Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-08 / 185. szám
Változó ellenségkép Még nem sikerült megállítani a bizalomvesztést Az MSZMP KB szóvivője az időszaki választásokról A hét végén megtartott időszaki választásokkal összefüggésben a nyugati sajtó az ellenzék „földcsuszamlásszerű” győzelméről beszél, amely előrevetíti az országos választásokon várható eredményeket is. Erről kérdezte Major Lászlót, az MSZMP KB szóvivőjét az MTI munkatársa.- Pártunk választási eredményével magam is elégedetlen vagyok, és azt komoly figyelmeztetésként fogom fel. Arra vonatkozó erőteljes jelzésnek tekintem, hogy az MSZMP iránti bizalomvesztést még nem sikerült megállítani - jelentette ki. - Az elmúlt évtizedek súlyos terheit cipeljük, miközben még nem tudtuk megfelelő formában „hitelesíteni” azokat a nagy formátumú változtatásokat, reforA nyárnak ebben az időszakában az egyetemi felvételikkel kapcsolatos kedélyek már megnyugodtak, azok is megkapták a végleges választ, akik fellebbezéssel éltek a felvételi bizottságok döntése ellen. Ezmokat, amelyeket ez a párt az 1988-as májusi pártértekezlet után kezdeményezett. Azt mondhatom tehát, hogy a jelenlegi választásokat inkább egy erős elutasítási attitűd jellemezte, mintsem egy más program, egy más koncepció választása. Ezzel a helyzettel természetesen szembe kell néznünk, sürgősen levonva a konzekvenciákat is. Óvnám azonban magunkat és másokat is attól, hogy olyan messzemenő következtetéseket vonjanak le, mint amilyenre az ön kérdése is utal.- Milyen konzekvenciákat kell levonnia az MSZMP-nek a választási eredményekből?- Mindenekelőtt azt, hogy következetesen végig kell vinnünk a reformokat. zel együtt talán mégsem érdektelen egy pillantást vetni egy olyan egyetemi felvételi rendszerre, amely nagyon eltér a magyartól; ez pedig az amerikai. (Folytatás a 4. oldalon.) Ennek fontos állomása lesz az MSZMP ez év október elejére összehívott kongresz- szusa, amelynek e reformok pontosabb és részletesebb kimunkálására kell irányulnia, beleértve a megvalósítás „menetrendjét” is. Különösen fontos, hogy képesek legyünk a gazdaságot kimozdítani a holtpontról, és ennek révén, az emberek, a választópolgárok számára belátható időn belül konkrét, a helyzetüket, életkörülményeiket javító lépésekre is sor kerülhessen. Itt jegyzem meg: sürgetőnek tartom, hogy az MSZMP - a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig - mindinkább élő, eleven kontaktusba kerüljön potenciális választóival, és az úgynevezett „nagypolitika” mellett az (Folytatás a 2. oldalon.) Az utóbbi másfél évben nemcsak gazdagabbak lettünk egy megpezsdült közélettel és a reménnyel, hogy a (nem) létező szocializmusból békésen átbotorkálhatunk a (máshol) létező demokráciába, hanem né- hán^Tillúzióból is kigyógyultunk. Nem hisszük már, hogy az igazságok puszta kimondásával, és a hazugok leleplezésével azonnal megszabadulhatunk, mint valami mesebeli Újabb „nem” a koalícióra A lengyel Szolidaritás parlamenti csoportjának vezetője elvetette a LEMP-pel alkotott kormányzati nagykoalíció gondolatát. Bronislaw Geremek a szervezet lapjának, a Gazeta Wyborczának hétfői számában kifejtette: Czeslaw Kiszczak miniszterelnök szombaton javasolta neki a közös kabinet megalakítását, ő azonban ismertette a Szolidaritás „jól ismert álláspontját, amely szerint mozgalom kész kormányt alakítani) de nem lép be a kommunista párt által alakított kormányzatba”. * Mélyülő repedések mutatkoznak a Szolidaritásban, amelynek Lech Walesával szemben álló szárnya vasárnap Szczecinben héttagú titkárságot választott. A Szolidaritásnak az északnyugatlengyelországi kikötővárosban tanácskozó belső ellenzéke vasárnap nyilatkozatban ítélte el az élelmiszerárak ugrásszerű emelését, amely egy új tömeges sztrájkhullámot válthat ki. hős, a Gonosz hatalom átkától, a ránkerőszakolt rendszertől. De nem hihetünk már abban sem, hogy társadalmunk két markánsan elkülöníthető csoportra osztható: kommunistákra és rendes emberekre. Nem rendes ember (kommunista) alatt ezúttal azt értve, aki saját akaratát mindenáron a társadalomra erőszakolja. (Folytatás a 3. oldalon.) Mennyibe kerül a halálhír? Amennyit gondolnak - mondta a főorvos a kérdésre, mennyivel-tartoznak a beteg - a családtag - néhány napos klinikai kivizsgálásáért, ellátásáért. Nem a gyógyításáért, nem, hiszen éppen azt közölte velük, hogy nincs remény. A harminckilenc éves fiatal szervezet talán háromnégy hónapig viaskodik még a gyilkos kórral. S aztán nincs tovább. Árván marad három kisgyerek, özvegyen a harmincéves fiatalasszony. A fiatalasszony, aki összeroskadva ül a székben, s szorongatja táskáját. Benne a boríték. Csoda esetére. Ha nem azt mondta volna a főorvos úr. A szavak, a közlés tompán visszhangzik emlékezetében. Dermed- ten ül. Szorítja a táskát, benne a borítékot. Tehetetlen. A helyzettel, a jövővel, az egész életével. Nem tud fizetni. Szorult helyzetéből anyja menti ki. Elővesz egy ezrest, a főorvos megköszöni. Kitámolyognak az ajtón. A fiatalasszony szavakat keres, reménytelenül. Tudta, a gyógyulásért fizetni kell. De a reménytelenségért? Ö várt szavakat, valami megnyugtatót, valami emberit. Nem egy borítékra éhes kezet. CSEFKÖ JUDIT Igaz, hogy hazánk a kábítószer-csempészet tranzitállomása? írásunk a 2. oldalon olvasható. Amerikai felvételi Petőfi a postamester hazaban? A szibériai történetben és abban, amit Petőfi magyarországi életéről tudunk, túl sok a megegyező ahhoz, hogy egyszerű véletlen legyen - jelenti ki az Izvesztyija budapesti tudósítója. Az ő benyomása szerint a magyarok nehezen fogadják el, hogy Petőfi egy orosz postamester házában lakott a távoli Szibériában, és hogy a nemzeti hős menedéket kért az orosz cártól. Szibériai és kárpátaljai tudósok helyi elbeszélések és levéltári anyagok tanulmányozásán alapuló kutatásai a szovjet kormánylapban közölt írás állítása szerint megerősítik azt, hogy Petőfi Sándor a segesvári csata után még közel egy évtizedet élt Szibériában. A kutatók által összegyűjtött adatokat az Izvesztyija újságírója úgy összesíti, hogy a Bajkálon túli Barguzinban élt Petrovics rosszul beszélt oroszul, verseket irt, jól értett az orvosláshoz, a fafaragáshoz, nem volt hívő, állandó rendőri felügyelet alatt állott és politikai tevékenységgel nem foglalkozhatott. Középkorú volt, bajuszos és a helyi postamester lányát vette feleségül, akitől Alekszandr nevű fia született. A szovjet kutatók még azt is tudni vélik, hogy Petrovics csak halála előtt vallotta be feleségének, hogy magyar, részt vett a császár elleni felkelésben, megsebesült, és majdnem élve temették el - folytatódik az írás, amely az említett szovjet kutatókat nem nevezi meg. Az is kiderül a kutatásokból, hogy ez a férfi 1856 májusában halt meg tüdő- gyulladásban - így az Izvesztyija. A második forduló Döbröközön Az elnök ismét Szabó István lett Törvénysértés történt Döbröközön: március 14. óta olyan elnök vezette Szabó István személyében a döbröközi Zöldmező Téeszt, aki nem kapta meg a szavazatok kétharmadát, s ezt annak idején senki sem vette észre. A döbröközi téeszben időközben föllobbant dühös vitára nem kerülhetett volna sor, ha az elnökválasztáskor egyszerűen megismétlik a szavazást. Lapunkban már tudósítottunk arról a vezetőségi ülésről, amely ezzel a témával foglalkozott, és olvasói levelet is közöltünk. Tegnap a második forduló következett: közgyűlést hívtak össze Gyulajon, amelyen eldöntötték, hogy nem válik szét a Döbröközön és Gyulajon gazdálkodó téesz, s ez alkalommal a szavazást is megismételték. A közgyűlés délelőtt, negyed tizenkettőkor - a tervezettől jócskán megkésve - kezdődött, s (Folytatás a 2. oldalon.) Mi lesz a bogyiszlói Holt-Dunával? A bogyiszlói emberek, akik így nyáridőben a felfrissülésről álmodoznak, egyben emlékeznek is a múlt időkre, amikor még a Holt-Duna friss, átlátszó vizében frissítették föl magukat. Álmodoznak, mert szinte álom, ábránd, hogy valaha is friss és átlátszó legyen ez a ma már valóban holt víz. Azonban egyre több helybeli polgártól hallani, hogy tekintélyes összeggel járulna hozzá a tó rendezéséhez. Bogyiszló festői természeti környezetben fekszik, amelyet elfogultság nélkül bárki elismerhet. Mégis ez nap nap után épül le. A helyi ember még mindig nincs érdekelve abban, hogy a partot rendben tartsa, jóformán a parton való feltűnése is halászati szándékot sejtet a halászati téesz embereiben. A füzes, nádas part fokozatosan szemétdombbá alakult át, egyenes következményeként az érdektelenségnek. A nyári fürdőzés gyakorlatilag megszűnt: a gusztustalan, zöld, kéngázos vízben lassan büntetés lesz megmártózni, a halak íze is tükrözi a víz tulajdonságát. A tó méretei is évről évre Az elmúlás jelképei csökkennek, egyre nagyobb területek gazdája a nád és a gyékény. Valamikor a hetvenes évek elején még a bogyiszlói Holt-Duna vize tiszta volt és átlátszó, sokkal több hal élt benne mint most, és a fajok száma is jóval meghaladta a mostanit. Az is igaz, hogy rendszeresen marhákat, lovakat fürösztöttek és rengeteg baromfi nevelődött a vízen, a falu benne mosta ki szennyesét, ám a víz természetes öntisztulása felemésztette ezeket a szeny- nyező tényezőket. Mára viszqpt a felgyülemlett rothadó iszap mennyisége olyan nagy, hogy a viz esélytelenné vált ennek fokozatos feldolgozására, amely már akkor sem menne, ha (Folytatás a 2. oldalon.) A tájkép sajnos csak messziről ilyen idillikus
