Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-23 / 225. szám

2 - TOLNATÁJ 1989. szeptember 23. Molnár József és D. Varga Márta a biomedicináról- Az Ön igen ízléses, kék színű név­jegykártyájára a következő szöveget nyomták: „KNEIPP BIOMEDICA oszt­rák-magyar vegyes vállalat. Wien- Budapest-Badacsony. Dipl. Arc. Mol­nár József igazgató.” Ezenkívül meg­jelöl egy budapesti, valamint egy bé­csi lakáscímet és telefonszámot. Mindenekelőtt arra lennék kiváncsi: mit is takar a Kneipp Biomedica név, s mit akar ez a vállalkozás?- A vegyes vállalatnak az a célja, hogy a Kneipp életelveket, rekreációs gyógy­módokat Magyarországon is megvalósít­sa. Nem ismeretlen dologról van szó, hisz már 1893-ban megalakult az Országos Magyar Kneipp Egyesület. Kneipp német pap volt, s a nevéhez fűződik annak az összetett gyógymódnak az alkalmazása, amely vízkúrából, dietetikából, mozgás­ból, a gyógynövények felhasználásából, s a lelki áthangolódásból áll. Ezt így együttesen tulajdonképpen rendterápiá­nak is szoktuk nevezni, hisz az alapja az, hogy rendszeresen éljünk, keljünk, fe­küdjünk és táplálkozzunk. Sajnos nem így élünk, éppen ezért rendkívül időszerű lenne a Kneipp-filozófia alkalmazása. Nyugaton ez igen népszerű, hisz például csak az NSZK-ban több, mint ezer egye­sület alakult. Olyan gyógymódot szeret­nének megvalósítani, amely teljes egé­szében természetes eszközökre épül, a vegyszereket, gyógyszereket, a mérge­ket, a műtrágyát, permetezőszereket igyekszünk kikapcsolni az életünkből.- Amit Ön eddig elmondott, rop­pant szimpatikusnak tűnik, és gyö­nyörűen hangzik, de vajon létezik-e ma Magyarországon olyan réteg, amelyiknek van ideje és pénze ózon­dús levegőjű uszodára, teniszezésre, egyszerűen arra, hogy önmagával foglalkozzék?- Ezt a kúrát itt a Novotel Szállóban, ahol a központunk is működik, elsősor­ban nyugati vendégeknek ajánljuk. A programunkat azonban rendkívül figye­lemreméltónak tartja, és támogatja az egészségügyi miniszter asszony is, hisz a keleti tömbben először Magyarorszá­gon próbáljuk megvalósítani. Őszintén szólva nem Budapesten, hanem Bada­csonyban hozzuk létre a központunkat, hisz a természetközelség a vezérelvünk. Azonban iszonyatos falakba ütköztünk, mert kegyetlenül nehéz harcot kell meg­vívnunk 1987 óta a helyi hatóságokkal. Már régen valutát kellene termelnie a ve­gyes vállalatunknak, de előreláthatólag csak a jövő év márciusában tudunk in­dulni. Magyar partnerünk a Márvány szö­vetkezet, az induló alaptőkénk 25 millió forint volt. Ma már azonban ennél lénye­gesen több a vagyonunk. Badacsonyban 27 ezer négyzetméteres természetvédel­mi területet vásároltunk, ahol jelenleg rendkívül nagy munka folyik. Ez a munka azonban akadozik, hisz nem segítik, ha­nem gátolják például az útépítésünket. I- Nagyon nehéz szót érteni a ma­gyar hatóságokkal? Mi okozza a leg­több bosszúságot?- Nehéz? Egyszerűen nem Jehet kijön­ni velük. Jellemző a szűklátókörűség, az elmaradottság, az, hogy minden közhiva­talnok túlértékeli a saját pozícióját, nem ismerik fel, hogy miben van üzlet, még akkor sem, ha ebből hasznuk lesz. Beck Tamás kereskedelmi miniszter a közel­múltban a mi ügyünkkel kapcsolatban megkereste a Veszprém Megyei Tanács elnökét, hogy támogassanak bennünket. De ennek a miniszteri levélnek sincs semmi foganatja, mindent nekünk kell kibrusztolni és kierőszakolni. Holott Ba­dacsonyban csak ebben az évben há­rommillió nyugatnémet márkát vesztet­tünk. Mert visszavonták például a jog­erős építési engedélyünket. De nem aka­rok panaszkodni, nem azért jöttünk ide. Akárhogy is alakul, nem adjuk fel, nem futamodunk meg. I- Egy kicsit elkalandoztunk a ma­gas hivatalok útvesztőiben. Végül is kiknek ajánlják a biomedicinát, kinek van erre pénze?- A Novotel magyarok számára nehe­zen érhető el. Badacsonytördemicen azonban nemcsak külföldieket foga­dunk, hanem magyarokat is, sőt ingyen, alacsony költséggel is tervezünk külön­böző kurzusokat. Helyünk van, s például sátrat is fel lehet verni a területünkön, ahol a Kneipp-programba bekapcsol­nánk a magyar nagyközönséget is. A hidroterápiába tartozik majd a Balaton, Badacsonyban adott a lehetőség a síe­lésre, a kirándulásra, a vitorlázásra. A fi- toterápiát gyógynövényekkel, természe­tes kivonatokkal, teákkal, fürdőkkel való­sítjuk meg. A táplálkozás alapját elsősor­ban azok a zöldségfélék jelentik, amelye­ket mi magunk vegyszer nélkül terme­lünk, s nyersen tálaljuk fel. A rendszeres életmód mellett igen fontos, hogy az em­berek lélekben is megnyugodjanak. Az emocionális programunkban hangver­seny, zenehallgatás szerepel, kiállításo­kat szervezünk és nézünk meg - fej­lesztjük az ember szépérzékét. A jövőben szerte az országban előadásokat tar­tunk, azért, hogy aki szépen és okosan szeretne élni, otthon a hétköznapjaiban is megtehesse ezt.- Megpróbáltam utánanézni, hogy pontosan mit is jelent a biomedicina. Á „Biológiai pokolgép” című könyv­ben találtam erre utalást - agyfelja­vítást, illetőleg életmeghosszabbí­tást értenek alatta. Az önök rendterá­piája is mintha valami ilyesmit pró­bálna elérni.- Igen, rokonságot érzek ezzel a meg­fogalmazással én is, hiszen rekreációról van szó a Kneipp-kúránál is. Nem első­sorban beteg emberek gyógyítását, ha­nem tiszta, civilizációs betegségektől mentes életmódot ajánlunk.- Igen ám, de kinek? Mert ismerve a mi munka- és életstílusunkat - még ha valaki otthon, vagy másutt meg is tanulja azt, hogy hogyan kell ki­egyensúlyozottan élni, nem biztos, hogy rá is ér szépen élni. El nem tu­dom képzelni, hogyan lenne időm például uszodával kezdeni a napjai­mat...- Pedig ma már egyre több embert lát­ni, amint kocog az utcán, a parkokban. Negyedóra, félóra ideje nem igaz, hogy ne legyen valakinek. Inkább az a helyzet, hogy fásultak, levertek az emberek, s ta­pasztalható egyfajta félelem is a jövőtől. Mostanában túl sok reformkor alakul, akik valamiféle programokat hirdetnek, de talán mi vagyúnk az egyetlen olyan cég, amelynek az a programja, hogy ré­gen bevált eszközökkel feloldja az embe­rek fásultságát. Úgy gondolom: a politi­zálásnak ez is egyfajta formája, hisz nem elég szólamokat hirdetni, - az embereket belülről is át kell formálni. Ennek érdeké­ben az egész országban szeretnénk ki­alakítani a Kneipp-láncot, amely remél­hetőleg egy nagy üzleti vállalkozássá fogja magát kinőni.- Hogy stílszerűen egy természet­ből vett hasonlattal éljek: Önt, amikor tavaly decemberben a Szekszárd- ÉRT Klub egyik rendezvényén részt vett, körülzsongták, akár csak az édes körtét a darazsak. *•­- Ez a helyzet bizony, igen nagy az ér­deklődés a programunk iránt, rengeteg levelet kapunk. Tolna megyébe egyik kedves barátom, Rácz Zoltán építész hi­vott meg. Mi Szekszárdon a mezőgazda- sági kombináttal vagyunk kapcsolatba: biobort vásárolunk tőlük. A biobor tulaj­donképpen minimális vegyszer felhasz­nálásával termesztett szőlőből készül. A bor, ha úgy vesszük méreg, akkor ha nagy mennyiségben, és rossz minőség­ben isszák. Nem méreg viszont a mérték­letesen fogyasztott biobor. A biotáplálko­zásnak igen nagy jövője van szerte a vilá­gon, úgy, hogy ilyen termékek előállítása jó üzleti vállalkozás. A Novotelben hama­rosan megkezdjük a szekszárdi biobor reklámozását, árusítását. Egyébként Ba­dacsonyban mi magunk is állítunk majd elő biotermékeket, egyelőre még nem exportra, bár van export-import jogunk is. I- Milyen cégekkel létezik még kap­csolatuk Tolna megyében?- Már tárgyaltunk az Aliscavinnel, je­lentősebb bortételt rendeltünk meg tő­lük. A Nagydorogi Áfésszel próbálkoz­tunk, hiszen ezen a környéken hagyomá­nya van a gyógynövénytermesztésnek. Sajnos nem jutottunk dűlőre, mert nem tudják biztosítani azokat a paramtéreket, amelyeket a nyugati piac megkíván. A mikrobiológiai szennyezettség magas, a hatóanyagtartalom nem felel meg a nem­zetközi normáknak, a radioaktív szennyezettség is nagyobb, mint a meg­engedett. Nagydorogon korrektül meg­mondták: képtelenek megfelelni a köve­telményeknek. De keressük az üzletet to­vább. Badacsonytördemicen vegyszer- mentes gyógynövényfarmot hozunk majd létre, s kis mennyiségben ingyen is adunk belőle azoknak, akik felkeres­nek bennünket. Szóval jelentős beruhá­zásokat eszközlünk a saját pénzünkből azért, hogy a programunkat meg tudjuk valósítani.- Ml még csak hallottunk a biofar­mokról, s az amerikai Spray testvé­rekről, arról, hogy a kemikáliákat in­tenzív menedzsmenttel, gondos üzemszervezéssel helyettesítették, a hosszú távú vetésforgót és az új talaj- művelési módszereket alkalmazták. Az eredmény meglepő: a kezdeti visszaesés után a hozamok azono­sak a permetezett területekévé), s nincs gyom és kártevő a farmon. Úgy gondolom, ezt a módszert érdemes lenne itthon is kipróbálni, - mondjuk egy állami gazdaság valamelyik üzemegységében.- De mennyire! Létezik egy nemzetközi szervezet, amely a biotermesztéshez programot ad, s ennek tagja a Szekszár­di Mezőgazdasági Kombinát is, sőt jelen­tős tapasztalatokra is szert tettek. Ezeket a módszereket a gyógynövénytermesz­tésnél is meg lehet és érdemes megvaló­sítani ha nem is nagy, hanem középüze­mi körülmények között. Persze az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne egy kis kertje, ahol kapálhatna, mozoghatna, s megtermelné a saját szükségletére a zöldségféléket. Szerencsések azok az emberek, akik vidéken élhetnek, falvak­ban, vagy olyan szép kis mediterrán jelle­gű városban, mint Szekszárd. I- Ha nem indiszkrét a kérdésem: Ön hogyan lett ennek a vegyes válla­latnak az igazgatója?- Magyar származású vagyok, de meglehetősen hosszú időt töltöttem Ausztriában, s tanulmányoztam a Kneipp-módszert. Ausztriában döntöttük el dr. Józsa Ferenc orvossal együtt azt is, hogy ezt a módszert Magyarországon is elterjesztjük. Nem kevés pénzt fektettünk be mi is, de még nagyobb a szenvedély, amellyel harcolunk az ügyért. I- Ön szakember, vagy üzletem­ber?- Menedzser vagyok, az eredeti kép­zettségem építészmérnök. Igen sok időt töltöttem el üzemszervezéssel, nagyüze­mek beruházásával, s ez a tapasztalat most sokat segít a munkámban. I- Ön feltűnően jól néz ki, tiszta ar­cú, és tekintetű ember, kipihentnek látszik. A Kneipp-kúra szerint él?- Köszönöm a bókját. A hétvégeket Badacsonyban töltöm, ahol nem csak szellemi, hanem fizikai munkát is végzek, s teljesen feltöltődöm. A mi 27 ezer négy­zetméteres balatoni birodalmunkba szí­vesen várunk minden állampolgárt, aki kíváncsi a Kneipp-mödszerre, s ha ked­ve van néhány napot ott is tölthet. Sőt - hétvégi telket adunk, majd legalább egy évre, ahol kertészkedni kell naponta né­hány órát, s aztán pihenhet, gyönyörköd­het a környezetben, a tájban. Tudja, nagy divat manapság magyarkodni. Szerintem az az igazi magyar ember, aki a másiknak mutat, vagy ad valami újat azért, hogy boldogabban éljen. S ez az egyik igazi, s legemberibb program ma Magyaroszá- gon. ■ - Köszönöm a beszélgetést. „Ma megígéri, holnap visszavonja szavát” Nemzeti munkavédelem a 20-as években 1920-ban a honvédelmi miniszter elrendelte a nemzetvédelmi bizottsá­gok felállítását valamennyi települé­sen. Ezen bizottságok feladatává tették a tájékoztató hírszolgálat, az ún. „T” tisztek munkájának segítését. Az ere­deti elképzelés szerint községenként a jegyző, a pap(ok), tanítók, földbirtoko­sok valamint a gazdakörök és ipartes­tületek képviseletében 3-3 tag került volna e bizottságba. A tömören besú­gói feladatokat a rendelet a követke­zőkben fogalmazta meg: „a község megfigyelése honvédelmi és bolsevis­ta szempontból. Rendszeres adatszol­gáltatás a megfigyelés tapasztalatairól és ezek eljuttatása a megyei katonai parancsnokság „T” szolgálatának. E szervezet feladata a keresztény sajtó támogatása a destruktív sajtóval szemben, bizalom felkeltése a nemzeti hadsereg iránt, a keresztény egyesü­letek működésének támogatása, vala­mint a polgári karhatalom ellenőrzé­se.” Mivel az antant képviselői időnként ellenőrző körutat tettek az országban és a békeszerződésben foglaltak be­tartását vizsgálták, ezért külön titkos utasítás foglalkozott azzal, hogy „ide­gen államok bizottságainak érkezése esetén a „T” tiszt nem létezik. 1922-ben a közben belügyminiszte­ri hatáskörbe került tájékoztató tevé­kenységet megszüntették, mert az „előrehaladott konsolidáció” tevé­kenységüket szükségtelenné tette. E lépéssel párhuzamosan hozzá­kezdtek a nemzeti munkavédelem szervezeti kereteinek kialakításához és e keretbe óhajtották beépíteni a ko­rábbi bizottságok tagjait valamint a polgárőrséget is. Az új szervezet célja „hazafias polgárok tömörítése, akik a köz- és közérdekű üzemek fenntartá­sát magukra vállalják és kritikus ese­tekben is biztosítják azok működését... Mivel ezen szervezet tagjai a társada­lom legmegbízhatóbb tagjai közül vá­lasztatnak ki, a kirendeltségek vezetői fegyvertartási kérelmet nyújthatnak be az illetékes rendőrkapitánysághoz.” Tolna vármegye Nemzeti Munkavé­delmi Hivatalának vezetője, Tarnóy részletes feladatmeghatározó körle­velet szerkesztett a járási főszolgabí­rók számára. Ebben kifejtette, hogy „e szervezet célja a magyar hazafias ér­zés ápolása, a magyar fajúság érzésé­nek ápolása, a társadalom megóvása a szocializmus és kommunizmus le­selkedő agitációjától és hasonló haza­fias munkák végzése”. Kiemelte, hogy e szervezet kizárólag a nemzet érde­kében kíván munkálkodni, a köz el­sődlegességét tartva szem előtt és nem a munkásság ellen szervezik. Ugyanakkor sztrájk esetén tagjai azonnal munkába állnak és biztosítják a közüzemek zavartalan működését. Tarnóy tehát a sztrájktörést nem tartja munkásellenes lépésnek. Hogy nem­csak békés feladatokra gondolnak, arra utal a jelentkezési lapok egyik ro­vata, amelyben a katonai kiképzett­ségről, azaz mely fegyvernemnél szol­gált ill. van-e géppuskás képesítése a jelentkezőnek, kérdés szerepel. 1922- ben készült egy olyan részletes felmé­rés, amely tartalmazta a közérdekű üzemek (bánya, villamostelep, malom, tejüzem stb.) felsorolását, valamint működésükhöz szükséges szaksze­mélyzeti létszámot. Ez az előkészület azért is indokoltnak tekinthető, mert a rohamosan növekvő infláció ellen bár­mikor sztrájkokra lehetett számítani. Az MNV-tagok szervezésénél elsőd­leges követelményként a megbízható­ság és az intelligencia szerepelt. Ki­sebb községekben 5-10, nagyobb te­lepüléseken 15-30 fős csoportok ki­alakítását tartották kívánatosnak. Ezen belül is elkülönítve a rendes és pótta­gokat. Már a szervezés elején is csök­kentették az eredeti mércét, ugyanis póttagnak a kevésbé megbízhatók is számításba jöhettek. A községek nem nagy lelkesedés­sel fogtak hozzá a szervezéshez. Ugyanúgy púpnak érezték a hátukon, mint a minden hónap 16-ig kötelezően adandó községi hangulatjelentés ké­szítését, amelyben a munkásokról, iparosokról, földművesekről, tisztvise­lőkről, egyesületi vezetők véleményé­ről kellett írni. A bátaapáti jegyző a főszolgabíró­nak jelentette, hogy eddig 26 emberrel tárgyalt, de közülük mindössze „3 ta­nult és 5 polgárembert” sikerült az ügynek megnyerni. Úgy látja, hogy „e szám sem biztos, mert ha valamelyik ma megígéri, holnap visszavonja sza­vát.” A kibújás széles skálájáról szól: egyesek korukra, egészségi állapo­tukra, mások a szomszédokra való hi­vatkozással nem vállalják a szervezeti tagságot Volt aki kijelentette, hogy probléma esetén a saját portáját kí­vánja őrizni, más attól fél, hogy „jelent­kezésére a szocialisták és szomszédai felgyújtják a házát.” Izményben és Mórágyon a jegyzőnek sikerült egy lis­tát összeállítani, de a „jelentkezők” sem a jegyzőkönyvet, sem a kötelez­vényt nem írták alá. A szervezés eredménytelenségét mutatja, hogy az év végéig a megyé­ben összesen 40 tagja lett a szervezet­nek. A dombóvári járásban Gyulaj és Mucsi 5-5 főt, a dunaföldvári járásban senkit, a simontornyaiban Varsádról 2 tagot sikerült beszervezni. A többi já­rásban is hasonló volt a helyzet: a köz­pontiban Őcsényben 7, Simonmajor- ban 2, a tamási körzetben Tengődről 2, Tamásiból 5 és Nagyszokolyról 3, a völgységi járásban 7 településről 9 je­lentkező akadt. Az előzőkben említett bátaapáti 8 személy nincs az összesí­tésben, tehát valószínűleg meggon­dolták magukat Az 1923-as esztendő első feladatai közé tartozott az alispán szerint „hihe­tetlen adatok” helyett eredményes szervezéssel a szükséges létszámok biztosítása. Szigorú hangon szorgal­mazta a szervezést és a korábbi pol­gárőrség tagjaival a nemzeti munka- védelmi szervezethez átlépést jelentő kötelezvények és esküívek aláíratását. A „felsőbb kivánalmaknak megfelelő eredmény” nem is maradt el, mert 1923. január 23-án már 44 település jelentése feküdt az alispán asztalán. Érdemes tallózni, hogy mely községek renitenskedtek még mindig, hol nem sikerült eredményesen szervezni. A sváb községek: pl. Gyönk, Majos, Ci- kó, Murga, Kalaznó stb., a munkás- mozgalmilag „fertőzöttebb” falvak: Du- naföldvár, Pincehely, Ozora, Felső­nyék elöljáróságától egyetlen nevet sem tudtak jelezni a vármegyei veze­tésnek. A sikeres településeken sem új tagok szervezése, hanem a polgár­őrök átjelentkeztetése történt. Éry Már­ton alispán március 5-én e tárnában sürgető levéllel fordult a települések jegyzőihez. Tarnóy, a szervezet me­gyei vezetője ismételten a közérdek fontosságáról, a közrend, a közbizton­ság, a közüzemek működésének je­lentőségéről küldött terjedelmes leve­let a járási főszolgabírónak szorgal­mazva a járás községeire való ráhatás növelését. A völgységi járás főszolga­bírója, Hagymássy 8 napos határidőt adott a jegyzőknek és körjegyzőknek a szervezés befejezésére. 24 nap múl­va sürgető levelet volt kénytelen külde­ni Apar, Dőrypatlan, Kakasd, Kisvejke, Majos, Mucsfa, Tevel és Zomba jegy­zőjének. Újabb 10 nappal később Apar, Zomba és Tevel kapott felszólí­tást Szeptember elején Apar és Tevel jegyzője utolsó figyelmeztetését kapta, de már fegyelmi ígéretével fűszerezve. 1923. szeptember 17-én Hagymássy főszolgabíró Apar és Tevel 15 kötelez­vényét is elküldhette a munkavédelmi hivatal megyei vezetőjének. A kötelez­vényeket szabályszerűen a községek kitöltötték. Hogy hiányzott róluk a sze­mélyek aláírása? Ezt senki nem vizs­gálta. A terv teljesült DR. DOBOS GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents