Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-11 / 214. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. szeptember 11. Népművelők válaszolnak (I.) Válasz (a türeimetlenkedőknek, (Folytatás az 1. oldalról.) Nyomda és alkotótanya Dunaföldváron- Táncosok, színjátszók, bábosok - kezdi Götzinger Károly igazgató - évről évre jelentkező közösségeink éppen úgy, mint a kertbarátok, múzeumbarátok, nyugdíjasok. Tanfolyamok szintén lesznek ebben a népművelési szezonban is. Említhetem a német, angol nyelvtanfolyamot. Amiatt, hogy város lettünk, nem változott a korábbi felfogásunk, viszont lényegesnek mondható, hogy beindítjuk az alkotótanyát heteken belül. Egy bölcskei fiatalember lesz a vezetője. A minisztériumtól kapunk valamennyi pénzt is. Elsősorban fafaragást tervezünk itt, de a későbbiekben üzemszerű termelés formájában gondoljuk. Számunkra másik újdonság, hogy saját nyomdánk lesz. Intézményünk és néhány helyi szövetkezet közös vállalkozásával városi lapot indítunk, ami kéthetenként jelenik majd meg. Pedagógusok részére szervezünk nyelvtanfolyamot hathetes időszakban, heti négy alkalommal. Ez amolyan átképzés lenne részükre. Megfelelő nyelvi felszerelést vásároltunk ehhez. Újra indítunk minden olyan hasznos tanfolyamot, mint a motorfűrész-kezelő, traktorvezető, hogy csak ezeket említsem... Családi szombatok Tamásiban- Mi szeptembertől az iskolai tanév végéig tervezünk - mondja Pálinkás Klára az Egyesült Közművelődési Intézmények igazgatóhelyettese. Amit sorolni tudok, még csupán tervek. Annyi biztos, hogy az úttörőház minden olyan tevékenységet folytat, ami sikeres volt. A művelődési házban mi a bérleti rendszernél maradtunk: színház, pódium, gyermekszínházi előadások, koncertek lesznek. Nincs még pontos neve annak a programunknak, amit kéthetenként családoknak szeretnénk. Ezen a szombaton egész nap történne valami nálunk. A könyvtárban ekkor lenne író-olvasó találkozó, az úttörőházban videomozi, játszóház, manuális dolgok, tanácsadás, de hogy ebből mi valósul meg, még nem tudom. Szeptember 15-én egyeztetünk. A városkörnyékre a módszertanosaink rendszeresen kijárnak a szervezőkkel együtt. Kiscsoportos foglalkozásokat kint tartanak az úttörőház munkatársai. Nem mondok újat, hogy a kistelepüléseken élők helyzete a népművelés szempontjából még nehezebb. A népművelő kollégák közül akadnak, akik belenyugszanak abba a helyzetbe, hogy nincs pénz és akkor csöndben élnek. Úgy tudunk segíteni, hogy bálhoz szerzünk zenekart, vagy egy-egy Ajánlataink Kiállítások Tamásiban szeptember 13-tól láthatók a Galériában Borsos Miklós könyvillusztrációi. * Kölesden a Kossuth Művelődési Házban Forster Jakab festőművész tárlatát rendezik. A megnyitón: szeptember 15-én pénteken 16 órakor Fábián Gyula, a Szabad Szó főszerkesztője mond köszöntőt A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg. * Pakson az MMK Galériában szeptember 12-én 1^6 órakor nyílik Gianluigi Castelli, olasz festőművész Úti- napló című kiállítása. A tárlat arról szól, miként látja ő a magyar néphagyományokat A kiállítás október 1-ig tekinthető meg. akik csak fél éve türelmetlenek) A Szekszárdon élő képző- és iparművészek egy csoportja - helyi kezdeményezés alapján - felajánlotta, s a helyi tv nyilvánossága előtt közhírré tette, hogy a II. világháború halottainak emlékére közös munkával emlékhelyet, emlékművet hoz létre. Az ügy kezdeményezői 1989. szeptember 1-i határidővel szerették volna felavatni az emlékművet. Ez a határidő megkérdőjelezte azonban az ügy súlyát, komolyságát, s igy az 1990. május 9-i határidőben állapodtunk meg, melyet magunkra nézve a továbbiakban is kötelezőnek tartunk. Kértük, ha az emlékmű elhelyezésével kapcsolatban bárkinek ötlete, elképzelése van, juttassa el hozzánk, hogy a tervek összevetésével a lehető legjobb helyet jelölhessük ki. Mindeddig hozzánk semminemű ötlet, javaslat nem érkezett, csupán kósza pletyka: az általunk elképzelt helyszín nem megfelelő. (Tulajdonítsuk ezt az elmúlt 40 esztendő beidegződésének.) Az emlékhely vagy emlékmű helyével kapcsolatban több változat felmerült, mig végül a városi tanács műszaki vezetésével és a Szekszárd-Ért klub képviselőivel egyetértésben a Mártírok terén, a múzeum oldalán lévő részt találtuk megfelelőnek. A mű makettjét, makettjeit 1989. december 1 -tői december 7- ig a Babits Mihály művelődési központban közszemlére tesz- szük, majd utána egy fórum keretén belül meghallgatjuk a közösség véleményét, észrevételeit. A mű elkészítéséért, kivitelezéséért semmiféle tiszteletdíjat nem kérünk, s nem fogadunk el. A szekszárdi képző- és iparművészek csoportja Hangverseny Matuz István fuvolakoncertje gyerekműsort szervezünk vele közösen. Abban nyújtunk tanácsot, hogy a naplóikat, gazdasági elszámolásaikat hogyan készítsék. Ha van bármilyen közösségi élet iránti igény, örömmel vesszük, de a kistelepüléseken világrengető dolgokra nem kell számítani. Költségvetésünk januártól decemberig szól. Amit erre a félévre terveztünk úgy tűnik, elegendő a pénz. Az igaz, hogy ehhez különböző átcsoportosításokat kellett végeznünk. így vehettünk példáulaz úttörőházba számítógépet, mert a gyerekeket ez még mindig vonzza. Szponzorok kerestetnek Bonyhádon- Azt hiszem ugyanazok a gondjaink - válaszol Pál Ágnes megbízott igazgató - mint bármelyik közművelődési intézménynek, hogy az anyagi feltételeket miként teremtsük meg. Fontos tehát az erőforrások optimális működtetése. Ez azt jelenti, hogy meg kell vizsgálnunk melyek azok a tevékenységek, amelyekkel nem érdemes foglalkoznunk. Tehát a munkánkat felülbíráljuk. Ahhoz, hogy igényeket tudjunk kielégíteni, a különböző rétegeket meg kellene nyernünk. Akár FIDESZ, MSZMP, MDF, Néppárt, vagy bármilyen politikai szervezet legyen is mögötte, az intézménynek a bizalmukat kell élvezni. Az oktatással, az ismeretterjesztéssel sokkal jobb összhangot kell teremtenünk. Ha egymás ellen dolgoznak az azonos profilú szervezetek, az nem vezet jóra. Vállalkoznunk is kell, de ehhez tőkére és egy csomó engedélyre van szükség. Szponzorokat keresünk. A kultúra értékeinek közvetítése továbbra is alapvető feladatunk. Gondolok itt színházi előadásokra, hangversenyekre. Csoportjainkat, amelyeknek hagyományai vannak tovább működtetjük. Ha igény van rá, újakat is indítunk természetesen. Nem látványos, de szerintem a legszebb nevelési feladat, hogy az embereket segítjük a mindennapi életükben ügyes-bajos dolgaik között eligazodni. Mint módszertani központ, alkalmanként látogatjuk a városkörnyéki intézményeket, de szakmai tanácsokon kívül sajnos mást nem tudunk nekik adni. Azt megtettük már korábban is, hogy a mi programjainkra a saját autóbuszunkkal egy körjáratot szervezünk és behozzuk az érdeklődőket egy-egy rendezvényünkre. így a tervkészítés időszakában megkeresnek bennünket a kisebb intézmények vezetői, hogy mi az, amiben együtt tudunk dolgozni. Azt mondhatom, hogy napi munkakapcsolat van a város- környékkel. (folytatjuk) DECSI KISS JÁNOS „Annak idején mindenkit meglepett Theodore Roosevelt elnök nagy és szerteágazó tudása, aki csak meglátogatta őt. Akár tehénpásztor volt az illető, akár katona, akár New York-i politikus, akár diplomata - Roosevelt tudta, miről beszéljen vele. Hogyan? A felelet egyszerű. Valahányszor Roosevelt látogatót várt, előző este hosszan tanulmányozta azt a tárgyat, amelyről tudta, hogy a vendégét különösen érdekli!” Ugyan ki ne törekednék arra, hogy embereket megnyerjen, hogy barátokat szerezzen, hogy társaságbeli népszerű ember legyen? Mindany- nyian szeretnénk, s hogy mégsem sikerül, az a társas érintkezés technikájában elkövetett hibáink miatt történik. Megnyerni csak úgy tudunk valakit, ha figyelünk rá, s ha olyan dolgokról beszélgetünk másokkal, melyek őket is érdeklik. A New York-i telefontársaság felmérést készített arról, hogy a beszélgetésekben mely szavak szerepelnek leggyakrabban. Bizonyára nem nehéz kitalálni: az „én” szó fordult elő legtöbbször. Ötszáz beszélgetésben 3990 alkalommal használták. Adler, a néhai bécsi lélekbúvár írta: „Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek... a Uj évad a Pécsi Nemzeti Színházban Sárosi István, Szakonyi Károly, Galsai Pongrác műveivel indítja az új évadot a Stúdiószínház. A vég kezdete (Sárosi) című dráma és Genet A cselédek egyfelvonásos játéka mellett már nyáron is bemutatkozott a közönség előtt Szakonyi-Galsai: Mennyei kávéház c. lírai játéka. A stúdió - és szobaszínház bevallottan a kuriózumokat kedvelő közönségréteg igényeit elégíti ki. A nagyszínházi bemutatók közt nyolc darab szerepel. Közülük csupán egy magyar szerző műve, Szakonyi Károly: Lázadók című színjátéka. Bemutatják még Feydeau: Bolha a fülbe című bohózatát, Schwartz: Godspell cimű romantikus játékát és egy Shakespeare-vígjátékot: Minden jó, ha jó a vége. Az operatagozat Verdi: A trubadúr és Mozart: Szöktetés a szerájból című müvének bemutatójára készül. Az 1989/90-es színházj évad kínálatát a pécsi táncművészek balettestje egészíti ki. CSEFKÓ JUDIT legnagyobb akadályt jelentik mások számára.” Az emberi érintkezés egyik kulcspontja, hogy ne önmagunk iránt keltsünk érdeklődést másokban. Hiszen minden ember más, s akikkel találkozunk, bizonyos mértékig felettünk állnak - abban, amit tanulunk tőlük. Kellő önelemzés után rá kell döbbennünk, hogy egy teljesen új élet- felfogást kell elsajátítanunk, ha jól akarjuk magunkat érezni a világban, környezetünkben, munkahelyünkön, családban stb. Ha elolvassuk Dale Carnegie könyvét, többet fogunk tudni arról, hogyan bánjunk az emberekkel, hogyan legyünk jó vezetők, s hogy szerezzünk barátokat. A felnőttnevelés tudora, Dale Carnegie 1936-ban, Amerikában adta ki könyvét. Nálunk a harmadik, átdolgozott kiadást veheti most kezébe az olvasó a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jóvoltából. Ne riasszon senkit a több mint háromszáz oldal, Carnegie ugyanis egyszerű: csevegő, néhol naiv, közvetlen, magával ragadó. Ha csak a vezérdallamot el tudjuk sajátítani könyvéből, már nyert ügyünk van: a másik is ember, figyeljünk rá. CSEFKÓ JUDIT A fél évtizedes születésnapját ünnepelő szekszárdi Művészetek Háza színvonalas közművelődési munkájának egyik figyelemre méltó kezdeményezése az immár harmadik alkálommal megrendezett fuvolakurzus. A tanfolyamot kezdettől fogva Matuz István Liszt-díjas érdemes művész, a Zeneművészeti Főiskola tanára vezeti. A több napig tartó elméleti és gyakorlati foglalkozásokhoz esetenként koncertek kapcsolódnak. A szekszárdi közönségnek sok kellemes élményben volt már ily módon része. E sorok írójával együtt bizonyára számosán szívesen gondolunk vissza a „rögtönzések” sorozatra, ami igazi zenei különlegességet nyújtott. Vártuk hát a világszerte ismert, legutóbb Japánban vendégszereplő kitűnő művész, Matuz István újabb fellépését. Várakozásunkban nem csalódtunk. Koncertjén újfent meggyőzte hallgatóságát, hogy avatott mestere hangszerének. Korábbi években Sebestyén János közreműködésével elsősorban barokk műveket választott. Ezúttal a romantika világába kalauzolta a közönséget. Schubert: Bevezetés és variációk c. szerzeményével indította műsorát. Magával ragadó volt az érzelmi kitörésektől mentes, ám mégis mértéktartóan érzelemgazdag előadás. Reinecke: „Undine” (Sellő) szonátája következett ezután. A német zeneszerző, zongoraművész és karmester kompozícióin Schumann, Mendelssohn és Brahms hatása érződik. A Sellő is romantikus hangvételű darab. Matuz István a zenei kifejezés eszközeivel varázslatosan érzékeltette a víz hullámzását, a hableányok, a deréktól lefelé haltestű vizitündérek ringását, könnyed lebegését. A műsor első részében még Busset: Andalúzia c. darabját élvezhettük virtuóz előadásban. Szünet után saját szerzeményét hallottuk, Hódolat Japánnak címmel. E mű megszólaltatása előtt a rendkívül közvetlen Matuz István bemutatta azt a fafúvós hangszert, melyet nemrégen hozott a felkelő nap országából. Ez a furulyaszerű zeneszerszám főként pentaton dallamok eljátszására alkalmas. A szerző a japán hangszeren elérhető effektusok, hanszí- nek utánzását kísérelte meg saját fuvoláján, felhasználva ehhez a „Cseresznyevirágzás” c. közismert japán népdalt. Bámulatos volt, ahogy szétszedte hangszerét és a fuvola kezében maradt részéből előcsalogatta az elképzelt hangokat. A koncert befejező száma C. Franck: A-dúr szonátája volt. A mű hallgatása közben meggyőződhettünk arról, hogy a méltán érdemes művész valószínű mindent tud, amit egy fuvolistának egyáltalán tudnia kellett. Feltétlenül külön is szólnunk kell a zongorakísérö Szelecsényi Norbertról, az Országos Filharmónia szólistájáról, aki teljes átéléssel, nagy odaadással játszott, ideális partnernek bizonyult. Közreműködését színvonalasan, példamutató szerénységgel és művészi alázattal végezte. A nagy sikerű hangverseny után Matuz István kérdésekre válaszolva elmondta: „Jóleső érzéssel jövök Szekszárdra, mert nem érzem már magamat vendégnek. Itt a saját elképzeléseimet közvetíthetem és azt tapasztalom, hogy hallgatnak is rám. Ez évben 30-an, főként zenetanárok és főiskolai hallgatók vesznek részt a tanfolyamon. Szeretném a kurzust nemzetközivé tenni külföldi professzorok és résztvevők bevonásával. A Művészetek Házának akusztikája kiváló a kamarazene számára. Magam is örömmel játszom itt. Szekszárdhoz és a megyéhez való kötődésemet - rokonaim élnek Tevelen - szeretném a zenében is megörökíteni. A közeljövőben Spanyolországba utazom, ahol egy 10 napos kurzust vezetek és koncertezem is. Ezen a tanfolyamon korunk zenéje lesz a fő téma. Meditativ, újszerű muzsikát csinálunk” - fejezte be válaszát Matuz István. Mi szekszárdiak további sikereket kívánunk neki és még annyit tehetünk mindehhez: Japán és Spanyolország között Szekszárd - nem is olyan rossz! LEMLE ZOLTÁN Lélekszennyeződés Jaj a magyar irodalomnak! Megtudtuk kedd este a Stúdió ’89-ből: haldoklik a magyar könyvkiadás, könyvterjesztés, haldoklik anyagiak híján a mai magyar irodalom. Vajon a temetés időpontjáról is a Stúdió ’89 fog majd értesíteni bennünket? A három magyarországi könyvterjesztő vállalat manapság éppenséggel egymiiliárd forint értékű könyvet tárol - hangzott el. Meg az is: ha megvonják az állami szubvenciót, véget ér a magyar kultúra. Engedtessék meg nekem: nem hiszem. Hol volt még akkor piacgazdaság, amikor már volt magyar kultúra? Még akkor is, ha Bőd Péter, a Magyar Athaenas, az első magyar irodalomtörténet szerzője pusztán azért, hogy művelődhessen, egy ló árát fizette egy könyvért... Még ha minden ellenünk fordul (például az anyagiak), akkor sem leszünk védtelenek. Hiszen észkonszernjeink eleje képes átprogramálni magát sikerműfajokra! Ha másként nem, úgy, hogy nemzeti nagy múltunkat horrorba, nemzeti nagy jövőnket scifi-be átplántálva, jelenünket krimibe kódolva nagy íróink bizonyos nyereség ellenében nyilván hajlandóak lesznek átklasszifikálni magukat. Vagy ez már részben végbe is ment? Lehet, hogy csökkenő vásárlóértékű keresetünkkel csakis a kurrens kínálatból vásárolhatunk - például Petőfi helyett csontokat -, de akkor is vigasztaljon bennünket az a remény, hogy igenis át fogjuk tudni menteni a mai magyar irodalmat a jövőbe. Méghozzá úgy, hogy dacára mindennek tovább írjuk és tovább olvassuk. Minek ez a vércafrangos károgás? DOMOKOS ESZTER Tanuljunk emberül! Dale Carnegie: Sikerkalauz
