Tolna Megyei Népújság, 1989. szeptember (39. évfolyam, 206-228. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2. Képújság 3 A Palmer-jelenség (Ha a népek nem ismerik egymást, egymás fantomjait teremtik meg) Augusztus 28-án az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának székházában, dr. Já­nosi György első titkár társaságában volt szerencsém egy tartalmas, élmény­számba menő beszélgetést folytatni Mark Palmer úrral, az Egyesült Államok budapesti nagykövetével, valamint Thomas Lynchcsel, a nagykövetség első titká­rával. Az eszmecsere és a szerény hidegtálvacsora után elkísérhettem a vendé­geket a Dátum szerkesztőségébe és az orvosklubba. Benyomásaimról szeret­nék itt számot adni. Mr. Palmer nem hagyományos értelemben vett diplomata, nem zárkózik be bu­dapesti hivatala épületébe, nem ügyel kínosan diplomata mivoltára, ebből követ­kezően kimondja a véleményét a dolgokról. (Ezért érik időnként olyan vádak, hogy beavatkozik az ország belügyeibe.) Kifinomult intellektus, úgyszólván minden iránt érdeklődik, feszült figyelemmel kíséri a vitapartner minden mondatát. Ismeri a szekszárdi bor hírét, határozottan állítja, hogy a legfinomabb bor, amivel életében találkozott, egy üveg ajándékba kapott szekszárdi bor volt, sajnos, a nevét nem tudja, mert egy kísérleti termékről volt szó, amelynek nem volt még neve sem. De jó lenne tudni, melyik szekszárdi borászati termékről van szó, micsoda ingyen reklámot kaphatna ezáltal. Szívesen beszélget politikáról, gazdaságról, de akár filozófiai kérdésekről is. A legkülönösebb - de talán nem is annyira meglepő -, hogy mennyi a közös nevező egy amerikai diplomata és két megyei MSZMP-funkcionárius között. De hasonló élménye volt neki is nemrég a Szovjetunióban, ahol egy hetet töltött, és ahol ren­geteg neves emberrel találkozott, köztük Gorbacsov közeli tanácsadóival is; és csodálkozással tapasztalta, hogy mennyire közel állnak a nézeteik a világ fő dol­gairól. Ha leszámítjuk az antikommunista retorikát (mert az is volt), illetve ha azt behe­lyettesítjük az antisztálinizmussal, akkor nem látunk antagonisztikus nézetkü­lönbségeket közöttünk. Palmer úr is használta a sztálinizmus fogalmát és beszélt arról, hogy annak meghaladása ma három szocialista országban van napirenden: Lengyelországban, Magyarországon és a Szovjetunióban. Külpolitikai kérdéseket nézve a nagykövet nem lelkesedett túlzottan a ma bizo­nyos körökben tapasztalható magyar semlegességi törekvésekért. Szerinte Ma­gyarországnak ebben a régióban maradva kellene támogatást nyújtania a kelet­európai reformtörekvések számára, ideértve Mihail Gorbacsov törekvéseit is. Egyáltalán nem örül a Szovjetunió nehézségeinek és nem tartaná pozitív fejle­ménynek, ha tagköztársaságok válnának ki a Szovjetunióból. Minden olyan lé­péstől óva int, amely a gorbacsovi vezetés pozícióit gyengítené. Egyáltalán sokkal megértőbbnek bizonyult a Szovjetunió biztonsági érdekei iránt, mint sok itthoni hordószónok. Mr. Palmernek volt bíráló megjegyzése saját hazája demokráciájának fonáksá­gait illetően is. Az USA-ban csak az lehet politikus, akinek vagy pénze van, vagy hajlandó a pénzvilág köreiben koldulni. Ez igen beszűkíti a politikára kiválasztó­dók bázisát. Azt is elmondta, hogy ő éppen ilyen okból nem lesz odahaza politi­kus. A Magyarországon lezajló folyamatokat történelmi jelentőségűnek tartja, kifeje­zetten ezért küzdött a budapesti kinevezés elnyeréséért. Kérdésére elmondtuk, hogy megválasztásunk előtt szabályos korteskörúton vettünk részt, ahol nyíltan hirdettük az MSZMP tagjainak, hogy valódi többpártrendszeren alapuló demok­ráciát akarunk és elvetjük az egypártrendszert. Ezután választottak meg bennün­ket. Palmer úr elismeréssel bólintott. Az USA-ban 12 párt van, de valójában kettő dönt el mindent és ez szerinte nem jó. íme egy amerikai politikus, aki nem tartja hazáját minden világok legjobbiká­nak. Azt is elmondta, hogy ezen nekik változtatniuk kell és neki sokkal szimpatikusabb a nyugat-európai többpárti demokrácia. Igen érdekes volt, mennyire egyetértettünk az állami tulajdon, illetve az erre épülő gazdasági-politikai rendszerek megítélésében. Eltérés volt abban viszont- és ez természetes -, hogy Palmer úr a magántulajdont, mi viszont az állami tulaj­don társadalmasítását tartjuk a követendő útnak. Azonban a fogalmak tisztázása rögtön újra közelebb hozta az álláspontokat, hiszen mi az állami tulajdon társadal­masítására többek közt a részvénytulajdon formát tartjuk megfelelőnek, illetve a tulajdonformák sokszínűségében gondolkodunk. Megjegyeztem Palmer úrnak, hogy jó lenne, ha Nyugaton nem kevernék össze a marxizmust a sztálinizmussal, hiszen például Marxnál központi kategória az állam elhalásának elmélete, ami vo­natkozik az állam gazdasági tevékenységére is. A sztálinizmus tehát kifejezetten antimarxistá gyakorlat. Látszott a nagykövet úr arcán a spontán meglepődés ezen okfejtés hallatán. Azt is hozzátettem, hogy Nyugaton jól megfigyelhető a tőke, a termelőerők és a hatalom társadalmi (nem állami!) kontroll alá helyezödése, amit ő is elismert. Pél­daként említettem a részvénytulajdon általánossá válását, és kiterjedését széles rétegekre. Éppen a fogalmak e relativizálódását megragadva említette Jánosi elv­társ, hogy még azt is tisztáznunk kell, mi is az a szocializmus? Tökéletesen egyet lehet érteni Palmer úr azon véleményével is, miszerint ko­runkban a fejlődés fő motorjai a kis- és középvállalkozások, tehát ebbe a szférába kell áramoltatni az erőforrásokat és nem a nagyvállalati szférába. Erre említettem neki, hogy most amerikai cégek vesznek részt működő tőkével a borsodi kohá­szat „fejlesztésében”. Ha nekünk rosszat akarnak, ha hozzá akarnak járulni az elavult gazdaságszerkezet konzerválásához, az impotens nagyvállalati szféra to­vábbéléséhez, akkor csak csinálják. Mért nem az itteni kis- és középvállalkozá­sokba szállnak be tőkével? A mezőgazdaság fejlődésének magyarországi irányáról viszont már valóban vi­tatkoztunk; Palmer úr természetesen a farmergazdálkodás mellett szállt síkra; mi viszont a nagyüzemi forma megtartása és a nagyüzem valós, önkéntes szövetke­zéssé való átalakítása útját látjuk célszerűnek. Beszéltünk a magyar mezőgazda­ság eredményeiről is, valamint arról, hogy természetesen a farmergazdálkodás­nak is lehet hazánkban létjogosultsága. Manapság sokan fölvetik, hogy Palmer úr sorozatos közéleti szereplése nem be­avatkozás-e a magyar belügyekbe? Nos, Mark Palmer nem agitál szövetségi rendsze­rünk, vagy a Szovjetunió ellen, sőt, éppen ő int mérsékletre ezen a téren. Ugyancsak nem agitál egyetlen párt mellett sem, vagy netán az MSZMP ellen. Jellemző, hogy meglátogatta a Dátum szerkesztőségét, de interjút az MSZMP megyei lapjának adott. Természetesen ma mára világon mindenki beavatkozik mindenki belügyeibe, annyira erős a kölcsönös függőség. A másik kérdés: felfoghatjuk-e úgy, hogy Palmer úr „im­perialista”, „kapitalista” politikus? Azt hiszem, ezek a kategóriák értelmüket vesztették. Mark Palmer nem valamiféle „imperialista”, „kapitalista” érdekeket véd, ez már nem a hidegháború, a koreai vagy a vietnami háború kora. Itt ül velünk szemben ez a csokor­nyakkendős amerikai diplomata, aki a nyugati civilizáció nagyon is létező vívmányait, értékeit tartja szem előtt; olyanokat mint az emberi jogok, az egyén szabadsága, a tole­rancia, stb. Ugyanakkor beszélhetne-e ő, ma itt Magyarországon „kommunista dikta­túráról”, „szovjet csatlósról”, tehát olyan dolgokról, amelyek még néhány évvel ezelőtt is a retorika bevett elemei voltak? Mark Palmer e közéleti szereplésével hozzájárul ahhoz, hogy kölcsönösen össze­törjük egymás fantomképeit, hogy belássuk: ma már nem lehet a világot kizárólag a kapitalizmus-kommunizmus (szocializmus) ellentét szemüvegén át nézni, ma már a szabadság és diktatúra rendszerközömbös ellentétpárja a fő kérdés. A Nyugat már le­küzdötte a maga rákfenéjét, a fasizmust (leszámítva néhány maradványt a perifériá­kon), s most rajtunk a sor, hogy mi viszont a sztálinizmus mételyével számoljunk le. Ez Kelet és Nyugat közös érdeke. GAZDAG LÁSZLÓ Nyugodt, mert pályázat útján nyert Új vezető a szekszárdi Skálában Rossz örökséget kapott Vanya György, legalábbis ami az épület műsza­ki álapotát illeti. A10 éve készült, majd öt éve fölújított tetőn megáll a víz, aminek az eladótérben is vannak nyomai. Mindjárt egy nagy feladat, amit a Skála alig né­hány hete kinevezett új igazgatójának meg kell oldania. Itt van aztán az eddig veszteségesen működő S-modell üzlet. Már folyamatban van annak az átalakítá­sa is: a profil meghagyásával, de alacso­nyabb árfekvésű készlettel való föltöltés­sel más üzemeltetési formára való átté­réssel. A jövő héten osztrák üzletembe­rekkel való találkozó szerepel a prog­ramban, aminek eredménye vélhetően az áruház választékán érzékelhető lesz majd. Az említett részletek - melyeket a fel­adatok közül ragadtunk ki - koncepcióvá - állnak össze.- Azt a nézetet szeretném erősíteni, hogy itt minden a vásárlóért van. Kollektiv munkával tudjuk csak elérni, hogy ezt a vevő is érezze. Az áruház dolgozói - mi­ként én is - keresni járnak ide, ezért többségükben bizonyára partnereim lesznek ennek a koncepciónak a megva­lósításában, hiszen a mi fizetésünk azál­tal nőhet, ha emelkedik a forgalom, azaz elégedett a vevő. Vanya György elmondja azt is, hogy meggyőződése szerint minden különö­sebb beruházás nélkül, csupán odafi­gyeléssel növelni lehet 30 százalékkal az áruház forgalmát. Ehhez egyik lépés lesz, hogy szakemberek közreműködésével még ebben a hónapban pszichológiai tréningen vesznek részt az eladók, a „nem elriasztani a vevőt, nem ráteleped­ni, de rendelkezésre állni” elv jegyében. Az áruház osztályvezetőivel való első ko­molyabb megbeszélésnek is az lesz a té­mája, hogy mindenki a saját területén a forgalom növelésére vonatkozó elképze­léseit elmondja. Mindezekről Vanya György írt a pályá­zatában, amellyel elnyerte a Skála igaz­gatói állását. „Megfelelő vezetői gyakor­lattal, iskolai végzettséggel...” A pályázati feltételeknek kétségtelenül megfelel a közgazdasági egyetemet végzett fiatal­ember, mégsem kerülhető meg a kérdés: Hosszú ideig tartó pártapparátusi munka után miért váltott?- A megyei párt- bizottság gazda­ságpolitikai osztá­lyán dolgoztam hét évig, ott is közgaz­dasági jellegű volta munkám. A bony­hádi pártbizottság titkári állását is azért vállaltam el, mert úgy éreztem, hogy az MSZMP az a szervezet, amely­nek segítségével helyes gazdasági elképzeléseket meg lehet valósítani. Az újabb fejlemények - például többpárt­rendszer - megmu­tatták, hogy ez többé nincs így. Az MSZMP nem gyakorolhat többé kívülről hatást a gazdaságra, ezt én sem fogad­nám el Skála-igazgatóként. Kényelmet­lenül kezdtem érezni magam a pártbi­zottság titkáraként, mert egyre kevésbé találtam olyan közgazdasági jellegű munkát, amivel megszolgáltam a fizeté­sem. Pályát nem módosítottam, legföl­jebb - a hasonlatnál maradva - más köz­lekedési eszközön utazom, de ugyanazt a célt, a gazdaság előbbrevitelét szeret­ném segíteni.- Gyakran hallani olyan véleményt - s a megyei ellenzék egyik vezetője éppen az ön esetét hozta egy alkalommal erre példának -, hogy a párt úgy próbálja át­menteni hatalmát, hogy gazdasági pozí­ciókba juttatja embereit...- Nyugodt vagyok, mert pályázat útján nyertem el ezt az állást. Rossz lenne biz­tosan, ha „ide dugtak volna”... Az MSZMP-hez való viszonyomat én majd a kongresszus után döntöm el - amikor ki­derül, hogy melyik erő marad fölül -, mert nagyon megrázott és hónapokra cselek­vésképtelenné tett az, hogy - miközben én hitem szerint a közös érdekekért dol­goztam - június 26-án a fejünkre olvas­ták, hogy évtizedeket vettünk el az ifjúság életéből... Azonos pályán, hasonló célokért Vanya György tehát pályázat útján igazgatója lett a Skálának, s dinamiku­san és hozzáértően munkához is látott. Beszélgettünk arról is, hogy az előző igazgatóhoz nagyon ragaszkodtak a dol­gozók, ez nehezítheti a dolgát.- Valóban láttam egy-két morcos arcot az áruházban, főleg amikor elmondtam filozófiám lényegét: keresni, de több munkával. Mégis - mivel mindannyiunk érdeke - ezt érzésem szerint elfogadják az emberek. A jó ötleteket, a szép árut, a kedves eladót elfogadjuk mi, vásárlók is. Legalábbis az elsőből máris van bő­ven. Saját arculat kialakítására törekszik az új igazgató, ennek megfelelően a műsza­ki, tudományos haladást a szabadidő hasznos és kulturált eltöltését, valamint szociálpolitikai célokat különösen prefe­rálni igyekeznek a Skálában. Alighanem ez utóbbi jegyében hétfőtől nagyszabású hitelakció indul, ami segít­heti a nagycsaládosok télre való fölké­szülését, és természetesen az áruháznak is hasznos lehet, hiszen nő az áru forgási sebessége. — ri — gk ­4 kérdés A spórkocsiról Mennyien kérték az alternatív szolgálatot? „Az Országgyűlés június 27-én kezdő­dött ülésszakán a képviselők hosszas vi­ta és meglehetősen bonyolult szavazási procedúra után elfogadták a honvéde­lemről szóló 1976. évi I. törvény módosí­tására benyújtott törvényjavaslatot. A képviselők számos módosító indítványt méltányolva döntöttek a törvényjavaslat­ról, melynek elfogadásával lehetőség nyílik hazánkban is a polgári szolgálat teljesítésére. A fegyver nélküli szolgálat időtartama 24 hónap... a polgári szolgálat időtartamát 28 hónapban állapították meg.” (Újsághír.) A fentiek alapján - s különös tekintettel az újoncok hét elején megtörtént bevo­nulására - az iránt érdeklődtünk a Tolna Megyei Hadkiegészítési és Területvédel­mi Parancsnokságon, hogy az ezer fiatal közül mennyien tartottak igényt fegyver nélküli, illetve polgári szolgálatra?- A behívás napján egyetlenegy fiatal sem kérte felmentését a fegyveres szol­gálat alól - válaszolt Illés Gyula őrnagy, kiegészítési osztályvezető. - Persze a szeptember 30-án esedékes esküig nem kizárt, hogy néhányan meggondolják magukat.- Másoktól, tehát nem a jelenleg behí­vott állományból, beérkezett önökhöz esetleg ilyen jellegű kérés?- Igen, az eddigi adatok szerint öten a fegyver nélküli, négyen pedig a polgári szolgálatot kívánják választani, általában vallási, lelkiismereti okokra hivatkozva.- Mi a teendő ilyenkor?- Ez esetben az illetékes megyei ta­nács és a hadkiegészítési parancsnok­ság egy vegyes bizottságot hoz létre, el­beszélgetnek a fegyveres szolgálat alól felmentést kérő személlyel. A körülmé­nyek mérlegelése után eljuttatják javas­latukat a megyei parancsnokhoz, aki egy személyben dönt a kérdésről. - szá ­A Magyar Hitel Bank Rt. a közelmúltban nyilvánosságra hozta szándékát, mely sze­rint hamarosan az MHB fiókjainál is el lehet helyezni - az eddigieknél sokkal kedve­zőbb feltételek mellett - személygépkocsi­igénylési letétet. A hirt a pénzügyi kor­mányzat cáfolta, majd tárgyalások kezdőd­tek, ahol mi, állampolgárok, potenciális gépkocsivásárlók csak szurkolhattunk és találgathattunk; ki lesz az erősebb a PM kontra MHB vitában?- Hogyan zárultak a tárgyalások? - kérdeztük Bézsenyi Gyulától, az MHB Rt. szekszárdi fiókjának vezetőjétől.- A Merkur Személygépkocsi Értéke­sítő Vállalat megbízásából 1989. szep­tember 1 -tői a Magyar Hitel Bank Rt. is el­fogad személygépkocsi-igénylési letétet.- Az eredeti tervek szerint az MHB a je­lenlegi 6 százalékkal szemben 18 száza­lék kamatot fizetett volna a letétbe helye­zett előlegek után. Sikerült-e szándéku­kat keresztülvinni, illetve milyen kompro­misszumot kellett kötniük?- A vásárló a megrendelt személygép­kocsi vételárának 40 százalékát köteles igénylési letétként befizetni, ez után a je­lenlegi szabályok szerint egy éven belül 2, egy éven túl pedig az egész időszakra 6 százalék kamatot fizetünk. Amiben pe­dig a spórkocsi - az MHB-nál befizetett gépkocsi - megelőzi a többit; az ügyfél választása szerint az MHB árkülönbözeti térítést nyújt, vagy a vásárlók közötti rendszeres ajándéksorsolásban való részvételre ad lehetőséget.- Mi ennek a két változatnak a lényege?- Az árkülönbözeti térítést nyújtó válto­zat a megrendelt gépkocsi árában bekö­vetkező inflációs áremelkedésre nyújt fe­dezetet. A térítés a kamaton fölül jár. A kamat és az árkülönbözeti térítés együt­tes mértéke legföljebb 18 százalékig ter­jedhet egy-egy évben. Meg kell monda­nunk, hogy az árkülönbözeti térítés kifi­zetése jelenleg jogszabályba ütközik, ezért csak a korlátozó szabályok meg­szüntetése után kerülhet sor - a letétel­helyezés időpontjáig visszamenőlege­sen - ilyen jellegű kifizetésre. A vételár 100 százalékának befizetése esetén, ha az áremelkedés mértéke az egész elhe­lyezési időszakra nézve egy-egy évben a 18 százalékot nem haladja meg, az ügy­fél az MHB-tól a teljes vételárat kapja meg. Ami pedig az ajándéksorsolásos változatot illeti; a sorsolásra minden év­ben kétszer kerül sor. Minden 200 letét­elhelyező között évente egy nyereményt sorsolunk ki, ami az elhelyező által meg­rendelt személykocsi megrendeléskori vételárának 60 százalékát érő MHB letéti jegy. Kisorsolunk további, kisebb értékű letéti jegyeket is. Ha az ügyfél bizonyta­lan még a két forma közötti választást ille­tően, úgy módja van 1990. június 30-ig az ajándéksorsolásos változatról a má­sikra áttérni.- Bár véleményem szerint ez a spórko­csi nem egészen olyan vonzó, mint az MHB azt eredetileg szerette volna, mégis elképzelhető, hogy többen ezt választa­nák azok közül is, akik már korábban be­fizettek valamilyen pénzintézetnél. Mi a teendőjük?- A megrendelőnek lehetősége van ar­ra, hogy letétjét más pénzintézettől az MHB-hoz átutaltassa. Ez esetben az MHB-Merkur szerződés értelmében a gépkocsi átvételi sorszáma jogfolytonos marad. Fontos tudni, hogy aki letétjét át kívánja helyezni, ne töltsön ki megrende­lés visszavonásáról szóló nyomtatványt, és ne vegye föl készpénzben a letét ösz- szegét, mert az a Merkur-sorszám el­vesztésével jár. - ri -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents