Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-16 / 245. szám
1989. október 16. Apport és haszon... Nagyon ritkán szorít rá a kényszer, de néha azon melegében az írógéphez kell ülnöm, mert valamin fennakadtam. Ilyesmi persze az utóbbi években sűrűn előfordul ebben az országban. Még szerencse, hogy honfitársaink többsége, szerencsére, nincs írógépközeiben... Itt van például az az apróság, miről 1989. október 9-én értesültem a Kossuth rádióból. Eszerint az „apport” értékét előbb minősíttetni kell, utána minden oké - hogy már ennél a magyar szép szónál maradjunk. A sok millió rádióhallgató bizonyára értelmesebb mint én és felfogta, hogy itt valamiféle külkereskedelmi ténykedésről van szó és például nem arról, hogy bármely vadászaton asportíroz egy - minden minősítési hajlandóságtól természete szerint távol álló - vizsla. Élvezeteim azonban még szaporodtak. Azt már sűrű megyejárásaim jóvoltából is régóta tudom, hogy például Simontornyán van egy „ha- szonvas”-telep. Haszontalan vasak telepével se itt, se egyebütt nem sikerült még találkoznom. Az előbbi időpontban, ugyanazon népszerű rádió hullámhosszán a MÉH Tröszt egyik főosztályvezető- helyettese értette meg velem ismét azt, amit egyébként régóta tudok. Anyanyelvűnk nehézségéről van szó. Én például (vagy egy közület, erre nem emlékszem pontosan...) eladhatok a vonzó méhecskékre emlékeztető nevű cégnek haszonvasat. De ha netán megmaradt újságokat vinnék kazalszám ugyanide, akkor ezekből semmi haszon. Ezek ugyanis a másodlagos fel- használás alapanyagai. Ami természetesen igaz, hiszen rossz cikkeim papíron jelentek meg és ezek papírja tárva-nyitva áll utókorom szerzői újabb rossz cikkei megjelentetésére. Csak arról ne próbáljon meggyőzni senki, hogy mindebből soha, sehol nincsen semmi haszon... (Ordas) Ennek révén az önmutogató, zajos dicsekvések helyett az erkölcsi és anyagi értékteremtés kerülhet a közérdeklődés homlokterébe. A régi módszerek felszámolásával megszüntethető a közigazgatás vazallusi rendszere, aminek legalsó etapján a kistelepülések sínylődnek a rájuk terpeszkedő szervezetek súlya alatt. A magyar társadalom létérdeke, hogy az agrárreformhoz kapcsolódóan segítse emelni a falvak kulturális, ellátási színvonalát. A koordinált tervek hiánya a szűkös anyagi erőforrások pazarló felhasználásához vezetett, aminek káros hatásait növelte a tényadatok kozmetizálásának igénye. A közösségi érdekeket kifejező reális tervek megalkotása azt követeli a tisztségviselőktől, hogy ha kell, saját egzisztenciájuk veszélyeztetése árán is tárják fel felelősségi területük helyzetét és kilátásait. A vezető testületek várhatóan reprezentálni fogják a helyi politikai erőviszonyokat, ezért úgy vélem, hogy ebben a konstellációban a tisztségviselők felelősségi kötődése a jelenlegi vertikális rendszerből a kívánatos horizontális kapcsolatok irányába tolódik el. Ennek a kétségkívül jelentős változásnak akadálya lehet a presztízsérdekű szervezetek jelenlegi formájukban való fenntartása. A megyei rendszer csak abban az esetben tölthet be tényleges társadalmi funkciót, ha szakértői munka- csoportként transzmissziós szolgáltatást képes teljesíteni a kormány és az önkormányzatok között. Ezen a logikai ponton egy újabb nehezen kezelhető feszültségforrással kell számolnunk, ami az alábbi kérdések felvetését indokolja: a központi és helyi érdekek összeütközése esetén milyen viselkedésmódot tanúsítanak a testületek, a tisztségviselők, és miként lesznek képesek a kormányzati kívánalmak adaptálására a helyi követelmények KÉPÚJSÁG 3 Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslása - A társadalmi szervezetek vagyona (Folytatás az 1. oldalról.) A mindössze hét paragrafusból álló törvény megalkotását az 1956-os események valósághű, mai értékelése is alátámasztja. Ennek kinyilatkoztatása magas szintű jogszabályban az egyik állomás a közmegegyezéshez és a társadalmi megbékéléshez vezető úton. A megemlékezés az 1956-os népfelkelés során, a társadalmi átalakulás és függetlenség érdekében fellépőkről, valamint a jóvátétel a megtorlások áldozatainak - nem gesztus értékű elhatározás. Annak kinyilvánításáról van szó, hogy a politikai bűncslekmények miatti elítéléseknek nem volt jogalapjuk. Nem minősülhet bűncselekménynek az 1956-os népfelkelés résztvevőinek magatartása, akik a nemzet boldogulása érdekében, a diktatórikus felfogású és módszerű sztálinista politikát kívánták felváltani a demokratikus nemzeti arculatú szocializmus gyakorlatával. A hatalmi ágak szétválasztásának követelményére tekintettel nem lenne helyes a korabeli elítéléseket a büntetőeljárási jog kategóriái szerint minősíteni. A megalapozatlan és törvénysértő ítéletet a bíróság eljárásjogi értelemben megsemmisíti. Az Országgyűlés azonban nem a bíróság jogkörében jár el és nem az elítélések megalapozottságát, törvényességét vizsgálja. Azzal, hogy az elítéléseket semmisnek tekinti, az elítélteket jogilag, erkölcsileg és politikailag rehabilitálja. A törvényjavaslat azért határozza meg azt az időtartamot, amelyen belül az elkövetett bűncselekmények semmisségét a törvény mondja ki, mert a semmisség megállapításánál az elkövetés időpontja az irányadó. Az 1956. október 23. és 1963. április 4. között elkövetett ilyen jellegű cselekményeknek a népfelkeléssel való ösz- szefüggése általában nyilvánvaló, egyéni mérlegelést nem igényel. Az 1963. április 4-dike alkalmából meghirdetett általános közkegyelem a politikai konszolidáció kezdetét jelentette. így az ezt követően elkövetett politikai bűncselekmények esetén már csak egyéni felülvizsgálat során dönhető el, hogy az összefüggésben volt-e még a népfelkeléssel. A törvénnyel összefüggésben indokolt, hogy az Országgyűlés állást foglaljon az internált, valamint a kitelepített személyek sérelmeinek orvoslásáról is. Az Országgyűlés szeptemberben - Kiegyidejű teljesítése mellett? Ennek a dilemmának a megoldása minden kétséget kizáróan nem bürokratikus-hivatali, hanem testületi-politikai feladat. Ezért nem értek egyet a tanácsok „depolitizá- lásának” hangzatos, ám semmitmondó jelszavával, ugyanis a tisztségviselői megbízatás és a testületi tagság kifejezetten politikai feladat, még akkor is, ha az igényeket a választópolgárok különböző platformokról fogalmazzák meg. A tisztségviselőknek vállalniuk kell annak a kockázatát, hogy a helyi politikában határozott álláspontot kell képviselniük, ezért véleményüket nem változtathatják a napi erőviszonyok által keletkezett széljárásnak megfelelően. Úgy gondolom, hogy aki a jövőben köztisztséget vállal, annak meg kell tanulnia, hogy a bársonyszékből emelt fővel is fel lehet állni. Fontos kötelességünk az apparátusok - nem szervezet szerinti, hanem - tényleges helyzetének feltárása, A megoldás egyik alapkérdése, hogy mi módon oldhatók fel a hivatali szervezet ún. „kettős irányításából” fakadó feszültségek? Véleményem az, hogy a kettős irányítás de facto akkor is fennmarad, ha az de iure megszűnik. (E körben természetesen az önkormányzatok apparátusairól beszélhetünk.) A testületi felelősségre alapozó horizontális irányítás - az új rendszerben - az állomány vezetésének alapvető módszerévé válik. Ezt egészíti ki a „kormányzati elvárások” jogszabályok által közvetített rendszere. A sokat hangoztatott törvényesség (szocialista jelző nélkül) az apparátust „eltiltja” a jogszabályok pártos alkalmazásától. (Többen ezt a követelményt nevezik depolitizálásnak.) Cinikus megjegyzésnek tűnhet az a kiszólás, hogy nem a törvény előtti egyenlőséget kell megteremteni, hanem a törvény mögötti, vagy az arra, okkal-joggal hivatkozó egyenlőtlenségeket kell megszüntetni. Az apparátus tehát nem lehet „érdekinrály Zoltán (Csongrád megye, 5. vk.) képviselő indítványát elfogadva - úgy határozott, hogy a pénzügyminiszter tájékoztassa a tisztelt házat a társadalmi szervezetek vagyonáról. E határozatnak megfelelően elkészült a beszámoló, amely - számos oknál fogva - nem teljes körű, adatai néhány esetben megbízhatatlanok és az állóeszközök bruttó értékének feltüntetése miatt torz árakat mutat ki. A társadalmi szervek működésifenntartási és beruházási támogatására 1968-tól 47,4 milliárd forintot fordított a költségvetés. Ebből 38,7 milliárdot működtetésre-fenntartása, 8,7 milliárdot pedig beruházásra használtak fel. Ebből az összegből 1974-től 22,6 milliárd forint támogatást kapott az MSZMP és a KISZ. A társadalmi szervektől kapott információk szerint a volt MSZMP ingatlantulajdonnal egyáltalán nem rendelkezik. 1166 épület kizárólagos kezelője volt, 1475 épület kezelői jogát más szervekkel megosztva gyakorolta. Az ingatlanok bruttó értéke 7,6 milliárd forint. A volt KISZ és az úttörőszövetség kezelésében és tulajdonában 65 ingatlant tartottak számon, bruttó értékük tavaly december 31-én 2,3 milliárd forint volt, jelenleg 1,7 milliárd forint. ' A Hazafias Népfront kezelésében és tulajdonában 57 ingatlant tartanak nyilván, ezek bruttó értéke tavaly év végi adat szerint 278 millió forint volt, az idén 303,8 millió forint. Az Országos Béketanács kezelésében és használatában 1-1 ingatlan van, 10 millió forint bruttó értékben. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 12 ingatlan tulajdon-, kezelői és használati jogával rendelkezik 128,6 millió forint bruttó értékben. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság 1 -1 ingatlan kezelője és használója, ezek értéke 2,9 millió forint, bruttóban. A Vöröskereszt 31 ingatlan tulajdon-és kezelői jogával rendelkezik, amelyek bruttó értéke tavaly év végén 17 millió, az idén 49,2 millió forint. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 39 ingatlant kezel. A tulajdonáról nem számolt be azzal az indoklással, hogy tulajdona a szakszervezeti tagdíjakból származik. A kezelésében lévő ingatlanok bruttó értéke - nyilvántartása szerint - 339,6 millió forint. A SZOT azonban az ingatlanok jelentős részét 100 forintos eszmei értéken tartja nyilván. tegrátor”, csupán a központi és helyi jogszabályok emberközpontú végrehajtója. A kettős irányítás ellentmondásai akkor szüntethetők meg, ha egy logikusan felépített hierarchiában csak a „forgalom- képes” szabályok maradnak hatályban és megszűnnek a törvényes, de erkölcstelen szabályalkalmazás társadalmi feltételei. A jelenlegi szabályozási rendszer nem csupán áttekinthetetlen és ellentmondásos, de igazságtalan is, mert lehetőséget teremt az állampolgárok „rang szerinti” megkülönböztetésére. A helyi politikai erők is egyre kevésbé tűrik a „differenciált” és lélek nélküli jogalkalmazás terheit. A választott testületek és apparátusok az önkormányzati rendszerben saját felelősségükre döntenek, ezért nem halogatható tovább a tanácsi dolgozókkal szemben támasztott elvi, erkölcsi és szakmai követelmények gyakorlati érvényesítése. Sokan és sok helyen objektív okokkal magyarázzák, hogy a közigazgatási munka elveszítette vonzerejét és társadalmi presztízsét. Én úgy gondolom, hogy mindezeken felül az is nehezíti a megoldást, hogy a konzervatív vezetők nem szívesen vonják be az alkotó személyiségeket az érdemi munkába, mert ez számukra azzal a veszéllyel jár, hogy a zsoldosi, hivatalnoki, de engedelmes apparátus helyébe humanizált és empátiás készséggel bíró munkaszervezetet kell állítani. Befejezésül azon aggodalmamnak szeretnék hangot adni, hogy a racionális, tevékenységközpontú munkaszervezést még sok helyen a személyes alapozású átszervezésekkel próbálják kiváltani, ezért fennáll a veszélye annnak, hogy a funkciók és személyek átmentésének hevében, megmérgezik a még meg sem született önkormányzatok életközegét. DR. DALLOS TIBOR liiÜUUUÍi Újabb 40 ággyal bővült a megyei rehabilitációs osztály (Tudósítónktól) Dombóváron 1982 óta történik mozgásszervi károsodott betegek rehabilitációja 28 ágyon. Tolna megye egész területéről vesznek fel különböző agyi károsodás következtében kialakult féloldali bénultakat, baleset következtében károsodott egyéneket, gerincsérülést követő bénultakat és reumatológiai betegségben szenvedőket rehabilitációs kezelés céljából. Figyelembe véve a rehabilitációra szoruló mozgássérültek nagy számát, a 28 ágy kevésnek bizonyult, a rehabilitálható betegeket előjegyzés alapján vették fel. A várakozási idő hosszú volt. Ezt a problémát oldotta meg a dombó- vár-gunarasi üdülőhelyen - a szálloda helyén - kialakított 40 ágyas rehabilitációs részleg, mely a kórházban működő osztállyal szerves egységben van. Öt kétágyas, tíz háromágyas szoba áll a betegek rendelkezésére. Az alagsorban modern fizikoterápiát, tornatermet és társalgót alakítottak ki. Szép és korszerű intézménnyel gyarapodott Tolna megye egészségügyi intézményrendszere és ezen belül a rehabilitáció. Az intézmény megvalósulásához a Paksi Atomerőmű Vállalat is hozzájárult. DOMBAI ISTVÁN Kúraterasz Tornaterem Tornaszerek
