következő: Szükség van-e Ga- meszra? Ugyanis ez az osztály, csoport, munkaközösség (?) azért is van, hogy Szekszárd város „hegyi” feljárói is rendben legyenek. Eső után az ember mélységű vízmosások eltűnjenek - persze gépi beavatkozással. Nem tűnnek el! Hiszen e sorok írója is ott szenvedett tavaly nyáron egy hármas bokatörést, aminek a következménye a baleseti sebészet lett, operációval, majd egy nyáron át tartó kétman- kós kínlódással. A csötönyi-völgyi feljárón még azóta sem változott semmi. Van viszont egy „állítólagos” ígéret, miszerint, ha az ott telekkel rendelkezők összeadják a szurdok lebetonozásának árát, akkor meglesz. És, ha nem adják, mert ott vannak nyugdíjasok is, akkor mi van? Tovább kínlódnak a feljárással, vagy most már lehet folytatni egy nyaktöréssel? Elnézést a cinizmusért, de tudok egy régi jogászmondást, miszerint: amelyik ügy egy hónap alatt nem intéződik el, azzal nem is érdemes tovább foglalkozni. Mivel ez nem jogi eset, hanem egy azért fizetett „szerv” kötelessége (lenne), most már csak abban bízhatunk, hogy vásárol ott egy eladó szőlőt, a főorvos szavaival egyetértve egy „nagy ember”, és akkor nem lesz bokatörés. Utolsó lehetőségként még megkérdezhetjük az illetékeseket, hogy városunk azon szurdokjait, amelyek már tíz-tizenöt éve betonosak, milyen pénzből csinálták? Annyit talán még egy nyugdíjas néptanító is ki tudna fizetni? KUBANEK GYULÁNÉ Lakásépítők - (boltja) Fotó: Tilinger Zsuzsanna Szemenszedett Használt autók árai Völgység Népe Mgtsz Bonyhádi Gépjármű-értékesítő Telepe Moszkvics 408-as 1969-es évjárat 25 000 ZUK 1983-as évjárat 50000 forintért kelt el. Nyugati típusú személygépkocsik - 4 évnél idősebbek - 2 és 7000 DM között kaphatók. Hilcz-autókereskedés, Kakasd Lada 1500-as 1976-os évjárat 110 000 Trabant 601 S 1982-es évjárat 43 000 Trabant 601 S 1976-os évjárat 13000 FSO 115 C6 1988-as évjárat 208000 Dacia 1310-es 1981-es évjárat 105000 ZUK A11 1983-as évjárat 87 500 Dacia 1310-es Break 1988-as évjárat forintért adták el. 160000 Villányi József-autókereskedés, Bátaszék Volkswagen 1200-as 1968-as forintért talált gazdára. évjárat 21 400 Az elhízás új elmélete A legutóbbi évek kutatásai megállapították, hogy az agy fehérjéi sokféle hatást fejthetnek ki, egyebek között enyhíthetik a fájdalmat, vagy növelhetik a koncentrálókészséget. Az amerikai Bethesdában működő kutatóintézet orvosai most megállapították, hogy az egyik ilyen agyi fehérjének, a bé- ta-endorfinnak része lehet az elhízásban is. Ennek a megfelelő opiát-antagonistá- ja viszont lelassíthatja a súlygyarapodást, csökkentve a béta-endorfin- szintet. Fiatal elhízott kísérleti egereknek öt héten át adagoltak egy ilyen anyagot, míg a kísérleti állatok másik, ellenőrző csoportja csak sóoldatot kapott. Valamennyi állat szabadon hozzájuthatott a táplálékhoz az egész kísérleti idősszakban. A kutatók fojyamatosan mérték az állatok testsúlyát, agyfüggelékük és vérük béta-endorfin-szintjét. A gyógyszert kapott kövér kísérleti állatok testsúlya sokkal lassabban gyarapodott, mint az ellenőrzött állatoké. Agyfüggelékük és vérük béta-enfordin-szint- je is lényegesen alacsonyabb volt. Feltehető tehát, hogy az anyag fékezi az elhízott állatok súlygyarapodását, hogy csökkenti a béta-endorfin szintjét agyfüggelékükben és vérükben. igazság „A Forma-1-ben versenyezni egyfajta kábítószer, amely ellen örült erővel kell küzdeni, ha érzi az ember, hogy a dolgok már nem mennek a régi módon.” Niki Lauda, volt autóversenyző * „Egész életemben nagyon sok pénzt és szánalmasan kevés szeretetet kaptam.” Mike Wilding, Liz Taylor fia * „Mindig futottak és futni is fognak mindaddig, amíg lesznek akik ki akarnak kerülni a gettóból. A futás ugyanis a legcélszerűbb módszer azok számára, akik áhítoznak a sikerre és nagyon szegények.” Ross Rogers, amerikai atlétaedző * „Az erotika változásáról az a véleményem, hogy manapság egyszerűen nincs titkuk a nőknek. Már egy új mosószert is meztelenül reklámoznak.” Laura Antonelli, színésznő * „Aggodalommal szemlélem azokat a férfiakat, akik leszoktak a dohányzásról. Mi jöhet ezután, netán a szerelemről is leszoknak?" Jeanne Moreau, színésznő * „Sajnálom, hogy engem csupán mint nagy bokszolót tartanak számon. Ha ugyanis rádöbbennek az emberek, hogy nem vagyok Superman, már nem is fogadnak el.” Mohamed Ali, profi világbajnok Utazás közben Mikor utazhatunk az új hídon? A napokban az Alföldön jártam, így a bajai Duna-hídon kellett átmennem. Megnéztem, mennyire vannak az építéssel, vajon halad-e a munka. Szomorúan kellett megállapítanom: Baja nagyon messze van Budapesttől. Hogy miért? Talán 3-4 hete, hogy az illetékes miniszter nyilatkozott a rádióban. Ebben többek között elmondta, még az idén átadásra kerül a kiszélesített bajai Duna- hid. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy bárki láthassa: a híd talán egy év múlva lesz kész. Az ott dolgozók azt mondják, nincs késés, minden a terv szerint megy. Ezek után kérdés, miért mondta a miniszter, hogy még az idén elkészül. Valószínű, hogy félretájékoztatták, esetleg tévedett, és egy másik híddal keverte össze. A jelek szerint Baja messze van Budapesthez, így nem láthatja a miniszter, hogy milyen stádiumban vannak a munkálatok. Akik arra járnak tudják: reggel 8 óra körül, valamint 14 óra körül a híd mindkét oldalán száz-százötven gépkocsi várakozik. És a gépkocsivezetők aránylag nyugodtak és tájékozottak. Akiktől megkérdeztem, mi a véleményük a híd ez évi átadásával kapcsolatban, csak mosolyogtak. Helyszínelés bolgár módra Bulgáriában a jugoszláv határ közelében történt. A Gemenc Volán paksi üzemegységének autóbusza hazafelé tartott Isztambulból. A jugoszláv határtól 10 kilométerre tankoltak gázolajat az Ika- rusba. Bulgáriában az üzemanyagot jegyre adják a külföldieknek, melyet a határon kell megvásárolni. A két paksi gépkocsivezető a sötétben elnézte a jegyen feltüntetett mennyiséget, ezért mintegy 20 literrel több gázolajat tankoltak. Amikor átadták a jegyet a kútkezelőnek, kitört a botrány. Hiába szabadkoztak, ajánlották fel a gázolaj árát megtoldva tíz leva borravalóval, a kútkezelő hajthatatlan maradt. Ragaszkodott ahhoz, hogy menjenek el a határhoz, vegyenek üzemanyagjegyet és hozzák vissza. A kikötése: két személy maradjon ott az autóbuszból. Nem volt más választás, két „túsz” ott maradt az utasok közül és el kellett menni a határig megvenni a jegyet. Ha éjjel egy órakor a kútkezelő elveszi az üzemanyag árát és a borravalót, nem történik semmi gond. De így aztán lett. Indultak vissza az üzemanyagjeggyel, hogy a „túszokat” kiváltsák. A véletlen azonban úgy hozta, hogy egy másik Gemenc busz is ott tankolt, volt felesleges jegyük, leadták a tartozást és kiváltották a „túszokat”. így történhetett, hogy nem* kellett visszamenni a gázolajkútig, útközben találkozott egymásssal a két Ikarus. Egymástól vagy 30 méterre állt a két kocsi - ellenkező irányban - miközben a gépkocsivezetők beszélgettek, egy hatalmas csattanásra riadt fel a busz ösz- szes utasa. Ekkor talán két óra lehetett, előkerültek a zseblámpák és hamar kiderült minden. A hazafelé tartó autóbuszba rohant egy Mercedes. A kocsiból egy török mászott ki - sértetlenül. A Mercedes lámpái, hűtője összetört, motorháztető kissé megrongálódott, a motornak semmi baja nem történt, sőt, a szélvédő üveg is sértetlen maradt. A török, aki vendégmunkásként dolgozik az NSZK-ban, folyton csak azon siránkozott, hogy neki a Mercedesért egy évet kellett dolgozni. A látottakból kiderült - nem volt nehéz megállapítani - a török elaludt, ezért nem vette észré a kivilágított Ikarust és legalább 100 kilométeres sebességgel rohant abba. Ekkor még senki nem gondolta, hogy a török ezzel milyen bonyodalmat okozott. Rendőrt kellett keresni éjjel, idegen országban, idegen helyen. Végre sikerült, megérkezett a bolgár rendőr és megkezdte a „szemlét”. Nem lehet mondani, hogy túl precíz volt, mert nem mért, nem fényképezett, csak ránézett az autóbuszra, a Mercedesre, majd kijelentette, a karambolért a magyarok a felelősek. Hiába magyarázták neki, hogy a kivilágított autóbusz jobb hátsó részébe rohant a török, tehát egyértelmű az ő felelőssége. Hiába volt minden magyarázkodás, ő megállapította a felelősséget. Beültette kocsijába a tolmácsot, a törököt és egy magyar gépkocsivezetőt és elhajtott jegyzőkönyvet készíteni. Abban is azt rögzítette, a magyarok a hibásak, ezért a büntetés 200 leva, melyet ki kellett fizetni. Mig a rendőr valahol egy irodában adminisztrált, körülnéztük az Ikarust. A kipufogó leszakadt, a lökésgátló megrongálódott. A meglepetés csak ezután következett. Nem ment a motor, a mert a dízeladagoló az ütődéstől megrepedt. Mint ismeretes, az adagoló rendkívül kényes jószág, komoly szakértelmet, finom beállítást igényel. Most már az volt a kérdés, hol lehet ilyen adagolót szerezni, mely nem kimondottan olyan alkatrész, melyet tartalékként visznek magukkal a gépkocsivezetők.- Ha szerencsénk lesz, jön talán egy olyan magyar Ikarus, melynek van ilyen tartalék adagolója - mondták a busz utasai. Szerencsénk volt, éjjel háromkor jött egy magyar busz, volt adagolója és kölcsön is adták. Állították, hogy jó a beállítása, nem kell félni tőle. Szerencsére így is lett, de a beszerelés nem öt perces és akármilyen munka. Megkezdődött a szerelés. A két sofőr lámpa mellett dolgozott, az utasok idegeskedtek, ami érthető, hiszen többjüket már a déli órákban várták Szabadkán. És hol volt még oda Szabadka. Az utasok csak figyeltek és idegeskedtek, mert akkor még nem tudták, hogy köztük van Könczöl Pál, aki Szekszárdon az 5-ös Épfu szerelője. Ő nem szólt, csak nekivetkőzött és odaállt a két sofőr mellé segíteni. Hamar kiderült jártas a szakmában, ismeri a dízeladagolót, így aztán ötórás kényszerpihenő után elindulhatott az Ikarus hazafelé. Budapest és a Balaton felejthetetlen A MALÉV Budapest-Berlin járaton két NDK-s lány ült előttem. Az egyik nyugodtan ült, élvezte az utat, a másik szemmel láthatóan nem bírta a repülést. Jöttek a légikisasszonyok, hozták a szalámis szendvicset, melyet zöldpaprikával, paradicsomai díszítettek. Utána az ital, ki mit kért, sört, bort, vagy éppen kólát. A két kislány bort kért, de a csavaros kupakokat nem tudták eltávolítani. Mivel nekünk itthon ebben elég nagy a rutinunk, segítettem. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Mit is kérdezhettem mást, mint azt, hogy hol voltak, jól érezték-e magukat- Nagyon jól éreztük magunkat - és ennek nyomatékaként jobb kezét erélyes mozdulattal maga elé lökte a hüvelykujjával mutatva azt, amit mi itthon NB l-nek nevezünk. És ezzel eleredtek könnyei. Percekig csak sírt, zokogott. Már Prága fölött jártunk, sőt már talán az NDK felett, amikor kissé megnyugodott és elmondta; a Balatonon oly sok szépet látott, ott lehet táncolni, szórakozni, van diszkó. Aztán fetsóhajtott: Budapesten az a nagy árubőség, a sok zenés szórakozóhely... Bátortalanul megkérdeztem (ezekben a napokban volt a nagy özönlés Ausztrián át az NSZK-ba): Miért haza megy és nem nyugatra? Csak ennyit mondott: Várnak... Aztán a repülőtéren meggyőződtem, egy jóképű, szakállas férfi várta, egymás nyakába ugrottak. Ott a repülőgépen még nem értettem, miért ez a nagy dicséret, miért emlegeti a zenés szórakozóhelyeket. Este már értettem. Egy pohár sörre egy étterembe mentünk. Előttünk voltak vagy tízen, bebocsátásra várók. Mert ott nem úgy megy, hogy kinyitom az ajtót és keresek magamnak egy helyet. Csak akkor mehetek be, ha az ott lévő pincér, vagy ki tudja ki az, engedélyt ad a belépésre. Mi hárman voltunk, és három különböző asztalhoz kerültünk. így volt hely. Én egy NDK-család asztalához kerültem és beszélgettünk. Hamar feltűnt, hogy nincs zene, tánc egy ilyen nagy étteremen, mi-‘ re megkérdeztem. Ez csak ma van így? Meglepődtek a kérdésen, majd elmondták, ez étterem nem táncos szórakozóhely, itt nincs zene. Volt idő beszélgetésre, hisz egy pohár sörre közel húsz percet kellett várni... Kezdtem megérteni, hogy az NDK-s lánynak miért jött ki a könnye, amikor a balatoni és a budapesti szórakozóhelyeket emlegette. Mert a húszévesek nemcsak dolgozni, szórakozni is akarnak.-kas
