Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-15 / 218. szám

1989. szeptember 15. /^tolna'n ^NÉPÚJSÁG 3 A huszonnegyedik órában... Már egy esztendeje is elmúlott, hogy a Tolna Megyei Népúj­ság hasábjain megjelent az „Apró bosszúságok” című írás. A cikk rá kívánt mutatni városunkat szerető, nyitott szemmel közlekedő ember által észlelt hiányosságoknak bizonyos ré­szére, olyánokra, melyek már-már a közfelháborodás mértékét is súrolják és egyben arról árulkodnak, hogy bizonyos hiátus is mutatkozik e téren, amikor is az illetékes ügyintézők talán nem is tudják, mit kellene tenni ahhoz - vagy restek hozzá -, hogy az évek során felgyülemlett gondok sorjában megoldást nyerje­nek. Úgy tűnik, ilyenkor inkább a bölcs tétlenségbe burkolóznak, hiszen részükre a legcélravezetőbb megoldás: a mellébeszé­lés. Felülről nem szólnak, alulról nem kezdeményezünk, mert az munkával és felelősséggel jár. Jó lenne már valami más iránytűt keresni a város általános rendjének kiépítésére, meggyökerez­tetésére és annak folyamatos biztosításához, a munkát olyan emberek kezébe adni, akik értik is a feladatukat és nemcsak ki­nevezett „tehetségek”. A szóban levő cikk megjelenése óta el­telt időszak alatt minden tovább konzerválódott és újabb gon­dokkal sűrűsödött. Persze ilyenkor előjön a szokásos refrén: nincsen pénz. Ez volt az illetékesek számára a „védőöltözet” sok évvel ez­előtt is. Ha a városközpont rendbe tételére nem jut anyagi esz­köz, hogyan juthat akkor a külső városnegyedekre? Pedig ott sem lehet az emberi tehetetlenséggel a munkát időtlen időkig halogatni. Ebből az esztendőből megint eltelt csaknem három­negyed év és újra itt a nyakunkon a tél. 1. Vajon tényleg mikor lesz már kijavítva a Mártírok tere páratlan oldalán a hepe­hupás járdafelület? 2. Vajon mikor óhajtják az illetékesek a városcentrumban a púpos járdafelületeket (Marx utcai kereskedelmi szakközépis­kola előtt, az Arany J. utca és a Jókai utca közötti gyermekintéz­ményeket körülvevő járdaszakasz Arany J. utca felőli része, a Hunyadi utca páratlan oldalának a vasúti sorompó előtti rövid etapja stb.) - hosszú évek mulasztását eltüntetve, úgy rendbe hozni, hogy azokon ne bukjanak orra az arra közeledők? 3. A kórházi rendelőintézettel szemben elhelyezkedő Dália ABC áruház mellett keskeny járdaszakaszt és a megépítésre váró átjárókat - járda és autóparkoló között -, valamint az épü­letet északról körülvevő „városképi kaszálót”, mikor óhajtja az ezzel megbízott céljának megfelelően elkészíttetni? 4. A Béri Balogh Ádám utcai házszámdzsungel, vajon mikor fogja már a gondolkodó ember munkáját tükrözni? (Csak egy példa a sok közül: a rendelőintézettel szemben megépült kiske­reskedők házában levő drogéria, vajon mikor fog működési en­gedély szerint már nem az Eü. Szakiskolában működni, árusíta­ni? „Az épületek használatba vételi engedélye alapokmány és azon mindig a pontos címzéseken, hogy szerepeljen”, írja a váro­si tanács illetékese a Tolna Megyei Népújság 1988. június 23-i számának közreadott cikkében. Nos, döntsék el, kedves olvasók, hogy ez valóban így van-e a gyakorlatban, mikor az előbb említett drogéria Béri Balogh Ádám út 9. szám alatt páros oldalon, és az Eü. Szakközépiskola páratlan oldalon is 9. szám alatt működik. íme csak egy eset. Vajon hány van még? 5. A városközpontban levő közutakról és járdaszakaszról, mi­kor fognak eltűnni az évek során megsüllyedt felületi területré­szek és velük együtt a megszámlálhatatlan sok pocsolyaerdő, amely bosszantóan zavarja a jármű- és személyközlekedést? A kiragadott, fontosabbnak ítélt munkák, az elvégzendő fel­adatoknak csak kis hányadát képezik. Nem kívánom tovább so­rolni a problémák tömkelegét. Mérjék fel végre, a városért fele­lősséget érző, illetékes városi alkalmazottak, e kis város lakói­nak mindennapjait zavaró gondokat, adjanak tanúbizonyságot arról: képések és szakavatottak arra, hogy - a mindenkori anyagi háttér gazdaságos felhasználása mellett - ezeket jól megoldják. Végre az elvárás szintjén ám cselekedni kellene a felemlített problémakörök területén Szekszárdon is, a városért, annak pol­gáraiért, környezetünk kulturáltságáért, a tényleges - demagó­giamentes - városdemokrácia jegyében. HUBA JÁNOS Szekszárd A betegek gyakran magában a kórházban kapnak ilyen-amolyan fertőzést. Ennek megelőzésére Japánban most egy olyan fertőtlenítőkamrát készítenek, amelyben etilén-oxid- gázzal pusztítják el az ágyakban, matracokban és más nagy tárgyak­ban megbúvó baktériumokat. A kamrába behelyezik a fertőtleníten­dő tárgyakat (a kamra nagyságától függően például a matracok száma nyolc, tizenöt vagy harminc lehet), majd a gázpárologtató fölmelegszik, s a kamra a nem robbanó etilénoxid­Mire büszkék Bogyiszlőn? gázzal telítődik. A fertőtlenítés időtar­tama hat-tizenöt óra. Utána egy szű­rőn átáramoltatott levegő szorítja ki a gázt a kamrából. Ez a berendezés persze nemcsak kórházakban használható, hanem könyvtárakban, művészeti galériák­ban és hasonló létesítményekben is. Jellemző adatai: benne a csírák 99,9 százalékos vagy még jobb hatásfok­kal pusztíthatok el. A csírátlanított tárgy gyorsan szá­rad, s nem marad benne sem sztati­kus villamosság, sem kellemetlen szag. Már-már mindennapossá váló, sajnos többnyire cseppet se jogtalan kesergé- seink során könnyen megfeledkezünk arról, hogy történnek ebben az ország­ban jó dolgok is. Sors(jegy)történetek Nincs szerelem bongó nélkül Ki ne ismerné Hofmeister Lajos bá­csit? Olyan ő, mint szegény „Kalap” volt, aki a labdarúgó-szurkolók gyön­gyei közé tartozott. Lajos bácsi örökké mosolyog és örökké sorsjegyet árul. - Ilyen a sors - tárja szét nevetve a kezét, s máris az ifjúságon a szeme. - „Nincs szerelem bongó nélkül...” - hirdeti két ti­zenévesnek. Az egyik válaszol is. - Dehogynem, Lajos bácsi! Kipróbáltam. Bongó nem volt, de szerelem, igen. A másik persze nem maradhat le, így kontráz: - Lajos bácsi, a maga idejében ugye még a bongót azt nem ismerték... (Azt még nem.) De hogy ne csak árulja a sorsjegyeket Lajos bácsi, mindig elmondja, igyekszik nyerő „pakkot” kiválasztani, amikor el­hozza a pici, reményeket keltő és álmo­kat romboló papírkákat. Melyeknek mellesleg - valószínű a pénz romlásával egyenes arányban 5-ről 20 forintra is emelkedett az ára. De sebaj, vevő min­dig akad. Legutóbb egy gázcseretele­pen dolgozó hölgy nyúlt szerencsésen a pakkba. Százezret nyert! Még szerencse, hogy Lajos bácsi általában az OTP közelében telepszik le. Hogy mindez hol történt?! Na ne..., kérem, úgy hallottam, még van abban a pakkban nyerő... úgyhogy én megyek is.- szs ­Az emberért, a holnapért Mit tehet Ön? Nagy kérdés: mit tehet bármelyi­künk az emberért, a holnapért? De ki kell ábrándítanom mindazokat, akik erre a kérdésre a most ismertetendő kiadvány kapcsán politikai választ várnak. Mert „A rák megelőzhető! Mit kell tennünk?” című kiadvány nem politi­kus, csak önvédelmi eszközt ad az olvasó kezébe. A15 forintért kapható 30 lapos kiadvány útra bocsátója A rák ellen, az emberért, a holnapért Társadalmi Alapítvány, megjelenését Bőcs Józsefné igazgatási előadó:- A bogyiszlaiaknak most a legfontosabb az általános iskola 6 millió forintot igényelt felújítása. Gyarapodott a tantermek száma, jobb lett az elektromos hálózat és létre jött a központi fűtés. Több száz gyerek érdekéről van sző, ez nem csekélység. A másik a fogorvosi rendelő. Ez már elkészült, a berendezés egy része is megvan és előbb-utóbb remélhetőleg kapunk fogorvost, aki ide kijárva láthatja el a rászorulókat. A postával szemben így sikerült kialakítanunk egy kisebb egészségügyi gócpontot, hi­szen a fogorvosi rendelő, a működő orvosi és a terhesgondozási tanácsadó mellé kerül. 0.1. Fotó: K. M. A Népboltnál talán kevésbé... Drága, drágább, még drágább (Folytatás az 1. oldalról.) Szúrópróbaszerűen körülnéztünk né­hány szekszárdi üzletben, kiválasztottunk egy-két - nem kifejezetten létfontosságú - árucikket A mindenképpen méregdrága - bizo­nyára ezért szinte mindenütt kapható - Im­pulse dezodor a Herbária szaküzletben 220, a Korzóban 240, az 50-es boltban 250, a Skálában 252 forint. Az a Nivea test­ápoló, ami a Herbáriánál 70, a Skálában 75, az újvárosi ABC-ben néhány fillér híján 79 forint, a Korzóban 81 forintba kerül. Az 50 grammos Kolynos fogkrém a Korzóban 24 forint, az 57 grammos a Skálában 44, a 84 grammos 50 forint. A diabetikus Marie kekszért a Skálában 43,40-et, a Délker boltjában csak 30 forintot kell fizetni. A min­denképpen borsos árú Martini Bianco az 50-esben 284,20, a Skálában 285, a Dél- kernél 187 forint, az Extra Barna bonbon a Skálában 266, az 50-esben 263 forint 50 fillér. Nyilvánvaló, hogy az árak nem csak vál­lalatonként térnek el (a Skálát és az újváro­si ABC-t a szekszárdi áfész, a Korzót és az 50. számú boltot a Népbolt Vállalat üzemel­teti, megint más cég a Herbária és a Dél­ker), hanem különböznek egy-egy vállalat üzleteiben is. Az árak alakítását jogszabá­lyok behatárolják. Jelenleg öt árforma van érvényben. A rögzített hatósági áraktól eltérni csak lefelé, és akkor is csak egyedi esetek­ben, akciók idején lehet. E körbe tartoz­nak például bizo­nyos húskészítmé­nyek, a zsír, a tej. A maximált ártól - bi­zonyos növényvédő szerek, mezőgazda- sági gépek tartoznak többek között ide - lefelé, a legalacso­nyabb hatósági ártól - termelőeszközök, mezőgazdasági termékek esetén - fölfelé lehet eltérni. A hatósági előírások figyelem- bevételével - például átlagos fuvarköltség számításával - alakítják ki többek között a Tüzépek az építőanyagok és a tüzelő árát. Már ezek a kötöttségek sem olyan szoro­sak, hogy ne adnának lehetőséget árkü­lönbségekre üzlet és üzlet között. Az áru­cikkek 80 százalékára azonban ma már ilyen laza előírás sincs érvényben, azok az úgynevezett szabad árformába tartoznak. A tág lehetőségekre való tekintettel ho­gyan állapítja meg a fogyasztói árakat pél­dául a Népbolt? - tudakoltam Pámer Fe­renc kereskedelmi igazgatóhelyettestől.- Vállalatunk üzleteinek döntő többsége jövedelemérdekeltségi rendszerű, azaz a bolti kollektívának közvetlen anyagi érdeke fűződik a minél eredményesebb működés­hez. Nagyobb jövedelmet el lehet érni ma­gasabb árakkal - ezáltal nagyobb árréssel - is, de alacsonyabb árakkal is, ha többet értékesítünk. A Népboltnak ez az utóbbi - a kis haszon, nagy forgalom - a stratégiája. Úgy érezzük, hogy összességében ol­csóbbak vagyunk a környezetünknél, bár ez egyes cikkekre nem feltétlenül igaz.- A kiskereskedelemben mintegy 200 ezer féle cikk kerül forgalomba. A Népbolt közel 1000 szállítóval áll kapcsolatban, egy-egy cikket több helyről is beszerzünk. Ennyiféle ár kialakításához a vállalatnak nincsenek meg a feltételei - például a vo­nalkódrendszer és ennek leolvasásához Az import kozmetikumokra különösen érvényes: drága, drágább, s van, ahol még drágább szükséges pénztárgépek. Az üzeleteink képezik az árat, ehhez vállalati árszabály­zatot adunk ki; szorzószámokat határo­zunk meg, amellyel a nagykereskedelmi árat szorozva olyan fogyasztói ár illetve ár­rés alakul ki, ami a gazdaságos működést lehetővé teszi. Természetesen ez utóbbi miatt, hogy a különböző kiskereskedelmi vállalatok fo­gyasztói árait befolyásolja a vállalati költ­ségszint is, a már említett - nagyobb árrés­re vagy nagyobb forgalomra irányuló - stratégián kívül.- Befolyásolja az árat a beszerzési ár is. Ugyanannak a terméknek eltérő lehet a be­szerzési, így a fogyasztói ára attól függően, hogy melyik nagykertől, vagy éppen köz­vetlenül a termelőtől vásárolt az üzlet.- A boltok figyelik a környezetüket, a konkurenciát is, és igyekeznek olcsóbbak lenni másoknál. Feltűnő lenne például, ha az egyik üzlet ugyanazt a színes tv-t 500 fo­rinttal drágábban kínálná a másiknál. Nem menne oda a vevő. Ilyesmire a vállalat ár­csoportja is figyel, s ebből eredően is lehet­nek ármozgások. Általában azt lehet mondani, hogy a vál­lalatok, az üzletek akkora árrést érvényesí­tenek a termékeken, amekkorát tudnak, amekkorát a fogyasztó elfogad. Ezért aztán vállalati irányelvtől és szorzószámoktól füg­getlenül gyakran olcsóbban kell adni a ter­mékeket a számítottnál, máskor pedig - például hiánycikkek esetében - maga­sabb ár is elérhető.- ri - ór ­A magassarkú masnis a Skálában 1390, a Korzóban 1310 fo­rint. A lakk hatású spricceltért a Skálában 1210 forintot, a Kor­zóban 1080-at kérnek. a Pedagógusok Szakszervezete, a Magyar Nők Országos Tanácsa, az Országos Egészségnevelési Intézet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, az Alföldi Nyomda, a Papír­ipari Vállalat Szolnoki Papírgyára, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat támogatta. (Van, ami már megszűnt közülük.) Az Országos Onkológiai Intézet munka­társai szerkesztették, a világhírű dr. Eckhardt Sándor professzor lekto­rálté, a fényképeket Urbán Tamás fo­tóművész, a grafikát Csavlek András Munkácsy-díjas festőművész készí­tette. A kiadvány kettős haszna: az egészségnevelés - meg feltehetően a nemes célt szolgáló bevétel. A minap vásároltam a könyvstan­don, a Korzó Áruház előtt. A múlt veséjébe látó, retrospektive kritizáló, vehemens politikai munkák, a horrorok, szcifik, burkolt vagy bur­kolatlan pornók és egyéb irodalom- melléki kankalinok között sárgállott. Egyetlen szépséghibája, hogy 1987-ben jelent meg. Hogy miért most népszerűsítjük? Mert most árusítják... No meg azért is, mert az egyetlen olyan útmutató, amely világosan kimondja, hogy ilyen zűrzavaros időkben „mit kell tennünk”. Legalább a rák ellen. domokos Fertőtlenítés - új módszerrel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents