Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

Változó ellenségkép Még nem sikerült megállítani a bizalomvesztést Az MSZMP KB szóvivője az időszaki választásokról A hét végén megtartott időszaki vá­lasztásokkal összefüggésben a nyugati sajtó az ellenzék „földcsuszamlásszerű” győzelméről beszél, amely előrevetíti az országos választásokon várható ered­ményeket is. Erről kérdezte Major Lász­lót, az MSZMP KB szóvivőjét az MTI mun­katársa.- Pártunk választási eredményével magam is elégedetlen vagyok, és azt ko­moly figyelmeztetésként fogom fel. Arra vonatkozó erőteljes jelzésnek tekintem, hogy az MSZMP iránti bizalomvesztést még nem sikerült megállítani - jelentette ki. - Az elmúlt évtizedek súlyos terheit ci­peljük, miközben még nem tudtuk meg­felelő formában „hitelesíteni” azokat a nagy formátumú változtatásokat, refor­A nyárnak ebben az időszakában az egyetemi felvételikkel kapcsola­tos kedélyek már megnyugodtak, azok is megkapták a végleges vá­laszt, akik fellebbezéssel éltek a fel­vételi bizottságok döntése ellen. Ez­mokat, amelyeket ez a párt az 1988-as májusi pártértekezlet után kezdeménye­zett. Azt mondhatom tehát, hogy a jelen­legi választásokat inkább egy erős eluta­sítási attitűd jellemezte, mintsem egy más program, egy más koncepció választása. Ezzel a helyzettel természetesen szembe kell néznünk, sürgősen levonva a kon­zekvenciákat is. Óvnám azonban ma­gunkat és másokat is attól, hogy olyan messzemenő következtetéseket vonja­nak le, mint amilyenre az ön kérdése is utal.- Milyen konzekvenciákat kell levon­nia az MSZMP-nek a választási eredmé­nyekből?- Mindenekelőtt azt, hogy következe­tesen végig kell vinnünk a reformokat. zel együtt talán mégsem érdektelen egy pillantást vetni egy olyan egyete­mi felvételi rendszerre, amely na­gyon eltér a magyartól; ez pedig az amerikai. (Folytatás a 4. oldalon.) Ennek fontos állomása lesz az MSZMP ez év október elejére összehívott kongresz- szusa, amelynek e reformok pontosabb és részletesebb kimunkálására kell irá­nyulnia, beleértve a megvalósítás „me­netrendjét” is. Különösen fontos, hogy képesek legyünk a gazdaságot kimozdí­tani a holtpontról, és ennek révén, az em­berek, a választópolgárok számára be­látható időn belül konkrét, a helyzetüket, életkörülményeiket javító lépésekre is sor kerülhessen. Itt jegyzem meg: sürge­tőnek tartom, hogy az MSZMP - a Köz­ponti Bizottságtól az alapszervezetekig - mindinkább élő, eleven kontaktusba ke­rüljön potenciális választóival, és az úgy­nevezett „nagypolitika” mellett az (Folytatás a 2. oldalon.) Az utóbbi másfél évben nemcsak gazdagabbak lettünk egy megpezs­dült közélettel és a reménnyel, hogy a (nem) létező szocializmusból bé­késen átbotorkálhatunk a (máshol) létező demokráciába, hanem né- hán^Tillúzióból is kigyógyultunk. Nem hisszük már, hogy az igazsá­gok puszta kimondásával, és a hazu­gok leleplezésével azonnal megsza­badulhatunk, mint valami mesebeli Újabb „nem” a koalícióra A lengyel Szolidaritás parlamenti cso­portjának vezetője elvetette a LEMP-pel alkotott kormányzati nagykoalíció gon­dolatát. Bronislaw Geremek a szervezet lapjának, a Gazeta Wyborczának hétfői számában kifejtette: Czeslaw Kiszczak miniszterelnök szombaton javasolta neki a közös kabinet megalakítását, ő azon­ban ismertette a Szolidaritás „jól ismert álláspontját, amely szerint mozgalom kész kormányt alakítani) de nem lép be a kommunista párt által alakított kormány­zatba”. * Mélyülő repedések mutatkoznak a Szolidaritásban, amelynek Lech Walesá­val szemben álló szárnya vasárnap Szczecinben héttagú titkárságot válasz­tott. A Szolidaritásnak az északnyugat­lengyelországi kikötővárosban tanács­kozó belső ellenzéke vasárnap nyilatko­zatban ítélte el az élelmiszerárak ugrás­szerű emelését, amely egy új tömeges sztrájkhullámot válthat ki. hős, a Gonosz hatalom átkától, a ránkerőszakolt rendszertől. De nem hihetünk már abban sem, hogy tár­sadalmunk két markánsan elkülönít­hető csoportra osztható: kommunis­tákra és rendes emberekre. Nem rendes ember (kommunista) alatt ezúttal azt értve, aki saját akaratát mindenáron a társadalomra erősza­kolja. (Folytatás a 3. oldalon.) Mennyibe kerül a halálhír? Amennyit gondolnak - mondta a főorvos a kérdésre, mennyivel-tar­toznak a beteg - a családtag - né­hány napos klinikai kivizsgálásáért, ellátásáért. Nem a gyógyításáért, nem, hi­szen éppen azt közölte velük, hogy nincs remény. A harminckilenc éves fiatal szervezet talán három­négy hónapig viaskodik még a gyil­kos kórral. S aztán nincs tovább. Ár­ván marad három kisgyerek, özve­gyen a harmincéves fiatalasszony. A fiatalasszony, aki összeroskadva ül a székben, s szorongatja táská­ját. Benne a boríték. Csoda esetére. Ha nem azt mondta volna a főorvos úr. A szavak, a közlés tompán vissz­hangzik emlékezetében. Dermed- ten ül. Szorítja a táskát, benne a bo­rítékot. Tehetetlen. A helyzettel, a jövővel, az egész életével. Nem tud fizetni. Szorult helyzetéből anyja menti ki. Elővesz egy ezrest, a főor­vos megköszöni. Kitámolyognak az ajtón. A fiatalasszony szavakat keres, reménytelenül. Tudta, a gyógyulá­sért fizetni kell. De a reménytelen­ségért? Ö várt szavakat, valami megnyugtatót, valami emberit. Nem egy borítékra éhes kezet. CSEFKÖ JUDIT Igaz, hogy hazánk a kábítószer-csempészet tranzitállomása? írásunk a 2. oldalon olvasható. Amerikai felvételi Petőfi a postamester hazaban? A szibériai történetben és abban, amit Petőfi magyarországi életéről tudunk, túl sok a megegyező ahhoz, hogy egyszerű vé­letlen legyen - jelenti ki az Izvesztyija budapesti tudósítója. Az ő benyomása szerint a magyarok nehezen fogadják el, hogy Petőfi egy orosz postamester házában lakott a távoli Szibériá­ban, és hogy a nemzeti hős menedéket kért az orosz cártól. Szibériai és kárpátaljai tudósok helyi elbeszélések és levéltá­ri anyagok tanulmányozásán alapuló kutatásai a szovjet kor­mánylapban közölt írás állítása szerint megerősítik azt, hogy Petőfi Sándor a segesvári csata után még közel egy évtizedet élt Szibériában. A kutatók által összegyűjtött adatokat az Izvesztyija újságírója úgy összesíti, hogy a Bajkálon túli Barguzinban élt Petrovics rosszul beszélt oroszul, verseket irt, jól értett az orvosláshoz, a fafaragáshoz, nem volt hívő, állandó rendőri felügyelet alatt ál­lott és politikai tevékenységgel nem foglalkozhatott. Középkorú volt, bajuszos és a helyi postamester lányát vette feleségül, aki­től Alekszandr nevű fia született. A szovjet kutatók még azt is tudni vélik, hogy Petrovics csak halála előtt vallotta be feleségé­nek, hogy magyar, részt vett a császár elleni felkelésben, meg­sebesült, és majdnem élve temették el - folytatódik az írás, amely az említett szovjet kutatókat nem nevezi meg. Az is kiderül a kutatásokból, hogy ez a férfi 1856 májusában halt meg tüdő- gyulladásban - így az Izvesztyija. A második forduló Döbröközön Az elnök ismét Szabó István lett Törvénysértés történt Döbrökö­zön: március 14. óta olyan elnök ve­zette Szabó István személyében a döbröközi Zöldmező Téeszt, aki nem kapta meg a szavazatok kétharma­dát, s ezt annak idején senki sem vet­te észre. A döbröközi téeszben idő­közben föllobbant dühös vitára nem kerülhetett volna sor, ha az elnökvá­lasztáskor egyszerűen megismétlik a szavazást. Lapunkban már tudósítottunk arról a vezetőségi ülésről, amely ezzel a témával foglalkozott, és olvasói leve­let is közöltünk. Tegnap a második forduló következett: közgyűlést hív­tak össze Gyulajon, amelyen eldön­tötték, hogy nem válik szét a Döbrö­közön és Gyulajon gazdálkodó téesz, s ez alkalommal a szavazást is megismételték. A közgyűlés délelőtt, negyed tizenkettőkor - a tervezettől jócskán megkésve - kezdődött, s (Folytatás a 2. oldalon.) Mi lesz a bogyiszlói Holt-Dunával? A bogyiszlói emberek, akik így nyár­időben a felfrissülésről álmodoznak, egyben emlékeznek is a múlt időkre, amikor még a Holt-Duna friss, átlátszó vi­zében frissítették föl magukat. Álmodoz­nak, mert szinte álom, ábránd, hogy vala­ha is friss és átlátszó legyen ez a ma már valóban holt víz. Azonban egyre több helybeli polgártól hallani, hogy tekinté­lyes összeggel járulna hozzá a tó rende­zéséhez. Bogyiszló festői természeti környezet­ben fekszik, amelyet elfogultság nélkül bárki elismerhet. Mégis ez nap nap után épül le. A helyi ember még mindig nincs érdekelve abban, hogy a partot rendben tartsa, jóformán a parton való feltűnése is halászati szándékot sejtet a halászati téesz embereiben. A füzes, nádas part fokozatosan szemétdombbá alakult át, egyenes következményeként az érdek­telenségnek. A nyári fürdőzés gyakorlati­lag megszűnt: a gusztustalan, zöld, kén­gázos vízben lassan büntetés lesz meg­mártózni, a halak íze is tükrözi a víz tulaj­donságát. A tó méretei is évről évre Az elmúlás jelképei csökkennek, egyre nagyobb területek gazdája a nád és a gyékény. Valamikor a het­venes évek elején még a bogyiszlói Holt-Duna vize tisz­ta volt és átlátszó, sokkal több hal élt benne mint most, és a fajok száma is jó­val meghaladta a mostanit. Az is igaz, hogy rendszeresen marhákat, lovakat fürösztöttek és ren­geteg baromfi neve­lődött a vízen, a falu benne mosta ki szennyesét, ám a víz természetes ön­tisztulása felemész­tette ezeket a szeny- nyező tényezőket. Mára viszqpt a fel­gyülemlett rothadó iszap mennyisége olyan nagy, hogy a viz esélytelenné vált ennek fokozatos feldolgozására, amely már akkor sem menne, ha (Folytatás a 2. olda­lon.) A tájkép sajnos csak messziről ilyen idillikus

Next

/
Thumbnails
Contents