Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. szeptember 9. KÉPÚJSÁG 3 Bárkivel megeshet, bármikor Egy munkanélküli viszontagságai „Nem vagyok én kapitalistának való!” (Folytatás az 1. oldalról)- Nem rágtam magam, próbáltam lerázni a gondokat, mint kutya a vizet - bizonygatja a 48 éves, kétgyerekes családapa, akinek 18 éves munkaviszony után, tavaly július elsején mondtak fel pesti munkahelyén, ahol 27 éves kora óta egyhuzamban dolgozott. Ha most bárki is azt hiszi, hogy Ala- dzsics Mátyásnak valami szuper helye volt, extra fizetéssel nagy semmittevéssel, az alaposan téved. A Gyünkön lakó férfi munkahelyének csak a központja volt Pesten, dolgozni vidéken dolgozott. Hol itt, hol ott, az ország minden felében.- Volt, hogy fél évig az Alföldön voltunk, utána meg egy évig Zalában, ha éppen ott volt munkánk. A feleségemmel is így ismerkedtem meg. Szoktam is tréfásan mondogatni, hogy nálunk foglalkozási ártalom, hogy megnősültem. Együtt dolgoztunk az asszonnyal, a figuránsom volt. Amikor megszületett a kisöreg - céloz most 15 éves, nagyobbik fiára - felpakoltuk a gyereket is, aztán vittük magunkkal, mikor hová mentünk. Volt, hogy szállodában laktunk, de legtöbbször magánházaknál. Annyira csavargó életforma volt ez, hogy a kisebbik fiunk például Szolnokon született. Amikor iskolás korba értek a gyerekek, akkor a nejemnek otthon kellett maradnia, más munkaalkalom után néznie. Mit mondjak? Ez már akkor sem volt könnyű Gyönkön, de végül is sikerült. A postán helyezkedett el, volt táviratkihordó, telefonkezelő, most Varsádon hivatalvezető. Miért nem változtatott lakhelyet, miért nem költözött el a család máshová, ahol több munkaalkalom kínálkozik? - merül fel az emberben óhatatlanul a munka- helykeresések viszontagságait hallgatva a kérdés.- Nem akartam elmenni Gyünkről, itt nőttem fel, itt jártam gimnáziumba, itt vannak a barátaim, szeretem ezt a vidéket - szólal meg Aladzsics Mátyásból a patrióta. - Egyszer ugyan gondoltam rá, hogy máshol könnyebben megélhetnénk, be is adtam a fővárosban az ötödik kerületi tanácson a lakásigénylésem, de tavaly év elején visszakértem a papírt, a befizetett pénzt. Nemcsak magam, a fiaim miatt is, akik azt mondták, hogy hiába költözünk Pestre, ők úgyis visszaszöknek. Meg aztán Aladzsics Mátyás az idők folyamán bizonyára meg is szokta az ingázást, nem esett nehezére, évtizedek óta ezt csinálta. Tudta, hogy ha hétfő, akkor mennie kell, ha péntek, akkor jöhet haza.- Én egy íróasztal mellett soha nem tudnék megülni, csak a terepen érzem jól magam - mondja a földmérő. - Meg az az igazság, hogy mikor erre a pályára kerültem, akkor nagyon jó gárda volt itt. Öreg, kataszteri mérnökök, hatalmas tudással, tisztességgel, sokat tanultam tőlük. Később sajnos változtak a körülmények, a munkatársak. Új szelek fújdogáltak Aladzsics Mátyás pesti munkahelyén is, akárcsak másutt az országban. Létszámleépítés, racionalizálás, hangzott el a jelszó. Aki időben kapcsolt, az már ekkor új munkahelyet keresett, de volt aki csak akkor mozdult, amikor már másodszorra nem kapott fizetésemelést. A földmérő mégis bízott. Nem tehet róla, ilyen a természete, örök optimista. Azt hitte innen fog nyugdíjba menni. De tévedett. 1988. július elsejével megkapta a munkakönyvét. Hiába próbált új helyet keresni magának Pesten, Pécsett, Tamásiban, képzettségének megfelelőt sehol nem talált. Közel az öt- venhez nem nagyon kapkodnak senkiért. Aladzsics Mátyás nyolc hónapig munkanélküli volt.- Jártam kéthetenként a tanácshoz, bepecsételtek a munkakönyvembe, mentem a munkaközvetítő irodába, de nem tudtak állást ajánlani. Átképzéshez én már öreg vagyok, trógerolni meg már nem tudok. Vállalkozni? Nézzen rám, nem vagyok én kapitalistának való! Engem mindenki átverne, ilyen szempontból balfácán vagyok. Egyébként is vállalkozni csak az tud, akinek tőkéje van. Mi máról holnapra élünk, a fiaimnak több spórolt pénze van, mint nekünk. A feleségem ötezret hoz haza, én,hatot, ehhez jön a családi pótlék. Kocsim nincs, tanácsi házban lakunk. Előbb csak a folyóiratokról, majd az újságokról is lemondtam. Luxust nekem már csak egy-egy könyv vagy hanglemez megvétele jelent. Fogalmam sincs, mihez kezdtem volna, ha a feleségem nem látja meg a földhivatal hirdetését az újságban! Szerencséjük volt, meglátta. Aladzsics Mátyás nyolc tétlen hónap után ismét végezheti munkáját. Most Szakályban méri a földeket, örül a munkának, jól megvan a kollegáival. A földhivatal állami megrendelésre Egységes Országos Felmérési Térképet készít, hiszen a régi harmincéves, elavult, új kell.- Szerencsére! - sóhajt a geodéta. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: RITZEL ZOLTÁN Szántóverseny Kisvejkén A Bonyhádi Agrárklub ragaszkodik jól bevált hagyományaihoz, így már negyedik alkalommal rendezte meg tegnap a völgységi szántóversenyt. Ennek a kifejezetten szakmai jellegű találkozónak minden esztendőben más és más szövetkezet a házigazdája. Ezúttal a rendezésre a kisvejkei termelőszövetkezet vállalkozott. A házigazdák mellett még 14 szövetkezet traktora vágott neki három kategóriában a KGST által meghatározott nemzetközi szabályok szerint folyó nemes vetélkedésnek. A 15 traktoros az úgynevezett nagygép kategóriában (250 vagy ennél több lóerőt képviselő gépek), a 150-170 lóerős középgépek, valamint a kisgépeknek számitó MTZ-k kategóriájában mérték össze szakmai felkészültségüket. Mindez természetesen változó sikereket hozott, hiszen akadt téesz, ahol a versenyen induló már előtte jó néhány nappal készült a feladat végrehajtására, míg másutt á munka dandárja miatt csak a gép ellenőrzésére és a versenyen való indulásra nyílt lehetősége a traktorosnak. Mivel a verseny a lengyeli szakmunkásképző és szakközépiskola közelében zajlott az iskola diákjai szép számban képviseltették magukat az eseményen, ahol az élelmesek sok apró szakmai fogást leshettek el a „profiktól”. A jó hangulatú versenyen a szakmai értékelést követően a következő eredményt hirdették ki: Nagygép kategória: 1. Gulyás László Pannónia Tsz Bonyhád, 2. Ihász Imre Nagymányok Gábor Áron Tsz, 3. Sebestyén Gergely Aparhant Búza Virág Tsz. Középgép kategória: 1. Gergics Antal Nagymányok Gábor Áron Tsz, 2. Papp Lajos Bonyhádi Pannónia Tsz, 3. Kerekes János Aparhant Búza Virág Tsz. Kisgép kategória: 1. Antal János Bonyhádi Pannónia Tsz, 2. Dobos Vince Apar- hanti Búza Virág Tsz, 3. Viszló László Nagymányok Gábor Áron Tsz.- szs Tájkép, csata után.. ? Értény kis község és sajnos a legjobb akarattal se lehet elmondani róla, hogy fejlődőben lenne. A sorvadásnak lehetnek közgazdasági érvekkel megmagyarázható okai, de ami az ifjúsági házzal évek óta történik, arra se magyarázat, se mentség nincs. Valamikor az egykori jegyzői istállóból alakították át és bebútorozták. Látogatták is, minden bizonnyal nem frakkban, vagy szmokingban és nem is mindig a társadalmi illemszabályok kínos betartása közepette. Ez azonban nem mentség arra, amit a látogató manapság talál. Még azt is nehéz kideríteni, hogy az épület kinek a tulajdona. Akárkié, nem törődik vele. Annyira se, mint a régóta megszűnt mozival, mely szintén várostrom utáni képet mutat. Bármennyire csökkent is az utóbbi évtizedekben a szép fekvésű falu lélekszáma, fiatalok máig is élnek itt. Természetesen nem abban a házban, melyet fényképünk mutat... O. I. Fotó: K. M. Megkérdeztük Lesznek-e szerzetesrendek Tolnában? (Folytatás az 1. oldalról.) Számíthatunk-e erre megyénkben is, kérdeztük Mayer Mihály segédpüspöktől.- Én egyelőre nem tudok róla - hangzott a válasz. - Tolna megyében egyébként is csak Simontornyán és Dunaföldváron voltak ferences szerzetesek. Apácák több helyen tevékenykedtek, Szekszárdon a kórházban voltak irgalmas nővérek és a Bezerédj utcában iskolanővérek. Tolnában a szerzetesrendek újjáéledésének nincsenek meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételei. A simontornyai volt ferencesrendi kolostor épületének azt a szárnyát például, ami még egyházi kezelésben volt, nemrégiben vásárolta meg a községi tanács, és napközivé, illetve szállodává alakítja át. De hiányoznak a személyi feltételei is a kolostorok visszaállításának, hiszen nemhogy elég szerzetes nincs, qle még elég világi, egyházmegyés pap sincs. Hiába szeretnénk, hogy például Szekszárdon legyen külön kórházi lelkész, hitoktató, káplán, ha egyszer nincs, a községekről nem is szólva. A szerzetesrendek újjáéledése csak a nagyobb városokban, búcsújáró helyeken lehetséges. Pécsett például a pálosok megkapták régi épületeiket. A jezsuitákat és a cisztereket is hivta mára püspök úr, a kármelita apácák pedig már el is kezdték a működésüket. Pécsett még szó van egy énekiskoláról is, ahol templomi énekeseket képeznének.- fké Vendégváró vadászhaz A Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság vadászháza a Rác-csúcs tövében, Csibrák mellett, sose volt protokoll kocavadászok orgiáinak és - sajnos csak - újabban sokat emlegetett vadmészárlások színhelye. Devizatermelő helynek is nevezhetnénk, hiszen azok a nyugati vadászok, akik innen indulnak cserkelni, ropogós kemény valutában fizetnek, amiből a több is kevés lenne az országnak. A rendkívül ízléses épületről kevesen tudják, hogy már 1971-es megnyitásakor is építészeti rekord volt. A gazdaság ugyanis 1971 áprilisában kezdte felhúzni falait és augusztusban már tető alatt volt. Szeptember 6-i ottjártunk idején a tatarozó brigád az utolsó simításokat végezte, hogy teljes kényelemmel fogadhassák a bejelentett és napokon belül érkező nyugatnémet vadászvendégeket. Elsősorban vaddisznóra jönnek majd, vaddisznó pedig, mint megtudtuk, bőven van, már a kőhajításnyira lévő kukoricást is boldogan látogatják. Egyelőre... o. i. Fotó: K. M.