Tolna Megyei Népújság, 1989. október (39. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

2 Képújság 1989. október 2. Nemzetiségi találkozó Páriban Izesebb ott a kenyér, magasabb a mennybolt (Folytatás az 1. oldalról) tettek Pariból Németországba. Ma már Pári nem falu. Tamási várossá nyilvánítá­sa óta városrésszé lépett elő. Pénteken térzenével várták a pári kul- túrház előtt a vendégeket, ünnepélyes zászlófelvonás és a Himnusz hangjai illesztették maradandó élményeik közé ezt a napot, meg Tamásiban, a művelő­dési központban tartott ünnepség. Mi most mégsem a protokollról tudósí­tunk. A svédasztalos állófogadásnál az olvasóhoz közelebbállónak érezük azo­kat a pillanatokat, amikor a szombaton délelőtt a zenés ébresztő után hagyo­mányőrző emlékmúzeum nyílt Páriban. Huszonöt tagú zenekar játszott a meg­nyíló tájház előtt, helybéliek, az NSZK- ból, az NDK-ból hazalátogatók élvezték a Palkovics Gábor zeneiskolai tanár veze­tésével fölcsendülő fúvószenét, a Tamási Ifjúsági Szövetség pedagógust, közgaz­dászt, építész- és mezőgazdasági tech­nikust, magánfuvarozót, diákot, a muzsi­ka szeretetében összefűző zenekarának játékát. A hagyományőrző múzeum ava­tásán Fatuska János, az Országos Né­met Nemzetiségi Múzeum igazgatója egyik percben még „civilben” rendezget­te a helybéli tárgyakból összeállított kiál­lítást, másik pillanatban már ünneplőbe átöltözve mondta el a megnyitóbeszédet. A tavaly 500 000-ért vásárolt ház be­rendezésére a múzeum eddig mintegy 70000 forintot fordított, de a tanács is adott pénzt tárgyak vásárlására. A mun­ka igazából még csak most kezdődik: a teljes helyreállításhoz, berendezéshez Weiss József Oberkochenböl jött haza Na, ne mondd... Sokfelöl érkeztek pénz kell. A kiállítás a tatai országos mú­zeum állományát képezi, de amint azt Bé­res Jánostól, a Tamási Közművelődési Intézmény igazgatójától megtudtuk, az ő kezelésükben fog működni. Dr. Benkő András, a Tamási Városi Ta­nács elnökhelyettese vázolta a további terveket:- Szeretnők eredeti állapotába vissza­állítani a tetőzetet, folyosót. Sok mindent ki kell javítani. Ha lesz rá pénzünk, a gyűj­tött anyagot tovább rendezzük. Az a szándékunk, hogy az IBUSZ-szal, vagy más utazási irodákkal tárgyaljunk a pári tájháznak a tamási nap részeként történő programba vételéről. Ha a megye segít, félállású néprajzost telepítenénk ide, aki egyúttal a környékbeli anyagot is gyűjt- hetné. Van néprajzosunk a gimnázium­ban, aki ezt a feladatot el tudná látni. Miközben a leendő néprajzkutatási bázis lehetőségeiről beszélgetünk, kö- rénk gyűlnek a szervezők. Rauch József szervezte meg az NDK- ban élő páriák hazalátogatását. Burg- stádtben lakik, nyugdíjas. A 188 felnőtt jelentkező közül százhetvenen jöttek, hozták a gyerekeket is.- Ez, ahol most állunk, a Jakab-féle te­lek volt - mutatja. - Az én öreganyám eb­ből a házból származik... Könnyes a szeme. Weiss József Württembergben él, Oberkochenben. Ö szervezte meg az NSZK-ban élők hazajövetelét erre az ün­nepre. Összesen huszonötén vannak, mintegy harmincnyolcán nem jöttek el.- Sajnálom - teszi hozzá -, mert a teg­nap esti program nagy élmény volt vala­mennyiünknek. Jakob Johann, aki Tettnangból érke­zett haza a találkozóra, üzemi szakszer­vezeti vezető a legnagyobb európai fo­gaskerék- és motorforgórészgyában. 1948-ban, a kitelepítéskor az NDK-ba került, ott tanult lakatosnak. Csak 1956- ban telepedett le az NSZK-ban. Két uno­katestvére és számos rokona él Pári­ban...- Két-három évenként látogatok haza - mondja. Készül a vadpörkölt, aminek elfo­gyasztását baráti beszélgetés, mulato­zás követi. Nem időzünk tovább, a program folyta­tása már kimondottan családias. Este nemzetiségi műsort ad a pécsi Leövey Klára Gimnázium német tagozata, ezt ba- tyusbál követi. Vasárnap német mise, ko­szorúzás a temetőben, búcsújárás, bú­csúztató, búcsúbál... Három nap, ami most élmény, később pedig a szülőföld emlékévé válik, izesebb kenyérré, illatosabb levegővé, ragyo­góbb őszi verőfénnyé, mint bárhol má­sutt. Domokos Eszter Gottvald Károly Politikai fórumot tartott az MDF Tamásiban A tamási fórum résztvevői- Önhittségre nem, de önbizalom­ra van okunk - mondotta pénteken este Csengey Dénes, a Magyar De­mokrata Fórum országos elnöksé­gének tagja Tamásiban, a gimná­zium tornacsarnokában tartott nyil­vános MDF-gyűlésen és politikai fó­rumon. A közel száz résztvevő a Himnusz eléneklése után meghall­gatta Pálinkás József bevezető sza­vait, majd Csengey Dénes vázolta a magyar politikai helyzetet. Megindo­kolta, hogy néhány nappal ezelőtt az MDF miért írta alá a háromszögletű asztalnál született megállapodást. Többek között azt mondta, hogy az aláírást a nyár végén felerősödött fe­nyegető politikai folyamatok is sür­gették. Ezek közé sorolta Grósz Ká­roly és a körülötte tömörülő erők ak­tivizálódását, valamint azt, hogy a parlamenten belül egy csoport az or­szággyűlés önfeloszlatását szervez­te. Ez beláthatatlan következmények­hez, a politikai élet befagyásához vagy az utcán történő folytatásához vezethetett volna. Szólt az MDF-nek az MSZMP-hez, annak különböző szárnyaihoz és az ellenzéki pártokhoz fűződő viszo­nyáról, a felelős politizálás, a geopo­litikai tények, a vezető hatalmak ér­dekei figyelembevételének szüksé­gességéről. Konkrétan is említette a semlegesség kérdését, amellyel kapcsolatban nem is annyira kelet­ről, mint inkább nyugatról hangza­nak el óvatosságra intő figyelmezte­tések. Csengey Dénes kérdésekre vála­szolva elmondta, hogy akár a válasz­tások előtt, akár utána nagy veszélyt rejtenek magukban a sérülékeny koalíciók. Megkérdezték tőle azt is, hogy az MDF milyen miniszteri tárcákat sze­retne megszerezni. Mint mondotta, korai az osztozkodás, mindenesetre az szükséges, hogy hozzáértő szak­emberek kerüljenek a miniszteri szé­kekbe... Gerlach ismét bírált... Bírálta az ország belpolitikai helyzetét és nyilvános vitát sürgetett a társadalom ellentmondásairól Manfred Gerlach párt­elnök, az NDK-beli szabaddemokraták elnöke, aki egyúttal az NDK Államtaná­csának alelnöke is, a Német Liberális De­mokrata Párt (LDPD) központi elnöksé­gének pénteki rendezvényén mondott beszédet. A rendezvényt a neves német publicista, Carl von Ossietzky születésé­nek századik évfordulója alkalmából tar­tották. A beszéd rövidített változatát az LDPD központi lapja, a Der Morgen szombati száma közölte. A szaporodó alternatív csoportokra célozva Gerlach kijelentette: a párttagjait „aggodalommal tölti el, hogy a politikai éberség olyan állampolgárokkal szem­ben is söpörni kezd, akik a humanizmus demokratikus értelmezéséből kiindulva szövetkezve akarják kivenni részüket a szocializmus építéséből, ám az a veszély fenyegeti őket, hogy áskálódó elemek­ként kirekesztődnak (a társadalomból).” Szeptember 19-iki beszédének kitéte­lét megismételve az LDPD elnöke leszö­gezte: az ellenvélemény még nem ellen­állás. Határozottan törekszünk a Varsói Szerződés működési rendjének megújítására Németh Miklós nyilatkozata a Wett am Sonntagnak Vélemények, viták - közügyben Milyen megyei tanácsot akarunk? (Folytatás az 1. oldalról.) ződés működési rendje megújuljon, még­hozzá olyan értelemben, hogy jogi garan­ciák biztosítsák azt, hogy a szocialista or­szágok semmilyen módon nem avatkoz­nak bele egymás belső ügyeibe. Németh elismerte - hangzik a Welt am Sonntag is­mertetése -, hogy nemcsak a magyar­osztrák határ megnyitása miatt támadtak jelentékeny egyenetlenségek a varsói szerződésbeli partnerekkel. - Mindenek­előtt nem hiszem, hogy pusztán a határ megnyitása miatt konfliktusba kerültünk volna több VSZ-beli partnerrel. Az utóbbi évek eseményei egyértelműen bebizonyí­tották - és ez az Önök közvéleménye előtt is, azt hiszem, teljesen nyilvánvaló -, hogy e térség országait nem lehet többé egy egy­séges, monolit tömbként kezelni. Sok min­dent másként látunk, másként ítélünk meg, és nem szokatlan dolog a polémia. „Németh Miklós magyar miniszterel­nök biztosítékot adott arra vonatkozólag, hogy orsszága a jövőben is nyitva tartja a magyar-osztrák határt”. A Deutschland­funk (DLF) nyugatnémet országos rá­dióadó ezt domborította ki abból a nyilat­kozatból, amelyet a Minisztertanács el­nöke a Welt am Sonntag című hetilapnak adott. A DLF kora délutántól kezdve híreiben többször bemondta a nyilatkozat fenti, lé­nyeges részét. Az NDK irányába is su­gárzó rádióállomás így idézte Németh Miklós szavait arról, hogy ha az NDK-ál- lampolgárok úgy döntöttek, hogy nem kí­vánnak hazatérni, akkor nem tehetjük meg, hogy erőszakkal kényszeresük őket a hazatérésre.- Ezen az elven Magyarország a jövő­ben sem kíván semmit sem változtat­ni. Nikola király földi maradványait hazaszállították Mintegy 30 ezer ember fogadta vasár­nap a Crna Gora-i Bar kikötővárosban Nikola montenegrói királynak és család­tagjainak - a királynénak, Milenának, és a két hercegnőnek, Verának és Xéniának - az olaszországi San Remóból hajón hazaszállított csontjait. Az újratemettetés Crna Gora jugoszláv tagköztársaság kí­vánsága volt. Nikola Petrovics, az olasz Savoyaiak, az orosz Romanovok és a szerb Kara- gyorgyevicsek leszármazottja, 1859-től 1918-ig volt Montenegro, a mai Crna Go­ra királya. Országa 1918-ban Jugoszlá­via részévé vált. 1921-ben Dél-Fran- ciaországban száműzetésben hunyt el. A királyi család földi maradványait ün­nepélyesen Cetinjébe, Montenegro egy­kori fővárosába szállították és állami tisz­teletadással helyezték örök nyugalomra a Petrovicsok ősi kriptájában. (Folytatás az 1. oldalról.) A cikk támadja magát a megyei taná­csot is, de azért hagyva némi kétséget az iránt, hogy a központi pénzek szétosztá­sának okkal kifogásolt anomáliái, az ok­tatás tárgyi feltételeinek problémái és népünk rossz egészségi állapota rajta múlott. Mire a cikket végigolvasta valaki, a két­ségei úgy alakultak át, hogy mindezekért nem is a tanács, - hanem az építési osz­tály „építésrendészeti diktatúrája” a fele­lős. Az iránt már semmi kétséget sem hagy a szerző, hogy a panelházak, a vas­úti felüljáró megépítése, no meg a kör­nyezetszennyezés szintén az „építésren­dészeti diktatúra” következménye, mind­ezt tetőzi a legszörnyűbb bűn: a buda­pesti és pécsi székhelyű tervezövállala- tokkal készíttetett rendezési terveknek Szekszárd városra és a megye egyéb te­lepüléseire erőltetése. Szerencse, hogy tesz annyi engedményt, hogy e problé­mák országos gondot jelentenek. Egy dolog nagyon elgondolkodtatott: vajon miért tartja fontosnak a szerző min­den kétséget kizárni affelől, hogy kép­zettségénél, munkájánál fogva legtöbb köze az építésrendészethez van... Talán azért, mert ezzel sugallja az olva­sóinak, hogy minden, amit leír, az megfel­lebbezhetetlen tény, a saját tevékenysé­ge során szerzett tapasztalat, esetleg in­formális jólértesültség, s emiatt nincs mit vitatkozni rajta. Mi azonban vesszük a bátorságot, fő­leg azért, mert a „tényközlések” olyan személyeskedő formát vettek fel, ami még ha igaz volna, - akkor is túllépne a jóízlés határán... De nem is igaz! És itt merül fel az a dilemma, hogy a bennfentesség ilyen erőteljes hangozta­tása után vajon tévedésnek lehet-e be­tudni a cikkben szereplő valótlanságo­kat? Vagy netán a szerző szándékos, és ez esetben teljes joggal állíthatóan rosszindulatú ferdítései? Mi ez utóbbi feltételezésre hajiunk. Kezdjük az elején! A cikk lényegében az „építésrendé­szeti diktatúra” ellen hadakozik, - min­den konkrét utalása csak mint e diktatúra megnyilvánulása szerepel, - annak elle­nére, hogy nem tudja mi az építésrendé­szet, és a fáradtságot sem vette magá­nak, hogy utánanézzen. Amiről ír, - annak az építésrendészet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents