Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

4 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 9. Rétegprogramok az átképzésekhez Előtérben a pályakezdők A munkanélküliek sajátos helyzetéhez igazodó átképzési rétegprogramok ösz- szeállítását kezdték meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. E programok célja, hogy „testre szabott” tanulási lehe­tőséget kínáljanak az arra vállalkozók­nak, kényszerülőknek. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a felnőttek képzéséhez új módszerek kellenek. Az átképző tanfolyamokon nagy a lemor­zsolódás, nem ritka, hogy csak fele any- nyian végeznek, mintahányan belefogta- k.Eben közrejátszik, hogy az iskolapad­ból 10-20 ével ezelőtt kikerült emberek nehezen zökkennek bele ismét a tanu­lásba, másoknak pedig még az írás-olva­sás, vagy a négy számtani alapművelet elvégzése is gondot okoz. Mivel a mun­kanélküliség a legkülönfélébb végzettsé­gű, adottságú embereket veszélyezteti, a munkaügyi szakemberek véleménye szerint az egyes oktatási programoknak úgy kell egymásra épülniük, hogy azok­ba - különböző szinteken - mindenki be­kapcsolódhasson képességei szerint, s eljuthasson a legegyszerűbb szakmától akár a legszínvonalasabb tudást igénylő szakismeretekig. Ezért az eddigi elképzelések szerint a szakmai tanfolyamokat megelőznék olyan foglalkozások, ahol a tanulásra ké­szítenék fel az embereket, majd akinél szükséges, viszonylag rövid idő alatt pó­tolják az alapvető ismeretek hiányát. A segítségnyújtás e formája nem lebecsü­lendő, hiszen a munkanélküliek jó része iskolázatlan, szakképzetlen, és számuk­ra az újbóli elhelyezkedés feltétele: vala­milyen szakismeret megszerzése. Lényeges változás várható a szakmai tanfolyamok gyakorlatában. Általános cél, hogy az egyes szakmák oktatását részelemekből állítsák össze. így min­denki képességei szerint sajátíthatja el a tudnivalókat, ki csupán a szakma egy­szerűbb részterületét, ki pedig annak minden fogását. Ugyanakkor az egyes szakmák részterületein olyan alapkép­zést nyújtanának, amelyek adott esetben más, de az alapokhoz közelálló szakis­meretek elsajátításához is elvezethetné­nek. így bővithetnék ismereteiket például az ügyvitel és a számítástechnika külön­féle ágaiban, vagy a vendéglátáshoz kapcsolódó szakmákban az érdeklődők. Az ország első, Miskolcon létrehozandó átképzési központjában már ilyen elvek szerint oktatják majd a felnőtteket, lehe­tővé téve a részvételt a különféle elő- és felkészítő tanfolyamokon is. Az időköz­ben elkészült oktatási anyagokat, tanfo­lyami tematikákat addig is átadják más átképző tanfolyamok szervezőinek hasz­nosításra. A legelőrehaladottabb a pályakezdők, s közöttük is az érettségizett, de szakmá­val nem rendelkező fiatalok elhelyezke­dését segítő képzési programok kidolgo­zása. A munkaügyi kormányzat állás­pontja szerint ez a feladat most az egyik legsürgetőbb. A fiatalok elhelyezkedési lehetőségei egyre szűkösebbek. Már több szakmában - így szakápolói, bank- és adóügyintézői, valamint számítá.s- technikai - rendelkeznek olyan okta­tási programokkal, amelyek révén a szo­kásos három év helyett legfeljebb egy­másfél év elteltével szerezhetnek szak- képesítést a fiatalok. Hamarosan elkészül azoknak a tanfo­lyamoknak a tananyaga is, ahol azok a fiatalok juthatnak középfokú nyelvvizs­gával összekötött idegenforgalmi és de­vizaügy-intézői képesítéshez, akik a kö­zépiskolában, gimnáziumban idegen nyelvet is tanultak. Világszerte siker - itthon érdektelenség Erdei Péter, a Kodály Zoltán Zenepe­dagógiai Intézet igazgatója a napokban érkezett haza egy amerikai társintéz­ményben tett látogatásról. Díszvendég­ként hívták meg egy születésnapra: a legelső amerikai Kodály-intézet fennállá­sának huszadik évfordulójára. Találko­zásunkkor Erdei Pétert a látogatás előz­ményeiről kérdeztem.- 1968-ban, a zsebemben friss diplo­mával, ösztöndíjasként érkeztem az Egyesült Államokba. Az volt a feladatom, hogy a Zeneakadémián elsajátított, Ko­dály nevéhez kötődő zenei nevelés alap­elveit interpretáljam, ültessem át a gya­korlatba egy amerikai általános iskola diákjaival. Egy első osztályban, hatéves gyerekekkel kezdtem el a tanítást, napi egy órában, ugyanúgy, mintha itthon ének-zenei általános iskolában taníta­nék. Híre ment aztán, hogy az egyébként nagyon mozgékony, nagyon nehezen le­köthető amerikai gyerekek mennyire megszerették az éneklést, s mennyire motiválhatók lettek a zenével. Egyre töb­ben tudtak a kezdeményezésről, egyre több látogató érkezett az óráinkra. Végül is a Ford alapítvány jelentős összeget, száznyolcvanezer dollárt ajánlott fel egy amerikai Kodály-intézet létrehozására. 1969-ben, egy iskolaév eltelte után, megszületett az intézmény, koncepciójá­nak kidolgozásában magam is részt vet­tem. Fennállásának huszadik évforduló­jára meghívást kaptam igazgatójától, aki annak idején a budapesti Zeneakadé­mián egy egész tanév folyamán ismerke­dett meg személyesen is a népszerű XX. századi magyar zeneszerző, zenetu­dós eszméivel.- Milyen tapasztalatokat szerzett láto­gatása alkalmával? Milyen hatékonyság­gal tevékenykedett az elmúlt két évtized alatt a testvérintézet?- Kellemes meglepetés volt számom­ra, hogy a mozgalom elterjedt az egész észak-amerikai kontinensen. A kodályi nevelési elvek tanítását számos egyetem zenepedagógiai tanszéke felvállalta, gyakorlatilag beépült a tanárképző intéz­mények tananyagába. Ennek köszönhe­tően aztán nagyon sok általános vagy középiskolában ezzel a módszerrel ok­tatják az éneket, a zenét. Ma már egy nemzeti Kodály-társaság is tevékenyke­dik az Egyesült Államokban. Az intézet húszéves jubileumi ünnepsége kapcso­lódott a Kodály-társaság ötnapos konfe­renciájához is, melyen az ország minden tájáról érkezett négyszáz énektanár szá­molt be eredményeiről, gondjairól. Külön öröm volt számomra, hogy közöttük - egyetemek, főiskolák vezető fiatal taná­raiként - egykori legjobb tanítványaimat is viszontláttam.- A hazai intézmény népszerű a világ számos országában. Ezek közül melyek­ben foglalkoznak szervezett - a magyar intézetéhez hasonló - formában e kon­cepciók átadásával?- Az Egyesült Államok mellett számos nyugat-európai országban, de Kanadá­ban, Ausztráliában és Japánban is léte­sültek társintézmények.- A legutóbbi években a Kodály-inté­zet - újabb egyetemekkel, pedagógiai központokkal kapcsolatba lépve - még tovább bővítette nemzetközi kapcsolatai­nak hálózatát. Amilyen mértékben nép­szerűvé lett külföldön, annyira elszige­teltté vált viszont Magyarországon.- Pedig nagy erőfeszítéseket tettünk a kezdetek óta azért, hogy a magyar ének­zene pedagógusok képzésében minél nagyobb szerepet vállalhassunk. Volt például olyan időszak, amikor ezen a területen sikerekről is beszélhettünk. Az utóbbi években azonban részben a pe­dagógusok és az intézmények általános megélhetési gondjai, részben a tovább­képzések rendszerének állapota miatt a megyék, városok nem támogatják kellő­képpen a tanárok továbbképzési szán­dékát. Az évek előrehaladtával mindin­kább összeszűkültek a tanárok tovább­képzésének már meglevő lehetőségei is. Több mint tíz év óta folyamatosan küz­dünk azért, hogy az intézeten belül ének­tanárképző létesülhessen. Különböző koncepcionális vagy pedig személyi okok miatt azonban ezt az elmúlt évek­ben mindig megakadályozták. Meggyő­ződésem pedig, hogy az énektanárkép­zésnek csakis egy szemléletileg megújí­tott, teljes mértékben átszervezett formá­ja lehetne segítség ahhoz, hogy ne fél­kész tanárok kerüljenek az iskolákba. Bi­zonyos vagyok abban is, hogy változat­lan körülmények között az adott énekta­nári gárda nem fogja tudni a gyerekekbe átplántálni a komolyzene szeretetét, s megteremteni a zenével való foglalkozás elmélyült élményét. KÁROLYI JÚLIA Földabroszok Magyarországról Magyarországi országgyűlési választókerületek térképe 1881-bői Augusztus 17. és 24. között Budapes­ten rendezik meg a Nemzetközi Térképé­szeti Társulat 14. konferenciáját. S ugyanakkor tartja a magyar fővárosban közgyűlését a Nemzetközi Glóbusz és Műszertörténeti Társaság is. E két esemény adta az ötletet az Or­szágos Széchényi Könyvtárnak, hogy gazdag térképtárának magyar vonatko­zású anyagából megrendezze a Földab­roszok Magyarországról (1528-1900) című reprezentatív kiállítást, amelyet au­gusztus végéig tartanak nyitva. Széchényi Ferenc nevezte a térképe­ket földabrosznak abban a jegyzékben, amelyben a könyvtáralapító gyűjtemé­nyét részletezte, s amely adományban ezerötszáz térkép és atlasz is szerepelt. A Széchényi Könyvtár térképtára erre az anyagra alapozva fejlődött rangos gyűj­teménnyé. Szépség és valósághű ábrázolás jel­lemzi a kiállítás négy évszázadot felölelő térképeit. A legrégibb Magyarország-áb- rázolás, az 1528-ban Ingolstadtban ki­nyomtatott, Lázár deák által szerkesztett térkép részletességével, pontosságával tűnik ki. Ez a lap 1600 földrajzi nevet tar­talmaz. Lázár deákról azt tudjuk, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. S a fent említett 1528-as kiadású térképből az egész világon csak egyetlen példány ismert, a mi Széchényi Könyvtá­runké. A XVI. században európai mértékkel mérve is magas szintű volt országunkban a térképrajzolás művészete-mestersége. (1532-ben adta ki Honter János, alias Jo­hannes Honterus az erdélyi reformáció jelese Erdély térképét, s 1542-ben tér­képtörténeti atlaszát.) A fejlődést a török uralom azonban másfél évszázadra megszakította. Az ország három részre szakadása nem tette lehetővé a külföldi - olasz, német, belga - kartográfusoknak sem, hogy újra térképezzék a Kárpát­medence tájait. Ők is a korábbi térképek A 18. alkalommal rendezte Debre­cenben a Magyar Rádió és a Köl­csey Ferenc Művelődési Központ az Interkoncerttel a nemzetközi jazzna- pokat. Tolna megyei szereplője Pe- cze István, a Szekszárd Big Band művészeti vezetője, mint meghívott másodtrombitása az eMeRTon Big Bandnek, volt jelen. Az eMeRTon Big Band a Magyar Rádió nagy adatait használták fel, nemegyszer átvet­ték, továbbéltették hibáikat. A XVIII. században azonban újra az eu­rópai élvonalba került a magyar térképé­szet. Mikovinyi Sámuel már matematikai alapú felmérésekkel szerkesztette térké­peit, ő volt az első, aki a hegyeket felülné- zetben ábrázolta. A vízrendezéssel (Be­szédes József, Bodoki Mihály, Kiss Jó­zsef), majd a jobbágyfelszabadítással, il­letve az úrbéri rendezéssel kapcsolatban merült fel komoly igény térképek készíté­sére. Amikor 1890-ben Kogutowicz Ma­nó megalapította a Magyar Földrajzi Inté­zet Rt-t, a magyarországi kartográfia már világszerte elismert volt. Százhetven térkép, harminc atlasz és földgömb illusztrálja a koronként változó igényt és funkciót kielégítő magyar tér­képészet múltját, nemzetközileg is figye­lemreméltó eredményeit. A könyvtár három termében tulajdon­képpen három kiállítás látható, mind­egyik történeti sorrendbe rendezett dzsesszformációja. A zenekari felál­lás a Stúdió 11 kisegyüttesre épül, ehhez hív meg a Rádió hazai és kül­földi muzsikusokat. Ebben az évben meghívták a Belgrádi Rádió és Tele­vízió zenekarának szaxofonos szó­listáját Ivan Svagert és két angol muzsikust, Georg Haslamot és Chris Parkért. A magyar együttesek sorá­ban volt a fesztiválon a Molnár Dixie­anyaggal. Az első terem az országot egé­szében vagy részleteiben ábrázoló, és megyetérképeket őriz. A másodikban a magyar polgári társadalom kialakításá­hoz kapcsolódó - úrbéri, vízügyi, erdő- és mezőgazdasági, bányászati - ábrázo­lások kaptak helyet. Itt láthatók az úgynevezett peres térké­pek, például Galícia és Trencsény, meg Stájerország és Vas megye határkiigazí­tási ábrázolásai, városok, birtokok hatá­rát eldöntő rajzok. A harmadik terem a te­matikus térképeké: gazdasági, termé­szeti és társadalmi viszonyaink fejlődé­sét szemléltetik. Vannak itt geológiai, földművelési, bá­nyászati, ipari térképek, vagy olyanok, amelyek az iskolai ellátottságot, a vallási megoszlást vagy a kolera elterjedésének helyszíneit tükrözik. E kiállítást kiegészítendő, a térképtár­ban különleges, ritka térképek bemuta­tóját rendezték meg. KÁDÁR MÁRTA Misa Blan nagybőgős Csehszlovákiából land Band Szegedről, a debreceni Camera 06, Szakcsi Lakatos Béla, a Palermo Boogie Gang, Muck Ferenc és együttese a Trio Stendal Dés László vezetésével, Török Ádám és a Mini zenekar, Hobo Blues Band, Deák Bili Blues Band, Csepregi Gyu­la és együttese és a Lucky Boys Di­xieland Band. Lengyelországból a Trio Priest And Big Cork, Kubából Los Papines, Brazíliából Hermeto Pascal E Group, Csehszlovákiából az Eckert Quartett, Svájcból a Boris Pilleri Trio, az USA- ból John Scofield Trio és Allan Pras- kin. A debreceni fesztiválon különböző zenei stílusirányzatok szórakoztat­ták az érdeklődő közönséget, a blues, a rock, a folk, a free jazz, a jazzrock, a dixieland, vagy a dzsun­gel hangjait idéző kubai ütőhangsze­resek játéka. dkj-pi A kubai Los Papines játékában az afrikai népzenei motívumok is megjelentek —---------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A brazíliai Hermeto Pascal a színpadon Debreceni Jazznapok ’89

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents