Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-20 / 222. szám

1989. szeptember 20. ^PÜJSÄG 5 El kell árulnom egy műhelytitkot a kedves olvasóknak. Ha ugyan ez egyál­talán titok. Amikor az ember ír, akkor olyan hátsó gondolata is van, hogy ér­zelmeket, indulatokat váltson ki. Ez néha meglepő módon sikerül. Eléggé hosszúra nyúlt pályafutásom során kaptam már levelezőlapot, mely máig is legféltettebb kincseim közé tar­tozik. így kezdődött: „Ordas! Maga men­jen az erdőbe csaholni, oda való!” Egy másikban azt a lehetőséget helyezték ki­látásba, hogy szétrúgják az ülepemet, miként tyúk a töreket. Se a csaholás, se ez nem történt meg, ami természetesen nem biztos, hogy csak meglehetős test­súlyomnak és valamikor eléggé elfo­gadható testi erőmnek volt köszönhető. A kiváltott indulatok, sajnálatos módon többnyire névtelen levelek formájában jutnak tudomásomra. Ami már csak azért is bánattal tölt el, mert a névvel jel­zettekre minden esetben válaszolok. Gyűjteményemben van ilyen levélváltá­sokról több dokumentum is. Nem győz­tük meg egymást ellenlábasaimmal, de legalább jól odamondogattunk kölcsö­nösen. Ami jót tesz a kedélyállapotnak és az emésztésnek. Furcsa módon még sosem kaptam in­dulatokat tükröző sorokat azért, ami bi­zonyára előfordult. Arra gondolok, hogy valakit messze érdemein túl dicsértem. Ezt egyetlen áldozatom se kifogásolta, pedig ha hibáztam, akkor hibám forrása az előbbiekével teljesen azonos volt. Az újságíró ugyanis megjelenik valahol és Indulataink igyekszik tájékozódni. Miért munkálna benne ennek ellenkezője, tehát a leg­jobb szándéka szerint. Régtől vallom, hogy a hibákat nem kell keresni, úgyis szemközt ugranak az emberrel. Csak­hogy nem lévén helybeli, velem együtt minden kollégám az odavalósiak tájé­koztatására van utalva. Akik - fogalmaz­zunk finoman - nem mindig tárgyilago­sak. Később azonban néha visszataszí­tóan vadak is. Nemrégiben a nekem személyesen is tetsző és rokonszenves Medinával bajlódtam. Nacionalista dü­höt fröcsögő leveleket kaptam már ez ügyben, nem is keveset. Miért írtam me­gyénk egyetlen délszláv kisebbségéről sok jót, amikor semmivel sem különbek, mint a magyarok. Noha utóbbiak vannak többen, amit mellékesen szólva senki nem vitatott. Mások - például egy tele­fonhívó is - azt kifogásolták, hogy a he­lyi Szőlőhegynek miért nem szenteltem figyelmet. A szőlőhegyiekről csakugyan nem ír­tam, de majd egyszer megteszem. Ha ki nem vernek onnan. Addig is egyre szi­lárdabbá váló módon változatlanul go­molyog bennem az a vélemény, hogy az esetek többségében azokat a tetteket il­lik számon kérni valakin, melyeket elkö­vetett. Amelyeket nem, azokat csak módjával. Persze indulatokkal is, hiszen ha ilye­neket az ember, némi felelősség tudat­tal, lábra keltett, akkor talán nem élt hiá­ba. Amiben szívesen hinne: ORDAS IVÁN Visszhang Nem tervezik a vasútvonal megszüntetését Lapjuk 1989. augusztus 17-i számá­ban megjelent „Meditáció vonatügyben” c. cikkben foglaltakra az alábbi tájékoz­tatást adom: Budapest-Paks között közvetlen, át­szállás nélküli összeköttetés 2 pár gyors­vonattal 1979 májusában létesült. Az atomváros fővárosi összekapcsolása azt követően valóban a cikkben leírtak sze­rint alakult. Ennek okaként két körülményt kell megemlíteni. Egyrészt a fizető utasfor­galmunk Paks állomáson számottevően csökkent, a csökkenés mértéke 1988- ban 1985-höz képest meghaladja a 40 százalékot. Másrészt a jelenlegi nagy­számú és kedvező időbeli választékot nyújtó Volán-járatok lényegesen jobb le­hetőséget biztosítanak, mint a korábban volt közvetlen gyorsvonatok. A cikkben „BIZMUT” névre keresztelt csehszlovák beszerzésű Bz-motorok az 1930-as évek elején gyártott Ganz-motorokat váltotta fel, s vitathatatlanul kedvező jninőségi változást idézett elő a gyenge forgalmú mellékvonalainkon. Egyébként a motor 70 km/órás sebes­ségű közlekedésre alkalmas, s az adott időpontban keleti relációban csak ilyen motorok beszerzésére nyílt lehetősége a MÁV-nak. Nyilvánvalóan egy Trabant műszaki paraméterei sem egyeznek meg pl. a Mercedesével. A paksi közvetlen vonatok megszünte­tése a felsorolt öt város közül nem érinti hátrányosan Érd és Százhalombatta la­kóit, ahol az elővárosi forgalom megfele­lő eljutást biztosít, míg Dunaújváros fővá­rosi forgalmára három közvetlen sze­mélyvonatpár áll rendelkezésre. Az emlí­tett vasútvonalon a személyforgalom korlátozását, esetleges megszüntetését nem tervezzük. Busch Károly, a Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatósága igazgatóhelyettese Fotó: Tilinger Sándor Híres nevek viselői Mottó: Az egész ember az, aki egyszeri és megismételhetetlen. Hangját, mozdulatait, tulajdonsá­gait átörökítheti utódaira, nevével még évszázadok múltán is találkoz­hatunk. Velük a névrokonokkal. Szilágyi Erzsébet (? - 1483) Hunyadi Jánosnak, a 15. sz. euró­pai történet kiemelkedő alakjának, a híres törökverőnek a felesége. Édesanyja annak a Mátyás király­nak, akit a utókor még a mai napig is igazságos Mátyásként emleget. Szi­lágyi Erzsébet neve Arany János: Mátyás anyja c. költeményéből lett népszerű. Szimbólummá vált. Az aggódó, a fia életéért remegő anyában olyán erő lakozik, amely nem ismer tért és időt, mert a leghatalmasabb, az anyai szeretet táplálja, az a szeretet, amely csodákra képes. Szilágyi Erzsébet, Alsónána, Petőfi utca 23. Az évek kitörlik emlékezetünkből azokat a neveket, eseményeket, amelyek kevésbé fontosak. Volt álta­lános iskolai osztálytársaim nevére jól emlékszem, arcuk még fel-felde- reng előttem, de azt, hogy mi volt szüleik neve, már elmosták az évtize­dek. Csak egyet nem. Mert, hogy is lehetne egy olyan szép nevet elfelej­teni. Öt testvér válaszolhatja arra a kérdésre, hogy anyja neve: Szilágyi Erzsébet. Alsónánai otthonában ke­restem meg Erzsi nénit. Haja hófe­hér, de termete a rengeteg munkától, a gyermekneveléstől, a betegségtől sem tört meg. Tartása olyan, mint ahogy gyer­mekkoromból emlékeztem rá: egye­nes és büszke. Süteményt süt, más­nap üdülni viszi unokáit, „jó lesz ott egy kis hazai”, mondja. Mikor elmon­dom, azért jöttem, hogy beszélges­sünk a nevéről, elmosolyodik. Ő már megszokta.- Füzesgyarmaton, ahová való va­gyok nem volt érdekes a nevem, sok A híres törökverő felesége: Szilágyi Er­zsébet Az alsónánai Szilágyi Erzsébet Szilágyi volt. Később az iskolában és a munkahelyemen láttam, hogy min­dig felkapják a fejüket az emberek, ha kimondom. Egyszer a bátaszéki takarékpénz­tárban a pénztáros rám nézett és ahogy kimondtam a nevemet, a vers folytatásával válaszolt „levelét megír­ta”. Jót nevettünk mind a ketten. Sze­retem a nevemet és ezért nem vettem fel a férjemét. I^dig ez abban az idő­ben még ritka volt. Úgy éreztem, hogy akinek ilyen nevet adott a sors, meg a szülei, az köteles azt büszkén viselni. SAS ERZSÉBET Megjöttek a fiatalok A szerelem és a féltékenység Róza néni boldog. Újságolja mindenki­nek, aki esetleg nem tudná még, hogy va­sárnap vendégei voltak. Itt volt a fia és a menye. Nem is volt ünnep, még csak születés­nap vagy névnap sem, a karácsony is messze még, mégis eljöttek. Jól be is ebédeltek, mert bizony éhe­sek voltak, és még beszélgettek is vele. Beszélgettek még ebéd után is vagy egy órácskát, elmesélték, hogy új konyhabú­tort vettek, s hogy remélik, majd jövő ta­vaszra feljön a mama a városba és meg­nézi. Azt is elmondták, hogy milyen szé­pen halad a nagyobbik fiú a matematiká­ban, s hogy a kisebbik is tudja már kezelni a számítógépet. Róza néni éppen erről mesélt már vagy a tizedik szomszédnak, amikor az meg­kérdezte:- Jó, jó, rendben van, hogy mindezt el­mesélték, de mit meséltek a gyerekek, a fiúk? Róza néni furcsán nézett rá:- A fiúk? Hát a fiúk azok nem voltak itt.- Hát miért nem hozták őket? Hiszen nyáron sem nyaralt itt egyik sem úgy, mint régebben, amikor még kicsik vol­tak! Róza néni elgondolkodott: csakugyan, miért nem hozták a fiúkat? Ö ugyan kérdezte őket, de kitértek a válasz elől. Ugyanígy kitért most ő is a válaszadás elől a szomszédasszonya ismételt kér­désére. Mert rájött valamire. Azért nem hozták a fiúkat, mert akkor nem tudták volna úgy megpakolni a ko­csinak nemcsak a hátulját, de a hátsó ülését is téli krumplival, hagymával, al­mával. Lehet, hogy tán csak ezért jöttek? De hiszen, nem is kértek, inkább sza­badkoztak, hogy ugyan, anyuka, ne pa­koljon már annyit. De akkor miért volt letakarva már jó előre a kocsi hátsó ülése azzal a rossz pokróccal? (sárdi) Ahogy „nincsen rózsa tövis nélkül”, va­lóban annyira hozzá tartozik a szerelem érzéséhez a szenvedés, melynek egyik forrása a féltékenység. Ez a „tövis” fájdal­masan megszúrja a másikat, de megseb- zi vele saját magát is, gyakran keserűvé torzítja az édes érzést. Szellemesen vilá­gítja meg a féltékenység lényegét egy német szójáték: Die Eifersucht ist eine Leidenschaft, die mit Eifer sucht, was Leiden schafft. (A féltékenység olyan szenvedély, mely hévvel keresi azt, ami szenvedést okoz.) Szerencsére nem feltétlen velejárója a szerelmes állapotnak a féltékenység - hiszen sok emberpár szerencsésen megússza enélkül -, de mégiscsak a szerelem lényegéből fakad. Az igazi sze­relem jellemzője a kizárólagosság és fel­cserélhetetlenség érzése és kívánsága; az, hogy „csak ő kell és senki más”, őrá viszont teljes egészében igényt tart a partner, nem tud és nem akar osztozni mással. Amíg az ember - főleg serdülőkorban, ifjúkorban - bizonytalan az érzéseiben, amikor egyik nap az egyik barát, másik nap a másik felé vonzódik jobban, amikor sokáig töpreng azon, melyiket is válasz­sza - addig valószínűleg nem is igazi még a szerelem. A baj ott kezdődik, hogy míg a másiktól kezdettől megkí­vánja az ember a kizárólagosságot, a hű­séget, addig saját magánál nem veszi olyan szigorúan, ha kedves pillantást vet másra is. Ez felszíthatja a partner félté­kenységét, még ha a szó szoros értelmé­ben igazi oka nincs is rá. Súlyosbíthatja a problémát a barátok ugratása, a barát­nők aggodalmaskodása. Sokszor maga a társ viselkedik szándékosan úgy, hogy féltékenységet keltsen, lányok körében ez sajnos igen gyakori, így akarván fel­hívni magukra egy fiú figyelmét, vagy fo­kozni párjuk szerelmét. Ez így - hamis módon - egyáltalán nem biztos, hogy si­kerrel jár, mindenesetre felébreszti a fél­tékenység „zöld szemű szörnyét”, ez pe­dig senkinek sem jó. Szélsőséges esetben a féltékenység kórossá fajulhat, betegséggé fokozód­hat, leginkább férfiaknál. Sok lány és asz- szony szenved attól, hogy a partnere ál­landóan apró jeleket keres rajta és a la­kásban, és ezeket hűtlensége bizonyíté­kaiként magyarázza. A bizalmatlanság, gyanakvás hamarosan tönkreteszi a kapcsolatot. A féltékeny ember általában új kapcsolatában is gyanakvó és óvatos marad. Pedig bizalom nélkül nyomasztó a légkör, több lesz a kapcsolatban a kel­lemetlen óra, mint a kellemes perc. A szerelem és a féltékenység olykor egyenes arányban áll egymással, más­kor ellenkezőleg, fordított az arány. A kapcsolat elején általában az előbbi jel­lemző, tehát minél jobban szereti a párját, annál inkább fél az elvesztésétől. Ha bi­zonytalan, önmagát leértékelő, szorongó emberről van szó, még erősebben. Ahogy hűl az érzelem hőfoka, enyhül a féltés is. Más esetekben viszont fordítva, éppen a hűlő szerelem helyét foglalja el a puszta féltés. Lehet, hogy saját öniga­zolási vágya táplálja, a féltékenységgel mintegy bizonyítani akarja, hogy még szereti partnerét. Lehet az is, hogy az irigységhez hasonló érzés munkál ben­ne. Amíg szerelem lesz a világon - remél­jük, örökké -, addig a féltékenység sem hal ki teljesen, és persze, a hűtlenség sem. A saját lelki egyensúly és a párkap­csolat harmóniája érdekében azonban mindkét félnek jobb lenne, ha mellőzni vagy legalább enyhíteni tudná a félté­kenység érzését. DR. IGNÁCZ PIROSKA Az új biztosítási formáról Már tavaly sokat hallottunk az új bizto­sításról, de azt hiszem, e sorok olvasása­kor sokan ébrednek rá arra, hogy még nem kötötték meg a nagyobb biztonsá­got nyújtó szerződést. Pedig éppen a be­törések nagy száma miatt érdemes vele igyekezni. Ehelyütt csak a leglényege­sebb szempontok kiemelésére van lehe­tőség. Melyek az alapbiztosítások? Az épü­letbiztosítás (személyi tulajdonban álló épületekre, nyarafókra, hétvégi házra, ta­nyára, melléképületekre, istállókra, ga­rázsra, kamrára, ólra, terménytárolóra stb.) lakásbérlemény-biztosítás (a bérla­kások biztosítására), ingóságbiztosítás (a lakásban tartott ingóságokra), vala­mint a felelősségbiztosítás. Érdemes foglalkoznunk az alulbizto­sítás fogalmával. Ha a biztosított által meghatározott biztosítási összeg alacso­nyabb, mint az újraépítés (újrabeszer- zés) költsége, alulbiztosítás jön létre. Kár esetén a biztosító csak olyan arányban fizet, ahogy a biztosítási összeg a tényle­ges újraépítés (újrabeszerzés) költségei­hez aránylik. Amíg a szerződésünk fenn­áll, érdemes a-’ "ionnan szer értékű tárgyakról egy írásbeli nyilatko­zattal a biztosítót értesíteni, különben be­következhet az alulbiztosítás. Az ingó- ságbiztositásnál kétféle vagyoncsopor­tot különböztetünk meg. Az elsőbe tarto­zik a nemesfémek, a drágakő, az igaz­gyöngy, a bélyeg- és éremgyűjtemé­nyek, a képzőművészeti alkotások, a va­lódi szőrmék, a kézi csomózású vagy szövésű keleti szőnyegek és az antik bú­torok. Minden más, így a háztartási gé­pek, szórakoztató elektronikai cikkek is a második vagyoncsoportba tartoznak. Az első vagyoncsoportba tartozó tár­gyakról jó tudni: betöréses lopás esetén a nemesfémekben, ékszerekben, vala­mint a bélyeg- és műgyűjteményekben keletkezett kárt a biztosító maximum százezer forintig, biztonsági zár alkalma­zása esetén ötszázezer forintig téríti meg. Ha a felsorolt vagyontárgyakat beépített páncélkazettából vagy páncélszekrény­ből tulajdonították el, a biztosító a kárt a biztosítási összeg erejéig teljesen meg­téríti. Tehát felesleges az élcelődés, hogy úgyis mindegy az óvatoskodás, hiszen egy jobb betörő páncélkazettával, pán­célszekrénnyel együtt viszi el az értéke­ket. Az alapbiztosításokon kívül kiegészí­tő biztosításokra is lehet szerződést köt­ni. Ezek a következők; vízkárbiztosítás, üveg biztosítás, mezőgazdasági kister­melői biztosítás, baleset-biztosítás. A felelősségbiztosításról csak annyit jegyzünk meg, hogy az általunk másnak okozott károkért vállal felelősséget, ilyenkor a biztosító fizeti a szerződési megállapodás szerint. A biztosítási díj a biztosított kívánsága szerint igénybe vett biztosítási mérték szerint alakul. Ezt az üzletkötővel közösen kiszámíthatja a biz­tosítást kötő. K. É.

Next

/
Thumbnails
Contents